Hirnök, 1843. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)

1843-06-08 / 45. szám

ennek sajátságos szerénység, hogy művészi tökélyre jutni kevésnek, az ifjú kornak pedig ott, hol bölcsészet múl­­hatlan tényezője a művészi tökélynek, egyáltalán nem adatott; tudják ők, hogy különösen a költészeti pálya az, melly veleszületett sajátságok mellett igen sok önképzést, olvasvány és gyakorlat általi szellemerőfejlesztést kíván; s igy a nyilvános bírálgatások egészen feleslegesek, sőt czél­­tévesztők volnának, ezek mellőzése, az iparkodásnak pedig nyilványosan is méltányló elismerése ellenben csak uj­ ösz­tönül szolgáland­ó kezdett igen szép, igen nemes pályán to­vább haladni; mire e sorok méltányló szavain kívül, kétség­telen hatású leend azon tisztelt országgyűlési követnek buzdítása is, ki a hallgatóság érzelmeit igen helyesen s a jeles ifjaknak bizonyosan nagy ösztönül szolgálólag magya­rázd. Óhajtjuk, hogy a társulathoz, s a társulatban működő jeles ifjakhoz minél több illúnemű intézetet s rokonszellemü ifjúságot mutathassanak fel hazánknak minden vallásbeli tanitóintézetek! — A másik ünnepély, mellynek részleteit, bővebb tudomásszerezhetés esetében fogjuk csak adhatni, egy népünnep volt, az úgynevezett Virágvölgyben, (Blu­­menthal) melly, fájdalom, nem ü­nnepszerű­leg végződött, verekedés keletkezvén a mulatozó nép és katonaság közt, minek vége számos egyénnek bebörtönöztetése jön. — Ked­den máj. 6. délelőtti 10 órakor történt Lintner Simon itteni tanítónak 58. évi buzgó szolgálatáért, ő Felségétől nyert arany középérdempénzzel­ nyilványos feldíszítése, melly érdempénz neki az academiai nagyobb teremben nagyságos Adamkovits Mihály ur által ünnepélyesen nyakába függesz­­tetett. Jelen volt a pozsonyi káptalan, a kir. academia elöl­járósága, a gymnasium, a városi bel- és kültanács, a minden néven nevezendő tanítók nagy száma s az ifjúság. Főigaz­gató­­­­sága Lintner kitüntetését használván alkalmilag szorgalom- és kitűnő munkára serkenté­k a jelenvoltakat. Alsó Kubin, május 29-kén. Mai napra kitűzve volt Árva megye másik országgyűlési követének választása, melly első alispány­a. Leslinei Zmesskal Móricz cs. kir. kamarás ur elnöklete alatt tartatván, azon eredménnyel fejez­tetett be, hogy ugyanazon első alispány ur újólag követnek választatott, s mint ollyan nyomban is jelesked­etett. Ezen másik árvamegyei követ mostani választásának oka az, hogy midőn folyó hó 1-jén az itteni követválasztáskor a főispányi helyettes úr ő méltósága által követeltül választottaknak ki­jelentettek közül egyik magát törvénytelenül választatva gondolván, ezen választásban meg nem nyugodott, csak A­fy A. mint választatott követ felesketvén, s megbízó le­véllel ellátva, országgyűlésre küldetett, a további válasz­tás mai napra határozatvan. Mi a mint felebb érintetett, első alispán elnöklete alatt igy történt : Tizenegy órakor megnyitá a közgyűlést a fenlisztelt első alispán úr, kérvén az összegyűlt KK. és Réket, hogy nyilvánítsák ki, kit akar­nak országgyűlési követnek, mire a jelenvolt köznemesség egyhangúlag harsogá: Z. M. legyen a mi követünk, és a karszéket , mellyen ő ült, megragadván, őt a tábla körül él­­jenzések közt hordozá. Az igy választott Z. M. megköszönvén a KK. és RRnek iránta mostani alkalommal bebizonyított bi­zodalmát, másodalispán előterjesztésére megeskettetett, mi­re újra karszékében a teremben körülvitetett. Ezután Z. M. előadta, hogy ezen nap legyen egyszersmind a megyei­­ek kibékülésének napja, de fájdalom ez a részrehajlatlan né­zőnek csak jelének látszott, hogy a most választott követ baráti öt első követnek kikiáltsák, mi úgy is lett, mert Z. M. elfelejtvén a kibékülési nyilatkozást, azt egy szóval ellenezte. Most támadt a kérdés az egyik alispán surrogal­­lásáról, mellynek eldöntésénél a jelenlévő köznemesség megint főszerepet játszott, és K. M. és Z. F. kedveseiken kívül mást főispáni helyettes ur ő magának helyettesités vé­gett felterjeszteni nem engedőnek. A vendégfogadóban 150 köznemesre ebéd készületett Z.M. költségén, a köznemes­ség vezére a leslinei ev. tanító lévén. Közli Dankó András. Y a s­z­ó 1. Május elsején vette kezdetét közgyűlésünk. Főispáni helyettesünk meg nem jelentével, első alispáni szé­künk pedig a követség által megürülvén, az elnökséget Széli Jószef másodalispán úr képviselő. Megnyitó beszédében örömét jelentő, a BRnek a közügy iránti szép buzgalmat ta­núsító számos megjelenésén, s a derék elnök l­emez ironi­kus örömében a nagy terem borzasztó üressége is hatalmas víszhangjával osztozott. Itt ott egyes hallgató busán áhita­­tos tekintetével, a zöld asztal közelebbről megszalasztott őrei halvány arczaikkal, mellyeken a múltnak keserű utóér­zete, s a kedély zavara fejezte ki magát, a beteg hallga­tag­ság csak bágyadt szózatoktól törve meg, ollyszerü képet egészítettek ki, miilyen e szegény hazáé a tatárjárás után le­hetett. A szabadság bunkós hősei quasi re bene gesta horn maradtak. Hisz már betelt a polgári kötelesség, megmentve az ősi alkotványt továbbá, elnökalispán fájdalommal érint­vén a múlt eseményeit, a tanácskozási hely s a nemzet­­kincs, a szólásszabadság szentségén ejtett sérveket, s ezek orvoslatára felhivá­s­okat együttmunkálni, kikérve szemé­lye iránt elnöki székében leghatalmasb gyámolul a közbi­zalmat. Szavait éljenek viszon­zák. Most felső helyről kell intézmények, megyei levelezések, magányérdekü tárgyak hozattak szőnyegre, mind ollyak, mellyek nyilvánoságot nem igényelnek. A közgyűlés negyed napja azonban kiemelen­dő. A tisztviselői kar egyik tagjának Ostffy Sándor szkk­ó urnak olvastatott fel nyilatkozása, vagy inkább ön igazolása azon vádra, mellyel közelválasztási gyűlésünkön K. F. a kortesek ismeretes fővezére ellene kimonda, melly szerint a nemességgel nem, vagy későn s nem a megye határozata szerint közlet­te a meghívó körleveleket. Szkb­ó úr miután bebizonyitá a vád alaptalanságát, a gyanúsító­ részéről az elégtétel kötelessége alól feloldá. Két ifju szónok lépett fel még lelkesedett hévvel ügyében ; egyik különösen e tárgyat, melly nem egyedül a vádoltal, de az egész tiszt­viselői kart érdekli, a KK. figyelmébe ajánld annál inkább, mert midőn municipális jogainkon a kormány által ejtett sé­relmekre felírásaink egymást követék, kell saját kebleinkben támadt maró féreg kiirtására mindent megtennünk. Ennél­fogva mint óhajtotta volna látni eddig eredményét a követu­­tasításkori zavarok iránt kirendelt választmánynak, úgy ezentúl jelen tárgyban legszigorúbb eljárását kívánja. Másik pedig beszéde végrészében visszahivá a BRek em­lékébe a múlt havi eseményeket. „Tisztelem én — szólt, minden ember meggyőződését, ha kivetkezve az önzés szennyéből, egyedül elvének hódolva működik; tisztelek minden embert, ki azért tudja méltányolni polgári állását, mert átlátja, hogy az ember, mint csupa ember, egymás­nak zsarnoka és rabszolgája, szabad csak polgár lehet, ki nem ismer más urat fölötte, mint önmaga szabta tör­vényeit. De megvallom, midőn a polgári szabadság vé­delmének ürügye alatt épen a polgári szabadságot lá­tom tapodtatni : inkább egyes ember önkényének viselném átkait, mint egy szabad polgár nevezetért ezer sötétség em­berének zsarnoksága alatt lennék martyrja elveimnek. Mi­ben áll — kérdő — polgári szabadságunk: abban-e, hogy éltünk, jogaink, vagyonunk minden törvénytelen megtáma­dás ellen biztosítva legyen, vagy hogy az ellen­véleményü­­nket se öklözhessük, élteik ellen törekhessünk? Gyöngyörű szabadság, példátlan tisztelete a törvényeknek, saszeni helynek, hol a hon jövendőjéért, a nemzet virágzásáért ag­gasztó munkában izzadnak épen azok, kik jó szándékukat majd halállal fizeték.“ (Vége köv.­ Zemplén megyei közgyűlés. Gr. Péchy Emá­­nuel főispánhelyettes m­aga az orsz. gyűlésre meghívó kir. levél törvényes kihirdetése, s egyszersmind követutasitó választmányi jelentések tárgyalása végett ápril. 20 óra köz­gyűlést, 26 óra pedig követválasztást hirdetvén , már idén szép számmal gyülekeztek a szék­városba megyénk ren­dei, fels. királyunk születése ü­nnepét megülendők. Illy előz­mények után derült fel apr. 20 dika. Nagyszámmal sereg­lettek már gyűlés előtt a megyeház kapujánál a nemesek, egymást érték a kézszoritások, s csókok! kik ezelőtt nem is ismerőnek, baráti nevezettel szólítottak, s a második szó bizonyosan „ki volt az éljen.“ — Az így barátkozók közt aztán folytak az értesítések, fehér és fekete oldalforgatások. Még a híres Gara család utolsó sarjadékának agyon­tömlö­­czöztetése is, miért miért nem, kiért kiért nem —mások jobban tudják nálam, — emlegett­etet­t. — Ilyen és efféle súrlódások után kezdetett meg a gyűlés 10 órakor főispán­helyettes elnöklése alatt, ki azt szokott beszéddel megnyit­ván s rá a RR. nevében R. L. főjegyző nyomásán válaszol­ván : 1} Felolvastatott a k. kir. meghívó levél, melly is illő hódolattal fogadtatott. 2) Többrendü felső rendeletek, lei­ratok, egyeseket illetők olvastattak. 3}­l­pntmegye megkere­ső levele a rendőrségi eljárás tárgyában pártolhatott. E le­vél ismét feljajolítá azon aggodalmat, melly annak tapasz­talásából támad: mikép bármennyire szorittassanak is a szolgabiró és esküdti hivatalok, mégis mindenütt csak az el­járási késlekedés, sikeretlenség miatti panasz mutatkozik és hallatszik. Ennek megszüntetését úgy találták a BR. elérhe­tőnek, hogy a bíráskodási kötelesség választassák el az ügyes bajos dolgok intézésétől. F és ennek eszközlése el is hatá­­roztatott. ( 4) Turóczmegye bizonyos ismeretes határzatát közli az ősiség, adó, sat. tárgyában, melly is tudomásul vétetett, a mennyiben nekünk is van már ollyan fajta határ­­zatunk. Volt, ki k­iditványozá, hogy mi is írjuk meg Turócz­­nak, miképen vele kezet fogtunk, de nem lévén vele mit di­csekedni, csak elmarad lsz az. 5­ Szepesmegyei kéri a R­endeket hogy a szepességi város ügyébeni utasításu­kat függesztenék fel addig, mig közelebbi gyűléséből saját adatait ő is megküldené. — Ez elváraim rendeltetett. (Vége következik.} Szatmármegyei közgyűlés, máj. 15-kén. A kö­­vetválasztáskori borzaszó események után feszült figyelem­mel vártuk e jelen közgyűlést. Megyeszerte rémítő hírek szárnyaltak, hogy bujtogató kiküldöttek vándorolnak a kö­vetválasztáskor megszaladt megyei lakosok között; elmon­­dák, hogy e jelen gyűlésre négyezerből álló botos erő cső­­dittetik székesvárosunkba; hire járt, hogy a megszaladt nemesség ápril 20-ka óta folyvást korcsmán ül, s egymást biztathatva, rémitő boszutervet készitget, s törik v. szakad kiviszi azt, hogy a követek, kikről azt mondják, hogy 140 gyilkos által választattak, visszahivassanak. — Ezen híre­ket hallva — miután néhány nappal előbb maguk a vágy társak olly meglepő odaengedéssel békülésre kezet nyujtanak — bámulatra ragadtatánk, és többen nem hittük, hogy a közön­ség előtt adott szó szentsége megtapodtathassék; de meg­gondolván azt is, hogy a nemesek között hónapokig forgott kortesvezérek többnyire magok számára vadászgatják a nép kegyét, s ha a zászló, mellyet tombolva hurczolnak, leli­­portatik, porba suttatnak ők is— s igy még egyszer meg kel­le minden ereiket feszitniek, hogy csatát nyerhessenek, — aggodalmunknak észrevétlenül alapja származott. — Ezen aggodalom szüle május 4-ki kisgyűlésünkben egy indítványt, mellynek következésében megyénk főkormányzóját illy tar­talmú levéllel hittük meg közgyűlésünkre: „Méltóságod tudni fogja már kétségkívül, mikép közelebb múlt napokban a követválasztás alkalmával székvárosunk felette gyászos jeleneteknek lön színhelyévé. — A felizgatott s pártokra sza­kadt köznemesség, már előbb a tartomány egyes helyein megkezdett kitöréseit, előtusait mintegy a választás helyén olly keserű elszántsággal vivett küzdelmeknek, itt mindig k­erekedő dühvel folytatta, s többé semmi tekintélyt nem ismerve, semmit tiszteletben nem tartva, vakmerő kezekkel, a polgári társaságot legszentebb alapjaiban, a személy- és vagyonbátorságban, támadta és rendítette meg. — Hallgat­nánk azonban jelenleg mindezekről, miután az elkövetett bűnös merények szigorú vizsgálása s büntetése iránt mind­járt a választás utáni napon folytatva tartott közgyűlés in­tézkedett, ha szomorú tudomásunkra nem jut vala, mikép mintegy a választás utódajaiként megyénknek több helysé­geiben még folyvást nyugtalanság és lázas ingerültség nyil­ván­os jelei mutatkoznak; hallgatnánk, ha e szomorú tudo­más a jövendő iránt aggály és félelemmel tültvén el keble­inket, élőnkbe mulaszthatóan kötelességül nem szabná, a baj terjedésének meggátlásáról komolyan gondoskodni. De e czél kivitelében, minket a kisgyűlés tagjait, csak az aka­rat és óhajtás illethetvén, a már tett intézkedések nyomán további hatályos föllépést és cselekvést a 1. hó 15-kén kez­dődő közgyűléstől várunk és remélünk. E remény alapos­sága pedig nem kis részben magad, mint megyénk főkormány­­zójának a mondott czélra leendő buzgalmas közremunká­­lásától föltételeztetvén: sietünk magdat teljes tisztelettel és bizodalommal megkérni, méltóztassék a közelgő közgyű­lés elnökségének vitelével a megye közönségét megörven­deztetni, személyes jelenléte által háborgó kedélyekbe nyu­galmat és csilapultságot önteni,s osztva fájdalmainkat a tör­téntekre, aggodalmainkat a jövőre nézve, főkormányzói te­vékenységének minden erejével oda munkálni, hogy tanács­kozási termünkbe szabad tanácskozás fő kelléke a jó rend, egész megyénk körében pedig a csend, béke, egyesség s tör­vények és törvényes tekintély iránti tisztelet visszatérjen és állandóul meghonosuljon.“ Főkormányzónk még 13-kán megérkezett, s 14-én katonaság vonult városunkba, s igy a gyűléstermen kívül történhető zavaroktól nem retteghetünk. A közgyűlés megnyittatott, s a méltóságos főispán meg­nyitó beszédére, főjegyzőnk nyilatkozott. Több k. k. pa­rancsolatok felolvasása után a magos főispán azon óhajtá­sát nyilatkoztatván, hogy a követválasztáskori rémilő ese­mények kinyomozásában már eddig minő lépések tétettek, az e végett megbízott törvényszék minden iratait a közgyű­lés elébe terjesztő, s azok, nagy várakozás között fölol­vastattak. Megjegyzendő azonban, hogy ezen törvényszék, a vérengzések kipuhatolását minden járásbeli szob­áknak kö­telességükbe téve, de a közgyűlésre csak néhányan adák be munkálataikat, s ezek közül egy vizsgálatról, melly több személyre szült bünkeresetet. Vegyes közlések. Sz.­György, jun. 4 Azt gondolná valaki, mi nem is igen élünk, de bizony nagyon is élünk, csak hogy nem sok kedve kint, és miért? mivel mi igazán szólván, fölötte fon­tolva haladunk. Nézzünk valamicskét. A mellettünk elvo­nuló vaspálya már magyarosodik, azaz mit eddig nem lát­tam, magyarul hirdettetik­ az őrházak, múlt heteken beme­­szeltetvén a német felirat, magyarok lettek, és vasárnap ugyanazokon, mivel Fens­ Nádorunk erre váratott, nemzeti lobogók ékeskedtek; máj. 30. néhány magyar öltönyt is lát­tunk, csakhogy az mégis furcsán ütött ki, midőn néhány tiszt­viselő után a hajdúkat magyar öltönyben látók, holott ők ka­puiban tisztelegtek, vagy a magyar öltöny csak szolgaruha? — Városunk leginkább ünnep- és vasárnapokon, a helybeli fürdő kényelme miatt élénkülni kezd, hol gyakran szép számú közönséget láthatni. Benne eddig az illedelem szép renden volt; kívánjuk továbbra csak azért is, mivel egyetlen gyálpontja társalgási körünknek. — Szeretném egyik fű­­szerészünknek megsúgni, hogy miután társa ünnepeken bolt­ját egész nap zárva tartja, a rend s nap kedvéért ő se kü­­lönczködnék.— Nálunk némellyek már kaszálnak, de ez aligha­nem szükség, egyébiránt földművelőink szép jövőt várnak átaljában, adja az ég! Sárváry Béla. Felszólítás Magyarhon orvosai s t­ermész­etvisgálóik­hoz, a magyar orvosok s természetvizsgálóknak folyó évi aug. Sán Temesvárott tartandó negyedik nagygyűlésük ügyé­ben. A magyar orvosok s természetvizsgálók, Besztercze­­bányán tartatott harmadik nagy­gyűlésükben, jövendő gyülı­helyeik érdekében némileg munkálódni, s igy az élvezett vendégszeretetnek habár csak csekély részét szivökből meg­hálálni óhajtván, egyhangúlag ama határzatokat hozák, mi­szerint minden ezutáni gyűléseikben leginkább olly kérdé­sekkel foglalkozandnak, mellyek megfejtése magára a gyűlés helyére feltűnő hasznot árasztani, s mélyen érzett hiánynak pótlását eszközölni képes leendne. Mire nézve a magyar or­vosok s természetvizsgálók negyedik nagy gyűlésének ügy­vivői egyértelműileg a temesvári orvosok s természetbarátok­kal, ezen gyűlés tagjainak két olly kérdést, mellyek megfej­tése nemcsak Temesvárnak, hanem az egész temesi bánság­nak megbecsü­lhetően hasznot igér, terjeszt eléjük, egyet az egyetemi természettudomány mezejéből, egyet pedig a gya­korlati gyógyászat köréből. Az első a következendő : „Remél­hető-e, hogy, tekintve a temesi bánság égalji viszonyait, a gya­potbokor nálunk meghonosulni s igy tetemes kereskedési czikké válni képes legyen?“ A másik csupán orvosi kérdés, ez: „Temesvárott a lakók száma, s a halálozási esetek közt létező aránytalanság rendkívül nagy, mert még itt, valamint egyéb hason népességű városokban, évenkint csak minden har­­minc­kettediknek, vagy legfölebb minden huszonnyolczadik­­nak kellene meghalnia, e város évenkint lakosságának tizen­hatodik részét veszti el. Ez az arány uralkodik tán az egész bánsági síkságon. Minthogy tehát ezen arányszerűleg na­gyobb halandóság azon okain kívül, mik egyebütt is előfor­dulnak, nálunk a bánságban, következendőleg Temesvárott is, a posványségnek az emberi, életm­űségiei behatásának leg­többet tulajdoníthatni az élet megkurtításában, azért minde­nek előtt az a kérdés támad , mint lehetne a posványlég kifej­lődését a bánsági zónákban megakadályoztatni, vagy ha ez le­hett­en volna, bir-e a gyógytudomány olly szerekkel, mellyek ezen légbefolyásnak az emberi testre ható ártalmát gyengitni v. végkép megszüntetni képesek volnának.“ Szó vagy írásbe­li értekezések mindkét kérdésre nézve a magyar orvosok s természet­vizsgálók Temesváron tartandó negyedik nagy gyűlésében történendnek, mirel mindazok, kik e negyedik gyűlésben részt venni szándékoznak, illendőleg értesittetnek, hogy így a megfejtendő kérdéseket már jó eleve gondolko­zásuk tárgyává tehessék. Honi lapjaink érdemes szerkesztői felbérelnek, miszerint e felszólítást becses hasábjaikba fel­venni méltóztatnának. D­r. Zomburcsevics­­ Incze titoknok, Dr. Wachtel Dánis titoknok, Kulinyi Ferencz alelnök. A p­esti m­ír egyes­ü­­let. részére 1. Közelgetvén a f. évi július elején megnyitandó idei imikiállitás ideje, melly után az egyesület által megvásárlandó képek kijátszása rüs­­zint következik; az egyesület azon t. ez. részvényesei, kik

Next