Hirnök, 1843. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)

1843-06-11 / 46. szám

részint megfelelőknek találván, és az ország sérelmei előle­­ges orvosoltatásának elvét, mellyel több országgyűlésen ke­resztül oily­ben és buzgón pártolónk, egyesíteni akarván, követeink oda lennének utasitandók, hogy ezen sérelmeket s más, a mult orsz.gyűlésen sürgetett tárgyakat egy alázatos hathatós felírásban fölterjesztvén, a kir. előterjesztések tár­gyalásához fogjanak.“ — Elhangozván a választmány sza­va kemény vita keletkezett arról: valljon a szólásszabad­ság múlt alkalommal deponált sérelme is ez előlegesen sü­r­­getendők közé legyen e sorozandó, s a kir. előterjesztések addig sanctio alá bocsáttassanak-e, mig az előlegesen sür­getett tárgyak iránt kielégítő válasz nem érkezendik? Hos­szú s a tárgyat minden oldalról kimerített vitatkozás után határozatta lön az elsőre nézve , s) hogy a nemzet tekinté­lyének sokkal ártalmasabb következményű lehetvén az, ha a deponált állapotból újra fölveendő szólásszabadság sérel­mét újra deponálni kénytelen illetnék, annálfogva az előle­gesen sürgetendő tárgyak közé nem soroz­tatik. Követeink mindazáltal oda utasitlatnak, hogy az országyűlés folyama alatt bármikor mutatkozik kedvező és s­ikért remélhető al­kalom, e megyénk által régen elvből pártolt tárgyat sikere­­sen eldönteni igyekezzenek. A választmányi javaslat má­sodik pontjára nézve a BR. világos végzést nem hozván, azt kell hinnünk, hogy az első pontra kimondott elvet kívánták alkalmazni. — 23 A sorozatra nézve a városok rendezését akarjuk első tárgyul fölvetetni, hogy addig a büntető-tör­vényjavaslatot — mellynek megvizsgálására küldöttséget ne­veztünk — megyeileg tárgyalhassuk. A kir. előterjesztések többi pontjaira nézve utasításaink már vannak, de a válasz­tási kihágások korlátozása iránt megbízott küldöttségünk véleményét még elő nem terjesztette. — 3­ Indítvány­­éle­teit töitó által az országgyűlési naplóknak — mellyek je­lenleg rendkívüli kiterjedésük s így magas áruk végett is a czélnak meg nem felelnek —jövendőben csak kivonat for­­mábani szerkesztetésekre nézve olly móddal, hogy minden tárgy körül azonban a véd- és felhozott ellenokok megem­­littessenek,— elfogadtatott.— 4­ Ugyanazon téiránk indít­ványára utasításul adtuk, hogy az árvíz óta a legszegényeb­beknek lakjai közt is egyedül romban veszteglő középületet, a m. k. curiát, a kir. kincstár által fölépittetni sürgessék. — 53 Az arató részt — nehogy a szép ősi szokás vakmerő el­hanyagolásával vádoltathassunk— 14-kire határoztuk; de hogy a kor s örök igazság kivánatainak is megfelelhessünk, annak kötelező erőt nem adtunk. — 63 A Pest megyei statutárius sérelmet egyszerű nem-pártolástól egyedül el­nökünk mentette meg, annak az állandó választmányhoz­ utasítását javasolván , a­mi határozatta is jön. — 73 Kő­vár vidékének az országgyűlésem meg nem jelenhetése iránt irt levelére határoztuk, hogy e tárgyban már utasítá­sunk lévén, követeink újra oda utasíttatnak, hogy a ré­szeknek még ezen országgyűlés alatti tettleges visszakap­­csoltatását sürgessék, mi ha nem sikerülne, minthogy Ma­gyar- és Erdélyországokban egyszerre soha sem tartatván az orsz.gyűlés, a visszakapcsoltatást akadályozza, — egy országos küldöttséget gondolánk czélirányosnak, melly be­várva az erdélyi orsz.gyűlést, egy onnan is kinevezendő biztossággal a fenforgó kérdéseket és akadályokat elhárítsa. — 83 Ez alkalommal indítvány létetett, hogy az orsz.gyü­­lésileg kinevezendő küldöttségek, oeconomicalis tekintetből, soha öt tagnál többől ne álljanak ; mi olly módosítással, hogy lehető legkevesebből szerkesztessenek, elfogadtatott. — 93 Pest megye levele olvastatott a gyorsírókra nézve, de a 43 sz. alatt előadott végzésük folytában nem pártolhatott. — 103 Nehezteléssel vettük Pest városának azon levelét, mellyben az országgyűlési bizottmányok általi terheltetését panaszolja, s kármentesítést kíván; neheztelve annál in­kább, mert a századok óta nyomatott Pozsony nyugalommal tűri a terhet, mig Pest épen azon időszakban, midőn a nem­zet atyáskodását rá fordítja, illy követelésekkel játszik ro­­konszenvünkkel. — 113 Eszék városának is kaptuk egy deák levelét, s olvasatlanul visszaküldik. Magány tudomá­som szerint inarticulatióját kéri. — 123 A losoncz-tugári zsidóságnak folyamodása a tiszti tudósítással együtt ol­vastatott föl, mellyben pártfogási taksa által magát a föl­­desuraságtól nyomottnak panaszolja, — végzésünkben min­den illyféle taksa törvénytelensége kimondatván, a dolog eldöntése végett uriszék, s a panaszlóknak ügyészi párt­fogás határoztatott. Barsmegyének május 2 dikán Sz. Benedeken kez­dett, 3 kán ugyanott, az ezutáni napokon pedig Aranyos- Maróton folytatott közgyűlése nevezetes­ tárgyai: a felsőbb helyről érkezett leiratok közül kettő emlitendő: ezek egyi­ke a szederfatenyésztés körül szorgalmasabban foglalkozott s jutalomra méltatott egyedek neveit tudalá; megyénkben a legnagyobb jutalom négy arany, s ezt Jeszenszky Elek cs. kam. nyeré el. Egy másik leírás, a múlt évben életvesze­delemben forgott felebarátaik szabaditásában magukat kitün­tetett s megnevezett megyei lakosokat oda utasitá, hogy ju­talmukat, valamelly pénzkezelő kir. hivatalnál vegyék föl: a megyénkre eső egész jutalommennyiség 225 ft p. p. iránt vé­geztetett, hogy a járásbeli szolgabirák ezt az illetékkel tu­dassák s őket szükséges bizonyítványokkal ellátva, a vere­­bélyi sóházhoz utasítsák. A Nyitra megyébe keblezett sza­­kolczai posztó-késziléknek, kelméiket e megyének ajánló folyamodása, a honi adószedővel véleményadásul közöltetni rendeltetett azon nyilvános megjegyzéssel, hogy e­is me­gyének a nélkül is az lévén határzata, hogy a szükséges posztómennyiség csak honi gyárainkból szereztessék, ha az ajánlóit szakolczai posztó sem jutalmasabbnak, sem pe­dig minőségre jobbnak nem találtatnék az aranyos­ maróti posztónál, ennek, mint megyebelinek adassék elsőség. A katonai tanyák készíttetéséről bevégzett, s Nádor -­fens, ál­tal megküldött terjedelmes munka , nemkülönben több új megye és szabad kir. város, az országgyűlésen előterjesz­tendő némelly tárgyak iránt pártolásra fölszólító közléseik, az országgyűlési munkálatokkal foglalatoskodó választ­mánynak átadatai rendeltettek. Május­ban számosabban je­lenének meg Barsmegye Rt. példájokkal tanusitandók, mi­kép egyeztethető a kor- és törvényszerű haladás, mellyben e megye semmi más által magát megelőztetni nem engedi, a régi, áldott őseinktől öröklött sz. szokások becsüléses megtartásával. Körülbelül 129 év előtt május 31kán szűnt meg Bars megyében az igen dühöngött dögvész, s atyáink fo­­gadák e napot örök emlékezetben tartani. A szikla tetején, igen regényes helyen kápolnát építettek, az isteni szolgá­­lat fényes tartására alapítványt tettek, s azt végzék , hogy évenkint sz. Benedekben megjelenendnek, s a kemény os­tor megszüntetéséért a mindenhatónak hálákat adandnak. Ugyanez nap az ájtatosság előtt tartatott az úgynevezett arendalis gyűlés szokott modorával. Az esztergomi főkápta­­lan tagja s uradalmainak teljes hatalmú kormányzója, a káp­talant illető egyházi tized haszonbérbe adhatására nyert megbízó levelét előadja, a mellynek elolvasása után,­­ az egyházi tizedet a megyének jövendőre is haszonbérbe en­gedi, azon nyilvános kikötéssel, hogy a tizedet csak egy évre, s pedig jó értékű égő pénzben fizetendő haszonbérért engedi át. Ezen követelések ellen a tiszti ügyész óvást tesz, és azt jegyzőkönyvbe iktattatni kéri; a káptalan részérül megbízott kanonok ellenóvását nyilatkoztatja s annak jegy­zőkönyvbe iktatását szinte kéri: ez igy történik évről évre. Május 4 dikén Aranyos-Maróton folytatva tartatott gyűlést a sz. Benedekben is elnökösködött első alispán ur a most országszerte kortes-eszközlötte kicsapongások élénk s a szivek mélyébe ható előadásával s a korteskedés gyászos következésinek rajzával kezdé. Érdekes és megható volt a szomorú történetekről, az a nélkül is szónoki jelességéről országszerte ismeretes alispánunk férfias komolysággal elő­adott vázlata; annál érdekesb, mivel a beszéd fonalában, lelkületének igen becsülendő vonását tünteté ki. Megisme­rő t.­i, hogy ő is tetemes részt ven néhányszor a korteske­désben, de elmondván a mea culpa-t, ünnepélyes fogadást tön , hogy soha többé korteskedni nem fog, s a­ki ezt ezután tenni merné, mind azt becstelennek nyilatkoztatni kívánja. Volt a­ki a körülményekhez igen alkalmazva fölszólató a­ra, hogy valamint hajdan apáink fogadást tettek, hogy há­­lájukat évenként a veszélyt távoztató isteni gondviselés iránt megnyítandják , úgy tegyünk fogadást mi is most, hogy kor­teskedni soha nem fogunk. Hogy a fogadásnak nélkülözhe­tetlen kelléke, a tántoríthatlan állhatatosság, azt minden érett gondolkozása tudhatja. Ezek következtében említhető, hogy a köznemesség által országszerte történt kicsapongá­soktól megyénk sem vala­ment az utolsó követválasztás al­kalmakor. (Vége köv.3 Zemplén megye közgyűlése (Vége 3. 73 Szabolcs­­megye ama határzat következtében, a melly szerint min­denféle adózás ellen örökre óvást, telt, tudatja: miképen Drevenyák ásványgyüjteményét sem akarja már a nemzet részére megvétetni. Tudomás szerint ezen gyűjtemény meg­­vizsgáltatása Nádor -­fens, lévén bizalva, a jelentéstételt Zemplény Rendei bevárják, s csak azután nyilvánítandják akaratjukat. 83 Hevesm. a bírói eljárásokban rászalván azt, hogy a foglalásokat, vagy maga a sztb. vagy az esküdt hajtja végre, oda szólítja fel a megyéket, hogy együtt sürgessék, miképen mindenekben elvárhatlan legyen a sz. bíró és es­küdt, a­hol csak bírói eljárás forog fen. Ez igazságosnak, törvényesnek is találtatván, pártoltatok. 93 Törvény alkotá­sa fog sü­rgettetni a részben, hogy ha 200 p­e­ttel haladó adóssági öszveg megvétele szóbeli bíróság eleibe kötelez­­tetik — ne a szóbeli, hanem rendes birói taksa fizettessék. S már ezt a zempléni törvényszéket is rendelvén, kihirdet­­tette. A csödületi perek taksája is, és honnan fizettetendőse törvényleg határoztassék meg: amennyiben közgyűlésben mondatott, hogy van eset, mellyben a csődtömeg száz ftot alig ér fel, és a napdijak a szegény házi pénztárból négy­ezer frtot is kisepreltek. 103 Kiváltságolt szabad Sáros-Pa­tak város választott közönsége magának a megyei gyűlé­sekre és tisztválasztásokra képviselet útján befolyást kérvén — kérése ez­úttal nem teljesittetett. És ezen határzat szol­gáljon feleletül a Pesti hírlapban egykor tett azon kérdésre, valljon más megyékben vagynak-e a szabad községek úgy képviselve mint Pestben NI. Körös városa? — Ápril 21-én az országgyűlésre szolgáló utasításokkal foglalkozott vá­lasztmány jegyzőkönyve olvastatott, mellynek nyomán ke­letkezett határzatokból érdekesb 113 a magyar Ludovicea katonai intézetre kivontató, s már országosan meg is aján­lott 309.000 p­o­ntnak beszedetése és az intézetnek minél­­előbbi megnyittatása. A tanítási rendszer nemzetleg kidol­goztassák. 123 A hazán kivül, honi kötelesség és tapaszta­­lás-gyűjtés nélkül lakók magyarhoni jövedelmeik egy része, nemzeti szükségek fedezésére fordittatni határoztatlak. „Ne szólj szám, nem fáj fejem“ a Hírnök 37 ik szám alatti marmarosi közlésre. Ha a marmarosi zavaros követválasz­tás bizonyos eredményét bevárták volna a szokott levele­zők, és ajakból szopott rémképekkel, borzasztó jellemekkel el nem tölték vala az olvasó közönséget több hírlapokban, most miután a béke angyala, vigyázva ügyünkre, béketűré­­sünkre, a hon előtt homályba borítani czélzott becsületünk­re, mellynél éltünk kevésbé becsesebb, napfényre derítette távollétünkben is a szövevényes dolgokat, bizonyára nem fáj­na fejek; de ha a felebaráti s igazságszeretet­tel lelkesítve, barátságos kibékélő kezeket nyújtva, mellyeket mi a köz jöbb­­lét, az egyesség által megyénk jövendő boldogithatása szép reménye mellett és melly örömest forró keblünkhöz szo­rítva elfogadnánk, nemes büszkeséggel fellépve vissza húznák azon szavaikat, a mellyekből különben is azon kí­vül, hogy mi ketten választattunk el követeknek, egy szó sincs igaz. És hogy ezek nem igazak, kitetszik nevezetesen 1, hogy e napot a szavazás alatt kiütött gyújtás és három ízben történt vérengezés tette gyalázatossá, mert már először tudva van, és a törvényszék előtt áll a bűnös, tulajdon szol­gálója a kárvallottnak, ki mint tudaték, nem a bennünket el­választó részhez tartozandó vala, ki megvallotta, hogy egy harmadik szomszédnak ingerlésére ez időpontot legalkal­­matobbnak tartván arra, hogy más vétessék gyanúba, csele­kedte azt. Nem igaz továbbá, hogy a három rendbeli véren­­gezések is a szavazás alatt történtek légyen, ezt remélem a levelezők maguk is el fogják ismerni. — Valamint az sem igaz, hogy a két csatában kilenczen estek el, mert Szige­ten betörvén az első alispán úr szállása kapuit, ott a bá­torságban helyheztetve remélt nemesek közül csak egy, az is a felbőszült szigeti nép részén levő verbunkos katona szuronya által halt meg; Szaplanczán pedig egy nyomorult koldus zsidó, és igy nem kortes, megkincztalva, volt később a megtámadás áldozatja; és igy nem kilencz, hanem mind össze kettő, bár fájdalom ez sem történt volna. — Milly szép, milly dicső lenne azért a visszahúzáson alapítandó ön­gyözedelmek! és ezt nem tenni, melly által a főfájás is enyhülne, csak a hamis szemérem gátolhatná; ugyan­azért én, ki utolsó nap is az egyesülést ön magam érdeke félretételével is, mit az ellenfél nem tagadhat, megszerezni törekedtem, a mit fájlalva nem eszközölhetvén, elválasztá­somat nem bármelly résznek avagy pártnak, nem legkisebb előzményeknek — a mit reám, ha jelen voltak a levelezők a conferencián, jelen elválasztásom után tartott megköszönő beszédemen, mellynek rövid kivonatját különben a megyei jegyzőkönyvben is feltalálhatják, senki be nem bizonyíthat,— hanem egyedül még midőn az 1800 és 1801 en a Mars meze­jére vezetvén nemes atyánkfiait, és más alkalmakkal, azok közt csak az 1825. és 1832 ki általános felkiáltással történt elválasztásomból, de főkép az 1833ik széképítéskor nemes atyánkfiai véreiknek biztosított hivatalom feláldozásából fen­­maradt bizodalomnak köszönhetem, amit elfogadni bárha káros értem lenne is áldozatja, polgári kötelességemnek, nem vállalni pedig, kivált azon meghasonlásban, ingerült­ségben, a legnagyobb hibának tartottam. Követtársam pe­dig, ki már több alkalmakkal is, de főkép az 1839ik ország­gyűlésen követségi elválasztatásakor kitüntetve bírta a nép bizodalmát és szeretetét, mit vétett azzal, ha annak hódolva a követségi pályára ismét föllépett, hiszen a népszerűsé­get, szeretetet bírni első lépés a tökéletességre, melly el­len valamint akkor, úgy most is, hogy minden törekvések erőtelenek valának, megmutatták a következések. Felszólí­tom azért, sőt kérem, mint részrehajlatlan, az ellenfélt, szűn­jön meg legalább üldözni, ha szeretni nem akar, ne le­gyen e tönkelegben vezérfonala az önérdek, hanem a jö­vendő közjava, boldogsága megyénknek, mit ha különben nem eszközölhetni, kész volnék inkább azoknak engedel­­mekbül, kiknek szolgálok, dicső pályámról is lemondani, és azt bárkinek is átengedni, csak hogy az örök béke is­mét helyre állittassék. Mellyik dicső honunkban azon ne­mes megye, hol minden különböző vallások, nemzetiségek mellett is jobban virágzott volna az egyetértés, barátság, kölcsönös szeretet, közjóra törekvő egyes erős akarat, mint Marmarosban, de fájdalom, egynéhány évek óta tartó hi­deg éghajlatunk szelleme elsorvaszta e szép virágot, és érett gyümölcsöt nem hozhatott; örömmel emlékezem én vissza a múlt időkre, aggódva tekintek e jelenbe, és rettegek a jövendőtől; azért a mi történt is most: corrige praeteritum, praesens rege, cerne futurum; hogy mi is lelkünkből el­mondhassuk : errare humanum, parcere divinum est. Pozsony junius 7én 1843. B. Sztojka Imré m. k. Igazítás. Nincs szenvedhetetlenebb dolog journalis­­ticában a sok czáfolgatásnál, útbaigazításnál, viszonyozás­­nál stb. A következő nehány sorral azonban, mellyeknek közöltetésére a t. szerk. urat ezennel kérem a bennük ér­deklettek becsületének, sőt magaménak is tartozom. E la­pok 40ik számában a trencsini követválasztásról irt tudósí­tásom „aláírás nélkül beadottnak­­?3, részrehajlónak és igaz­ságtalannak“ neveztetik. Mi az elsőt illeti, hivatkozom, a t. szerkesztőségre, hogy valamint ismeretes elötte nevem, úgy a kérdéses tudósítás elébe is felírtam jegyemet, melly hogy onnan elmaradt, nem az én hibám; a következőleg tudósí­tásom aláírás nélkül beadottnak nem mondható, habár min­den jegy nélkül nyomatott ki; a részrehajlási vádra nézve, a dolog úgy hozta volna magával, hogy a „nem névtelen, de B. A. (?) aláírása“ c­áfoló úr tudósításom igazságtalansá­gát bizonyította volna, mit ő azonban nagy bölcsen elhall­gat, sőt maga is felhozza a leginkább roszült tettet, hogy Pier Borsiczkyval „bizonyos magány viszonyok miatt“ (13 a követséget elvállalni nem akarta. — A mi illeti a mérsék­letinek nevezett rész korteskedését, mellyet czáfoló ur ta­gad, erről a szinte nem igen vágtatva haladó „Világ“ rendes levelezője azt írja 37. sz. miszerint „V* levéllel szólita fel a papokat, hogy nagybátyja, Bay ellen szavazzanak.“ Mi­nek tehát itt a tagadás? Hogy ezt az oppositio korteske­­dése követte, előbbi levelemben b­ánt meg, de ez csak reac­­tiv volt, minek bizonysága az is, hogy csak a választás előtti estve adatott tudtára a köznemességnek. Ezeknek egy ré­sze — mintegy 50 ember — igaz, átment B—a részére, de bizony a mód, mellyel ez történt „isteni gondviselés csodá­latos működésének“ épen nem nevezhető, sőt inkább — más valaminek. A mi végre az utasítást illeti, azon felette ör­­vendek, hogy ebbeli jóslatom nem teljesült, de hogy ez az intelligentia által készült, és pedig legnagyobb részben a kor kivánatinak megfelelőleg. — Legyünk igazságosak B. A. uram! — Vegyes közlések. Főpapi jótékonyság. Klobusiczky Péter kalocsai érsek ő excellentiája, határt nem ismerő emberszeretet-és nagylelkűséggel, uradalmához tartozó Hajós mezővárosá­ban a gyermekek czélszerű neveltethetése tekintetéből egé­szen uj iskolaházat építtetett, s mindazon tehetősb lakosok­nak, kik ezen ház létesítésére némi segélyt önként ajánlottak, jóakaratokat méltányolva, ebbeli segedelem-adástól őket fölmentette, így tehát a hajósi iskola, melly belsejében a tanulóknak kényelmes alkalmat nyújt, külsejével pedig a városnak díszére szolgál, kizárólag csak ő exceljában di­csőíti alkotóját, a miért a lakosok hálás tisztelettel áldják ezen jótékony s nemeskeblü édes atyát! Hajóson május 21- kén 1843.

Next