Hirnök, 1844. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)

1844-04-16 / 30. szám

30. szám. •• Szerkeszti s kiadja Balásfalvi Orosz József. Április 16. 1844. A Hírnök kinevezések, hivatalos tudósítások, honi és külföldi politicai hírek , mindennemű statisticai adatok, pénzkeret, piaczi árak, dunavizállás és min­denféle hirdetmények minél gyorsabb közlésé­vel ; — a Századunk terjedelmes, politicai s ro­kon tudományu értekezésekkel, a Kis futár litera­túrai , művészeti és közéletbeli jelesebb tünemé­nyek, találmányok és intézetek ismertetésével foglalkoznak főképen. Megjelennek e lapok minden kedden és pénte­ken. Előfizetés e 15-dik félévre postán 6 fr. 48 kr. p., helyben boríték nélkül 6 fr., borítékkal 6 fr. 12 kr. Előfizethetni a szerkesztőségnél az irgal­ma­s­o­k átellenében a 245. sz. ház lső emeleté­ben, Pesten Wéber Józsefnél a Tudakozó intézetben, kinél a hirdetmények s a szerkesztőséget illető egyéb közlemények is elfogadtatnak. Minden nem-hivatalos leveleknek bérmentes beküldetése kéretik. Tartalom. Magyarország és Erdély. Kinevezések és halálozás. Tisztelt olvasóinkhoz. Országgyűlési közlés. 135. és 136. országos ülés egyedül a nagyméltóságu FeRReknél. 1781k kerületi ülés; országos ülés mind a két táblán; elegyes ülés. Az ország­­gyűlés berekesztését siettető k. k. leirat. Pozsonyi újdonságok. Megyei tudósítások: Békés-, Bereg-, Zala-, Liptó-, Nógrád- és Ugocsából. Vegyes közlemények. Szer­kesztői változás. Pesti mű­­egyesület stb. Nagybritannia. Francziaország. Spanyolország. Elegy. Kis Futár. Népszokások- Nyilt levél. Hirdetések. Magyarország és Erdély. A nm. m. kir.udv. Kamara egyetértve a nm. m. kir. Helyt, tanáccsal Keczkés Károlyiak k. honi főépítész kormányi segéddé lett legkegyelmesebb kin­eveztetése következtében megürült pozsonyi mérnök-igazgatási hivatalt Liedemann Emilre; továbbá Goger K­árolynak halálával ürült számvivő tisztséget Teller Ignácz iktatóra, s ennek helyét Reiter Adolf járulnokra, ezét pedig Vermes János díjazott gya­kornokra ru­házá. A nm. m. kir. udv. kamara a Pesseberg Ferencznek jegyzőkönyvésszé lett kinevezése által megürült jegyzőkönyvi fiszelnökségre Detrich Károly kiadóhivatali írnokot nevezé; a szavnai vám és harminczadi hivatalt pedig Grab­ovszky Szaniszló eddigi jegyszedőre ruházá. Halálozás. A tiszteletre legméltóbb hölgyek sorából egyet, ismét elveszítettünk. Kazinczy Julia néhai Dercsényi János kir. tanácsnok köztisztelet­i özvegye,Budán mart. 30 án aggkori elgyengülésben meghalt. 82 évet élt, sokat látott el­­halni maga körül szive ked­veltjeiböl; s a hanyatlott kor sok és hosszú szenvedést mért reá; de ritka miveltségü lelke hol­táig erélyteljesen ifjonta maradt, s agg korának keresztényi szelídséggel s béketüréssel viselt szenvedései közt is ember­társai s felei javának, fogy­tig szakadatlan munkássága meleg szivü barátnéja volt. — Áldott volt életében neve; áldott lé­szen emlékezete. — Négy gyermeke közül csak két fia: Der­csényi Károly és b. Dercsényi János cs. kir. tanácsnok és referendarius, élte túl az anyák legjobbikát. Tisztelt olvasóinkhoz. Olly szerencsés volt eddig a Hírnök és Századunk iker­lap , hogy a tisztelt közönségnek azon része, melly nem egy bizonyos pártnak obligát egyenruháját viseli, azzal teljesen meg volt elégedve. E szerencse különösen az országgyűlési tudósításoknak jutott, mellyektől a pontos, gyors, pártatlan és világos közlés érdemét eddigelé senki meg nem tagadta. Ez csak a szerkesztőség több tagjainak munkás igyekezete mellett jön lehetséges, s még e mellett is a törvényhozótest feszült szorgalma s az előadások remeksége néha ezen lapo­kat is annyira megelőzték, hogy csak hosszabb pótlások s a fenforgó kérdésektől messzebb eső tárgyak mellőzése által hű képet nyujthatunk országgyűlési életünknek. A közlendők illy halmozata leginkább a húsvéti fém­ák előtt olly mérték­ben fordult elő, hogy szinte örülünk e szünet folytában pó­tolhatni az elkerülhetlen hiányt, s így megint gyors lépést tarthatni a következő törvényhozási haladással. E szándé­kunkban mindazáltal véletlenül beállott események által any­­nyira akadályoztatánk, hogy megígért pótlásunk nagy rész­beni elmaradása méltán felötlővé válhatott tisztelt olvasóink előtt, a miért is e bizodalmas felvilágosítást szükségesnek véltük. — A Kassán elfogadott Szabó József hamis név alatt e lapok szerkesztőjénél betört rablónak makacs tagadásai annak oda utazását szükségessé tevék, s valósággal csak en­nek személyes jelenléte bírhatta a megrögzött gonosztevőt az elkövetett rablás vallomására, mig személyét, nevét s ed­digi foglalatosságait a legfortélyosb hazugságok hálójával annyira beburkolni igyekezik s jelenleg is igyekszik, hogy csak a legszigorúbb nyomozás jutandhat végre teljes leleple­zéséhez olly gyakorlott s ügyes tolvajnak, ki minden franczia s angol iparlovaggal bátran kiállhatja a versenyt. E gonosz­tevőt lánczon és szükséges őrizet alatt maga kocsiján hozta Kassáról a szerkesztő, s ezen utazás, valamint Pesten a szük­séges nyomozások s homlokositások csak tegnap engedék hazajövetelét. — Itt nem csak fáradhatlan munkássága szer­kesztői segéde,Spolity János halálát mély fájdalommal értette, hanem egyszersmind t. Kimoss Endre urat is súlyos betegség­ből csak épen kilábolónak s mindezek következtében az idő­közben megjelent lapok országgyűlési tudósításait nem azon karban találta,melly a t. olvasó közönség méltó várakozásai­nak megfelelhetne.— E körülmény valamint a jelen felvilágo­sítást szükségessé tette, úgy, reménylük, mentségéül szolgá­­land tisztelt olvasóink elött e hátramaradásnak, mellyet azon­ban nyomban pótolni főbb törekvésünk leend. Szabó József álnevű rablót pedig tekintve, a már eddig is kinyomozottak olly érdekesek, hogy a Gazette de Tribuneaux hasábjait is méltán tölthetnék, a miért is lapjaink legközelebbi számától kezdve az e tekintetben már történteket, valamint a még ki­­fejlendőket a Kis Futárban kissé részletesben közleni szándé­kozunk, reményévén hogy ezzel tisztelt pártfogóinknak némi élvezetet szerezni szerencsések leszünk. Országgyűlési közlés. Százharminczötödik országos ülés a nm. fő­rendeknél, április 11-én déli 12 órakor. Nádor ő cs. k. Fen­sége a mai ülés czélját abban határozván meg, hogy a váro­sok elrendezési munkálata, valamint más rendű üzenetek is felolvastassanak, az említett munkálat szerkesztésével megbí­zott választmánynak nm. elnöke jelenté, hogy kiküldetésének megfelelőleg a választmány a n­­itelőmester úrral elteli tisz­tükben eljárván, némelly csekélységeken kivü­l, ott t. i. hol némelly­el felfüggesztettek, a választmány az utóbbi rendel­kezésig semmi különös észrevételt nem talált. A­mire a fen­séges Elnök az e munkálatot kisérő, s a tek. RRhez átkü­ldendö izenetet felolvastatá s köziratra utasitá; a munkálatnak mos­tani felolvasását pedig szükségtelennek találván, ennek is köziratát rendelé. Felolvastattak azután a cs. kir. Fensége rendelésére következő izenetek: a) izenete a t. RR. a m. F.­­RRhez a büntető törvénykönyv javaslatának a börtönrend­szerről szóló 3ik része iránt, b) izenete a t. RR. az ország­gyűlésnek évenkinti tartása iránt, a felirási javaslattal; c) izenete a t. RRnek a hajdú s jászkun kerületek be­rendezése s országgyűlési szavazat joga tárgyában; d) változások a hajdú kerületről szóló törvényjavaslatban, s végre ej változá­sok a jászlavi kerületről szóló törvényjavaslatban. Mindezek köziratra bocsáttatván, az ülés eloszlott. Százharmin­cz hatodik országos ülés a nm. Fe­RBnél ápril 13án reggeli 10 órakor. Tárgya: észrevételei a nm. Fő-RRnek a sz. k. városok elrendezését tárgyazó tör­vény czikk iránt, úgy szinte meghitelesitése azon izenetnek, melly e tárgyban a t. RRhez küldendő. Felolvasván az or­szágbírói itélőmester ur a munkálatot mostani lényegesen megváltozott alakjában, mint azt lapjaink haladéktalanul köz­­lendik, annak 97, 143, 150, 213,280,295, 316, 356, 358,387. §§, valamint a munkálat­aik részére nézve többféle elvi s ki­fejezési észrevételek létettek, s többnyire el is fogadtatott, va­lamint némelly definitiók is határozottabban adattak. E sze­rint elvégeztetvén ezen fontos tárgy, a fenséges Elnök az gyülekezetét eloszlatta, miután még a következő ülésre azon küldöttség kinevezését tűzte volna ki, melly az üzenetet a hozzácsatolt munkálattal a t.­RRhez átviendi, azután pedig az első érdemleges ülésben a t. RRnek arabok trad­amentuma tárgyábani izenet tárgyaltatás anyagául fog szolgálni. CLXXVIII-ik kerületi ülés, ápril 15-kén d. e. 91/2 órakor. Elnökség: Zsedényi Eduárd Szepes és Zákó István Bács megyék követei. Jegyző Szem­ere Bertalan, Naplővivő Zsoldos Ignácz. Az ülés megnyitásával mél­­tóságos gróf Vay Dánielnek Korpona városa követének be­mutatása jelentetett az elnökség által, valamint egy petilio is átadatott az illető választmánynak. Egyúttal jelenté az elnökség, hogy i. h. 19. Felséges Urunk születés­napja lé­vén, czélirányos lenne üdvözlő felírást küldeni; mi is egy­hangúlag elfogadtatván, felkiáltás által annak elkészítésére Palóczy László jegyző felszólittatott. Átmentek azután a tt. Rt. a bányászati munkálat tárgyalására s a cik czikk: „ado­­mányzási, bányavám, beváltási, elővásárlási, pénzvezetési jo­gok és sóbányák elidegenithetlenségéről (30., 31. §§.), a 1­0ik czikk: „Főfelügyelési kir. jogról“ (32—34. §), a sak czikk: „a bányaszékek,mint első biróság kit élőszékek felállításáról.“ (35—54. §.) s a 12. czikk: „A négy bányakerületben felállí­tott bányaszékek hatóságáról“ (55—58. §.) bevégeztettek.— A bányai bíróság iránt szavazás kívántatik: külön bíróság legyen-e a bányai vagy pedig a megyeivel egyesitessék? a többség külön bíróságot elhatározott. — Végre az üdvözlő felirási javaslat felolvastatván, köziratra utasittatott. Déli egy ór, mindkét tábla külön teremeiben a száz harmincz­hetedik őrs­z­­ülésre összegyűlvén, a fensé­ges Nádor a városok elrendezési munkálat általvitelére mélt, győri megyés püspök szónoklata alatti küldöttséget nevezett, megy egyúttal a tt. A­et elegyes­ülésre meghívná. Megjelen­vén a tt. RR., ö cs.kir. Fensége egy legújabban megérkezett s f. h. 12röl költ k. kir. leiratot felolvastatott, mellyben ö cs. k. Felsége az orsz. Rir. és RRet felhívja, hogy a törvényes idő­szakot már túlhaladt országgyűlést minden módon gyorsitni, s a törvényjavaslatokat minél előbb felterjeszteni iparkodja­nak. — E k. k. leirat szokás szerint a tt. RBnél republicáltat­­ván, mindkét gyűlés eloszlott. A mart. 29-ki 133. országos ülésben a munkálatnak a főfelügyelést tárgyazó 5-ik része (377—380 §§.) kerülvén tanácskozás alá, a már előbbi alkalomkor említett nm. báró­s elnök előadásának ez való tartalma. A kir. városok fizetik a királyi dijt annak elismerése végett, hogy ő Felsége földes ura a városoknak, és ha ezen eszmét tovább folyta­tom, azt kívánhatom hogy elmellőzvén minden felsőbb köz­jogi tekintetet, ő Felsége mint földes ur roszabb állapotba ne tétessék, mint más földes ur az országban. A földes­urak­ra nézve ugyanis azon törvény hozatott, miszerint a job­bágyok tartozásaikat szabad egyezkedés útján megválthat­ják; ezen rendelkezés pedig azt mondja, hogy a királyi dijt a kir. városok megváltani kötelesek. Ha ezen kötelesség tör­vényesen rájuk ruháztatik, annak természetesen követke­zése az, hogy ő Felsége is köteles azon megváltást megen­gedni, és az iránt egyezkedni, és így ő Felségének állása a kir. városok átellenében sokkal roszabb volna, mint a többi földes­urak állása jobbágyaikkal szemben. Nem akarom ellen­zeni a királyi díjnak megváltását, de kívánom hogy az csak engedőleg, nem pedig parancsolólag nyilatkoztassék ki, és igy a kívánnám módosítani, hogy a királyi díjt a törvény ki­hirdetése után minden kir. város a Kincstárral történendő szabad egyezkedés utján megválthatja.­­ Ugyanazon rész­nek további tárgyalásánál egy m. gróf a főfelügyelő ha­táskörét illy formán kívánta meghatároztatni. Azt tartom, ha körül­tekintünk hazánkban, állapotunk egyik legnevezete­sebb hiányának azt fogjuk elismerni, hogy törvényeink elég hatósággal nem bírnak. Azon ösvényen, mellyen most az ország őrei haladnak, egyes terjed­lmes munká­latok készülnek, és ben vannak a codificatio epochájá­ban ; másrészről, ha tapasztalásra figyelm­ezünk, tagadhat­­lan, hogy törvényeink igen gyakran írott malaszt, és papiro­son maradnak. A mértgos FRR, midőn egy új hivatalt állítot­tak fel, e tekintetben a fő­felügyelői hivatallal, azt vélem azon elvből indultak ki, hogy jövőre legalább, mi a városokat illeti, e tekintetben az eddigi hiányok megszüntessenek, — nem is képzelhetem, hogy ezen főfelügyelő felállítása által a m. FRR. csupán egy sinecurát akartak volna felállítani; azonban val­juk meg, hogy ezen szerkezetek mellett, mellyek mind a t­­RR. mind némelly városi követek által tett javaslatban ezen felü­gyelés eszméje tisztán kifejtve nincsen, és a főfelü­gyelőről nincsen említés, természete szerint sem a t­­RR. sem a városi követek munkálatában, miután a főfelügyelői hivatalt fel nem állították; minthogy azonban a dolgok állása meg­változott, és a méltóságos FRR. ezen hivatalnak felállítását kívánják, véleményem szerint meg kell ezen hivatalnak kö­rét is határozni. Mi annak körét illeti, azt tartom hogy min­den administrativi tárgyakban két elvből ki kell indulni; az egyik az, hogy annak, ki valamire felfigyel, ki valami felett ellenőrködést gyakorol: legyen elég hatósága, lépéseinek le­gyen elegendő nyomatéka; más részről pedig, hogy a főfel­ügyelőnek önkénye ellen az illető tisztviselők biztositassanak. Ezen két elvből indulva ki, bár orvosnék a m. FORB-nek aján­lani egy javaslatot, melly szerint a főfelügyelőnek hatalom köre szorosabban meghatároztatok, és a főfelügyelőt csak annyi hatalommal kívánom felruháztatni, mennyi szükséges arra, hogy a városok szerkezete valóban életbe léphessen. Mellőzve többeket, azt kívánom kijelenteni a törvényben, hogy főfelügyelőtől függnek az illető városi tisztviselők; továbbá hogy a tisztviselők elleni panaszok a főfelügyelő által intéz­­tessenek el— és ha itt orvoslásra nem találnának, csak akkor intéztethessenek el azok a polgárgyűlés által. Kimondanám to­vábbá a törvényben, hogy a főfelügyelőnek kiterjed hatás­köre az egész beligazgatás működésére, és hogy jogához, sőt kötelességéhez tartozik, a hanyag tisztviselőket szorítani kö­telességeik teljesítésére, vagy ha hatáskörét túlhágta, az illető korlátok közé visszautasítani. Egyébiránt nem is új dolog az, mit indítványozok, mert mint jelenleg a dolgok állanak, az alkotmányos fő hatalom által­ jelenleg is gyakoroltatik az a városok irányában; azon főfelügyelés által hitelen tiszt­viselők most is felfüggesztetnek hivatalaiktól, és a rész­­lelkű­ tisztviselők ellen most is indíttatnak büntető keresetek, Így tehát nem volna egyéb mit indítványozok, mint a je­lenlegi állapotnak törvény általi sanctioja, és e tekintetben szükségesnek tartanám, hogy a törvény világosan rendelkez­zék, és adja meg a főfelügyelőnek azon jogokat, mellyekre szüksége van, hogy hivatalát sikeresen folytathassa. E tekin­tetben 3 cathegoriáját az administratív hatóságnak állítanám fel. Az egyik volna, az hogy a hanyag tisztviselőket, hogy ha többszöri megfeddések után sem javultak, hivatalaiktól fel­függeszthesse, de ne bizonyos rövid időn terjedő időnél. Má­sodszor, hogy azon esetben, ha olly hanyagságok gyakran előfordulnának, az illy tisztviselő hivatalától­ elmozdítását a htótanácsnál indítványba, javaslatba hozhassa. Harmadszor, hogy azon esetben, ha részlelkű vagy hittelen kezelés világo­sodnék ki valamelly tisztviselő ellen, a tisztviselő hivatalának felfüggesztését is javaslatba hozhassa. Mindezeket azon elvvel szeretném kapcsolatba hozni, nehogy a tisztviselők a főfel­ügyelő önkényének ki legyenek téve, hogy a főfelügyelő va­lamikor olly felfüggesztést életbe léptet, eljárásának okát a Hlytó­ Tanács eb­be terjessze, és az illető tisztviselővel közöl­hesse, kinek , ha magát megsértettnek tartja, a főfelügyelő eljárása által fenmaradna azon joga, hogy a Hlytótanácsnál eszközölhesse azt, hogy hivatalos eljárása hivatalosan megvizs­gáltassák, és ez esetben a sa­tótanácsnak kötelessége volna az illy folyamodás következtében rövid idő alatt rendelni azt, hogy az illető főfelügyelő által részrehajlatlan tagok küldes­senek ki, kik ezen vizsgálatot teljesítsék, melly választmány beadván jelentését a polgárgyű­lésbe, az terjesztessék föl a Hajtótanácsnak, és ez meg fogja ítélni: valljon elég ok volt-e a felfüggesztésre vagy sem? Mi a tisztviselőnek elbocsátását illeti: hasonló eljárást követnék, és természetesen mindig föl­­hagynám az illető tisztviselőnek azon jogot, hogy az ellen felszólalhasson és meghallgatassék. Ezek volnának azok, melly­­yeket ha tekintetbe veszem, a törvény iránti csekély tiszteletet, melly hazánkban divatozik, szükségesnek tartanám, hogy tör­vény által megállapítassanak. Azt hiszem m.­FRR, hogy jelen van azon idő, midőn a törvényhozásban főkép arra kell ügyelni, hogy sikeres törvényeket hozzunk. És ezeknél fogva bátor va­gyok a m. FRR. kegyébe és pártolásába ezen indítványomat ajánlani. — Erre egy m. báró s főispán igy adá elő e tárgyú nézeteit: Én is meg vagyok győződve, miszerint a város helyes igazgatásának szükséges kellékéhez tartozik egy olly interme­­dius főtisztnek felállítása, ki felelőséggel tartozzék, aki a kor­mányt némikép képviselvén, a városok és kormány közti kap­csot fentartsa; de egyszersmind a választástól ment lévén, a város irányábani függetlenségét megtarthassa, mindazokra

Next