Hirnök, 1844. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)
1844-03-29 / 25. szám
25. szám. Martius 29. 1844. A Hírnök kinevezések, hivatalos tudósitások, honi és külföldi politicai hírek, mindennemű statisticai adatok, pénzkeret, piaczi árak, dunavizállás és mindenféle hirdetmények minél gyorsabb közlésével; — a Századunk terjedelmesb politicai s rokon tudományi értekezésekkel, a Kis futár literatúrai , művészeti és közéletben jelesebb tünemények, találmányok és intézetek ismertetésével foglalkoznak főképen. Megjelennek e lapok minden kedden és pénteken. Előfizetés e 15-dik félévre postán G fr. 48 kr. p., helyben boríték nélkül 6 fr., borítékkal 6 fr. 12’kr. Előfizethetni a szerkesztőségnél az irgalmaso k átellenében a 245. sz. ház lsó emeleté- a kiffinben, Pesten Wéber Józsefnél a Tudakozó intézetben, ezerrtszu s uiul,s kinél a hirdetmények s a szerkesztőséget illető egyéb közlemények is elfogadtatnak. Minden nem-hivatalos leveleknek bérmentes beküldetése kéretik. Balásfalvi Orosz József: Jelentjük a t. ez. közönségnek, hogy az első évnegyedről még néhány teljes számú példánnyal szolgálhatunk, egyszersmind, hogy a második évnegyedre, áprilisétől június végéig szinte fogadunk el előfizetést postán 3 frt 84 krral, helyben, boríték nélkül 3 frttal pengő pénzben. A sserte Tartalom. Magyarország és Erdély. Kinevezések. Országgyűlési közlés. 120—122 országos ülések mind a két táblán. A FORRek a városi munkálat tárgyalásában tovább haladnak. Tanácskozási részletek. A KK és RRek a jászkunkerületek rendezését s orsz. gy. szavazatát tárgyazó törvényjavaslat vizsgálatával foglalkoztak. Elegyes ülés. A vallás és a Részek ügyében érkezett k. kir. válaszok fölolvasva. 175 ker. ülés. A 16 szepesi városokról! törvényjavaslat tanácskozásba véve. Pozsonyi újdonságok. Megyei tudósítások. Pest-, Csongrád-, Abauj- és Turóczból. — Vegyes közlemények. Nagybritannia. Beszédek a Conventgarde-szinházban. Spanyolország. Görögország. Kis futár. Hirdetések. Magyarország és Erdély. Ö cs. s. ap. kir. Felsége b. Erudern Antal Estei Ferdinand herczeg huszárezredben kapitányt cs. k. kamarási ranggal legkegyelmesebben felruházni máltoztatott. A nm. m. k. udv. Kamara likavani első irnoki hivatalt Loziczky Mihály eddigi hradeki beszedői írnokra ruházá. Országgyűlési közlés. Százharminczadik országos ülés a m.Fő-RBnél mart. 26. Országbíró 6 exc. elnöklete alatt. A városi munkálat feletti tanácskozások folytában a 230 §-nál az előbbi határozatnál fogva ezen módosítás létezett: „rendszerint a főfelügyelő , s annak akadályozása esetében stb.“ A 131 §-nak vége azonban mint felesleges, vagy nem czélirányos és súrlódásokra okot szolgáltatható, módosíttatott. Ha a törvények ezentúl meg fognak tartatni, úgy magában a törvényben s az abban foglalt büntető sanctióban leend megtartásuk kezessége, de illy szövet a törvénybe nem való. Ezért a törvény végszavai most igy hangzandnak: „akkor a szavazattal biró többi tisztviselők öregebbike viselje az elnökséget.“ A közgyűlésekben csend és hiedelemről rendelkező 240—247 szakaszok helyébe a városi követek munkálatának 174 §-a tétetni rendeltetett: „174. §. A hallgatóságának, a tanácskozási teremben sem helyeslés, sem helyben nem hagyás jeleit adni nem szabad, melly ha mégis ezekre fakadna, a polgárgyülés elnöke, az egyszeri rendre igazítás nem sikerülte esetében a hallgatóknak rendelt helyet kiürittetni, és az napon bezáratni köteles; ha pedig csak egyes személy zavarná a tanácskozásokat, azt kivezettetni hatalmában áll.“ Hozzáadatván a kihágók ellen a törvényes büntető sanctio. A 249 §-nál a „közgyűlés“ szó „város tanácsa“ által pótoltatván, tanácskozás alá került e szakasznak az országgyűlési követeknek adandó utasításokat tárgyazó a) pontja, melly főérdekü vitatkozásokra adott alkalmat. Egy m. gróf és főispáni helyettes ezen kérdésnek eldöntését azon időre kívánta halasztani, midőn az országgyűlés elrendezése in complexus rendszeresen fog tárgyaltatni. Az utasitás-adás nincs szoros kapcsolatban a városok elrendezésével, s azért ez annak díja miatt csonka munka nem lesz. Magokra a megyékre nézve sincs e tárgyú törvény, s igy tehát már csak az egyformaság tekintetéből is, melly a városok s megyék közt czéloztatik, itt is az utasítások kérdése függőben, az a) pont pedig egészen ki volna hagyandó.— Egy m. báró egyet érte ugyan az előbbi szónokkal az elv iránt, de nermmotivatiojára nézve. Mihelyt az aj pont innen kihagyatik, már azon pillanatban megszüntettek a városokra nézve az instructiók; miután pedig a városi követek vokssal lesznek felruházva, természetesen következik, hogy ha ezen követek utasítás nélkül megjelennek az országgyűlésen, azonnal a megyékben is megszűnnek az utasítások. Ezt ugyan a szónok távolról sem ellenzi, hanem a lehető legnagyobb előlépésnek tartja. A végzés minden esetre fontos lesz, t. i. vagy positiv fentartása, vagy positiv eltörlése az utasításoknak. Az utasítások valódi szerencsétlenség. Nem kívánja ugyan itt a szónok a külföld példáját felhozni, mert nagy a különbség, leginkább e tárgyra nézve, köztünk és más országok közt, de csak elvontan is tekintve az utasításokat, kétségtelen, hogy azok örök ellenzésben állanak, a törvényhozás fő feladásaival, gondoskodni az egész ország boldogságáról, képviselni annak érdekeit, ismerni szükségeit, következetesen öszpontosítni az ország intelligenciáját. Mindez az utasítások mellett lehetetlen, mert ezek mellett a követ csak megyéjét, nem pedig az egész országot képviseli, a provinciális érdeket kénytelen a közjónak fölibe helyezni. Capacitatiónak utasítások mellett helye nem lehet, s a szabad akarat le van bilincselve általok. Vagy megtartatnak szorosan az utasítások, vagy nem; ha igen, akkor többnyire csak a relativ többség határoz, s így néha épen az lesz végzéssé, mit a többség ellenzett. — ha pedig nem tartatnak meg szorosan, akkor kénytelenek a követek a közelebb álló indítványhoz v állani, mi azon manőverekre ad alkalmat, mellyek által az ügyesség diadalmaskodik a kötelességen. A szónok tehát örvendeni fog, ha az utasításadás a városokra nézve megszüntetendik, mert az utasítás csak a szabad választási jog kijátszása. Theóriában igen szép a nemességre nézve, hogy az országgyűlésen csak az ő akaratra teljesíttetik, de tulajdonképen ki adja a követeknek ezen utasítást? Olyanok, kiket a nemesség arra meg nem bízott, hanem kik csak azon kedvező helyzetben vannak, hogy vagy a megyei gyűlés helyén laknak, vagy gazdagabbak, vagy nagyobb befolyásúak mint a többiek. A követ pedig akarat nélküli géppé aljasodik, kinek belső meggyőződését követnie nem lehet, s így Magyarországban jelenleg minden embernek szabad kimondani véleményét, csak az országgyűlési követnek nem; minden megye, minden város képviseltetik, csak maga az ország nem. — Egy méltóságos gróf s főispán egyszerüsitni akarván a törvényt, azt akarja kimondatni, hogy azok, kik a követet választják, adják is annak az utasítást.— Figyelmeztető egy m. báró s főispán, hogy az új pont kihagyásának nem az lesz egyenes következése, hogy az utasítás-adásnak hiányai megszinendnek, hanem hogy perplexitásba jövend a város; azért rendeltetni kívánja hogy csak a polgárgyülés adhasson utasítást. — Itt azonban egy in. báró azon nehézséget tüntető elő, hogy e szerint mégis nem az adná az utasítást, ki a követet választotta. A megyékben, bármikép legyen is in praxi, jogszerűleg legalább minden nemes hozzászólhat az utasításhoz, de a városokban a már hozott végzés szerint lehetetlen, hogy az, a ki válasz, utasítást is adhasson, s már csak ez is elég ok arra, hogy az új pont kihagyassék. Ezen nehézségre nézve megjegyezé későbben egy gr.,hogy ez a t. kir. szerkezetében fenáll szinte. — Egy m. gróf, ki legelőször szólalt fel, rövid bevezetés után, igy adá elő a tárgy körüli nézeteit. Midőn az új alatti pont ki- vagy meghagyásáról határoznak a m.FRR., akkor egyszersmind egy alkotmányos jognak megvagy meg nem adásáról határoznak, és egyszersmind elkerülhetlen, midőn ezen kérdést tárgyalják, beereszkedni abba: valljon hasznosak-e egyáltalában a hazának érdekében az utasítások, vagy semmiket eddig az utasítások ellen előadni hallottam, azok inkább az utasítási joggal eddig történt jog törvényesítésével,időmúltával becsutott visszaéléseket illetik: fő ellenvetése és erősítése az utasítás ellenzőinek az, hogy az utasítási jog ellenkezik a képviselési joggal, de m. FRR., vélekedésem szerint azon erősség merőben a képviselési jog értelmezésén, és definitióján alapul. Mert mi a képviselés eszméje? ez azon sarkallik leginkább, hogy azt, mit magam nem tehetek, vagy tenni nem akarok, mással tétetem, és az egyetlen sarka a képviseleti testületnek, bizonyítja ezt például maga a diplomatiai képviseletnek elrendezése is. Egyik ország, követet küld a másikhoz, és szinte azon czímmel felhatalmazva küldetik, hogy képviselője az országnak, de mind a mellett utasítással is el van látva. Másik erőssége az utasítás ellenzőinek az, hogy a capacitatio ki van rekesztve, és hogy az utasítási rendszer ellenkezik és ellentétben áll a törvényhozás feladásával, melly abban áll, hogy kölcsönös felvilágosítás útján közjóra czélzó törvényeket alkosson. De kérdem: mi a criterion arra nézve, hogy csupán a választottak fogják fel a törvényhozásnak azon feladását? és nem foghatják-e fel a küldők is, és nem használhatják-e épen úgy azon eszközöket, mint az általuk választott képviselők? De in. FRR, legtöbb előttem az, hogy az utasítási rendszer összefüggésben van a megyei, és általában a municipális szerkezettel. R. E. J. t. barátom az utasítási jogot csak illusionak állítja, és én bátor vagyok az utasításokat a megyei szerkezet természetes corollariumának, kifolyásának tekinteni, mert én nem képzelhetek olly politikai testületet vagy corporatiot, mellynek jogában és szabadságában nem volna képviselője által maga akaratát tolmácsoltatni, és valameddig a megyei szerkezet mostani állapotban fog maradni, legyenek a m.FRR, meggyőződve, hogy addig az utasítások fen fognak állani és azoknak természet szerint fen is kell állani. Véleményem szerint midőn a m. FRR. az utasítások eltörlését határozák, az által egyszersmind távolabb következésében a megyei szerkezet ellen nyilatkoznak, mert mit akarnak a m. FRR. a városokból képezni? olly administrate testületet úgy hiszem legalább, és egyszersmind be akarják a városokat az alkotmányos életbe hozni, mert kérdem, hogyha a városok, mint alkotmányos testületek kénytelenek a főelv ellen föllépni, mi nyomatéka fog lenni azon föllépésnek, ha nem tudatik egyszersmind, hogy az, mit a város, mint alkotmányos testület tesz, viszhangra fog-e találni, és tolmácsoltatni fog-e leendő országgyűlésen a követek által? Hogy ha elő fog állni azon eset, miszerint a magyar megyei szerkezet többé politikai dolgokról tanácskozni nem fog, akkor legyenek meggyőződve am. FRR. tisztán administrationális testületté fog sülyedni, és nem tanácskozván többé politikai dolgokról, alkotmányt védő állását azáltal el fogja veszteni, és az alkotmány az által egyik legnevezetesebb, és legsikeresebb garantiájától megúsztatott. Kétséget nem szenved, miszerint az utasítások, mint most állanak kimondhatlan sok anomáliákkal és visszaélésekkel vannak összekötve; de minden politikai jog csak úgy hoz üdvös sikert, ha közértelmességnek kifolyása, és azt, mint a franczia mondja „Raison publique“ kiséri. Hiába izzadnak am. FRR. 0 nélkül a haza érdekében, és hiában codificálnak. A külföld példájára is hallottam hivatkozni, az igaz hogy Spanyol, Portugál és Americában nincsenek utasítások, de nem tudom ki irigyelné azon országok állapotát! Francziaországban sincsenek utasítások, de alkotmányos tekintetben Francziaország sem az, mellyre hivatkozni szeretnek; egyedül Britannia maradna fen , de méltóztassanak felvenni a Britannia és Magyarország közti nagy különbséget. Britanniában szabad sajtó van, és ezen különbség véleményünk szerint annyira lényeges, hogy azon kérdésre nézve eldöntő, de ha még ezen különbség sem léteznék, a brit nemzet azon szerencsés helyzetben van, miszerint örökös érintkezésben van a világ viszonyaival, és számos olly status férfiakkal bír, kiket függetlenül lehet a törvényhozás pályájára küldeni, a nélkül hogy a küldőknek reájuk nézve valami felügyelési jogot fentartani szükséges volna, melly jog egyébiránt, a kiképzett közvéleményben és szabad sajtóban létezik. De mindezekkel Magyarországban nem dicsekedhetünk, és mindezeket felfogva, azon véleményben vagyok, hogy az utasítási jogot, melly in ultima analysi egyetlenegy orvoslása a rosz választásnak, világosan mondjuk ki, és adjuk meg a városoknak azon legszebb alkotmányos jogot, mellyel a megyék dicsekednek. Conservativ eszme — az utasítás eszméje, és azt tartom ezen táblának hivatásához nem tartozik a conservativ eszme iránt ellenszenvet mutatni, midőn alulról jő ; és valóban különösnek tartom, hogy midőn conservativ eszme pendül meg a RR. részéről, épen a m. FRR. által nem pártoltatik. Szavazok tehát a BR. szerkezetére. — Egy nm. püspök e nehézségek elkerülésére a kérdéses pontban csak általánosan kívánta kimondatni : „az országgyűlés iránti intézkedések.“ — Következtek ezután számos nyilatkozások, mellyeket csak kivonatban hozunk fel. Különbség tétetett a joggyakorlás és annak viszszaélései közt, és csak ez utóbbiak megszüntetése javasoltaték; — az utasitás-adás valódi szerencsének mondatott stb. — Egy m. gróf arra figyelmeztetett, hogy egy vonalba akarjuk állítani a városokat a megyékkel; miután pedig ez utóbbiakra nézve még jelen körülményeinkben az utasításokat eltörülni nem lehet, a városokban is meghagyassanak. Súrlódások minden esetre következni fognak, miután már megengedtetett a városoknak, hogy alkotmányos ügyeiket elintézhessék. Azért czélirányos volna az a) pontot kihagyni, az utasításokról pedig az általános jogok elhatározásánál rendelkezni, miután itt mellékesen egy illy életkérdést eldönteni nem lehet. Számosak ugyan az ez ügy körüli anomáliák s hiányok, de ezeket egyedül a városokra nézve megszüntetni helyén nem volna. Azért e tárgy megemlítését az x) pontra hagyatni kívánta. — Megmutattatok több szónokok által, hogy azon logicai következetesség, melly első kötelessége a törvényhozásnak, e pontnak kihagyását megkívánja, miután a városokban a képviselők választanak, ezek pedig ki vannak zárva az utasításból, mellyet csak a megbízottak adnak. Megemlittetett a pótló utasítások adása, melly néha a meggyőződés változásának eredménye, de gyakran politikai ármányok következése, s példakép felhozatott egy m. bárós főispán által, hogy a nemesség eltávozta után nehány hátramaradt megváltoztatá az utasítást, úgyhogy a követ még a gőzhajón sem lévén, már az eredetivel ellenkező utasítást nyert. Ugyanezen szónok az utasítással ellátott követet nem képviselőnek, hanem commissariusnak tartja, az utasítás elvét pedig conservativ elvnek, mert kétségtelen, hogy majd minden megyében a nemesség többsége, kivált ha a szavazás titkos lesz, minden kérdés ellen fog nyilatkozni, melly az erszénybe hat, vagy az előjogok megszorítására czéloz. — Ugyanazon m. báró, ki a capacitatiót védelmezte, a politikus apostasiát említette, melly által az elveiben megváltozott, s magára süti a gyalázat bélyegét. De, kérdé ennek ellenében egy m. főispán, a capacitatiónak barátja mikint állíthatja ezt, miután az, ki a capacitatio következtében politikai nézeteit változtatja, apostatának épen nem mondathatik. Egyébiránt a megyékben is lehet capacitatio, a mellynek kifolyása aztán az utasítás; ez pedig többnyire a gyűlés első napjaiban adatik, a midőn még az egész nemesség jelen van, s igy mindenki hozzá is szólhat. — A vitatások folytában a külföld és leginkább Anglia példája ismételve hozatott fel, s egy m. gr. Magyarországnak sajátságos állását, a többi tartományok politikai helyzetét, a ministerium szellemét, s ezek szerint a jövendőt is kívánta tekintetbe vetetni.— Megpendítetett a megvesztegetés eszméje is, melly kényes pont körül eltávoztak ugyan a nézetek, de végre csak az hozatott ki, hogy a megvesztegetés teljesen sehol sincs kirekesztve, sehol sem lehetetlen. Az utasítások ellenei az oliástók botrányát is hozták fel, de az ellenvéleményüek által