Hirnök, 1844. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)

1844-01-14 / 4. szám

azért a honoratioroknak ezúttal és első lépésül tisztválasz­­tásban tettleges befolyást és szavazatjogot adni, elégnek hi­szik. Schaum­burg-Lippei uralkodó hg honosításához köve­teink nem járulandnak. Következett ezek után az oct. 12-kei k. kir. leirat fölötti vita, és ez volt gyűlésünk legérdekesb tár­gya; a csongrádi indítvány a napló hitelességével mege­­gyeztethető nem lévén, követeinknek utasításul adatott, hogy a júniusi határozatot változatlanul föntartani igyekezzenek. A kir. városok rendezése tárgyában elvárjuk az új szerkesztést, azonban az adómaximumnak a városi tanács által korlátla­nul leendő meghatározása most már pártoltatni rendeltetett. Az országgyűlések évenkénti tartását nem pártoljuk, mert a hon java és épen a reformkérdések tekintetéből jobb, czél­­szerű­bb és hasznos, addig, m­íg az országgyűlés egészből rendeztetnék, az eddigi szokást és törvényt­len tartani. Báró Rueber Henrik honfmsitását pártoljuk. Az országos választ­mányok összealakításának és foglalkozási módjának elren­delése tárgyában kerületileg megállapított törvényjavaslat pártolását szinte elrendeltük. A katonai élelmezés és szállá­solás tárgyában kiküldve volt országos biztosság javaslatát, és ugyanarra kerületileg tett észrevételeket csekély módosí­tásokkal elfogadtuk. A Duna és egyéb folyamok szabályozá­sa tárgyában munkálkodott választmány jelentése is tárgyal­tatván, azt is helyeseltük, és csak a következőkre szorítottuk észrevételeinket: a) a koronának XXX. jövedelmét illetetlen­üü­l hagyatni kívánjuk, b) Miután a subsidionális elv fölött már annyautasításunkban pálczát törtünk, azt adtuk utasítá­sul, hogy mennyiben a szabályozási költségek a kijelölt for­rásokból­ ki nem kerülnének, a hiány birtokaránylag kive­tendő egyenes adó által pótoltassák. Temesvár városának egy váltótörvényszék fölállítása érdemében tett indítványát nem pártoljuk, és nem pártoljuk Győr megyéét sem. Temes­­megye kerületi egyik börtönhelyéül Temesvár városát óhajt­ván kijelöltetni, miután úgy vagyunk meggyőződve, hogy Arad különösen egészségi tekintetből sokkal czélszerűbb, a kikért pártolást megtagadtuk. Turócz megyének, és Lőcse városának ismeretes tartalmú leveleiket tudomásul vettük. Az országgyűlési tanácskozási rögtönzések ellen fölszólaló Győr, Bács, Fejér megyék levelei nálunk is viszhangra találtak, s különösen az utóbbinak indítványát adtuk utasításul. Arad beczikkelyeztetését a mostani körülmények közt nem pártol­hatjuk. A mezőrendőrségi eljárások tekintetéből a tisztikar­nak 5 szolgabiróval szaporithatását szorgalmazzuk. — Évne­­gyedes közgyűlésünk mártius 20-kán leend. T­oro­ntálb­ó­l*) január 8. A Pesti Hírlap 276-ik szá­mában Torontálból közölve olvastatott, miszerint ezen ne­mes megye „f. ang. hu elsején tartott közgyűléséből, or­szággyűlési követeinek, a többi közt pótló-utasításul adá a jelen országgyűlésen indítványozni és szorgalmazni, hogy az udvari grófi bíróságok, miilyenek a megyében a zágrábi püspöké, s a zágrábi káptalané, végképen eltöröltessenek, azon tárnoknál fogva, mivel a kérdéses bíróság egy személy­ben pontosulván, eljárásában garantia nincs,“ és mivel „hogy a nevezett uradalmak jobbágyainak perei Zágrábba vitetnek fölebb, hova a birtoktalan szegény jobbágy nem mehet; ha pedig valamivel bir, akkor sem megy, mert az utána járás csekély vagyonkáját felemésztené, azért legigazságosb kere­setéről is kész lemondani inkább, mint magát a per kellemet­lenségeinek kitenni, a téren részére nem lévén üdvösség. A szóba hozott tárgynak illy színbeni előadása a jelenkort jel­lemző azon gyanusítgatások sorába tartozik, mellyel a legvi­­lágosb igazság is, önkény szerint, gyakran méltatlanul meg­­rovatik. Szükség tehát, hogy az egyoldalulag értesített olva­só közönség más részről is felvilágosittassék. A dolog min­den oldalróli tárgyalása egy hirlapczikk körét felülhaladván, elég legyen csak általában említeni, hogy a zágrábi püs­pökség és káptalan az ő horvátországi javaikban, hat száza­dot meghaladó idő óta éltek az udvari grófi bíráskodás jo­gával, és mióta azon javak kalpántuli része a katonai végvi­dékhez csatoltatott, s a helyett Torontál megyében kir. k. adományozáskép hasonértékü javak jeleltettek ki, azóta a zágrábi püspökség és káptalannak ezen bánáti javaiban is az udvari gróf bíráskodási hatóság mindaddig annyival inkább gyakoroltatott, minthogy az a k. adományozásnak világos szavai által ezen javakra is kiterjesztetett vala. Ennek, mint első folyamodási törvényhatóságnak alávettetvék minden e javak kebelében lakók kivétel nélkül, akár praedialis hísbér­­nökök legyenek, kiket erre már a püspöki collationalis levél is kötelez, akár pedig földművelő jobbágyok. Minélfogva az udvari grófi bíráskodás joga a publikumra vagyis vármegyére nézve a kir. adományozásban szintúgy mint a hírbérnoki prae­­dialistákra nézve, a püspöki adománylevelekben alapszik, még pedig olly nyilvánosan, miszerint hinni alig lehet, hogy találkoznak, kik az igy nyert és senkinek kárára vagy rö­vidségére nem eső, sőt sokaknak tetemes hasznára szolgáló, s annyi századok által szentesített jogokkali élést, a lehető következményekrei tekintet nélkül, eltöröltetni kívánhatják. Mi az érintett s nemes Torontál vármegye által az ország minden törvényhatóságai pártolásába ajánlott utasítás indító okait illeti, hogy t. i. először az udvari gróf személyében ga­rantia nincsen, és másodszor, hogy a szegény jobbágyok pereik felebbvitelét Zágrábba nem kísérhetik, ezeknek egyi­ke sem áll. Nem az első, mert a püspök vagy káptalan gon­dos választásával kinevezett udvari gróf egyedül maga soha sem ítél, hanem más szinte gondosan megválasztott törvény­s­­értő egyénekkel egyetemben; egyébiránt is benne bizonyára mindig van annyi garantia, mint akármelly más uradalmi vagy megyei első folyamodási bíróságban. Nem áll a másik: Invert Torontál megye nem képes bizonyítani, hogy az udvari grófi bíráskodásból felebbvitt perek Zágrábba valaha a pere­sek költségein tétettek volna által, mellyeknek ugyanis az il­lető püspökhez vagy káptalanhoz mindenkor ugyanazon tör­vényhatóságok költségein eszközlött felküldéseit ki ki tudja, és ki az igazságot tiszteli, nem is tagadhatja. Hát azon sze­gényekről ki gondoskodik, kik a tengerparti vidékről, vagy a galliciai felső határokról, pereik felebbvitelét Pestre kény­szerűlésnek kisérni? Vagy ezek t­alán az ő száraz hegyolmi és szirti lakjokban boldogabbak s vagyonosbak, mint a min­denesetre jobb keresetmódban helyezett, országszerte ismert termékeny bánáti föld lakói? Azt akarnók még megérinteni, hogy a zágrábi püspökség ezen itteni bíráskodási fórumát legközelebb egy kir. biztos, még­pedig egy a hazai alkot­mány leghűbb és országos hirű védője által, tökéletesen el­rendelte légyen, minden tekintettel lévén a honi törvényekre s az igazság szoros és serény kiszolgáltatására; és hogy az imigy eszközlött elrendezésbe magok Torontál megye rendei nyilvános végzésük által beleegyeztek, miszerint még keve­sebbé megfogható, hogy eme csak minapi végzésükről meg­feledkezve ezen lépésre elhatározhatták legyen magokat. Fogaras vidéke közgyűlése. Vidékünk hanyatló 1843. évi december 21, 22 és 23-dik napjain Fogarasban, tisztelt főkapitány méltós. báró Brukenthal Károly ur elnök­lete alatt, utolsó évnegyedes közgyűlését tartotta, mellynek alkalmával, elnök­i méltósága, a vidéki rendeket, törvény­­adta jogukkal élhetésén és a megyei élet fentartására ez al­kalommal is pályatért nyithatásáni örömét kifejtő, egyszers­mind pedig a hanyatló évnek üdvös eredményű tanácskozá­sokkal bevégzésére, s a vidék közjaván férfiasan m­unkáló­­dásra serkentő rövid kinyitó beszéddel üdvözölvén, mindenek­nek előtte a közgyűlési kihágások meggátlása tárgyában ho­zatott statútum olvastatott fel, s ennek tartalmához képest a közgyűlési csendőrök kirendeltettek. — Mellyeknek végezté­vel a fökormányszéki rendeltetek olvasása tűzetvén ki ta­nácskozás tárgyául: 1) Olvastatott a nm. kir. főkormány­széknek azon rendelete, mellyben a vidék Rendelnek köze­lebbről múlt júniusban tartatott közgyűléséből, a tisztújítás tárgyában tett feliratuk következtéül értesittetnek a vidéki Rendek, hogy érintett feliratuk a tisztelt kir. főkormányszék által legfelsőbb helyre felterjesztetett ugyan, de mivel nem áll hatalmában a kir. főkormányszéknek, az ő Felségétől e tárgy­ban leküldve volt előbbeni legfelsőbb rendelettől elállani, a vidéket arra utasítja, hogy addig is, mig ő Felsége az említett feliratra legfelsőbb határozatát megtenni méltóztatnék, tartsa magát az ő Felségétől e tárgyban leküldve volt kegyelmes kir. rendelethez. Melly tudásul vétetni határoztatott.— 2) Olvas­tatván ugyan a nm. kir. fökormányszéknek brassai tanácsnok Lángó Péter 180 éveknél tovább tartó eleven galagonyagyepü ültetése, és nevelésére Útmutatásul szolgáló munkájára, a vi­déki gazdáknak, birtokosoknak és lakosoknak figyelmezteté­sét tárgyazó rendelete; ez is tudásul vétetni határoztatott. Vajha e valóban hasznos figyelmeztetés ne csak pusztában kiáltó szó lenne, s hatása vidékünk lakóinál a meddő tudá­sul—vételnél több viszhangra találna! —3) Olvastatott a nm. kir. fökormányszéknek azon rendelete, mellyben a vidék Kendéinek a hanyatló évi múlt septemberben tartatott köz­gyűlésükből, a vidékben egy báromorvosi hivatali állomás felállítása tárgyában tett feliratokra visszairatik, hogy mivel a fenálló felsőbb rendeletek szerint, az országosan meghatá­­roztatott új adórendszer, és a közhivatalt viselő személyzet új rendezése előtt a különben is sok fizetésekkel terhelt pénztár új fizetésekkel nem terheltethetik, a mondott feliratnál fogva felállittatni kért háromorvosi állomás létesítése annyival is in­kább meg nem engedhetik, mivel a törvényhatóságok rendes orvosainak és sebészeinek kötelességük a marha-nyavalyák kiütésére is vigyázni és azokat gyógyítani. Ez tudásul vétetett. — 4) Olvastatott a nm. kir. főkormányszéknek rendelete, melly szerint a vidék Rendelnek mult sept. tartatott közgyűlé­séből, a vidéki sebész számára széna és zab adazatok ren­deltetése tárgyában tett feliratukra visszairatik, hogy mivel a felsőbb rendeletek, a széna és zab adazatokat az orvosok és sebészek számára nyilván tiltják, egyetlen egy magyar vagy székely törvényhatóságban sem jár az orvosoknak és sebészeknek illyetén széna- és zab-része a vidéknek. — Melly hasonlóan tudásul vétetni határoztatott. — 5) Olvas­tatván a halottas házak felállítását tárgyazó kir. fökormány­széki intézvény; ezen üdvösnek ismert intézvény tárgyában, tervkészítésre bizotmány rendeltetett, munkálatát a legköze­lebbi közgyűlésre beadandó. — 6) Olvastatok e nm. kir. fö­­kormányszék rendelete, mellyben a vidék Rendeinek múlt jú­niusban tartatott közgyűléséből tett felírásukra visszairatik, hogy az „Erdélyi Híradó“ Simon Eleket és kir. pénztárnok Szevesztrényi Antalt gyanúsító közleményre nézve, megha­gyatott az illető m­ért, főkormányszéki tanácsos és censor úr­nak, hogy a hírlapok viszgálóinak adott utasitvány szerint, az egyes személyeket gyanúsító czikkeket hírlapba iktatni teljességgel ne engedje. — Mi szintúgy tudásul vétetni ha­tároztatott. — 7) Olvastatván a nm. kir. főkormányszék a nemesebb lovak gyarapítása s a lovakkali bánás s azok be­tegségei gyógyítása modorát tanító két rendes tanári székek létrehozására önkényes ajánlatok utján való segedelem gyűjtését rendelő intézvénye. Ez a vidéki tisztségnek a méne­sek tulajdonosaival és helységek gazdáival közöltetésre át­adni határoztatott. ( 8) Olvastatván a nm. kir. főkormány­széknek azon rendelete, mellyben ő Felségének idei jun. 15. kelt. legfelsőbb rendelete következéséül, a határőrkatonák peres ügyei tárgyában 1825-ben 5091 és 1826-ban 5555 számok alatt kiadott rendszabálynak pontos megtartása pa­­rancsoltatik; ez ellen a közelebbről tartott közgyűlésből ha­sonló tárgyban megtétetett felirat nyomán, a nm. kir. főkor­­mányszékhez ujóbbi felterjesztés határoztatott. ( 9) Törvé­nyeink értelmében a mélt. báró főkapitány ur, a törvényszék­­óráinak ujon­an választását kitűzvén, a választás meghatá­rozóitól­, és e végre szavazatszedő bizotmány rendeltetett, melly munkálodását elkezdvén, ezzel az első napi ülés el­oszlott. «­ Azon elh­id­elileg ajánlotta,s minden szerkesztőségiül el is fogadott elvből kiindulván, hogy melly szin­téren valaki megtámadólag a vívásra k­i­­íiivatik, ugyan att védelmezője­ is előléphessen , báltak valamir­e ezik­kel, a Pesti Hírlap szerkesztőjének közlés végett átküldeni. S noha ígére­tét vett­ük , hogy czikklínket minél előbb hasábjaiba iktatandja, a tel­jesülés boldog napját azonban már több hét óta hiában vártuk. Mi oknál fogva maradt ígérete ígéretnél? azt ő legjobban tudja. Ezen körülmény határozott bennünket arra , hogy epés tollal megtámadott jogaink védelmezése közléséért más lapok­­ et. szerkesztőségét kér­jük meg. 22 Vegyes közlemények: ]­I­­ újság Budapesten? A P. H. fővárosi újdonsá­gaiban a nemzeti múzeum épületének részletes leírását ol­vasván, annak szavaival élve — lehetlen aztt. közönségünk­kel is nem közölnünk. Ezen épület , a lerombolt réginek tágas telke közepén állva, máris dísze fővárosunknak. Az egész homlokzatával nyugatra fordult roppant négyszöget képez, mellynek hossza éjszaktól délre 57, szélessége 37, és magas­sága 12­­2 öl. Udvarát egy, leginkább a közlekedés és fel­tárások könnyebbitésére szolgáló középépület osztja ketté. A nagyszerű homlokzat fedelét nyelez, roppantsága mellett is meglepőleg karcsú és csinos rovátkos karinthi oszlop tartja, mellyek talpáig emelkedendik a nálunk eddig csak képzelet­ben is alig ismert óriási szélességű, s a fő bejáráshoz vezető lépcsőzet. Az oszlopok felett a homlokmezőt colossalis szobrok ékesítik. Középen a koszorúkat osztogató Pannónia látható, körülte a Hir s más allegóriás alakok, szélein a Duna s­s Tisza istenei őrködnek. A szobrok czinkből müncheni ter­vezetek szerint, Monti szobrász mintái után, Bécsben Förster műacademiai tanító öntő-gyárában készültek, honnan a pár­kány-ékességek is származnak, ezen czinkmű­vek bár olcsób­bak, mégis tartósabbak a kőszobroknál. Végigjárva az épü­let tágas belsejét, első a­mit minden figyelmes látogató észre­venni kénytelen, a számos feltárások és közlekedési folyosók czélirányos felosztása, mi nemcsak minden részekhez köny­­nyen juttatást eszközöl, de kivált veszély idejében az épü­letben lerakott kincsek mentésének könnyítése miatt becsü­l­­hetetlen. Fi felett, bár a melléklépcsők is csinosak, a fő fe­hér-márvány lépcső méltán mondható remeknek. Ez az épü­let elejét elfoglaló, s nemzeti ünnepélyekre is használható termekhez, s az úgynevezett Pantheonhoz vezet pompás dom­borművel ékesített csarnokon keresztül. A főterem világítá­sát csupán felülről három nagy ablakon nyert, keskenyebb oldalait pompás emeltebb helyek (tribune) foglalják, hosszabb falai négy óriási falfestvényre szánták, természetesen a ma­gyar történetből. Ezen négy festvényért a müncheiek, most talán Európa első frescofestői — 24000 pftot kivántak. Kö­zel e teremhez van a híres hazánkfiai szobrainak felállítására szánt Pantheon; ez kerek, kúpos, felülről világított terem, s más domborműveken kívül, a megyék s városok czimereinek koszorúja ékesitendő. A ház többi részei között figyelmet érdemel a térés és czélszerüen felülről világított képcsarnok, melly az éjszaki szárnyat foglalja el. Az egyéb gyűjtemények termei mind tágasak, világosak és szellősek.; különösen meg­lepő hatású a keleti oldal egész hosszában elnyúló termek egymásba nyíló sora, hol a szélsőbb ajtók szemeink előtt fogyni látszanak a nagy távolság miatt. Az épület tűz ellen kitelhetőleg védve van, még első emelete is ívezett. A föld­szinti szobák, mellyek padolata két lábbal magasabb az utolsó árvíznél, az intézet tisztei és cselédei lakásaira készitvék, s e tekintetben is méltók az egészhez. Ajánljuk mindenkinek ezen épület megtekintését, bátran állíthatván, hogy azt mindenki elégedetten hagyandja el. S ha valaki a nálunk örökké hányt drágaságot említené, annak feleljük: miképen ezen épület nem mára készült, hanem hosszú jövendőre,s igy erőssé kelle lennie s naggyá, a jövőben talán nagyobb bőségben folyandó műkincsek befogadására, s hogy az épületnek, különösen alapjának az árvíz miatt szükségessé lett tetemes felemelése, s az építési anyagoknak az árvíz után következett szerfeletti drágulása, a költségeket tetemesen és előreszámíthatlanul ne­velétt. Végre hálával kell említenünk Pollák urat, múzeumunk építőmesterét, ki az épületet tervezé, s fia segedelmével lét­re hozá, s példás fáradhatatlan buzgósággal vesz részt az épí­tés minden részleteiben, kiben ez épület a’ nemzethez méltó felállítása szinte vérré vált eszmévé lön, s ki még szakmányá­­hoz nem tartozó tárgyakban sem kimél semmi fáradságot nem­zeti intézetünk szépítésére. — A mult hónap utolsó napjai­ban estve felé a hajóhidról egy suhancz a Dunába ugrott, miután kabátját és sipkáját letévé, s lelkét hangosan istennek ajánlá. A viz kellemetlen hidegsége azonban józanabb gon­dolatokra térité, mert a hullámok közt azonnal iszonyúan ordítozni kezde, s teljes erejével part felé iparkodott. A J. a hídon összecsődült sokaságot két pártra osztja, ugyanis — szerinte — az egyik rész azt állíta, m­ikép szabad akaratának gyakorlatában senkit sem szabad korlátozni; a másik ellen­ben úgy vélekedett, hogy a bolondokat a legszabadabb orszá­gokban is gyámság alá szokás venni, s így a vízbe ugrók­at minden esetre ki kell szabadítani. Ez utóbbi felekezet győ­zött, és segélyért kezde kiáltozni. A csolnakok nagy sokára megoldottak a folyton segélyért kiáltozó suhancz kiszabadí­tására, s az eredzök lassan összeszedetvén, őt a görög tem­plom közelében szerencsésen kifogták. A jutalom azonban el nem fogadtatott, hanem jótékony czélra fordittatott a m­egju­­talmazottak által. Az ifju — mint mondják, szerelme követ­keztében téve ezen próbát. — A N. Y. következő szeszély­teljes történetecskét közöl: Egy nagy ház tulajdonosa, nem épen uj esztendő napján, de mégis uj évi ajándékul, a szive jósága iránti bizodalommal eleven tanúságát vette isme­retlen kezektől. Lakja elébe t. i. egy csinosan bepólyázott csecsemőleány tétetett le; egy lapocskán szivrehatóan meg­kérdezt, hogy a kis világpolgárnőnek gondját viselje, s tudtára adalék, hogy keresztneve „Mari.“ — A rablások és tolvajlá­­sok mindennapiak.— A bid már kiszedetett, s Marquard gőz­­sarkája után sóhajtoznak a testvérvárosiak. — Budán szintén játszott az ismeretes műkedvelő társaság a nőegyesü­let ja­vára. Varsay ur, pesti festő, ez alkalommal Dobler féle köd­­fátyol-képeket mutogatott. Jegyzék azon kegyes adományokról mellyek 1843ki dec. hóban a vakok pesti intézete pénztárába befizettettek igében, idősb Auszternitzer Sámuel egy adósa ellen egyes­­ség útján behajtott sommát UH), t. Halász Gusztáv megyei ügyész ur az e tárgyban neki Ítéltetett 6 ft., t. Laczkovics János, megyei esküdt ur az e tárgyban neki Ítéltetett 4 fit., özvegy Rollenbiller született Mauer Krisztina asszony lega­­tuma 5 ft., a dunántúli ágostai hitvallású egyházi kerületben beszedett 28 ft., a meszlényi közbirtokosok 5 ft., véluü­k.

Next