Hirnök, 1842. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1842-03-03 / 18. szám

200 „ a 9. irnoki s correcturai (nyomta­tási) dijakra (mellyek a válasz­­tottság ítélete szerint fognak megszabatni) körülbelül . . 10. előre nem látható költségek fe­dezéséül .................................................................._____ összesen 3,126 „ 52 „ VII. Folyó évre az egyesület határozatinak végrehajtá­sául s ügyeinek kormányzásául következő tagok va asz­tattak: alelnökké (az elnök múlt évben választatvan be esztendőre, most nem került választás alá) Kzen­­­y Móricz, b­loknokká: Kacskovics Lajos, ügyésszé: Simon Florent főpénztárnokká: Antal Mihály, válasz­t­sági á­gokká: Bánffy Pál b., Csanády Ferencz Csapó Lant­el, Fáy András, Fuchs Keresztély, Hajnik Pál, Hengelm­üller Mihály, Kis Károly, Kossuth Lajos, Márton József, J­atay József, Rosty, Albert, Schedel Ferencz, Szabó János, Székely Károly, Tasner Antal, Wesselényi Miklós b. — Pest febr. 20kán 1842. Kacskovics Lajos egyesületi titoknok.­­ A kisded­óvó i. M. t. egyesület központi vá­­lasztotsága a f. e. febr. 13k án tartott egyesületi közgyűlé­sén következő jelentésében számolt egész évi munkálati­ról. Hat éve, hogy a kisdedóvó I. M. t. egyesület magát alkotottnak nyilatkoztatván szabályai értelmében hatni kez­­de, milly sikerrel hatott: a választottság eddigi jelentései­ből láthatni. Most midőn a hatodik év gyümölcsét legna­gyobb bőségben óhajtaná az. közönségnek bemutatni, fájda­lommal kell megvallania: mikép a legközelebb lefolyt év, sajátlag egyesületünkre nézve a legterméketlenebb volt. Rendes tagjaink közül 5en múltak ki, név szerint: Csató Pál h. ügyv. s mn. acad. 1. tag, Kárász István táblabiró, Mun­kácsy János h. ügyv., Petykó Sámuel h. ügyv. Pregardt Já­nos gyógyszerész, s ennyi részvevő pótlásául csak két uj alapítvány keletkezett, mellyekről a választottság tavalyi jelentésében is ten hálás említést, s ez nemes Mosony vár­megye és Varga István úré, továbbá egy részvény: id. Zeyk Dániel kir. tan. úré. Jelenleg, midőn az első hatéves rész­vény kötelezés ereje megszűnt, 168 részvénnyel gyengébb az egyesület pénzereje, jövő évben pedig, mikor ismét 40 s néhány tagnak fog kitelni kötelezettségi hat éve, 200-nál többel fog csökkeni; úgy­hogy, ha ügyünk iránt akár a ki­lépett tagokban, akár más hazafiakban uj részvét nem éb­­redend, a tolnai kisdedóvó képző intézet, s vele egyesüle­tünk alig fog örvendhetni még egy két évi rengésnek, amíg az egész, lehet mondani hirtelen fellobbant szalmatűz gya­nánt elhamvadand. Azonban a múlt év olly terméketlen vol­tát, hogy szükkeblűleg minden közintézetek iránti általá­n­os részvétlenségnek ne tulajdonítsuk, onnan magyaráz­hatni, mert több egyesület, név szerint a gazdasági és ipar­egyesület tavai szinte aláírási évkört nyitván meg, e két, s szinte nagy fontosságú tárgy sokkal inkább elfoglalá a hazafiak érdekét, hogy sem a mi, különben is messzünnen mutatkozó eredményű, intézetünknek belőle valami jutha­tott volna. Hozzájárul, mikép egyesületünk felszóllítására több megyei hatóság példány-kisdedóvó intézetet határozó kebelében alapítani, s ez által az országos részvét sokak keblében megyeivé vonult össze. Oka lehet továbbá az is hogy az egyesület eddigi képviselői, kik annak ügyét valódi részvéttel, s buzgó törekvéssel képviselték, nagyrészint már előbbi években beküldvén íveiket, hatáskörükben minden megszerezhető részvételt kimentenek. A választottság te­hát édesen reményű, hogy az egyesület keletkeztének elő­segítésében részesült r. tagok nem csak halni nem fognak az egyszer hazainak s szentnek ismert ügy iránt, sőt azt minden hasonló veszély ellen az által fogják biztosítani, miszerint hat éves részvény kötelezéseiket örökre megala­­pítandják. E reménynek annál bizonyos!­­teljesedhetéséül az érintett két évi aláírók egyenként új aláírásra fognak felszóllíttatni, s hogy a résztvenni szívből óhajtóknak minél bővebb alkalom nyújtassék segélyükkel hozzá­járulhatni, a haza minden vidékéről újonan több lelkes hazafit szemelt ki egyesületi képviselőkké, a választottság, kiknek buzgó igyekezeteiktől a legjobb sikert várva mitsem kétkedik, hogy egyesületünk tagjainak eddigi száma rövid idő múlva ismét ki leszen pótolva. Jogosítja erre a választottságot ama ha­­zafius készség, mellyel a példány­intézetek alapítására fel­szólító leveleket hazánk tisztelt hatóságai fogadák, mint jelesen Bihar, Borsod, Szabolcs, Veszprém, Belső-Szolnok s több t. megyék, hol küldöttégek vannak megbízva véle­mény adásul, mint lehetne a kisdedovást megyéjük kebelé­ben legsikeresben elősegitni s terjeszteni, s milly utasítás adassék e tárgyban jövő országgyűlésünkre a követeknek. De méginkább jogosítja egyes hazánkfiainak naponkint nö­vekedő buzgalma, mellynek ujonan több kisdedovó intézet köszöni létét, így Pest egyik külvárosában az elöljárók és néhány jó érzésű szülők, áthatva a kisdedovó intézetek jótékonyságától egyesült erővel alapítanak egyet a tolnai példány­intézet mintájára, továbbáll. Gyarmaton több lel­kes hazafi közre munkálta szinte rövid idő alatt meghozta a kívánt gyümölcsöt, valamint Világosváron.Szögyényi An­tónia Bohus Jánosné asszony nagylelkűségéből keletkezett egy, ki addig is, míg alkalmas kisdedóvóra tehetett szert, önalapította intézetében a kisdedeket maga ápolgatá. Az elsoroltakon kívül létezik még kisdedóvó intézetet alapító egyesület Abonyban, Szegeden és Váczon, hol szinte rö­vid idő múlva reméllhetni a czélba vett intézetek megnyi­tását, valamint Egerben, Miskolczon, Nagy-Váradon, Nyí­regyházán, Pápán és Zilahon részint az illető nemes me­gyék hazafiuságából, részint egyesült honfiak bőkezűségé­ből. Ezeknek hálás megemlítése közben nem mellőzheti halgatással a választottság nehány tisztelt hazánkfiának nagylelkűségét, mellyel a kisdedovás ügyét tettleg előse­gíteni szívesek valának, névszerint: Király Antal váczi si­ketnéma intézetbeli nyugalmazott tanító egy Váczon ala­pítandó kisdedóvó intézet tőke értékének kezdeményéül végintézetében 1000 p. főt hagyományozott, melly intézet­nek javára nagyméltóságu gr. Nádasdy Paulai Ferencz vá­­czi püspök ur ő excja szinte 1000 pftot vala kegyes aján­lani. Illy buzdító előzmények mit sem engednek kétkedni, hogy a nevezett város két tanácsának s lelkes polgárainak óhajtását és szilárd igyekezeteit a legközelebb keletkezett helybeli egyesület közremunkáló segélyével rövid idő múl­va siker koszoruzandja. Hálás köszönetét fejezi ki továbbá Szolnok-Abony lelkes földes urainak és asszonyainak, kik egy kisdedóvó intézet alapításául egyesülve a helység ha­tárában ennek alkalmas telket jelelének ki, s habár azon lelkes ügybarát, ki ezen eszmének szikráját Abonyban fel­ébreszteni, s azt hő kebellel táplálni buzgó vala, messze költözött is, szabad legyen hinni, mikép a tisztelt egyesület a netán elébe gördült akadályokat elég szilárd lesz minél előbb legyőzhetni. Zsibón azon intézet, mellyet köztiszte­­letü örökös tagtársunk Wesselényi Miklós báró alapított, miután az akadályok legyőzvék, nyitva áll, s nem sokára Zilahon egy uj testvérének fog örvendeni, mellynek javára tisztelt tagtársunk szinte 1000 pá­rtot ajánlott. Köszönetét nyilványitja a választottság nagymélt. Klobusiczky Péter kalocsai érsek ur ő excjának is, ki ezen egyesületnek ren­delkezéséül uj évi ajándékkép 50 v. ftot vala kegyes kül­deni; nem különben Székely Sándor táblabiró urnak, ki nemes Szepes vármegyében 69 p. ftot apróbb adományok­ból gyűjtött. A növekedő részvét ime tanujeleit öregbítik azon újabb nyilatkozatok, mellyek szerint, mikép a válasz­­tottság hiteles kútfőkből értesült, gr. Zichy Antonia Batthy­ány Lajos grófné Ikervárott, Bésán Gusztáv tbiró Téten, Rácz Mária özvegy Gorove Lászlóné asszony Tisza-Var­­sányon még ez idén óhajtanak nyitni kisdedóvó intézetet. A kisdedóvó intézetek száma tehát rövid idő múlva 50re fog szaporodhatni, s ennyi siker nyújthat némi megnyugtató öntudatot a t. Egyesületnek eddigi szilárd fennállásáért, a végrehajtó választmánynak pedig vigasztaló reményt, hogy valamint a ráruházott bizodalmát korlátolt erejéhez képest megérdemleni őszintén igyekezett, úgy a jó mag, mellyet a jövő kornak öntözgetésü­l elhintett, nem esett holt földbe, s előbb utóbb — mikint ápoltatni fog — de bizonyosan fel— viruland, s meghozza gyümölcsét. Az egyesület kisdedóvó­kat képző intézete Tolnán folyvást kedvező eredményeket mutat elő. Múlt évben a kisdedóvó növendékek összes szá­ma 12 volt, kik közül egyik önkénytes, a többiek segélydí­­jasak, egy miután az okszerű kisdedóvás elveit magáévá téve, a törvényes pályára tért, egy mint elemi iskolai tanító előbbi székét foglalá vissza; négyen új kisdedóvó intéze­tekben alkalmaztattak, jelesen B. Gyarmaton, Pesten (a Józsefvárosban) Világosváron és Zsibón. Az egyesület te­hát 1838ik év óta összesen 12 részint új, részint már fenn­állott intézetnek küldött a tolnai képző intézetből alkalmas kisdedovót s ugyan­ott öt év alatt 30an részesültek a kis­dedovás elméleti és gyakorlati leczkéiben, kik jobbadán az egyesület által dijaztattak. Jelenleg a folyamodók száma naponkint növekedik, ésannyira, hogy a képző intézet most már nagyobb számú uj intézeteket is képes volna ellátni al­kalmas kisdedovókkal. Az egyesület múlt egész évi jöve­delmei 3686 p. ft. 35 kra rúgtak, melly összegnek azonban nagy része, u. m. 2394 p. ft. egyesületi főpénztárnok Antal Mihály ur buzgó igyekezete és szorgalmával a behajtott ta­valyi s tartozásban volt régibb részvényekből gyűlt. A ki­adások összege 2836 for. 23 kr. vagy ha a tolnai fiókpénz­tárban fennmaradt 237 p. ftot, továbbá a kamatra adott 325 p. ftot lerójuk, tulajdonképen 2274 p. for. 23 kr. Valljon a fentebb előadott egész évi siker megfelel-e ime költségek­nek, a választottság a t. közönség ítélete alá bocsátja, az­zal együtt, mennyivel fényesb eredményt lehetett volna s lehetne főkép jövendőre kifejteni, ha az egyesület pénzere­­jére tetemes!) volna. A kisdedóvási magyar irodalom, mint a neveléstudomány egyik jelesl ágá a múlt évben a válasz­tottság tudtára két elmeművel szaporodott; ezeknek egyike Briedl Fidél­in. acad. lev. tagnak a Tudomány tárban meg­jelent értekezése, mellyben a magyarországi kisdedovó in­tézeteknek történetét fejtegeti és Lukács Pálnak Kisded ver­­selgője. Ide számítható néhai Bezerédy Amália Bezerédy Ist­vánná , szinte múlt évben megjelent Flori könyvének máso­dik kiadása is. Intézeti igazgatónk múlt évben előterjesztett stb. egyesület által elfogadott munkájának kinyomatását fel­­függesztete. A kisdedóvási közlemények kiadására pedig még mostanig sem találkozott a könyvárusok között vállal­kozó. A szabályokban múlt évi téli közgyűlésen történt mó­dosítások az egyesület utóbbi névkönyvében közzététettek, azokra nézve most egy indítványt terjeszt elő a választott­ság, t. i. hogy a Ildik rész, s­­ik pontban évenkint tartatni szokott nyári közgyűlés annyival inkább szüntessék meg, mivel azon időtájban részint az országos pesti vásár, ré­szint lóverseny, műkiállítás, megyei és több egyesületek gyűlései egészen elfoglalván a r. tagokat, noha az érintett közgyűlésnek határnapja a szabályokból is tudható, azon alig jelennek meg öten hatan. Mit azonban a választottság a többiekkel együtt a t. közönség rendelkezése alá terjeszt­vén, ujonan köszönve szives bizodalmát, a ráruházott vég­rehajtó hatalmat a t. választó közönség kezébe teljesített kötelességének nyugodt öntudatával teszi le. Költ a kisded­óvó i. M. t. egyesület közp. választ. üléséből február I1kén 1842. Kacskovics Lajos egyesületi titoknok. Kisfaludy-társaság. Több oldalróli tudakozásra jelentetik, hogy azon t. ez. urak s hölgyek, kiket a társaság aláírási ivekkel megkeresett, ezen íveket, ha netalán alá­írókat gyűjthetni remények volna, tovább is megtarthatják. Azon hazafiak, kik 50 vagy több pengő forinttal alapító tagok lettek, ezen alapítványokat készpénzben lefizetni nem tartoznak, hanem ha úgy tetszenek társaság által meg­határozott kötelezvények kiadása által csupán a kamatokat biztosítani. Tóth Lőrincz titoknok. A M­a­gyar Szépirodalmi Intézet, reorganisatiója óta első, sor szerint ötödik közülését tartó febr. 5-kén dél­előtti 1ora órától d. u. 1-ig, a magyar tudós társaság te­remében, számos, főleg női, vendégek koszorújában. A la­vasi jutalomtételek eredménye következő: „Mit értünk nem­zetiség és népiesség alatt a költészetben? s különösen a magyar költészetre mennyi és milly befolyást gyakorlott a nemzeti és népi elem?“ négy pályamunka érkezett, melynek közül a 4. számúnak ítéltetett az elsőség, s igy a jutalom is. A felbontott levél szerzőül Müller Godefréd jogtanért val­lotta Pesten. — A költői feladásra: „Kívántatik egy, népi életünk valamelly oldalát tárgyazó sarira, kötött beszédben 1 20 mű érkezett, melly közt hat vonta különösebben a társa­ság figyelmét magára, illy becsfokozattal: 1. Vegyes házas­ság. 2.Censura. 3. Állatok restauratioja. 4. Emlékbeszéd. 5. Zenekarság. 6. Indítványok. Az elsőnek adatott ki a jutalom, a többi dicséretet nyert, s e szerint névrejtő leveleik felbon­tatván, a követk. szerzők nevei tű­ntek elé: A koszoruzok­é: Vajda Péter, a másod rangúé Vajda Péter, a harmad rangúé Szentmiklósy Sámuel ref. káplán, a negyed rangúé Szilágyi István Debrecz., az ötöd rangúé Gaal József Budán, a hatod rangúé Tárkányi Béla Egerben. Jutalomtételek 1842re. 1) Szépműtani. Minthogy cselekvény a szinmű lényege, s a mivelt világ ítélete szerint Sophocles a cselekvény alkotá­sában igen kitűnő: mutattassék meg, miben áll Sophocles mindegyik színművének cselekvénye, úgymint eleje, fordu­lata s feloldása , és vonassék ki abból a színműi cselekvény elmélete. A pályázó, a például idézendő helyekre nézve, görög eredeti helyett, jó fordítással is élhet. *) Jutalma 15 darab arany. — 2) Költői. A mivelt népeknél az úgyneve­zett társasági v. kör-énekek nem utolsó fűszerét teszik na­gyobb kisebb magány-vigalmaiknak. Illyeneknek kivált emelkedettebb szellemüeknek, mi teljes szükségét látjuk. Minthogy pedig mindennek, mi a társas életre szépítőleg hat, nálunk kettős érdemet tulajdoníthatni: a társaság ez­úttal az említett hiány pótoltatását óhajtaná eszközleni. En­nél fogva: kívántatik egy, a nemesb társaságok hangján, ne­­mesb örömeket s magasb polgári s emberi irányokat kifejező körének. A költő váltva mind a hazafi és polgár, mind a ma­gányos élet különféle álláspontjaira teheti magát, s a karnak is, mellyben a társaság az egyesnek érzésébeni osztozását jelenti, s mintegy a költői egyediséget társasági egyetemi­­ségre emeli, helyet engedhet. A versalak választásában az énekelhetőségre fog ügyelni. Jutalom 12 darab arany. — Mind­két rendbeli pályamunkák beküldésének változhatlan határnapja nov. 20. 1842., mikorra azokat tisztán s idegen kézzel leírva, lapozva s irótok nevét rejtő, gondosan bepe­csételt levélre hivatkozó jeligével ellátva, a társaság titoko­noka veszi által. A kéziratok a társaságnál maradnak; a ju­talmat és dicséretet nyerendők pedig a társaság Évlapjaiban fognak, mint eddig, megjelenni; szerzőiknek ezekből egy tiszteletpéldány, az értekezésekből 20 különnyomat is adatván. E f. hó 20-kán délelőtti 10 órakor tartatott a Mátyás­­szobrai közgyűlés, mellyen köztiszteletű­ hazánkfia Fáy András elnök körülményei tekintetéből, elnökségéről lemon­dott. Az egysület kívánván öt elnöki székében megtartani a csekély számú gyülekezetet (eleinte 15, később 26-an jelenének meg) közgyűlésének venni s a lemondást elfo­gadni vonakodott, de később látván a lemondó urnák szilárd eltökéltét és meggyőződvén a közgyűlésnek, melly választ­mány által tűzetett és hírlapokban szokott mód szerint hir­­dettetett ki jogszerűségéről, a lemondást elfogadván jegy­zőkönyvbe vétetni rendelte. Óhajtható lenne, hogy a tisztelt férfiút, olly másik váltaná fel az elnökségben, ki hasonló mértékben bírja az egyesület s haza bizodalmát, hogy a megkezdett vállalat óhajtott czélt érhessen! Pest, febr. 27. Ikervárosunknak nem rég lármás zajtal viszhangzó falai között nehány nap óta bizonyos ko­moly s mondhatnék ünnepélyes csend foglalt helyet, melly szerény bűskedvüséggel tükrözi vissza magát a részvevő lakosok rejtett fájdalom jeleit hordó arczunkon s lélekrázó hatást gyakorol a megrendült kedélyekre. — Magok a böjti napok talán nem zavarnánk meg annyira egy főváros vigalomra hajlandóbb egyéneit, oh nem t­e köz csendnek, e buskedvüségnek másut fészkel valódi oka, mert hiszen máskor is letűntek a közvigság napjai és jött a böjt, jöttek az önmagába szállás komoly pillanatai, de azok soha nem voltak olly valódi szomorúak, s mindenkit annyira mélyen érdeklők, mint épen most. Igen, mert rég vesztünk egy­szerre annyit, mint a múlt napok alatt: egy nemzetünk iránt legszivesb hajlammal viseltetett főherczegnőt, s egy köz­ügyeink körül olly üdvösen fáradó férjfiut. — A bus komoly egykedvűséget s néma csendet néha hangversenyek derí­tik fel, mellyeknek fő díszük az ifjú Bohrer k. a.­ki utolsó hangversenyekor a művészet olly remekét hallatá velünk mi szerint bizton remélyhetjü­k hogy e fakadó bimbó kifejtése­kor bájos virág leend­ő méltó művésztársa Lmtünknek. Né­hány nap előtt Moszkvából érkezett 11 éves zongorász Rubin­stein Bohrer k. a. egyesülve hihetően hangversenyt fognak létesítni s reméljük hogy mi magában is bájos vala, az egye­sítésnél csak nyerni fog. Örömmel fogjuk látni a kis kezecs­kéket, mint idéznek varázshangokat elő, mellyek lelkünkig hatnak. Rubinstein kis virtuóznak maga Liszt szép jövendői igéit. Mondják hogy Hermine főherczegnő emlékére a város ligetben, kedvencz helyén, egy kápolna fog emeltetni, melly­ben halála évnapján miseáldozat tartassák."— Egy társaság is alakult melly a Leopold város utczáit, légszeszszel akar­ja világítani. Büky László. 50 fr. T- kr. p. p. *) Egyike a legjobb kiadásoknak deák fordítással: Soph. Dramala emend. var. lect. scholia nofasciuo adiccit C. Gr. A. Erfurdt acced. lexicon Soph. et. Indd. verb. VII. voll. Lips. 1802—25. s. De ki e költséges kiadáshoz nem férhet, annak ajánlható Botheé: Dramala, quae super­­sunt, et deperditorum fragmenta, graece et lat. denuo rec. et. ]{. .. }!'■ anacka annot integrat aliorum et. sua selecta illustr. II. voll. C’PS­ ,o 8\,n~ sot ^c*li,e*er igen correct iskolai kiadása is, Lips. 18 • i?*• ~ Magyar nyelven csak egy művét leírjuk Sophoclesnek az ujabb időben fordítva (Oedipus a király, Guzmicstól), I. Delien Cassicusok magyar fordditásokban. Kiadja a m. 1.1. Első kötet. Buda , é­s német fordítások közt különösen jelesek: a­­Seigere, Béri. 1842. 2. kötet 8., a Donneré, Heidelb. 1839. 8.; sőt nagy hűségénél fogva e legújabb prosai áttétel is: Sophocles Tragödien in deutscher Prosa. Von einem Vereine Gelehrter, Erfurt, 1840. io

Next