Hirnök, 1844. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)
1844-04-16 / 30. szám
30. szám. •• Szerkeszti s kiadja Balásfalvi Orosz József. Április 16. 1844. A Hírnök kinevezések, hivatalos tudósítások, honi és külföldi politicai hírek , mindennemű statisticai adatok, pénzkeret, piaczi árak, dunavizállás és mindenféle hirdetmények minél gyorsabb közlésével ; — a Századunk terjedelmes, politicai s rokon tudományu értekezésekkel, a Kis futár literatúrai , művészeti és közéletbeli jelesebb tünemények, találmányok és intézetek ismertetésével foglalkoznak főképen. Megjelennek e lapok minden kedden és pénteken. Előfizetés e 15-dik félévre postán 6 fr. 48 kr. p., helyben boríték nélkül 6 fr., borítékkal 6 fr. 12 kr. Előfizethetni a szerkesztőségnél az irgalmasok átellenében a 245. sz. ház lső emeletében, Pesten Wéber Józsefnél a Tudakozó intézetben, kinél a hirdetmények s a szerkesztőséget illető egyéb közlemények is elfogadtatnak. Minden nem-hivatalos leveleknek bérmentes beküldetése kéretik. Tartalom. Magyarország és Erdély. Kinevezések és halálozás. Tisztelt olvasóinkhoz. Országgyűlési közlés. 135. és 136. országos ülés egyedül a nagyméltóságu FeRReknél. 1781k kerületi ülés; országos ülés mind a két táblán; elegyes ülés. Az országgyűlés berekesztését siettető k. k. leirat. Pozsonyi újdonságok. Megyei tudósítások: Békés-, Bereg-, Zala-, Liptó-, Nógrád- és Ugocsából. Vegyes közlemények. Szerkesztői változás. Pesti műegyesület stb. Nagybritannia. Francziaország. Spanyolország. Elegy. Kis Futár. Népszokások- Nyilt levél. Hirdetések. Magyarország és Erdély. A nm. m. kir.udv. Kamara egyetértve a nm. m. kir. Helyt, tanáccsal Keczkés Károlyiak k. honi főépítész kormányi segéddé lett legkegyelmesebb kineveztetése következtében megürült pozsonyi mérnök-igazgatási hivatalt Liedemann Emilre; továbbá Goger Károlynak halálával ürült számvivő tisztséget Teller Ignácz iktatóra, s ennek helyét Reiter Adolf járulnokra, ezét pedig Vermes János díjazott gyakornokra ruházá. A nm. m. kir. udv. kamara a Pesseberg Ferencznek jegyzőkönyvésszé lett kinevezése által megürült jegyzőkönyvi fiszelnökségre Detrich Károly kiadóhivatali írnokot nevezé; a szavnai vám és harminczadi hivatalt pedig Grabovszky Szaniszló eddigi jegyszedőre ruházá. Halálozás. A tiszteletre legméltóbb hölgyek sorából egyet, ismét elveszítettünk. Kazinczy Julia néhai Dercsényi János kir. tanácsnok köztiszteleti özvegye,Budán mart. 30 án aggkori elgyengülésben meghalt. 82 évet élt, sokat látott elhalni maga körül szive kedveltjeiböl; s a hanyatlott kor sok és hosszú szenvedést mért reá; de ritka miveltségü lelke holtáig erélyteljesen ifjonta maradt, s agg korának keresztényi szelídséggel s béketüréssel viselt szenvedései közt is embertársai s felei javának, fogytig szakadatlan munkássága meleg szivü barátnéja volt. — Áldott volt életében neve; áldott lészen emlékezete. — Négy gyermeke közül csak két fia: Dercsényi Károly és b. Dercsényi János cs. kir. tanácsnok és referendarius, élte túl az anyák legjobbikát. Tisztelt olvasóinkhoz. Olly szerencsés volt eddig a Hírnök és Századunk ikerlap , hogy a tisztelt közönségnek azon része, melly nem egy bizonyos pártnak obligát egyenruháját viseli, azzal teljesen meg volt elégedve. E szerencse különösen az országgyűlési tudósításoknak jutott, mellyektől a pontos, gyors, pártatlan és világos közlés érdemét eddigelé senki meg nem tagadta. Ez csak a szerkesztőség több tagjainak munkás igyekezete mellett jön lehetséges, s még e mellett is a törvényhozótest feszült szorgalma s az előadások remeksége néha ezen lapokat is annyira megelőzték, hogy csak hosszabb pótlások s a fenforgó kérdésektől messzebb eső tárgyak mellőzése által hű képet nyujthatunk országgyűlési életünknek. A közlendők illy halmozata leginkább a húsvéti fémák előtt olly mértékben fordult elő, hogy szinte örülünk e szünet folytában pótolhatni az elkerülhetlen hiányt, s így megint gyors lépést tarthatni a következő törvényhozási haladással. E szándékunkban mindazáltal véletlenül beállott események által anynyira akadályoztatánk, hogy megígért pótlásunk nagy részbeni elmaradása méltán felötlővé válhatott tisztelt olvasóink előtt, a miért is e bizodalmas felvilágosítást szükségesnek véltük. — A Kassán elfogadott Szabó József hamis név alatt e lapok szerkesztőjénél betört rablónak makacs tagadásai annak oda utazását szükségessé tevék, s valósággal csak ennek személyes jelenléte bírhatta a megrögzött gonosztevőt az elkövetett rablás vallomására, mig személyét, nevét s eddigi foglalatosságait a legfortélyosb hazugságok hálójával annyira beburkolni igyekezik s jelenleg is igyekszik, hogy csak a legszigorúbb nyomozás jutandhat végre teljes leleplezéséhez olly gyakorlott s ügyes tolvajnak, ki minden franczia s angol iparlovaggal bátran kiállhatja a versenyt. E gonosztevőt lánczon és szükséges őrizet alatt maga kocsiján hozta Kassáról a szerkesztő, s ezen utazás, valamint Pesten a szükséges nyomozások s homlokositások csak tegnap engedék hazajövetelét. — Itt nem csak fáradhatlan munkássága szerkesztői segéde,Spolity János halálát mély fájdalommal értette, hanem egyszersmind t. Kimoss Endre urat is súlyos betegségből csak épen kilábolónak s mindezek következtében az időközben megjelent lapok országgyűlési tudósításait nem azon karban találta,melly a t. olvasó közönség méltó várakozásainak megfelelhetne.— E körülmény valamint a jelen felvilágosítást szükségessé tette, úgy, reménylük, mentségéül szolgáland tisztelt olvasóink elött e hátramaradásnak, mellyet azonban nyomban pótolni főbb törekvésünk leend. Szabó József álnevű rablót pedig tekintve, a már eddig is kinyomozottak olly érdekesek, hogy a Gazette de Tribuneaux hasábjait is méltán tölthetnék, a miért is lapjaink legközelebbi számától kezdve az e tekintetben már történteket, valamint a még kifejlendőket a Kis Futárban kissé részletesben közleni szándékozunk, reményévén hogy ezzel tisztelt pártfogóinknak némi élvezetet szerezni szerencsések leszünk. Országgyűlési közlés. Százharminczötödik országos ülés a nm. főrendeknél, április 11-én déli 12 órakor. Nádor ő cs. k. Fensége a mai ülés czélját abban határozván meg, hogy a városok elrendezési munkálata, valamint más rendű üzenetek is felolvastassanak, az említett munkálat szerkesztésével megbízott választmánynak nm. elnöke jelenté, hogy kiküldetésének megfelelőleg a választmány a nitelőmester úrral elteli tisztükben eljárván, némelly csekélységeken kivül, ott t. i. hol némellyel felfüggesztettek, a választmány az utóbbi rendelkezésig semmi különös észrevételt nem talált. Amire a fenséges Elnök az e munkálatot kisérő, s a tek. RRhez átküldendö izenetet felolvastatá s köziratra utasitá; a munkálatnak mostani felolvasását pedig szükségtelennek találván, ennek is köziratát rendelé. Felolvastattak azután a cs. kir. Fensége rendelésére következő izenetek: a) izenete a t. RR. a m. F.RRhez a büntető törvénykönyv javaslatának a börtönrendszerről szóló 3ik része iránt, b) izenete a t. RR. az országgyűlésnek évenkinti tartása iránt, a felirási javaslattal; c) izenete a t. RRnek a hajdú s jászkun kerületek berendezése s országgyűlési szavazat joga tárgyában; d) változások a hajdú kerületről szóló törvényjavaslatban, s végre ej változások a jászlavi kerületről szóló törvényjavaslatban. Mindezek köziratra bocsáttatván, az ülés eloszlott. Százharmincz hatodik országos ülés a nm. FeRBnél ápril 13án reggeli 10 órakor. Tárgya: észrevételei a nm. Fő-RRnek a sz. k. városok elrendezését tárgyazó törvény czikk iránt, úgy szinte meghitelesitése azon izenetnek, melly e tárgyban a t. RRhez küldendő. Felolvasván az országbírói itélőmester ur a munkálatot mostani lényegesen megváltozott alakjában, mint azt lapjaink haladéktalanul közlendik, annak 97, 143, 150, 213,280,295, 316, 356, 358,387. §§, valamint a munkálataik részére nézve többféle elvi s kifejezési észrevételek létettek, s többnyire el is fogadtatott, valamint némelly definitiók is határozottabban adattak. E szerint elvégeztetvén ezen fontos tárgy, a fenséges Elnök az gyülekezetét eloszlatta, miután még a következő ülésre azon küldöttség kinevezését tűzte volna ki, melly az üzenetet a hozzácsatolt munkálattal a t.RRhez átviendi, azután pedig az első érdemleges ülésben a t. RRnek arabok tradamentuma tárgyábani izenet tárgyaltatás anyagául fog szolgálni. CLXXVIII-ik kerületi ülés, ápril 15-kén d. e. 91/2 órakor. Elnökség: Zsedényi Eduárd Szepes és Zákó István Bács megyék követei. Jegyző Szemere Bertalan, Naplővivő Zsoldos Ignácz. Az ülés megnyitásával méltóságos gróf Vay Dánielnek Korpona városa követének bemutatása jelentetett az elnökség által, valamint egy petilio is átadatott az illető választmánynak. Egyúttal jelenté az elnökség, hogy i. h. 19. Felséges Urunk születésnapja lévén, czélirányos lenne üdvözlő felírást küldeni; mi is egyhangúlag elfogadtatván, felkiáltás által annak elkészítésére Palóczy László jegyző felszólittatott. Átmentek azután a tt. Rt. a bányászati munkálat tárgyalására s a cik czikk: „adományzási, bányavám, beváltási, elővásárlási, pénzvezetési jogok és sóbányák elidegenithetlenségéről (30., 31. §§.), a 10ik czikk: „Főfelügyelési kir. jogról“ (32—34. §), a sak czikk: „a bányaszékek,mint első biróság kit élőszékek felállításáról.“ (35—54. §.) s a 12. czikk: „A négy bányakerületben felállított bányaszékek hatóságáról“ (55—58. §.) bevégeztettek.— A bányai bíróság iránt szavazás kívántatik: külön bíróság legyen-e a bányai vagy pedig a megyeivel egyesitessék? a többség külön bíróságot elhatározott. — Végre az üdvözlő felirási javaslat felolvastatván, köziratra utasittatott. Déli egy ór, mindkét tábla külön teremeiben a száz harminczhetedik őrszülésre összegyűlvén, a fenséges Nádor a városok elrendezési munkálat általvitelére mélt, győri megyés püspök szónoklata alatti küldöttséget nevezett, megy egyúttal a tt. Aet elegyesülésre meghívná. Megjelenvén a tt. RR., ö cs.kir. Fensége egy legújabban megérkezett s f. h. 12röl költ k. kir. leiratot felolvastatott, mellyben ö cs. k. Felsége az orsz. Rir. és RRet felhívja, hogy a törvényes időszakot már túlhaladt országgyűlést minden módon gyorsitni, s a törvényjavaslatokat minél előbb felterjeszteni iparkodjanak. — E k. k. leirat szokás szerint a tt. RBnél republicáltatván, mindkét gyűlés eloszlott. A mart. 29-ki 133. országos ülésben a munkálatnak a főfelügyelést tárgyazó 5-ik része (377—380 §§.) kerülvén tanácskozás alá, a már előbbi alkalomkor említett nm. bárós elnök előadásának ez való tartalma. A kir. városok fizetik a királyi dijt annak elismerése végett, hogy ő Felsége földes ura a városoknak, és ha ezen eszmét tovább folytatom, azt kívánhatom hogy elmellőzvén minden felsőbb közjogi tekintetet, ő Felsége mint földes ur roszabb állapotba ne tétessék, mint más földes ur az országban. A földesurakra nézve ugyanis azon törvény hozatott, miszerint a jobbágyok tartozásaikat szabad egyezkedés útján megválthatják; ezen rendelkezés pedig azt mondja, hogy a királyi dijt a kir. városok megváltani kötelesek. Ha ezen kötelesség törvényesen rájuk ruháztatik, annak természetesen következése az, hogy ő Felsége is köteles azon megváltást megengedni, és az iránt egyezkedni, és így ő Felségének állása a kir. városok átellenében sokkal roszabb volna, mint a többi földesurak állása jobbágyaikkal szemben. Nem akarom ellenzeni a királyi díjnak megváltását, de kívánom hogy az csak engedőleg, nem pedig parancsolólag nyilatkoztassék ki, és igy a kívánnám módosítani, hogy a királyi díjt a törvény kihirdetése után minden kir. város a Kincstárral történendő szabad egyezkedés utján megválthatja. Ugyanazon résznek további tárgyalásánál egy m. gróf a főfelügyelő hatáskörét illy formán kívánta meghatároztatni. Azt tartom, ha körültekintünk hazánkban, állapotunk egyik legnevezetesebb hiányának azt fogjuk elismerni, hogy törvényeink elég hatósággal nem bírnak. Azon ösvényen, mellyen most az ország őrei haladnak, egyes terjedlmes munkálatok készülnek, és ben vannak a codificatio epochájában ; másrészről, ha tapasztalásra figyelmezünk, tagadhatlan, hogy törvényeink igen gyakran írott malaszt, és papiroson maradnak. A mértgos FRR, midőn egy új hivatalt állítottak fel, e tekintetben a főfelügyelői hivatallal, azt vélem azon elvből indultak ki, hogy jövőre legalább, mi a városokat illeti, e tekintetben az eddigi hiányok megszüntessenek, — nem is képzelhetem, hogy ezen főfelügyelő felállítása által a m. FRR. csupán egy sinecurát akartak volna felállítani; azonban valjuk meg, hogy ezen szerkezetek mellett, mellyek mind a tRR. mind némelly városi követek által tett javaslatban ezen felügyelés eszméje tisztán kifejtve nincsen, és a főfelügyelőről nincsen említés, természete szerint sem a tRR. sem a városi követek munkálatában, miután a főfelügyelői hivatalt fel nem állították; minthogy azonban a dolgok állása megváltozott, és a méltóságos FRR. ezen hivatalnak felállítását kívánják, véleményem szerint meg kell ezen hivatalnak körét is határozni. Mi annak körét illeti, azt tartom hogy minden administrativi tárgyakban két elvből ki kell indulni; az egyik az, hogy annak, ki valamire felfigyel, ki valami felett ellenőrködést gyakorol: legyen elég hatósága, lépéseinek legyen elegendő nyomatéka; más részről pedig, hogy a főfelügyelőnek önkénye ellen az illető tisztviselők biztositassanak. Ezen két elvből indulva ki, bár orvosnék a m. FORB-nek ajánlani egy javaslatot, melly szerint a főfelügyelőnek hatalom köre szorosabban meghatároztatok, és a főfelügyelőt csak annyi hatalommal kívánom felruháztatni, mennyi szükséges arra, hogy a városok szerkezete valóban életbe léphessen. Mellőzve többeket, azt kívánom kijelenteni a törvényben, hogy főfelügyelőtől függnek az illető városi tisztviselők; továbbá hogy a tisztviselők elleni panaszok a főfelügyelő által intéztessenek el— és ha itt orvoslásra nem találnának, csak akkor intéztethessenek el azok a polgárgyűlés által. Kimondanám továbbá a törvényben, hogy a főfelügyelőnek kiterjed hatásköre az egész beligazgatás működésére, és hogy jogához, sőt kötelességéhez tartozik, a hanyag tisztviselőket szorítani kötelességeik teljesítésére, vagy ha hatáskörét túlhágta, az illető korlátok közé visszautasítani. Egyébiránt nem is új dolog az, mit indítványozok, mert mint jelenleg a dolgok állanak, az alkotmányos fő hatalom által jelenleg is gyakoroltatik az a városok irányában; azon főfelügyelés által hitelen tisztviselők most is felfüggesztetnek hivatalaiktól, és a részlelkű tisztviselők ellen most is indíttatnak büntető keresetek, Így tehát nem volna egyéb mit indítványozok, mint a jelenlegi állapotnak törvény általi sanctioja, és e tekintetben szükségesnek tartanám, hogy a törvény világosan rendelkezzék, és adja meg a főfelügyelőnek azon jogokat, mellyekre szüksége van, hogy hivatalát sikeresen folytathassa. E tekintetben 3 cathegoriáját az administratív hatóságnak állítanám fel. Az egyik volna, az hogy a hanyag tisztviselőket, hogy ha többszöri megfeddések után sem javultak, hivatalaiktól felfüggeszthesse, de ne bizonyos rövid időn terjedő időnél. Másodszor, hogy azon esetben, ha olly hanyagságok gyakran előfordulnának, az illy tisztviselő hivatalától elmozdítását a htótanácsnál indítványba, javaslatba hozhassa. Harmadszor, hogy azon esetben, ha részlelkű vagy hittelen kezelés világosodnék ki valamelly tisztviselő ellen, a tisztviselő hivatalának felfüggesztését is javaslatba hozhassa. Mindezeket azon elvvel szeretném kapcsolatba hozni, nehogy a tisztviselők a főfelügyelő önkényének ki legyenek téve, hogy a főfelügyelő valamikor olly felfüggesztést életbe léptet, eljárásának okát a Hlytó Tanács ebbe terjessze, és az illető tisztviselővel közölhesse, kinek , ha magát megsértettnek tartja, a főfelügyelő eljárása által fenmaradna azon joga, hogy a Hlytótanácsnál eszközölhesse azt, hogy hivatalos eljárása hivatalosan megvizsgáltassák, és ez esetben a satótanácsnak kötelessége volna az illy folyamodás következtében rövid idő alatt rendelni azt, hogy az illető főfelügyelő által részrehajlatlan tagok küldessenek ki, kik ezen vizsgálatot teljesítsék, melly választmány beadván jelentését a polgárgyűlésbe, az terjesztessék föl a Hajtótanácsnak, és ez meg fogja ítélni: valljon elég ok volt-e a felfüggesztésre vagy sem? Mi a tisztviselőnek elbocsátását illeti: hasonló eljárást követnék, és természetesen mindig fölhagynám az illető tisztviselőnek azon jogot, hogy az ellen felszólalhasson és meghallgatassék. Ezek volnának azok, mellyyeket ha tekintetbe veszem, a törvény iránti csekély tiszteletet, melly hazánkban divatozik, szükségesnek tartanám, hogy törvény által megállapítassanak. Azt hiszem m.FRR, hogy jelen van azon idő, midőn a törvényhozásban főkép arra kell ügyelni, hogy sikeres törvényeket hozzunk. És ezeknél fogva bátor vagyok a m. FRR. kegyébe és pártolásába ezen indítványomat ajánlani. — Erre egy m. báró s főispán igy adá elő e tárgyú nézeteit: Én is meg vagyok győződve, miszerint a város helyes igazgatásának szükséges kellékéhez tartozik egy olly intermedius főtisztnek felállítása, ki felelőséggel tartozzék, aki a kormányt némikép képviselvén, a városok és kormány közti kapcsot fentartsa; de egyszersmind a választástól ment lévén, a város irányábani függetlenségét megtarthassa, mindazokra