Hirnök, 1843. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)

1843-11-26 / 94. szám

94. [57.] szám. H­IRIVÖK November 26.1843. 4 Ilirnek kinevezések, hivatalos tudósítások, honi és külföldi politicai hírek, mindennemű statisticai adatok, pénzkeret, piaczi árak , dunavizállás és min­denféle hirdetmények minél gyorsabb közlésé­vel ; — a Századunk terjedelmesb political s ro­kon tudományu értekezésekkel, a Kis futár­­Her­­­turai, művészeti és közéletbeli jelesebb tünemé­nyek, találmányok és intézetek ismertetésével foglalkoznak főképen. Szerkeszti s kiadja Balásfalvi Orosz József. Megjelennek e lapok minden vasárnap és csütör­tökön. Előfizetés 12-ik félévre postán 6 fr 48 kr. p., helyben boríték nélkül 6 fr., borítékkal 6 fr. 12 kr. Előfizethetni a szerkesztőségnél az izgal­ériások átellenében a 245. sz. ház lső emeleté­ben, Pesten Wéber Józsefnél a Tudakozó intézetben, kinél a hirdetmények s a szerkesztőséget illető egyéb közlemények is elfogadtatnak. Minden nem-hivatalos leveleknek bérmentes beküldetése kéretik. A második félévnek vége felé hajoltával figyelmeztetjük a t. ez. közönséget lapjaink jövő l­ 11-ik évi folyamára, melly mostani alakban s melléklapjával jelenend meg, ugyanazon ár szerint, t. i. postán 6 frt. 48 kr.* helyben, borítékkal 6 frh 12 kr., boríték nélkül pedig 6 frt. pengő pénzben. — Hely­zetünk azon kedvezősége mellett, hogy az országgyülési tanácskozásokról— különösen a téli közlekedés nehézbültével, minden más honi lapoknál — egy, néha két számmal is — előbb adhatjuk tudósításainkat, lapunk eddigi szelleméhez s irányához ezentúl is h­ivek maradunk. A szerkesztőség:. Tartalom. Magyarország. Kinevezések. Megtisztelés. Országgyűlési közlés. 77 ülés a Fö­ldeknél, a kerületi napló létesítése iránt. 108—110 kerületi ülések. A 32 városi szavazatnak fölosztása. Bírjanak e utasítással jövendőre a városi követek? Magyar nyelv iránti 4-ik üzenete a FORveknek tárgyalva. Utasítási adás és kö­­vetvisszahivás joga a városokban. — Tudósítások Pest és Somogy megyékből. Vegyes közlések. Ausztria. Gyárrészvény-társa­­ságokról. Hadseregi változások. Nagybritannia. Franczia­­ország. Spanyolország. A királyné nagykorúsága fölötti tanácskozások. Amerika. Kereskedési viszonyok. Haytí. Kis futár. Hirdetések. Magyarország. Ő cs. s apóst. k. Felsége Sz­a­ni­s­z­l­ó Ferencz nagy­váradi latin szék­állásu kanonokot és a pesti középponti papnevelőház igazgatóját a m. k. egyetemnél a tdeologiai kar elnökévé s ugyanezen tanulmányok igazgatójává legke­­gyelmesben kinevezni méltóztatott. Ő cs. s apóst. k. Felsége S­z­e­p­e­s­h­á­z­y Lajos Sze­­pesegyházmegyei áldozó papnak, felső-répási plebánus­ és t. Szepes megye táblabirájának , — ki a gyümölcsfatenyész­tésben fáradhatlanul buzgólkodik,s hívei közt az e tárgy bá­ni szorgalmat évenkint kitűzött jutalmak által is hatályosan előmozdítja — a frauendorfi, bajorországi gyakorlati kert­­művelő társaság által számára kiadott rendes tagi oklevél elfogadását legkegyelmesben megengedni méltóztatott. A nm. m. k. udv. Cancellaria az iktatói hivatalában meg­ürült segédi tisztségre Szlávik F­erencz eddigi udvari írnokot, ennek megürült állomására pedig Spada József eddigi járulnokot, végre a járulnoki hivatalra Kr­e­is­z Pé­­­­tert kegyelmesen kinevezni méltóztatott. Országgyűlési közlés. A lapjaink utolsó számában csak röviden érintethetett nov. 22ki hetvenhatodik országos ülésről a nm. Fő­rendeknél, következő lényeges részleteket vélünk közlen­dőknek. Ama m. gróf és főispán, kinek nézete a többség ál­tal elfogadtatott, abban pontositá össze véleményét, hogy csudálkozik, mikép a t. RR. olly kérelemre akarnak felírást alapítni, mellynek érdemébe magok sem bocsátkoztak s mellyet a nm. Főrendekkel csak mellékesen említve közöl­nek. Ismeretlen lévén tehát e tábla előtt a panasz mivolta, azt természetesen sem tárgyalás alá sem valamelly ország­­gyűlési végzés tárgyául nem veheti. A mennyire azonban az izenet és felirási javaslatban előforduló rövid vázlatból kivehetni, olly tárgyról van szó, mellyről a m. Ferendek már más alkalommal kijelentették, hogy azt a főigazgatás köré­be tartozónak vélik, mit a kérdéses n. megye szinte igy tartani látszik, minthogy már k. biztosságot kért. De kérdi a szónok: a megyei kicsapongások korlátozásának szüksé­gét csak most látják a t. RR? hiszen ezek már a k. előadá­sok 2-ik pontjának tárgya s így már a kegyelmes k. előa­dások következtében lett volna czélirányos, adatokat kérni, nem pedig egy minden hitelesség nélküli kérelemre, melly­nek adatairól magok a t. RR. azt mondják, hogy állítólag történtek legyen. Kijelente­ni kivánja tehát a t. RRnek, hogy miután egy részről a tárgy egészen ismeretlen a m. Főren­dek elött, más részről pedig az eset a közigazgatás hatá­rain fekszik s aziránt már maga a vármegye ö Felségéhez folyamodott, a FORR. nem kívánván ezen, a törvényhozás határain kivül fekvő tárgyba belevágni, igy a t.­RR. kívá­natéhoz nem is járulhatnak s a javaslati felírást alkalmatosnak nem tartják. — Ezen nézet ellen több százat emelkedett. Egy m. báró a csudalkozásból az ellenvéleménynek azon következtetését reménytette, miszerint azt fogná indítvá­nyozni a m.­szónok , hogy a t. RR. az adatok közlésére szó­­líttassanak fel, mit ő is pártolt volna, mert e tábla ez esetben nem kívánhat mást, mint hogy a panaszos eset körülménye­sen közöltessék. De sokkal csudálatosb az , hogy a m. főis­pán nem ismervén, mint mondja, a kérelmet, azt mégis a közigazgatáshoz tartozandónak állítja. A választási kicsa­pongásokra nézve igaz ugyan, hogy a közigazgatásnak kö­telességében áll a megzavart rendet helyrehozni, de az i­lyen tisztújító zavaroknak van még egy másik oldala is, mellyet csak a törvényhozás intézhet el, midőn t­­i. okuk nemcsak a törvények meg nem tartása, hanem azoknak teljes hiánya. Itt a közigazgatás, melly egyedül a fenálló törvények szerint járhat el, nem intézkedhetik, valamint azt maga elismerte, midőn a k. előadások 2ik ponjában eziránt, az ország Rendeit felszólít­ja. Nem egyedül ez az eset, melly mutatja, milly rész karban helyezték honi választásaink, s miután erre a fejérvári eset biztos adatot nyújt, mellyre a r. R-nek szükségük van, ezt csak a már tett hivatalos inquisi­­tiok s a k. biztos által benyújtandó tudósításból nyerhetik hitelesen. Ha ellenben a nemesek perifiójába ereszkedtek volna , úgy vagy hitelt kelle vala adni a panasznak, vagy olly országos biztosságot rendeltek volna , melly a vizsgálatban eljárjon. A BB. azonban azon útnál maradtak, melly Ma­gyarországban divatos, kérték t. i. hogy a k. biztos munká­lata közöltessék velök csak azért, hogy adatokat nyerve job­ban felelhessenek meg a k. előadások által reájok bízatott törvényhozói kötelességnek. Ezt a szónok igen igazságos­nak tartja, s azért az izenetet pártolja. — Ezen előadáson kivül még több , részint már a rendi tárgyaltatás alkalmával felhozott okokkal gyámolittatott a BR. izenete. Megemlik­e­­tett Fejér megyének abnormis állapota a külső erőnek be­avatkozása következtében, s épen ezért lehetetlennek mon­datott, hogy a megsértettek otthon kereshettek volna orvos­lást, vagy panaszukat a megye utján hozhatták volna a tör­vényhozás elébe. Ha a minoritásnak illy folyamodhatása meg nem engedtetnék, úgy nem sokára municipalis anarchia fogna behozatni. Példák is hozattak fel az 1825ik s 1840ik országgyűlésekről, a midőn egyesek és családok folyamodtak a törvényhozáshoz ; előkerült az ismert s minden oldalról meghányatott közép-szolnoki eset; különbség létetett azon zavarok közt, mellyek alulról jönnek s azok közt, mellyek felülről támasztatnak. Egy m. gróf különösen a petitionalis jognak mély taglalásába ereszkedett s azt a ministerium sa­­játnemü állásából akarta levonni, sőt a BR. táblájának azon jogot kívánta tulajdonítani, hogy ügyeljen fel, valljon a k.­­ biztosok helyesen járnak-e el lisztekben? a megyei mino­­r­ritásokat mint megannyi sértettet tüntetvén fel, kiknek joguk a törvényhozás utalmát keresni annál inkább, mivel a győz­tes majoritás nem adand követeinek önmaga ellen utasítást. — Több szónokok némelly főispánok visszaéléseire, vala­mint a kir. biztosoknak nem mindenkori részrehajlatlansá­­gaira bőven terjeszkedvén, mások még sokkal tovább tértek el a fenforgó kérdéstől s tetszenek magoknak a fensőbb poli­tika theóriáiban.­­ Az ellenkező véleménynek kiem­elék, mikép a municipális sajátságok közé tartozott eddig, hogy bármelly sérelmek mindig az illető megyék követei által adattak be. Itt ellenben maga a megye kelt ki a panasz igaz­sága ellen, s mind maga, mind a panaszró kisebb rész fo­lyamodtak orvoslásért. A t. RB. táblájára nézve czélirányos ugyan, hogy a már végzett kir. biztosságok munkálataiból adatokat nyerni kívánnak, de a megyék utján is kérhették volna e munkálatokat. A petitio jogának is határai legyenek, mivel vannak tárgyak, mellyeknél maga a kérés is már némi sértés. A megyei kicsapongásokra nézve már annyi az adat, hogy a t. RR. itt csak taníthatnak, nem pedig tanulhatnak, s épen ezért nem látszanak magok is nagy súlyt helyezni az egész fejérvári petitióban. — A főispánok visszaéléseinek vádjára egy m. k. s főispán, kinek még előbbi pályáján szer­zett tapasztalásai tekintélyül szolgálhatnak, élénk színekkel teste a legtöbb főispánoknak e tárgyú bokros állását, kik többnyire legzajosabb éljenekkel fogadtatván, a legkitűnőbb tárgyismeret, pontosság s részrehajlatlanság mellett is csak a legközelebbi tisztválasztásig tarthatják fel népszerűségü­ket. Ekkor a pártok ármányai közt még a legigazságosabb főispán is hajótörést szenved. A pártok egyike mindig legin­kább a tekintély lerontására törekszik, s a főispán, legkeve­sebb tekintetet sem adhatván az érdemnek, csak azért lát­szik jelen lenni, hogy a pártok küzdése közt tekintélyét né­mileg fentarthassa. Eddig az volt némelly főispánok ártatlan stratagémája, hogy a pártok legdühösbike mellé állott, de ezt észrevévén a többi pártok, részekről is dühödni kez­denek, s innen keletkezett leginkább a kapufosok és kardo­sok gyűlölése. Lehetnek ugyan visszaélő főispánok is, s ezekre példa kellett volna, mi megnyugtatta volna a t. Rendeket is, de többnyire a megyékben uralkodó pártok a visszaélések főbb okai. A kir. biztosok szinte felelősek legyenek, de a dolog természetében fekszik, hogy a kül­dött annak tartozzék felelni, ki őt küldötte. Ha tehát a k. biztosok tudósításai ide jönnének vizsgálat végett, nem csak az ő tekintélyük szenvedne, hanem maga az ügy is , mert a biztosok többnyire csak a dolog megvizsgálása végett küldetnek ki, néha véleményadásra is felszólíttatnak, de érdemileg a tárgyról csak a kormány határoz. Ha már most például a kihallgatott tanuk egy nem népszerű ügyben adnának bizonyságot, azok a nyilvánosság által fognának szenvedni, mi­által más hasonló esetekben alig találkoznék mód az igazságnak tanuk általi felfedezésére. Minde­mellett ő is az ellenvéleményes szónokok egyikével azt a véleményt osztja, hogy bajos nyúlni az alkotmánynak azon részeihez, mellyek noha alkotmányunk főbb jótéteményei, mégis bajainknak szinte főbb kút forrásai, s azért e tárgyban az országgyűlés elrendezéséig a legnagyobb óvatosság szükséges s minden kikerülendő, mi tettleges újítás bélyegét viseli. — Egy mű­gróf megvallá, hogy ha valamikor kételke­dett, milly téren kellessék az egy bizonyos tárgy iránti vi­tatkozást folytatni, a jelen ügy ezen kérdést benne felhívta, s bármilly szépek legyenek is azok, mik a petitio joga, a vármegyék autonómiája és más általános elvek közül itt fel­hőzettük, bármennyire czélirányos legyen is mindezekről a maga idején kellőleg tanácskozni, mégis azoknak a mai kérdésseli összefüggését híjában keresi. Híjában iparkodik tovább a szónok azon logikus összefüggést kitalálni, melly a t. RR. felirási javaslatának egyes részei közt létezik. Ha egy petiliót emlegetvén, azt a m. FRRel közlötték volna, ezek viszont kijelenthették vala, e kérdés eldöntése az or­szággyűlést illeti-e vagy sem? Azt nem közölvén, fenma­­radt volna a m. Főrendeknek azon joguk, annak közlését sürgetni; ha más részről adatok közléséről volna egyedül szó, úgy méltányolva a t. RR. gondosságát, azon kérdés ké­pezné a FRR. tanácskozásainak méltó anyagát: illy adatok szükségesek-e vagy nem? De midőn egy részről a t. RR. egy petitiót emlegetnek, annak rövid vázlatát adják, s mégis kijelentik , hogy annak érdemileges tárgyalásába nem bo­csátkoznak, s annak folytában adatokat kérnek: a szónok azon összeköttetést, melly ezen petitio s a kért adatok közt létezik, híjában keresvén, ebben látja a dolog nehézségét, ebben találja a következetlenséget, s annak elhárítása vé­gett A. vármegye főispánjának véleményéhez járul. — Az e tárgy körül távolabb elágazott előadások közt még egy m. grófnak azon aggodalma érdemel említést, hogy a fehérvári kicsapongások által azon hely, hol több királyaink szent hamvai nyugosznak, megfertőztetett légyen ; indítványozván egyúttal, hogy e hamvak ünnepélyesen Budára áthelyez­tetvén, ott mindaddig őriztessenek, még gr. Sz. I. által javaslott Üdvleldében méltó helyeket lelhetik; — mire azonban egy gróf öt tökéletesen megnyugtató, históriai adatokat hozván fel, hogy ama dicső királyaink koporsói a török elfoglalás alatt a török basák által feltörettek, éksze­reiktől megfosztanak s a hamvak a levegőbe szétszórattak. — A fenséges Nádor, a többséget az elsőben felszólalt főispán nézeteihez képest kijelentvén, egyúttal a vitatások közt a majoritás és minoritás körül felhozottakra elnöki né­zeteit abban kívánta nyilvánítani, hogy az alkotmányos létnek az az általános szabálya, hogy a végzések nem máskép mint többségek által hozatnak, s épen azért mivel a többség tör­­vényszerűleg alakul, a kisebbség mint i­lyen teljességgel semmi törvénytelenség vagy elnyomás felett nem panaszkod­hat, hanem a többség határozatának engedelmeskedni kö­teles. Nálunk jelesen számos törvények a majoritásról ren­delkeznek és nincs más mód, mellyen a municipiumok által végzések hozathatnának, mint épen az. Eszerint valamint a többség úgy a kisebbség egyaránt a törvény által képvisel­tetik, s ha ellenkezője állíttatnék, úgy a minoritásnak mindig lenne ürügye a többség határozatainak nem engedelmesked­ni. Ezt kívánta ő csa­k. Fensége kijelenteni, hogy eziránt a nézetek tisztába jőjenek. — Miután a nm. gyülekezet általá­nos helyeslését kijelentette volna, a fenséges Nádor az ülést eloszlatta. H­e­tve­nhetedik országos ülés a nm. Főrendek­nél nov. 23-án. Napirenden vala a t. RR. üzenete a két. napló nyomtatása iránt tett akadályok tárgyában. Az üzenet felolva­sása után igy nyitá meg egy m. gróf a tanácskozásokat: A jelen tárgy nem először fordul meg a nm. F.­RR. előtt; már a múlt országgyűlésen a két. napló kinyomtatásának akadá­lyoztatását sérelemként terjesztették a t. RR. e tábla elébe, s a kérdést jelenleg is a sérelmi téren vitatják, kijelölvén így az utat, mellyen a nm. Főrendeknek is indulniok kell. A sé­relem valósága csak két alapon nyughatik : először a sajtó irányában fenálló rendeletek általános törvénytelenségén; másodszor a törvényhozó test egyik része tanácskozási nyil­vánításának a sajtórendeletek értelmébeni akadályoztatá­sán. Mi az elsőt illeti, fölöslegesnek tartom azok után, mik e tárgyban a múlt és jelen országgyűlés folyama alatt már felhozattak, a sajtószabadság kérdését ismét egész kiterje­désben vitat­ni. Csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy az a mellett közönségesen felhozatni szokott 1553: 25-dik és 1599: 45ik fezikkek csak részletes rendelkezéseket foglal­nak magukban; az 1791: 15. fezikk pedig, midőn a sajtó-

Next