Hirnök, 1843. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)
1843-06-08 / 45. szám
ennek sajátságos szerénység, hogy művészi tökélyre jutni kevésnek, az ifjú kornak pedig ott, hol bölcsészet múlhatlan tényezője a művészi tökélynek, egyáltalán nem adatott; tudják ők, hogy különösen a költészeti pálya az, melly veleszületett sajátságok mellett igen sok önképzést, olvasvány és gyakorlat általi szellemerőfejlesztést kíván; s igy a nyilvános bírálgatások egészen feleslegesek, sőt czéltévesztők volnának, ezek mellőzése, az iparkodásnak pedig nyilványosan is méltányló elismerése ellenben csak uj ösztönül szolgálandó kezdett igen szép, igen nemes pályán tovább haladni; mire e sorok méltányló szavain kívül, kétségtelen hatású leend azon tisztelt országgyűlési követnek buzdítása is, ki a hallgatóság érzelmeit igen helyesen s a jeles ifjaknak bizonyosan nagy ösztönül szolgálólag magyarázd. Óhajtjuk, hogy a társulathoz, s a társulatban működő jeles ifjakhoz minél több illúnemű intézetet s rokonszellemü ifjúságot mutathassanak fel hazánknak minden vallásbeli tanitóintézetek! — A másik ünnepély, mellynek részleteit, bővebb tudomásszerezhetés esetében fogjuk csak adhatni, egy népünnep volt, az úgynevezett Virágvölgyben, (Blumenthal) melly, fájdalom, nem ünnepszerűleg végződött, verekedés keletkezvén a mulatozó nép és katonaság közt, minek vége számos egyénnek bebörtönöztetése jön. — Kedden máj. 6. délelőtti 10 órakor történt Lintner Simon itteni tanítónak 58. évi buzgó szolgálatáért, ő Felségétől nyert arany középérdempénzzel nyilványos feldíszítése, melly érdempénz neki az academiai nagyobb teremben nagyságos Adamkovits Mihály ur által ünnepélyesen nyakába függesztetett. Jelen volt a pozsonyi káptalan, a kir. academia elöljárósága, a gymnasium, a városi bel- és kültanács, a minden néven nevezendő tanítók nagy száma s az ifjúság. Főigazgatósága Lintner kitüntetését használván alkalmilag szorgalom- és kitűnő munkára serkenték a jelenvoltakat. Alsó Kubin, május 29-kén. Mai napra kitűzve volt Árva megye másik országgyűlési követének választása, melly első alispánya. Leslinei Zmesskal Móricz cs. kir. kamarás ur elnöklete alatt tartatván, azon eredménnyel fejeztetett be, hogy ugyanazon első alispány ur újólag követnek választatott, s mint ollyan nyomban is jeleskedetett. Ezen másik árvamegyei követ mostani választásának oka az, hogy midőn folyó hó 1-jén az itteni követválasztáskor a főispányi helyettes úr ő méltósága által követeltül választottaknak kijelentettek közül egyik magát törvénytelenül választatva gondolván, ezen választásban meg nem nyugodott, csak Afy A. mint választatott követ felesketvén, s megbízó levéllel ellátva, országgyűlésre küldetett, a további választás mai napra határozatvan. Mi a mint felebb érintetett, első alispán elnöklete alatt igy történt : Tizenegy órakor megnyitá a közgyűlést a fenlisztelt első alispán úr, kérvén az összegyűlt KK. és Réket, hogy nyilvánítsák ki, kit akarnak országgyűlési követnek, mire a jelenvolt köznemesség egyhangúlag harsogá: Z. M. legyen a mi követünk, és a karszéket , mellyen ő ült, megragadván, őt a tábla körül éljenzések közt hordozá. Az igy választott Z. M. megköszönvén a KK. és RRnek iránta mostani alkalommal bebizonyított bizodalmát, másodalispán előterjesztésére megeskettetett, mire újra karszékében a teremben körülvitetett. Ezután Z. M. előadta, hogy ezen nap legyen egyszersmind a megyeiek kibékülésének napja, de fájdalom ez a részrehajlatlan nézőnek csak jelének látszott, hogy a most választott követ baráti öt első követnek kikiáltsák, mi úgy is lett, mert Z. M. elfelejtvén a kibékülési nyilatkozást, azt egy szóval ellenezte. Most támadt a kérdés az egyik alispán surrogallásáról, mellynek eldöntésénél a jelenlévő köznemesség megint főszerepet játszott, és K. M. és Z. F. kedveseiken kívül mást főispáni helyettes ur ő magának helyettesités végett felterjeszteni nem engedőnek. A vendégfogadóban 150 köznemesre ebéd készületett Z.M. költségén, a köznemesség vezére a leslinei ev. tanító lévén. Közli Dankó András. Y a szó 1. Május elsején vette kezdetét közgyűlésünk. Főispáni helyettesünk meg nem jelentével, első alispáni székünk pedig a követség által megürülvén, az elnökséget Széli Jószef másodalispán úr képviselő. Megnyitó beszédében örömét jelentő, a BRnek a közügy iránti szép buzgalmat tanúsító számos megjelenésén, s a derék elnök lemez ironikus örömében a nagy terem borzasztó üressége is hatalmas víszhangjával osztozott. Itt ott egyes hallgató busán áhitatos tekintetével, a zöld asztal közelebbről megszalasztott őrei halvány arczaikkal, mellyeken a múltnak keserű utóérzete, s a kedély zavara fejezte ki magát, a beteg hallgatagság csak bágyadt szózatoktól törve meg, ollyszerü képet egészítettek ki, miilyen e szegény hazáé a tatárjárás után lehetett. A szabadság bunkós hősei quasi re bene gesta horn maradtak. Hisz már betelt a polgári kötelesség, megmentve az ősi alkotványt továbbá, elnökalispán fájdalommal érintvén a múlt eseményeit, a tanácskozási hely s a nemzetkincs, a szólásszabadság szentségén ejtett sérveket, s ezek orvoslatára felhivásokat együttmunkálni, kikérve személye iránt elnöki székében leghatalmasb gyámolul a közbizalmat. Szavait éljenek viszonzák. Most felső helyről kell intézmények, megyei levelezések, magányérdekü tárgyak hozattak szőnyegre, mind ollyak, mellyek nyilvánoságot nem igényelnek. A közgyűlés negyed napja azonban kiemelendő. A tisztviselői kar egyik tagjának Ostffy Sándor szkkó urnak olvastatott fel nyilatkozása, vagy inkább ön igazolása azon vádra, mellyel közelválasztási gyűlésünkön K. F. a kortesek ismeretes fővezére ellene kimonda, melly szerint a nemességgel nem, vagy későn s nem a megye határozata szerint közlette a meghívó körleveleket. Szkbó úr miután bebizonyitá a vád alaptalanságát, a gyanúsító részéről az elégtétel kötelessége alól feloldá. Két ifju szónok lépett fel még lelkesedett hévvel ügyében ; egyik különösen e tárgyat, melly nem egyedül a vádoltal, de az egész tisztviselői kart érdekli, a KK. figyelmébe ajánld annál inkább, mert midőn municipális jogainkon a kormány által ejtett sérelmekre felírásaink egymást követék, kell saját kebleinkben támadt maró féreg kiirtására mindent megtennünk. Ennélfogva mint óhajtotta volna látni eddig eredményét a követutasításkori zavarok iránt kirendelt választmánynak, úgy ezentúl jelen tárgyban legszigorúbb eljárását kívánja. Másik pedig beszéde végrészében visszahivá a BRek emlékébe a múlt havi eseményeket. „Tisztelem én — szólt, minden ember meggyőződését, ha kivetkezve az önzés szennyéből, egyedül elvének hódolva működik; tisztelek minden embert, ki azért tudja méltányolni polgári állását, mert átlátja, hogy az ember, mint csupa ember, egymásnak zsarnoka és rabszolgája, szabad csak polgár lehet, ki nem ismer más urat fölötte, mint önmaga szabta törvényeit. De megvallom, midőn a polgári szabadság védelmének ürügye alatt épen a polgári szabadságot látom tapodtatni : inkább egyes ember önkényének viselném átkait, mint egy szabad polgár nevezetért ezer sötétség emberének zsarnoksága alatt lennék martyrja elveimnek. Miben áll — kérdő — polgári szabadságunk: abban-e, hogy éltünk, jogaink, vagyonunk minden törvénytelen megtámadás ellen biztosítva legyen, vagy hogy az ellenvéleményünket se öklözhessük, élteik ellen törekhessünk? Gyöngyörű szabadság, példátlan tisztelete a törvényeknek, saszeni helynek, hol a hon jövendőjéért, a nemzet virágzásáért aggasztó munkában izzadnak épen azok, kik jó szándékukat majd halállal fizeték.“ (Vége köv. Zemplén megyei közgyűlés. Gr. Péchy Emánuel főispánhelyettes maga az orsz. gyűlésre meghívó kir. levél törvényes kihirdetése, s egyszersmind követutasitó választmányi jelentések tárgyalása végett ápril. 20 óra közgyűlést, 26 óra pedig követválasztást hirdetvén , már idén szép számmal gyülekeztek a székvárosba megyénk rendei, fels. királyunk születése ünnepét megülendők. Illy előzmények után derült fel apr. 20 dika. Nagyszámmal sereglettek már gyűlés előtt a megyeház kapujánál a nemesek, egymást érték a kézszoritások, s csókok! kik ezelőtt nem is ismerőnek, baráti nevezettel szólítottak, s a második szó bizonyosan „ki volt az éljen.“ — Az így barátkozók közt aztán folytak az értesítések, fehér és fekete oldalforgatások. Még a híres Gara család utolsó sarjadékának agyontömlöczöztetése is, miért miért nem, kiért kiért nem —mások jobban tudják nálam, — emlegettetett. — Ilyen és efféle súrlódások után kezdetett meg a gyűlés 10 órakor főispánhelyettes elnöklése alatt, ki azt szokott beszéddel megnyitván s rá a RR. nevében R. L. főjegyző nyomásán válaszolván : 1} Felolvastatott a k. kir. meghívó levél, melly is illő hódolattal fogadtatott. 2) Többrendü felső rendeletek, leiratok, egyeseket illetők olvastattak. 3}lpntmegye megkereső levele a rendőrségi eljárás tárgyában pártolhatott. E levél ismét feljajolítá azon aggodalmat, melly annak tapasztalásából támad: mikép bármennyire szorittassanak is a szolgabiró és esküdti hivatalok, mégis mindenütt csak az eljárási késlekedés, sikeretlenség miatti panasz mutatkozik és hallatszik. Ennek megszüntetését úgy találták a BR. elérhetőnek, hogy a bíráskodási kötelesség választassák el az ügyes bajos dolgok intézésétől. F és ennek eszközlése el is határoztatott. ( 4) Turóczmegye bizonyos ismeretes határzatát közli az ősiség, adó, sat. tárgyában, melly is tudomásul vétetett, a mennyiben nekünk is van már ollyan fajta határzatunk. Volt, ki kiditványozá, hogy mi is írjuk meg Turócznak, miképen vele kezet fogtunk, de nem lévén vele mit dicsekedni, csak elmarad lsz az. 5 Szepesmegyei kéri a Rendeket hogy a szepességi város ügyébeni utasításukat függesztenék fel addig, mig közelebbi gyűléséből saját adatait ő is megküldené. — Ez elváraim rendeltetett. (Vége következik.} Szatmármegyei közgyűlés, máj. 15-kén. A követválasztáskori borzaszó események után feszült figyelemmel vártuk e jelen közgyűlést. Megyeszerte rémítő hírek szárnyaltak, hogy bujtogató kiküldöttek vándorolnak a követválasztáskor megszaladt megyei lakosok között; elmondák, hogy e jelen gyűlésre négyezerből álló botos erő csődittetik székesvárosunkba; hire járt, hogy a megszaladt nemesség ápril 20-ka óta folyvást korcsmán ül, s egymást biztathatva, rémitő boszutervet készitget, s törik v. szakad kiviszi azt, hogy a követek, kikről azt mondják, hogy 140 gyilkos által választattak, visszahivassanak. — Ezen híreket hallva — miután néhány nappal előbb maguk a vágy társak olly meglepő odaengedéssel békülésre kezet nyujtanak — bámulatra ragadtatánk, és többen nem hittük, hogy a közönség előtt adott szó szentsége megtapodtathassék; de meggondolván azt is, hogy a nemesek között hónapokig forgott kortesvezérek többnyire magok számára vadászgatják a nép kegyét, s ha a zászló, mellyet tombolva hurczolnak, leliportatik, porba suttatnak ők is— s igy még egyszer meg kelle minden ereiket feszitniek, hogy csatát nyerhessenek, — aggodalmunknak észrevétlenül alapja származott. — Ezen aggodalom szüle május 4-ki kisgyűlésünkben egy indítványt, mellynek következésében megyénk főkormányzóját illy tartalmú levéllel hittük meg közgyűlésünkre: „Méltóságod tudni fogja már kétségkívül, mikép közelebb múlt napokban a követválasztás alkalmával székvárosunk felette gyászos jeleneteknek lön színhelyévé. — A felizgatott s pártokra szakadt köznemesség, már előbb a tartomány egyes helyein megkezdett kitöréseit, előtusait mintegy a választás helyén olly keserű elszántsággal vivett küzdelmeknek, itt mindig kerekedő dühvel folytatta, s többé semmi tekintélyt nem ismerve, semmit tiszteletben nem tartva, vakmerő kezekkel, a polgári társaságot legszentebb alapjaiban, a személy- és vagyonbátorságban, támadta és rendítette meg. — Hallgatnánk azonban jelenleg mindezekről, miután az elkövetett bűnös merények szigorú vizsgálása s büntetése iránt mindjárt a választás utáni napon folytatva tartott közgyűlés intézkedett, ha szomorú tudomásunkra nem jut vala, mikép mintegy a választás utódajaiként megyénknek több helységeiben még folyvást nyugtalanság és lázas ingerültség nyilvános jelei mutatkoznak; hallgatnánk, ha e szomorú tudomás a jövendő iránt aggály és félelemmel tültvén el kebleinket, élőnkbe mulaszthatóan kötelességül nem szabná, a baj terjedésének meggátlásáról komolyan gondoskodni. De e czél kivitelében, minket a kisgyűlés tagjait, csak az akarat és óhajtás illethetvén, a már tett intézkedések nyomán további hatályos föllépést és cselekvést a 1. hó 15-kén kezdődő közgyűléstől várunk és remélünk. E remény alapossága pedig nem kis részben magad, mint megyénk főkormányzójának a mondott czélra leendő buzgalmas közremunkálásától föltételeztetvén: sietünk magdat teljes tisztelettel és bizodalommal megkérni, méltóztassék a közelgő közgyűlés elnökségének vitelével a megye közönségét megörvendeztetni, személyes jelenléte által háborgó kedélyekbe nyugalmat és csilapultságot önteni,s osztva fájdalmainkat a történtekre, aggodalmainkat a jövőre nézve, főkormányzói tevékenységének minden erejével oda munkálni, hogy tanácskozási termünkbe szabad tanácskozás fő kelléke a jó rend, egész megyénk körében pedig a csend, béke, egyesség s törvények és törvényes tekintély iránti tisztelet visszatérjen és állandóul meghonosuljon.“ Főkormányzónk még 13-kán megérkezett, s 14-én katonaság vonult városunkba, s igy a gyűléstermen kívül történhető zavaroktól nem retteghetünk. A közgyűlés megnyittatott, s a méltóságos főispán megnyitó beszédére, főjegyzőnk nyilatkozott. Több k. k. parancsolatok felolvasása után a magos főispán azon óhajtását nyilatkoztatván, hogy a követválasztáskori rémilő események kinyomozásában már eddig minő lépések tétettek, az e végett megbízott törvényszék minden iratait a közgyűlés elébe terjesztő, s azok, nagy várakozás között fölolvastattak. Megjegyzendő azonban, hogy ezen törvényszék, a vérengzések kipuhatolását minden járásbeli szobáknak kötelességükbe téve, de a közgyűlésre csak néhányan adák be munkálataikat, s ezek közül egy vizsgálatról, melly több személyre szült bünkeresetet. Vegyes közlések. Sz.György, jun. 4 Azt gondolná valaki, mi nem is igen élünk, de bizony nagyon is élünk, csak hogy nem sok kedve kint, és miért? mivel mi igazán szólván, fölötte fontolva haladunk. Nézzünk valamicskét. A mellettünk elvonuló vaspálya már magyarosodik, azaz mit eddig nem láttam, magyarul hirdettetik az őrházak, múlt heteken bemeszeltetvén a német felirat, magyarok lettek, és vasárnap ugyanazokon, mivel Fens Nádorunk erre váratott, nemzeti lobogók ékeskedtek; máj. 30. néhány magyar öltönyt is láttunk, csakhogy az mégis furcsán ütött ki, midőn néhány tisztviselő után a hajdúkat magyar öltönyben látók, holott ők kapuiban tisztelegtek, vagy a magyar öltöny csak szolgaruha? — Városunk leginkább ünnep- és vasárnapokon, a helybeli fürdő kényelme miatt élénkülni kezd, hol gyakran szép számú közönséget láthatni. Benne eddig az illedelem szép renden volt; kívánjuk továbbra csak azért is, mivel egyetlen gyálpontja társalgási körünknek. — Szeretném egyik fűszerészünknek megsúgni, hogy miután társa ünnepeken boltját egész nap zárva tartja, a rend s nap kedvéért ő se különczködnék.— Nálunk némellyek már kaszálnak, de ez alighanem szükség, egyébiránt földművelőink szép jövőt várnak átaljában, adja az ég! Sárváry Béla. Felszólítás Magyarhon orvosai s természetvisgálóikhoz, a magyar orvosok s természetvizsgálóknak folyó évi aug. Sán Temesvárott tartandó negyedik nagygyűlésük ügyében. A magyar orvosok s természetvizsgálók, Beszterczebányán tartatott harmadik nagygyűlésükben, jövendő gyülıhelyeik érdekében némileg munkálódni, s igy az élvezett vendégszeretetnek habár csak csekély részét szivökből meghálálni óhajtván, egyhangúlag ama határzatokat hozák, miszerint minden ezutáni gyűléseikben leginkább olly kérdésekkel foglalkozandnak, mellyek megfejtése magára a gyűlés helyére feltűnő hasznot árasztani, s mélyen érzett hiánynak pótlását eszközölni képes leendne. Mire nézve a magyar orvosok s természetvizsgálók negyedik nagy gyűlésének ügyvivői egyértelműileg a temesvári orvosok s természetbarátokkal, ezen gyűlés tagjainak két olly kérdést, mellyek megfejtése nemcsak Temesvárnak, hanem az egész temesi bánságnak megbecsülhetően hasznot igér, terjeszt eléjük, egyet az egyetemi természettudomány mezejéből, egyet pedig a gyakorlati gyógyászat köréből. Az első a következendő : „Remélhető-e, hogy, tekintve a temesi bánság égalji viszonyait, a gyapotbokor nálunk meghonosulni s igy tetemes kereskedési czikké válni képes legyen?“ A másik csupán orvosi kérdés, ez: „Temesvárott a lakók száma, s a halálozási esetek közt létező aránytalanság rendkívül nagy, mert még itt, valamint egyéb hason népességű városokban, évenkint csak minden harminckettediknek, vagy legfölebb minden huszonnyolczadiknak kellene meghalnia, e város évenkint lakosságának tizenhatodik részét veszti el. Ez az arány uralkodik tán az egész bánsági síkságon. Minthogy tehát ezen arányszerűleg nagyobb halandóság azon okain kívül, mik egyebütt is előfordulnak, nálunk a bánságban, következendőleg Temesvárott is, a posványségnek az emberi, életműségiei behatásának legtöbbet tulajdoníthatni az élet megkurtításában, azért mindenek előtt az a kérdés támad , mint lehetne a posványlég kifejlődését a bánsági zónákban megakadályoztatni, vagy ha ez lehetten volna, bir-e a gyógytudomány olly szerekkel, mellyek ezen légbefolyásnak az emberi testre ható ártalmát gyengitni v. végkép megszüntetni képesek volnának.“ Szó vagy írásbeli értekezések mindkét kérdésre nézve a magyar orvosok s természetvizsgálók Temesváron tartandó negyedik nagy gyűlésében történendnek, mirel mindazok, kik e negyedik gyűlésben részt venni szándékoznak, illendőleg értesittetnek, hogy így a megfejtendő kérdéseket már jó eleve gondolkozásuk tárgyává tehessék. Honi lapjaink érdemes szerkesztői felbérelnek, miszerint e felszólítást becses hasábjaikba felvenni méltóztatnának. Dr. Zomburcsevics Incze titoknok, Dr. Wachtel Dánis titoknok, Kulinyi Ferencz alelnök. A pesti mír egyesület. részére 1. Közelgetvén a f. évi július elején megnyitandó idei imikiállitás ideje, melly után az egyesület által megvásárlandó képek kijátszása rüszint következik; az egyesület azon t. ez. részvényesei, kik