Hirnök, 1843. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)
1843-02-02 / 10. szám
gazdasági intézet, a múzeummal kapcsolatba hozandó nemzeti académia és a magyar nyelv gyarapítására és terjesztésére czélzó nemzeti színház alapításához járulni, midőn a rendszeres bizottmánynak mindezeknek létrehozásukra szükséges intézkedéseket gondosan meghagyák. A rendszeres bizottmány egybehasonlítvd és bekövetkező költségek tömérdekléssét a megkivántaló pénz világos szűkével, csak a múzeum és országterem fölépítését a nemzeti színház gyarapítását ítélte kivihetőnek, s egyszersmind a múzeumnak valóban nemzeti nevét saját önkényéből országos vagy hazai névvel cserélte fel. T. Rendtársaink a rend. bizottmány ebbeli véleményét nagyobbára elfogadván, az alólirt követek ellenére, nem tekintve Fenségednek 1791 csiki 10 czikkben gyökerezett jogát, melly szerint az országgyűlések helyét kijelöli, az országos terem építésére megkivántaló költségek hordozására hirtelenkedve, a szász nemzetet harmad részben kötelezék, fölmentvén ezúttal, mintegy. Rendtársaink különös kegyelméből, azon nemzetet a múzeum alapítására szükséges költségektől, melly múzeumot, elsőben nemzetit, később hazait, végre Ferdinand deum czimével díszítették fel. Noha a tisztelet, mellyel a szász nemzet Fenséged dicső nevének adózik, az alólirt követeket. Rendtársaik végzeményeinek elfogadására valóban fölhívná, de a körülmények különös színe legyőzé a tolakodó szemérem nehéz aggodalmait, főleg mivel alulírtak legkevésbé sem szegülnek ellen, hogy a nemzeti múzeum e fönséges czímmel ékesittessék, csak azt kívánják eltávoztatni, nehogy a múzeumnak ezen elnevezéséből kedvetlen következések huzassanak, és az egész haza határaira kiterjesztetvén a magyar nemzetiség, a hazainak vagy tartományinak nyilvánitlassék. Továbbá azt is jól tudjuk, hogy a szász nemzetnek a felséges austriai uralkodó ház iránt viseltetett hűsége és tisztelete mellett a történészet és tettek példái eléggé szólnak. T. Rendtársainknak 1841. dec. 23-kán hozott s ide alázattal mellékelt végzésében tehát meg nem nyughatván, következőket jegyezünk meg. Ugyanis A. A múzeum iránt. T. Rendtársaink, semmi közszükség nem kívánván, a nemzeti múzeumot országos azaz három nemzet intézetének nyilvánítják, nem figyelmezve : 1) Ilogy egyik ezen nemzetek közül a múzeum alapítására semmi óhajtást nem fejezett ki. 2} Hogy némelly hazafiak önkénytes ajánlatai, mellyek 1. Rendtársainkban muzeum alapítására az első eszmét fölébreszték, világosan nemzeti múzeumnak vannak szentelve, az országgyűlési jegyzőkönyv 330, 332, 336, 430, 432diglapjain e szavakban: „melly közönségesen nemzeti múzeumnak neveztetik,“ — indítványba hozalik, miszerint egy nemzeti muzeum és színház állandó megállapítása“ — „mivel Erdélyben nemzeti muzeum mindeddig nem létez, — eltökélettem tehát magamban, hogy illy kívánatos dicső intézetnek hová hamarébbi alapítására csekély tehetségem szerint segédkezeket nyújtsak“ — „bátor vagyok a KK. és RRnek ,a nemzeti muzeum gyarapítására felajánlani“ — nemzeti muzeum alapítását tagyazó indítvány — -------én gyarapítására filléremmel hozzájárulni s a. 3) Hogy ezen fejedelemségben már mindenik nemzet kebelében léteznek múzeumok, Batthiányi és Teleky grófok, Bruckenthal báró bőkezűségükből alapítva, Károly fejérvárt, M. Vásárhelyt és Szebenben , mellyek minden honpolgárnak nyitva állnak, s a hazafiak művelődésének megfelelők. 4 Hogyha a közszükség a tudományok s szép mesterségek további segedelmezését nyilván kívánná, a készpénz szűke, miről a rendsz. bizottmány is emlékezik, inkább javasolná a már létező múzeumok gyarapítását, mint egy drága ház megvételét, mert a tudományok segédeszközeinek megszerzésére szánt készpénzt egészen fölemészti, és folytonos költségeket követel. Hogy valamint az írói köztársaság eddig talált jótevőkre, úgy ezután sem fognak azok hiányzani, s azért méltán lehel reményleni, hogy aláírás útján gyűjtendő szabad ajánlatok minden kirovást fölöslegessé teszek. 60 Hogy midőn Felséged kormányzói palotát vétetni kívánt, (noha ez az egész fejedelemség hasznára látszott intézve lenni) az adózók terheinek tekintetéből ebbe tette a semmi tehertől nem nyomott nemességnek szabad ajánlását a terhes kirovásnak; ezért most is kívánatos lenne, hogy a szükséges pénzalap önkénytes és nem kényszerített adakozásokból szereztessék. 7 Hogy t. Rendtársaink, midőn a szász nemzet annyira költséges s neki szükségtelen országos múzeum alapítását nem óhajthatja, méltán nem vádolhatják, mintha magyar nemzeti múzeum alapítását ellenzené; mert a szász nemzet nyilván vallotta, hogy neki magyar nemzeti múzeum annyira kívánatos, hogy annak saját kebelében gyűjtendő szabad adakozásokból elősegélésére törekedni fog. Hogy a szász nemzet mint népnevelésre szánt apróbb iskolákat , úgy nagyobb tudományos intézeteket — mellyeket minden mások segedelme nélkül alapitott— ápol kebelében, s azoknak terjesztésére és gyarapítására naponkinti költségekkel küzködik, s azért különben is csekély erejét annyival inkább kímélnie kell, mennyivel kevésbé örvendhet hasonlókban. Rendtársai segedelmének. Hogy a szász nemzet majd annyi királyi adót fizetvén, mint minden magyar megyék és vidékek, noha jelenleg sokkal többet is fizetnek, inkább ezen terheknek könnyebbítését óhajtaná méltán , mint azoknak a múzeum és más még a homályban rejtező intézetek költségeivel szaporodását. 10. Hogy ha a szász nemzet az erdélyi országgyűlésen a magyarok és székelyek szavazatainak túlnyomó súlyával. Rendtársaink minden szükségeinek fedezésére olly könnyűséggel mint most czéloztatik, csupa jegyzőkönyvi határozattal — ellenkezése mellett is — kényszeritethetik, nagy veszélynek tétetik ki, mert lassan kint növekedő szegénységben utolsó ínségre kell jutnia. Noha ugyan mint fenőbb említettük. Rendtársaink a szász nemzetet a rovataitól jelenleg fölmentették, de felvévén a szász követek ellenzésével azon választmányba, mellyre a muzeum igazgatása bízatott, szász hazafit is, hogy igy a muzeum nemzeti vagy hazai czimét védelmezni lehessen, egyszersmind kimondották, hogy azon nemzet a költségekben részvétre kötelezve volt, s ezentúli időkben is kötelezve marad ; ezen cselekvésben tovább is kimutatván, minő teher várakozik rájok. A szász nemzet valamint a t. Rendtársainak a ravataiok meghatározásában általános hatóságát el nem ismeri, úgy meg sem engedheti, hogy közszükségek színe alatt, azon nemzet polgárai olly költségek hordozására erölessenek, mellyek nekik vagy épen semmi vagy felette csekély hasznára vágynak. — (Vége köv. (Érd. Holót i Nagyljraminia. London, jan. 19. A franczia kamarák felirati vitatkozásai folytatásának itt némi aggodalommal néznek elébe ama rendkívüli elkeseredés miatt, melly abban a kutatási jogra nézve mutatkozik. A Times megjegyzi, hogy a franczia népképviselők inkább Angliával mint sem Francziaország ügyeivel látszanak foglalkodni. Azonban kormányunk a franczia kabinet szilárd állásáról folyvást vesz biztosításokat. Alig szükséges hozzátennem, hogy ő felségének kormánya erősen el van határozva. Francziaország minden előterjesztései s alkudozásai elől bedugni füleit, s hogy, bármik legyenek is a következmények, az 1831- és 1833 kiegyezéseket fentartani fogja. London, jan. 21. Úgy látszik L. R. Peel épen most életveszélyt került el. Jan. 20. délután Drummond nevű magánytitoknoka, mintegy 50 éves férfiú, midőn testvérének meglátogatására menne, egy 23 éves skót állal, ki később a törvényszék előtt Macnaugbhen-nek valla magát, két pistolylövéssel támadtatut meg. A gyilkos majd betű szerint Drummond hátának szegezé az egyik pistolyt. A golyó a bordák között az altesten keresztül hatott, de az orvosok állítása szerint halált okozólag semmi nemes belrészt meg nem sértett, úgy hogy a beteg még felgyógyulhat. Azon pillanatban, midőn a gyilkos a másik pistolyt akará elsütni, Silver nevű rendőrtől derékon ragadtatott meg s a fegyver kártevés nélkül sült el. Az eddig kitudott minden körülményekből kitetszik, hogy a bűnös tekintélyes!) személyre, talán magára a ministerelnökre irányozta volt merényét, mert a tanuk azt vallják, hogy öt jan. 13 óta majd mindennap láták a Downing Streetben, hol legtöbb ministeri hivatal van, ólálkodni, úgy szinte, hogy a miniszerek kinézése után kérdezősködött. A vétkes, ki befogatásának nem igen szegült ellen, a pow-steeti rendőrszék előtt, hol van. 21 reggel első vallatása történt, eleinte makacsnémán viselte magát minden hozzá tett kérdésekre, végre azonban, midőn ismét börtönbe akarák őt vinni, igen megindulva látszék lenni s kinyilatkoztatá, hogy szólni akar. Erre ismét a korlát elé állíttatván, Hall rendőrbiró kérdésére vadon felelé: „Úgy van, azemek szülővárosomból (úgy látszik, Glasgowból űztek el; ők faluról falura kergettek, s eltökélvék engem tönkre hozni. Elmém háborog, sem éjjel sem nappal nyugtom nem találom. Ők üldözve követtek Francziaországba, s más nemzetekhez, minden országba, végre saját szülővárosomba. Nem alhatom azon rendszer miatt, mellyel a feriek ellenem gyakorlatba vettek. Száraz betegségbe esem ; egykor egésséges ember voltam én, de már nem azon embert látjátok bennem, ki voltam azelőtt. Számtalanszor vádoltak olly bűnökért, mellyeket soha el nem követtem, és üldöztek, mintha vétkes volnék ; sőt meg is ölnek ; ez az , mi mondani valóm volt, s ez bebizonyítható.“ Kis időszünet után ismét mondá : „Én nem vagyok többé azon ember, mint kiozgatásom elött lenni szoktam volt“. E szavak után ítélve alig szenved kétséget, hogy tébolyodon, vagy hogy őrültségig fokozott politikai képzelődéstől van elfogulva, törvényessége és hazafiságára bízott, hivatalokat teljesíteni akarja, minden illynemai irat elterjedését megakadályozni fogja. A kormány a sajtó ellen önkényes rendszabályokhoz nyúlni nem szándékozik ; tudja, milly nagyrabecsüli a spanyol nemzete neki adott jogot; e jogot jobban tudja tisztelni, mint azok, kik alkotmányunkat felforgatni akarják. A kormány a sajtó elleni törvényekben eszközt lát annak illő korlátokbani tartására, mellyeket azoknak átlépni soha nem kellene. E törvények teljesítését szigorúan fogja föntartani. A kormány nézeteit közöltem önökkel; a kormány azoknak kivitelében tántorítha fián lesz, s nevezetesen ügyviselőinek semmit nem engedend el.“ Barcelonában a „Constitution“ ezredtől megszállt városrészben jan. 14. esti dobveréskor illy föliratú levélkéket találtak: „Éljen Krisztina, az alkotmány és 11. Isabella!“ Az. altiszteknek tiszti rang, a közlegényeknek szolgálatokból két év elengedése igértetett, ha a királyné ama rabságábóli kiszabadítására, mellyben őt Espartero tartja, segédkezet nyújtanak. Francziaország, Paris, jan. 23. Tegnapelőtt a küvetkamara a szőlőtermesztő vidékekbeli tagjai számos gyülekezetet tartottak. Mauguin az jelenti, hogy a nagy adóilletékek és a vámegyenellenség miatt, egy harmada a Parisban fölemésztett vagy külföldre kivitt bornak meghamisítva; nevezetesen, Párisban több mint 400,000 litres víz kevertetik a bor közé. — Parisban azon hít terjesztetik, miszerint a kormány telegraphok által fontos tudósításokat vett Barcelonából. Minthogy a barcelonaiak a rájuk vetett adót csak igen tökéletlenül fizették le, Lepanc tábornok szigorú rendszabályokhoz nyúlt, mellyek után új kitöréstől tarthatni. A mai börzében hallatott, hogy a pakkamarában minden, a motozásjogra vonatkozó indítványok félrevettettek. Néhány napja a lubleriákban ministertanács nem tartatott, Malé gr. ellenben gyakorta fordul meg a királynál, Spanyolország. A belügyek ministere következő kéziratot intézett a politikai főnökökhöz: „Az időszaki sajtó a zabolátlanság olly magas fokára lépett, hogy a királyné sérthetlenségét többé nem tiszteli, hogy a monarchiai elvet, azon alaptörvénynek, mellyel magának a nemzet hozott, egyik alapját támadja meg. Némelly lapok a nemzetképviselők által választott státus fő érdemeit mindennap a legbotrányosabb módon kisebbítik; konokul ragaszkodnak az állításhoz, miszerint ő felelős azon rendszabályokért, mellyek rosszalásaikat idézék elő, úgy tétetvén magukat, mintha elfelejtették volna, hogy alkotmányos monarchiában a felelős terhe a kormány cselekedetéért a miniszerekre esik. E lapok nem szorítkoznak a legjobb kormányzási forma elméleti feszegetéseire , mi olly tárgy, mellyel csak legnagyobb tartózkodással kellene érinteni, gyakran és minden palliatív eszközök nélkül a legdühösebben támadják meg az alkotmányt, és a tömegeket a jelen rendszer felforgatására fegyverre szólítják fel. A tapasztalás megmutatá ez olly nagy viszszaélés szomorú következményeit. Barcelona és más városok most siratják azon kicsapongásokat, mellyeket részint a sajtó okozott. A kormány ügyviselőinek kötelessége, e bajoknak azáltal venni elejét, hogy szigorún szemmel tartsák azon törvényeket, mellyek, az irás szabadságát szabályozzák. A törvény felhatalmazza a kormányt minden irat kézenforgását felfüggeszteni, mellyről gondolja, hogy a közcsendet megzavarhatná. Minden köztisztviselő tehát, ki a selgium. Brüssel, jan. 22. A képviselőkamara végre kimondá tegnap a budgetnek vasutat illető czikkje feletti köz vitatkozása befejezését, s ezután az első czikket, David úr indítványának, melly 50 ezer foknyi kisebbítést kívánt, félrevetésével elfogadd. Olaszország, Róma, január. 17. A Feschféle gyűjtemény sorsa már most elhatározva. Április hónapban fog a részletes eladás történni, ez évben azonban a gyűjteménynek csak egy része fog áruba bocsáttatni; a legközelebbi szakban aztán isméti árverésnek helye teend. George ismeretes mírárus, ki Parisban louvrei műértőbiztosi hivatalt visel, pontos jegyzék készítésével és a gyűjtemény ujonani megbecsülésével bízatott meg. — A legújabb határozatok következtében az előbb hirdetett titkos szentszék e hó végével lépene össze. Jól értesültek állítják, hogy abban Francesco di Paola Villadicani messinai érsek, Seraphini editore della camera és Ignazio Cadolini odessai érsek eddig a propaganda titoknoka, fognak a bibornokok sorába lépni. Portugália, Lissaboni, janlöki hírek szerint a cortesben az első szavazás a ministérium részére ütött ki. A ministerek szinte előterjesztettek már egy törvényjavaslatot, mi által minden rendszabályok, mellyeket előlegesen az alkotmány által kiszabott határokon kívül hozni szükséges volt, utólagosan jóváhagyandók volnának. ^TéBiact©a*§zág» Hangúban jan. 5. estve az épülőben levő katholikus templom szélvész alkalmával beroskadt. A torony délnyugati része felé még nem volt egészen befejezve az építés, és a födél első oromrészén nyitva állt, úgy hogy a szél fenakadt, a nagy de könnyű cserépzsindelyfödelet felemelte s ezáltal a támasz falakat úgy megrendítette, hogy a déli részen a felső épület egész az oszlopokig, valamint a födél is beszakadt. Noha még ugyanazon nap dolgoztak a templomon , szerencsére senki sem sértetett meg. Bajor lapok jelentik, hogy király ő felsége Speart községei javára egy segédpénztár állapítását rendelé s abba kabinettárából 50 ezer forintot adományozott. A segédpénztár rendeltetése olly községek vagy egyes mezei gazdák és kézműveseknek kölcsön vagy ajándékképen adandó segedelmezése. Az orosz határról, jan. 10. Bizonyára figyelemre méltó lett dolog, hogy Oroszország, míg iszonyú birtokait az európai kereskedés és közlekedés elől a legszigorúbb következetességgel elzárja, addig ázsiával összeköttetéseit és kereskedési utait naponta kiterjeszteni igyekszik. Nem egyedül előázsia czélja e törekvéseknek; nem, e szárazföld szívébe, sül déli határáig is nyomulnak ezek. Politikai ügyvivői Persia és Sieletindiában, Tatár- és Mongolországban, Tibet és Hindustanban sürügnek; mindenütt a császárjok hatalmába s elérhetlen nagyságában hitet terjeszteni, mindenütt egy jövendő aratásnak, bár századok múlva leend is az, magvát hintegetni igyekeznek. Karavánjai és kereskedői olly tartományokat és népeket járnak be, mellyeknek ritkán hallik hite Európában. Az orosz iparczikkek ezáltal olly kelendőségre kapnak, melly közönségesen a legmerészebb várakozást is fölülmúlja. Sok kereskedők, kik csekély tőkével, de bátorsággal és vállalkozó szellemmel kezdék üzletüket, kevés év alatt az ázsiai kereskedés által tömérdek vagyont szereztek. Míg a mennyei birodalom az angol berontás előtt belsejében minden európai nemzetek elöl elzárva volt, már az orosz kereskedés mindenütt erősen lábra kapott, orosz missionariusok járták be az országot, és a pekingi orosz ügyvivők és küldöttségek, habár gyakran gyanakodó szemekkel kísértettek is, mégis általában szívesen láttattak. Mi több, ő, mennyei felsége arra is leereszkedett, hogy az orosz császárt testvérének nevezze. T»B’©!*.©ys2.ág. Bukarest, jan. 5. Az egész országban a legtökéletesebb nyugalom uralkodik. Bibesko György hospodárrá választása mindenütt jó benyomást tett. Megvannak ugyan győződve arról, hogy Bibesko Oroszországhoz nagyon fog hajlani és elveinél fogva csak Péterváron támaszát keresni. Mindazáltal nem közönséges műveltségétől s kitűnő tulajdonitól reményük, hogy e hajlama nem változandik vak alávetettséggé, hanem hogy a kezére bízott országnak java mindenkor legszentebb marad előtte.