Hirnök, 1844. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)

1844-03-29 / 25. szám

25. szám. Martius 29. 1844. A Hírnök kinevezések, hivatalos tudósitások, honi és külföldi politicai hírek, mindennemű statisticai adatok, pénzkeret, piaczi árak, dunavizállás és min­denféle hirdetmények minél gyorsabb közlésé­vel; — a Századunk terjedelmesb politicai s ro­kon tudományi értekezésekkel, a Kis futár litera­túrai , művészeti és közéletben­ jelesebb tünemé­nyek, találmányok és intézetek ismertetésével foglalkoznak főképen. Megjelennek e lapok minden kedden és pénte­ken. Előfizetés e 15-dik félévre postán G fr. 48 kr. p., helyben boríték nélkül 6 fr., borítékkal 6 fr. 12’kr. Előfizethetni a szerkesztőségnél az irgal­ma­s­o k átellenében a 245. sz. ház lsó emeleté- a kiffin­ben, Pesten Wéber Józsefnél a Tudakozó intézetben, ezerrtszu s uiul,s kinél a hirdetmények s a szerkesztőséget illető egyéb közlemények is elfogadtatnak. Minden nem-hivatalos leveleknek bérmentes beküldetése kéretik. Balásfalvi Orosz József: Jelentjük a t. ez. közönségnek, hogy az első évnegyedről még néhány teljes számú példánnyal szolgálhatunk, egyszersmind, hogy a második évnegyedre, ápril­isétől június végéig szinte fogadunk el előfizetést postán 3 frt 84 krral, helyben, boríték nélkül 3 frttal pengő pénzben. A sserte Tartalom. Magyarország és Erdély. Kinevezések. Ország­gyűlési közlés. 120—122 országos ülések mind a két táb­lán. A FORRek a városi munkálat tárgyalásában tovább haladnak. Tanácskozási részletek. A KK és RRek a jászkunkerületek rende­zését s orsz. gy. szavazatát tárgyazó törvényjavaslat vizsgálatával foglalkoztak. Elegyes ülés. A vallás és a Részek ügyében érke­zett k. kir. válaszok fölolvasva. 175 ker. ülés. A 16 szepesi váro­sokról! törvényjavaslat tanácskozásba véve. Pozsonyi újdon­ságok. Megyei tudósítások. Pest-, Csongrád-, Abauj- és Tu­­róczból. — Vegyes közlemények. Nagybritannia. Be­szédek a Conventgarde-szinházban. Spanyolország. Görög­ország. Kis futár. Hirdetések. Magyarország és Erdély. Ö cs. s. ap. kir. Felsége b. Eru­d­ern Antal Estei Fer­dinand herczeg huszárezredben kapitányt cs. k. kamarási ranggal legkegyelmesebben felruházni máltoztatott. A nm. m. k. udv. Kamara likavani első irnoki hivatalt Loziczky Mihály eddigi hradeki beszedői írnokra ruházá. Országgyűlési közlés. Százharminczadik országos ülés a m.Fő-RBnél mart. 26. Országbíró 6 exc. elnöklete alatt. A városi munká­lat feletti tanácskozások folytában a 230 §-nál az előbbi ha­tározatnál fogva ezen módosítás létezett: „rendszerint a főfel­ügyelő , s annak akadályozása esetében stb.“ A 131 §-nak vége azonban mint felesleges, vagy nem czélirányos és súrló­dásokra okot szolgáltatható, módosíttatott. Ha a törvények ezentúl meg fognak tartatni, úgy magában a törvényben s az abban foglalt büntető sanctióban leend megtartásuk kezessé­ge, de illy szövet a törvénybe nem való. Ezért a törvény vég­szavai most igy hangzandnak: „akkor a szavazattal biró többi tisztviselők öregebbik­e viselje az elnökséget.“ A közgyűlé­sekben­ csend és hiedelemről rendelkező 240—24­7 szaka­szok helyébe a városi követek munkálatának 174 §-a tétetni rendeltetett: „174. §. A hallgatóságának, a tanácskozási te­remben sem helyeslés, sem helyben nem hagyás jeleit adni nem szabad, melly ha mégis ezekre fakadna, a polgárgyülés elnöke, az egyszeri rendre igazítás nem sikerülte esetében a hallgatóknak rendelt helyet kiürittetni, és az napon bezáratni köteles; ha pedig csak egyes személy zavarná a tanácskozá­sokat, azt kivezettetni hatalmában áll.“ Hozzáadatván a kihá­gók ellen a törvényes büntető sanctio.­­ A 249 §-nál a „közgyűlés“ szó „város tanácsa“ által pótoltatván, tanácsko­zás alá került e szakasznak az országgyűlési követeknek adandó utasításokat tárgyazó a) pontja, melly főérdekü vi­tatkozásokra adott alkalmat.­­ Egy m. gróf és főispáni he­lyettes ezen kérdésnek eldöntését azon időre kívánta halasz­tani, midőn az országgyűlés elrendezése in complexu­s rend­szeresen fog tárgyaltatni. Az utasitás-adás nincs szoros kapcsolatban a városok elrendezésével, s azért ez annak díja miatt csonka munka nem lesz. Magokra a megyékre néz­ve sincs e tárgyú törvény, s igy tehát már csak az egyfor­maság tekintetéből is, melly a városok s megyék közt czé­­loztatik, itt is az utasítások kérdése függőben, az a) pont pedig egészen ki volna hagyandó.— Egy m. báró egyet érte ugyan az előbbi szónokkal az elv iránt, de nermmotivatiojára nézve. Mihelyt az aj pont innen kihagyatik, már azon pillanatban megszüntettek a városokra nézve az instructiók; miután pedig a városi követek vokssal lesznek felruházva, természe­tesen következik, hogy ha ezen követek utasítás nélkül meg­jelennek az országgyűlésen, azonnal a megyékben is meg­szűnnek az utasítások. Ezt ugyan a szónok távolról sem ellenzi, hanem a lehető legnagyobb előlépésnek tartja. A végzés minden esetre fontos lesz, t. i. vagy positiv fentartása, vagy positiv eltörlése az utasításoknak. Az utasítások valódi szerencsétlenség. Nem kívánja ugyan itt a szónok a külföld példáját felhozni, mert nagy a különbség, leginkább e tárgyra nézve, köztünk és más országok közt, de csak elvontan is tekintve az utasításokat, kétségtelen, hogy azok örök ellen­zésben állanak, a törvényhozás fő feladásaival, gondoskodni az egész ország boldogságáról, képviselni annak érdekeit, ismerni szükségeit, következetesen öszpontosítni az ország intelligenciáját. Mindez az utasítások mellett lehetetlen, mert ezek mellett a követ csak megyéjét, nem pedig az egész or­szágot képviseli, a provinciális érdeket kénytelen a köz­jónak fölibe helyezni. Capacitatiónak utasítások mellett helye nem lehet, s a szabad akarat le van bilincselve általok. Vagy meg­tartatnak szorosan az utasítások, vagy nem; ha igen, akkor többnyire csak a relativ többség határoz, s így néha épen az lesz végzéssé, mit a többség ellenzett. — ha pedig nem tar­tatnak meg szorosan­,­ akkor kénytelenek a követek a köze­lebb álló indítványhoz v állani, mi azon manőverekre ad alkal­mat, mellyek által az ügyesség diadalmaskodik a kötelessé­gen. A szónok tehát örvendeni fog, ha az utasításadás a vá­rosokra nézve megszü­ntetendik, mert az utasítás csak a sza­bad választási jog kijátszása. Theóriában igen szép a nemes­ségre nézve, hogy az országgyűlésen csak az ő akaratra telje­­síttetik, de tulajdonképen ki adja a követeknek ezen utasítást? O­lyanok, kiket a nemesség arra meg nem bízott, hanem kik csak azon kedvező helyzetben vannak, hogy vagy a megyei gyűlés helyén laknak, vagy gazdagabbak, vagy nagyobb be­folyásúak mint a többiek. A követ pedig akarat nélküli géppé aljasodik, kinek belső meggyőződését követnie nem lehet, s így Magyarországban jelenleg minden embernek szabad ki­mondani véleményét, csak az országgyűlési követnek nem; minden megye, minden város képviseltetik, csak maga az or­szág nem. — Egy­ méltóságos gróf s főispán egyszerüsitni akarván a törvényt, azt akarja kimondatni, hogy azok, kik a követet választják, adják is annak az utasítást.— Figyel­meztető egy m. báró s főispán, hogy az új pont kihagyásának nem az lesz egyenes következése, hogy az utasítás-adásnak hiányai megszi­nendnek, hanem hogy perplexitásba jövend a város; azért rendeltetni kívánja hogy csak a polgárgyülés ad­hasson utasítást. — Itt azonban egy in. báró azon nehézsé­get tüntető elő, hogy e szerint mégis nem az adná az utasí­tást, ki a követet választotta. A megyékben, bármikép legyen is in praxi, jogszerűleg legalább minden nemes hozzá­szólhat az utasításhoz, de a városokban a már hozott végzés szerint lehetetlen, hogy az, a ki válasz, utasítást is adhasson, s már csak ez is elég ok arra, hogy az új pont kihagyassék. Ezen nehéz­ségre nézve megjegyezé későbben egy gr.,hogy ez a t. kir. szer­kezetében fenáll szinte. — Egy m. gróf, ki legelőször szólalt fel, rövid bevezetés után, igy adá elő a tárgy körüli nézeteit. Midőn az új alatti pont ki- vagy meghagyásáról határoznak a m.FRR., akkor egyszersmind egy alkotmányos jognak meg­vagy meg nem adásáról határoznak, és egyszersmind elkerül­­hetlen, midőn ezen kérdést tárgyalják, beereszkedni abba: valljon hasznosak-e egyáltalában a hazának érdekében az utasítások, vagy sem­miket eddig az utasítások ellen előadni hallottam, azok inkább az utasítási joggal eddig történt jog törvényesítésével,időmúltával becsutott visszaéléseket illetik: fő ellenvetése és erősítése az utasítás ellenzőinek az, hogy az utasítási jog ellenkezik a képviselési joggal, de m. FRR., vé­lekedésem szerint azon erősség merőben a képviselési jog értelmezésén, és definitióján alapul. Mert mi a képviselés esz­méje? ez azon sarkallik leginkább, hogy azt, mit magam nem tehetek, vagy tenni nem akarok, mással tétetem, és az egyet­len sarka a képviseleti testületnek, bizonyítja ezt például ma­ga a diplomatiai képviseletnek elrendezése is. Egyik ország, követet küld a másikhoz, és szinte azon czímmel felhatalmaz­va küldetik, hogy képviselője az országnak, de mind a mellett utasítással is el van látva. Másik erőssége az utasítás ellen­zőinek az, hogy a capacitatio ki van rekesztve, és hogy az utasítási rendszer ellenkezik és ellentétben áll a törvényho­zás feladásával, melly abban áll, hogy kölcsönös felvilágosí­tás útján közjóra czélzó törvényeket alkosson. De kérdem: mi a criterion arra nézve, hogy csupán a választottak fogják fel a törvényhozásnak azon feladását? és nem foghatják-e fel a küldők is, és nem használhatják-e épen úgy azon esz­közöket, mint az általuk választott képviselők? De in. FRR, legtöbb előttem az, hogy az utasítási rendszer összefüggésben van a megyei, és általában a municipális szerkezettel. R. E. J. t. barátom az utasítási jogot csak illusionak állítja, és én bá­tor vagyok az utasításokat a megyei szerkezet természetes corollariumának, kifolyásának tekinteni, mert én nem kép­zelhetek olly politikai testületet vagy corporatiot, mellynek jogában és szabadságában nem volna képviselője által maga akaratát tolmácsoltatni, és valameddig a megyei szerkezet mostani állapotban fog maradni, legyenek a m.­FRR, meggyő­ződve, hogy addig az utasítások fen fognak állani és azoknak természet szerint fen is kell állani. Véleményem szerint mi­dőn a m. FRR. az utasítások eltörlését határozák, az által egyszersmind távolabb következésében a megyei szerkezet ellen nyilatkoznak, mert mit akarnak a m. FRR. a városokból képezni? olly administrate testületet úgy hiszem legalább, és egyszersmind be akarják a városokat az alkotmányos életbe hozni, mert kérdem, hogyha a városok, mint alkotmá­nyos testületek kénytelenek a főelv ellen föllépni, mi nyoma­téka fog lenni azon föllépésnek, ha nem tudatik egyszersmind, hogy az, mit a város, mint alkotmányos testület tesz, viszhang­­ra fog-e találni, és tolmácsoltatni fog-e leendő országgyűlé­sen a követek által? Hogy ha elő fog áll­ni azon eset, mi­szerint a magyar megyei szerkezet többé politikai dolgokról tanácskozni nem fog, akkor legyenek meggyőződve am. FRR. tisztán administrationális testületté fog sülyedni, és nem ta­nácskozván többé politikai dolgokról, alkotmányt védő állását azáltal el fogja veszteni­, és az alkotmány az által egyik leg­nevezetesebb, és legsikeresebb garantiájától megúsztatott. Kétséget nem szenved, miszerint az utasítások, mint most ál­lanak kimondhatlan sok anomáliákkal és visszaélésekkel van­nak összekötve; de minden politikai jog csak úgy hoz üdvös sikert, ha közértelmességnek kifolyása, és azt, mint a franczia mondja „Raison publique“ kiséri. Hiába izzadnak am. FRR. 0 nélkül a haza érdekében, és hiában codificálnak. A külföld példájára is hallottam hivatkozni, az igaz hogy Spanyol, Por­tugál és Americában nincsenek utasítások, de nem tudom ki irigyelné azon országok állapotát! Francziaországban­ sincsenek utasítások, de alkotmányos tekintetben Franczia­­ország sem az, mellyre hivatkozni szeretnek; egyedül Bri­tannia maradna fen , de méltóztassanak felvenni a Britannia és Magyarország közti nagy különbséget. Britanniában sza­bad sajtó van, és ezen különbség véleményünk szerint annyira lényeges, hogy azon kérdésre nézve eldöntő, de ha még ezen különbség sem léteznék, a brit nemzet azon szerencsés helyzetben van, miszerint örökös érintkezésben van a világ viszonyaival, és számos olly status férfiakkal bír, kiket függet­lenül lehet a törvényhozás pályájára küldeni, a nélkül hogy a küldőknek reájuk nézve valami felügyelési jogot fentartani szükséges volna, melly jog egyébiránt, a kiképzett köz­véleményben és szabad sajtóban létezik. De mindezekkel Magyarországban nem dicsekedhetünk, és mindezeket felfog­va, azon véleményben vagyok, hogy az utasítási jogot, melly in ultima analysi egyetlenegy orvoslása a rosz választásnak, világosan mondjuk ki, és adjuk meg a városoknak azon leg­szebb alkotmányos jogot, mellyel a megyék dicsekednek. Conservativ eszme — az utasítás eszméje, és azt tartom ezen táblának hivatásához nem tartozik a conservativ eszme iránt ellenszenvet mutatni, midőn alulról jő ; és valóban különös­nek tartom, hogy midőn conservativ eszme pendül meg a RR. részéről, épen a m. FRR. által nem pártoltatik. Szavazok tehát a BR. szerkezetére. — Egy nm. püspök e nehézségek elke­rülésére a kérdéses pontban csak általánosan kívánta kimon­datni : „az országgyűlés iránti intézkedések.“ — Következtek ezután számos nyilatkozások, mellyeket csak kivonatban hozunk fel. Különbség tétetett a joggyakorlás és annak visz­­szaélései közt, és csak ez utóbbiak megszüntetése javasolta­­ték; — az utasitás-adás valódi szerencsének mondatott stb. — Egy m. gróf arra figyelmeztetett, hogy egy vonalba akarjuk állítani a városokat a megyékkel; miután pedig ez utóbbiak­ra nézve még jelen körülményeinkben az utasításokat eltö­rülni nem lehet, a városokban is meghagyassanak. Súrlódá­sok minden esetre következni fognak, miután már megenged­tetett a városoknak, hogy alkotmányos ügyeiket elintézhessék. Azért czélirányos volna az a) pontot kihagyni, az utasítások­ról pedig az általános jogok elhatározásánál rendelkezni, miután itt mellékesen egy illy életkérdést eldönteni nem le­het. Számosak ugyan az ez ügy körüli anomáliák s hiányok, de ezeket egyedül a városokra nézve megszüntetni helyén nem volna. Azért e tárgy megemlítését az x) pontra hagyatni kívánta. — Megmutattatok több szónokok által, hogy azon logi­cai következetesség, melly első kötelessége a törvényhozás­nak, e pontnak kihagyását megkívánja, miután a városokban a képviselők választanak, ezek pedig ki vannak zárva az uta­sításból, mellyet csak a megbízottak adnak. Megemlittetett a pótló utasítások adása, melly néha a meggyőződés változá­sának eredménye, de gyakran politikai ármányok következé­se, s példakép felhozatott egy m. báró­s főispán által, hogy a nemesség eltávozta után nehány hátramaradt megváltoztatá az utasítást, úgyhogy a követ még a gőzhajón sem lévén, már az eredetivel ellenkező utasítást nyert. Ugyanezen szónok az utasítással ellátott követet nem képviselőnek, hanem commis­­sariusnak tartja, az utasítás elvét pedig conservativ elvnek, mert kétségtelen, hogy majd minden megyében a nemesség többsége, kivált ha a szavazás titkos lesz, minden kérdés el­len fog nyilatkozni, melly az erszénybe hat, vagy az előjogok megszorítására czéloz. — Ugyanazon m. báró, ki a capaci­­tatiót védelmezte, a politikus apostasiát említette, melly által az elveiben megváltozott, s magára süti a gyalázat bélyegét. De, kérdé ennek ellenében egy m. főispán, a capacitatiónak ba­rátja mikint állíthatja ezt, miután az, ki a capacitatio követ­keztében politikai nézeteit változtatja, apostatának épen nem mondathatik. Egyébiránt a megyékben is lehet capacitatio, a mellynek kifolyása aztán az utasítás; ez pedig többnyire a gyűlés első napjaiban adatik, a midőn még az egész nemes­ség jelen van, s igy mindenki hozzá is szólhat. — A vitatások folytában a külföld és leginkább Anglia példája ismételve hozatott fel, s egy m. gr. Magyarországnak sajátságos állását, a többi tartományok politikai helyzetét, a ministerium szelle­mét, s ezek szerint a jövendőt is kívánta tekintetbe vetetni.­­— Megpendítetett a megvesztegetés eszméje is, melly kényes pont körül eltávoztak ugyan a nézetek, de végre csak az ho­zatott ki, hogy a megvesztegetés teljesen sehol sincs kire­kesztve, sehol sem lehetetlen.­­ Az utasítások ellenei az oliá­stók botrányát is hozták fel, de az ellenvéleményüek által

Next