Hirnök, 1843. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)

1843-02-02 / 10. szám

gazdasági intézet, a múzeumm­al kapcsolatba hozandó nem­zeti académia és a magyar nyelv gyarapítására és terjesz­tésére czélzó nemzeti színház alapításához járulni, midőn a rendszeres bizottmánynak mindezeknek létrehozásukra szükséges intézkedéseket gondosan meghagyák. A rend­­szeres bizottmány egybehasonlítvd­ és bekövetkező költségek tömérdekléssét a megkivántaló pénz világos szűkével, csak a múzeum és országterem­ fölépítését a nemzeti színház gyarapítását ítélte kivihetőnek, s egyszersmind a múzeum­nak valóban nemzeti nevét saját önkényéből országos vagy hazai névvel cserélte fel. T. Rendtársaink a rend. bizottmány ebbeli véleményét nagyobbára elfogadván, az alólirt követek ellenére, nem tekintve Fenségednek 1791 csiki 10 czikkben gyökerezett jogát, melly szerint az országgyűlések helyét kijelöli, az országos terem építésére megkivántaló költségek hordozására hirtelenkedve, a szász nemzetet harmad rész­ben kötelezék, fölmentvén ezúttal, mintegy­­. Rendtársaink különös kegyelméből, azon nemzetet a múzeum alapítására szükséges költségektől, melly múzeumot, elsőben nemzetit, később hazait, végre Ferdinand deum czimével díszítették fel. Noha a tisztelet, mellyel a szász nemzet Fenséged di­cső nevének adózik, az alólirt követeket­­. Rendtársaik vég­­zeményeinek elfogadására valóban fölhívná, de a körülmé­nyek különös színe legyőzé a tolakodó szemérem nehéz aggodalmait, főleg mivel alulírtak legkevésbé sem szegül­nek ellen, hogy a nemzeti múzeum e fönséges czímmel éke­­sittessék, csak azt kívánják eltávoztatni, nehogy a múzeum­nak ezen elnevezéséből kedvetlen következések huzassa­­nak, és az egész haza határaira kiterjesztetvén a magyar nemzetiség, a hazainak vagy tartományinak nyilvánit­­lassék. Továbbá azt is jól tudjuk, hogy a szász nemzetnek a felséges austriai uralkodó ház iránt viseltetett hűsége és tisztelete mellett a történészet és tettek példái eléggé szólnak. T. Rendtársainknak 1841. dec. 23-kán hozott s ide alázattal mellékelt végzésében tehát meg nem nyughat­ván, következőket jegyezünk meg. Ugyan­is A. A múzeum iránt. T. Rendtársaink, semmi közszükség nem kívánván, a nemzeti múzeumot országos azaz három nemzet intézeté­nek nyilvánítják, nem figyelmezve : 1) Ilogy egyik ezen nemzetek közül a múzeum alapítására semmi óhajtást nem fejezett ki. 2} Hogy némelly hazafiak önkénytes ajánlatai, mellyek 1. Rendtársainkban muzeum alapítására az első eszmét fölébreszték, világosan nemzeti múzeumnak vannak szentelve, az országgyűlési jegyzőkönyv 330, 332, 336, 4­30, 432diglapjain e szavakban: „melly közönségesen nem­zeti múzeumnak neveztetik,“ — indítványba hozalik, misze­rint egy nemzeti muzeum és színház állandó megállapítása“ — „mivel Erdélyben nemzeti muzeum mindeddig nem létez, — eltökélettem tehát magamban, hogy illy kívánatos dicső intézetnek hová hamarébbi alapítására csekély tehetségem szerint segédkezeket nyújtsak“ — „bátor vagyok a­­ KK. és RRnek ,a nemzeti muzeum gyarapítására felajánlani“ — nemzeti muzeum alapítását tagyazó indítvány — -------én gyarapítására filléremmel hozzájárulni s a­­. 3) Hogy ezen fejedelemségben már m­indenik nemzet kebelében léteznek múzeumok, Batthiányi és Teleky grófok, Bruckenthal báró bőkezűségükből alapítva, Károly fejé­rvárt, M. Vásárhelyt és Szebenben , mellyek minden honpolgárnak nyitva állnak, s a hazafiak művelődésének megfelelők. 4­ Hogyha a közszük­ség a tudományok s szép mesterségek további segedelme­­zését nyilván kívánná, a készpénz szűke, miről a rendsz. bizottmány is emlékezik, inkább javasolná a már létező mú­zeumok gyarapítását, mint egy drága ház megvételét, mert­ a tudományok segédeszközeinek megszerzésére szánt kész­pénzt egészen fölemészti, és folytonos költségeket követel.­­­ Hogy valamint az írói köztársaság eddig talált jótevőkre, úgy ezután sem fognak azok hiányzani, s azért méltán lehe­l­ reményleni, hogy aláírás útján gyűjtendő szabad ajánla­tok minden kirovást fölöslegessé teszek. 60 Hogy midőn Felséged kormányzói palotát vétetni kívánt, (noha ez az egész fejedelemség hasznára látszott intézve lenni) az adó­zók terheinek tekintetéből eb­be tette a semmi tehertől nem nyomott nemességnek szabad ajánlását a terhes kirovásnak; ezért most is kívánatos lenne, hogy a szükséges pénzalap önkénytes és nem kényszerített adakozásokból szereztessék. 7­ Hogy t. Rendtársaink, midőn a szász nemzet annyira költséges s neki szükségtelen országos múzeum alapítását nem óhajthatja, méltán nem vádolhatják, mintha magyar nemzeti múzeum alapítását ellenzené; mert a szász nemzet nyilván vallotta, hogy neki magyar nemzeti múzeum annyira kívánatos, hogy annak saját kebelében gyűjtendő szabad adakozásokból elősegélésére törekedni fog.­­­ Hogy a szász nemzet mint népnevelésre szánt apróbb iskolákat , úgy na­gyobb tudományos intézeteket — mellyeket minden mások segedelme nélkül alapitott— ápol kebelében, s azoknak terjesztésére és gyarapítására naponkinti költségekkel küz­­ködik, s azért különben is csekély erejét annyival inkább kímélnie kell, mennyivel kevésbé örvendhet hasonlókban­­. Rendtársai segedelmének.­­­ Hogy a szász nemzet majd annyi királyi adót fizetvén, mint minden magyar megyék és vidékek, noha jelenleg sokkal többet is fizetnek, inkább ezen terheknek könnyebbítését óhajtaná méltán , mint azok­nak a múzeum és más még a homályban rejtező intézetek költségeivel szaporodását. 10. Hogy ha a szász nemzet az erdélyi országgyűlésen a magyarok és székelyek szavaza­tainak túlnyomó súlyával­­. Rendtársaink minden szüksé­geinek fedezésére olly könnyűséggel mint most czéloztatik, csupa jegyzőkönyvi határozattal — ellenkezése mellett is — kényszeritethetik, nagy veszélynek tétetik ki, mert las­­san kint növekedő szegénységben utolsó ínségre kell jutnia. Noha ugyan mint fenőbb említettük­­. Rendtársaink a szász nemzetet a rovataitól jelenleg fölmentették, de felvévén a szász követek ellenzésével azon választmányba, mellyre a muzeum igazgatása bízatott, szász hazafit is, hogy igy a muzeum nemzeti vagy hazai czimét védelmezni lehessen, egyszersmind kimondották, hogy azon nemzet a költségek­ben részvétre kötelezve volt, s ezentúli időkben is kötelez­ve marad ; ezen cselekvésben tovább is kimutatván, minő teher várakozik rájok. A szász nemzet valamint a t. Rend­társainak a ravataiok meghatározásában általános hatóságát el nem ismeri, úgy meg sem engedheti, hogy közszükségek színe alatt, azon nemzet polgárai olly költségek hordozásá­ra erölessenek, mellyek nekik vagy épen semmi vagy felette csekély hasznára vágynak. — (Vége köv.­ (Érd. Holót i Nagyljraminia. London, jan. 19. A franczia kamarák felirati vitatko­zásai folytatásának itt némi aggodalommal néznek elébe ama rendkívüli elkeseredés miatt, melly abban a kutatási jogra nézve mutatkozik. A Times megjegyzi, hogy a franczia nép­képviselők inkább Angliával mint sem Francziaország ügye­ivel látszanak foglalkodni. Azonban kormányunk a franczia kabinet szilárd állásáról folyvást vesz biztosításokat. Alig szükséges hozzá­tennem, hogy ő felségének kormánya erő­sen el van határozva. Francziaország minden előterjeszté­sei s alkudozásai elől bedugni füleit, s hogy, bármik legye­nek is a következmények, az 1831- és 1833 ki­egyezéseket fentartani fogja. London, jan. 21. Úgy látszik L. R. Peel épen most életveszélyt ker­ült el. Jan. 20. délután Drummond nevű magánytitoknoka, mintegy 50 éves férfiú, midőn testvérének meglátogatására menne, egy 23 éves skót állal, ki később a törvényszék előtt Macnaugbhen-nek valla magát, két pi­­stoly­lövéssel támadtatut­ meg. A gyilkos majd betű szerint Drummond hátának szegezé az egyik pistolyt. A golyó a bordák között az altesten keresztül hatott, de az orvosok állítása szerint halált okozólag semmi nemes belrészt meg nem sértett, úgy hogy a beteg még felgyógyulhat. Azon pil­lanatban, midőn a gyilkos a másik pistolyt akará elsütni, Silver nevű rendőrtől derékon ragadtatott meg s a fegyver kártevés nélkül sült el. Az eddig kitudott minden körül­ményekből kitetszik, hogy a bűnös tekintélyes!) személyre, talán magára a ministerelnökre irányozta volt merényét, mert a tanuk azt vallják, hogy öt jan. 13 óta majd minden­nap láták a Downing­ Streetben, hol legtöbb minist­eri hiva­tal van, ólálkodni, úgy szinte, hogy a miniszerek kinézése után kérdezősködött. A vétkes, ki befogatásának nem igen szegült ellen, a pow-st­eeti rendőrszék előtt, hol van. 21 reg­gel első vallatása történt, eleinte makacsnémán viselte ma­gát minden hozzá tett kérdésekre, végre azonban, midőn ismét börtönbe akarák őt vinni, igen megindulva látszék len­ni s kinyilatkoztatá, hogy szólni akar. Erre ismét a korlát elé állíttatván, Hall rendőrbiró kérdésére vadon felelé: „Úgy van, a­zem­ek szülővárosomból (úgy látszik, Glasgowból­ űz­tek el; ők faluról falura kergettek, s eltökélvék engem tönkre hozni. Elmém háborog, sem éjjel sem nappal nyugtom nem találom. Ők üldözve követtek Francziaországba, s más nem­zetekhez, minden országba, végre saját szülővárosomba. Nem alhatom azon rendszer miatt, mellyel a feriek ellenem gyakorlatba vettek. Száraz betegségbe esem ; egykor egés­­séges ember voltam én, de már nem azon embert látjátok ben­nem, ki voltam azelőtt. Számtalanszor vádoltak olly bűnök­ért, mellyeket soha el nem követtem, és üldöztek, mintha vétkes volnék ; sőt meg is ölnek ; ez az , mi mondani valóm volt, s ez bebizonyítható.“ Kis időszünet után ismét mondá : „Én nem vagyok többé azon ember, mint kiozgatásom elött lenni szoktam volt“. E szavak után ítélve alig szenved két­séget, hogy tébolyodon, vagy hogy őrültségig fokozott po­litikai képzelődéstől van elfogulva, törvényessége és hazafiságára bízott, hivatalokat teljesíteni akarja, minden illynemai irat elterjedését megakadályozni fogja. A kormány a sajtó ellen önkényes rendszabályokhoz nyúlni nem szándékozik ; tudja, milly nagyrabecsüli a spa­nyol nemzete neki adott jogot; e jogot jobban tudja tisz­telni, mint azok, kik alkotmányunkat felforgatni akarják. A kormány a sajtó elleni törvényekben eszközt lát annak illő korlátokbani tartására, mellyeket azoknak átlépni soha nem kellene. E törvények teljesítését szigorúan fogja föntartani. A kormány nézeteit közöltem önökkel; a kormány azoknak kivitelében tántorítha fián lesz, s nevezetesen ügy­viselőinek semmit nem engedend el.“ Barcelonában a „Constitution“ ezredtől megszállt vá­rosrészben jan. 14. esti dobveréskor illy föliratú levélkéket találtak: „Éljen Krisztina, az alkotmány és 11. Isabella!“ Az. altiszteknek tiszti rang, a közlegényeknek szolgálatokból két év elengedése igértetett, ha a királyné ama rabságábóli kiszabadítására, mellyben őt Espartero tartja, segédkezet nyújtanak. Francziaország, Paris, jan. 23. Tegnapelőtt a küvetkamara a szőlő­termesztő vidékekbeli tagjai számos gyülekezetet tartottak. Mauguin az jelenti, hogy a nagy adóilletékek és a vámegye­­nellenség miatt, egy harmada a Parisban fölemésztett vagy külföldre kivitt bornak meghamisítva; nevezetesen, Páris­­ban több mint 400,000 litres víz kevertetik a bor közé. — Parisban azon hít terjesztetik, miszerint a kormány tele­­graphok által fontos tudósításokat vett Barcelonából. Mint­hogy a barcelonaiak a rájuk vetett adót csak igen tökéletle­nül fizették le, Lepanc tábornok szigorú rendszabályokhoz nyúlt, mellyek után új kitöréstől tarthatni. A mai börzében hallatott, hogy a pak­kamarában min­den, a motozásjogra vonatkozó indítványok félrevettettek. Néhány napja a lubleriákban ministertanács nem tartatott, Malé gr. ellenben gyakorta fordul meg a királynál, Spanyolország. A belügyek ministere következő kéziratot intézett a politikai főnökökhöz: „Az időszaki sajtó a zabolátlanság olly magas fokára lépett, hogy a királyné sérthetlenségét többé nem tiszteli, hogy a monarchiai elvet, azon alaptör­vénynek, mellyel magának a nemzet hozott, egyik alapját támadja meg. Némelly lapok a nemzetképviselők által vá­lasztott státus fő érdemeit mindennap a legbotrányosabb módon kisebbítik; konokul ragaszkodnak az állításhoz, mi­szerint ő felelős azon rendszabályokért, mellyek rosszalá­­saikat idézék elő, úgy tétetvén magukat, mintha elfelejtették volna, hogy alkotmányos monarchiában a felelős terhe a kormány cselekedetéért a miniszerekre esik. E lapok nem szorítkoznak a legjobb kormányzási forma elméleti feszege­téseire , mi olly tárgy, mellyel csak legnagyobb tartózko­dással kellene érinteni, gyakran és minden palliatív eszkö­zök nélkül a legdühösebben támadják meg az alkotmányt, és a tömegeket a jelen rendszer felforgatására fegyverre szólítják fel. A tapasztalás megmutatá ez olly nagy visz­­szaélés szomorú következményeit. Barcelona és más váro­sok most siratják azon kicsapongásokat, mellyeket részint a sajtó okozott. A kormány ügy­viselőinek kötelessége, e bajoknak azáltal venni elejét, hogy szigorún szemmel tartsák azon törvényeket, mellyek, az irás szabadságát szabályoz­zák. A törvény felhatalmazza a kormányt minden irat ké­­zenforgását felfüggeszteni, mellyről gondolja, hogy a köz­­csendet megzavarhatná. Minden köztisztviselő tehát, ki a s­elgiu­m­. Brüssel, jan. 22. A képviselőkamara végre kimondá tegnap a budgetnek vasutat illető czikkje feletti köz vitat­ko­­zása befejezését, s ezután az első czikket, David úr indít­ványának, melly 50 ezer foknyi kisebbítést kívánt, félreve­­tésével elfogadd. Olaszország, Róma, január. 17. A Feschféle gyűjtemény sorsa már most elhatározva. Április hónapban fog a részletes eladás történni, ez évben azonban a gyűjteménynek csak egy része fog áruba bocsáttatni; a legközelebbi szakban aztán isméti árverésnek helye teend. George ismeretes mírárus, ki Pa­risban louvrei műértőbiztosi hivatalt visel, pontos jegyzék készítésével és a gyűjtemény ujonani megbecsülésével bí­zatott meg. — A legújabb határozatok következtében az e­­lőbb hirdetett titkos szentszék e hó végével lépene össze. Jól értesültek állítják, hogy abban Francesco di Paola Vil­­ladicani messinai érsek, Seraphini editore della camera és Ignazio Cadolini odessai érsek eddig a propaganda titokno­­ka, fognak a bibornokok sorába lépni. Portugália, Lissaboni, jan­­löki hírek szerint a cortesben az első szavazás a ministérium részére ütött ki. A ministerek szinte előterjesztettek már egy törvényjavaslatot, mi által minden rendszabályok, mellyeket előlegesen az alkotmány által kiszabott határokon kívül hozni szükséges volt, utóla­gosan jóváhagyandók volnának. ^TéBiact©a*§zág» Hangúban jan. 5. estve az épülőben levő katholikus templom szélvész alkalmával beroskadt. A torony délnyu­gati része felé még nem volt egészen befejezve az építés, és a födél első oromrészén nyitva állt, úgy hogy a szél fen­­akadt, a nagy de könnyű cserépzsindelyfödelet felemelte s ezáltal a támasz falakat úgy megrendítette, hogy a déli ré­szen a felső épület egész az oszlopokig, valamint a födél is beszakadt. Noha még ugyanazon nap dolgoztak a templo­mon , szerencsére senki sem sértetett meg. Bajor lapok jelentik, hogy király ő felsége Speart köz­ségei javára egy segédpénztár állapítását rendelé s abba kabinettárából 50 ezer forintot adományozott. A segédpénz­tár rendeltetése olly községek vagy egyes mezei gazdák és kézműveseknek kölcsön vagy ajándékképen adandó se­­gedelmezése. Az orosz határról, jan. 10. Bizonyára figyelemre méltó lett dolog, hogy Oroszország, míg iszonyú birtokait az európai kereskedés és közlekedés elől a legszigorúbb kö­vetkezetességgel elzárja, addig ázsiával­ összeköttetéseit és kereskedési utait naponta kiterjeszteni igyekszik. Nem egyedül előázsia czélja e törekvéseknek; nem, e szárazföld szívébe, sül déli határáig is nyomulnak ezek. Politikai ügy­vivői Persia és Sieletindiában, Tatár- és Mongolországban, Tibet és Hindustanban sürügnek; mindenütt a császárjok hatalmába s elérhetlen nagyságában hitet terjeszteni, min­denütt egy jövendő aratásnak, bár századok múlva leend is az, magvát hintegetni igyekeznek. Karavánjai és kereskedői olly tartományokat és népeket járnak be, mellyeknek ritkán hallik hite Európában. Az orosz iparczikkek ezáltal olly ke­lendőségre kapnak, melly közönségesen a legmerészebb várakozást is fölülmúlja. Sok kereskedők, kik csekély tőké­vel, de bátorsággal és vállalkozó szellemmel kezdék üzle­tüket, kevés év alatt az ázsiai kereskedés által tömérdek vagyont szereztek. Míg a mennyei birodalom az angol be­­rontás előtt belsejében minden európai nemzetek elöl elzár­va volt, már az orosz kereskedés mindenütt erősen lábra kapott, orosz missionariusok járták be az országot, és a pe­kingi orosz ügyvivők és küldöttségek, habár gyakran gyana­kodó szemekkel kísértettek is, mégis általában szívesen láttattak. Mi több, ő, mennyei felsége arra is leereszkedett, hogy az orosz császárt testvérének nevezze. T»B’©!*.©ys2.ág. Bukarest, jan. 5. Az egész országban a legtökélete­sebb nyugalom uralkodik. Bibesko György hospodárrá vá­lasztása mindenütt jó benyomást tett. Megvannak ugyan győ­ződve arról, hogy Bibesko Oroszországhoz nagyon fog haj­lani és elveinél fogva csak Péterváron támaszát keresni. Mindazáltal nem közönséges műveltségétől s kitűnő tulajdo­nitól reményük, hogy e hajlama nem változandik vak aláve­tettséggé, hanem hogy a kezére bízott országnak java min­denkor legszentebb marad előtte.

Next