Hirnök, 1844. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)

1844-08-23 / 67. szám

kimentve terjesztettek, a collationalis levelekbe is nyilván iktattatni rendeltetik, ámbár e folytonos sürgötésnek és a collationalisokban szokásitott záradékos kitételnek egye­­nesli törvényelleniségét már az 1791-ki országosan kikül­dött gravaminalis választmány is bőven és alaposan kimutató. Mire nézve, mivel e sérelmes események mind constitutio­­nális alaptörvényeinkbe, mind ezekben gyökerezett tör­zs­ö­k é­s kiváltságunk és sarkalatos szabadalmunk belsejébe világosan és merőben ütköznének, azok a sérelmek közé felvétessenek. (H. A minthogy a jászkun polgárok általában készpénz szűkével felette küszködnek, és főleg azok, kik kézi mun­­kájokkal keresik élelmöket, a téli évszakban a só árát sem szerezhetik meg, mi egészségükre is káros befolyással vann; de a birtokos is marháját, melly gazdaságának főágát teszi, szükséges sóval el nem láthatván, e miatt már többször mar­­haveszély keletkezett, mi az elszegényedés és az adóalap­jának kevesedését vonta maga után, azért a só ára törvé­nyes uton és módon alábbszállittassék. — Vélemény: Az előleges sérelmek közt tárgyaltatván, itt elmellőztetik. — Végzés : Helyes. 95. Ámbár az 1840. évi 26. t.czikk rendelete szerint az egyházi személyek hátrahagyott tömege összeírásának és felosztásának nem kirekesztőig a kamarai s egyházi személyek által, hanem az illető örökösök köbenjöttével is kellene megtörténni; de mivel ennek ellenére mégis a besz­­terczebányai püspök Velánszky Józsefnek 1843. jan. 3-ik történt halála után hátrahagyott vagyonnak összeírásához, eloszlásához az illető örökösök nemcsak meg nem hivattak, hanem azon ürügy alatt, hogy őket a végintézet végrehajtója úgy is képviselni fogja, hozzá se bocsáttattak, e sérelem or­­vosoltassék. 96. Az 1836: 33. törvényczikk jótékonysága az 1840: 28. t.czikk által a jász-kun kerületek birtokos lakosaira is kiterjesztetvén, ennek ellenére mégis szabad kir. Pest vá­rosa a kerületi lakosokat marhavám, vagy­is marhahajtó bér­nek színe alatt hivatalos megkeresés után is taksálja. — Vélemény: Az előterjesztésből sem az, hogy ezen panasz orvoslási kormányszéki utón sürgettetett, sem hogy ha az megtörtént is, eziránt már végső tagadó válasz érkezett volna , ki nem tetszvén, a dolog illy helyzetében e panaszt felterjesztendőnek nem tartja a választmány. — Végzés : A 95. elfogadtatik, s a 96. pont kimarad. 97. Némelly országos vásári joggal biró városokban divatozó azon visszaélés, miszerint a városokban hiteles marháslevelekkel megjelenő kerületi lakosok uj vásári mar­­háslevél váltására köteleztetnek, alkotandó törvény által megszüntessék. — Vélemény: Az ebbeli sérelem elhárítá­sa közigazgatási uton a kormányszékeknél lévén kieszköz­­lendő, az előterjesztő kerület oda utasittatik. — Végzés: Helyes. 98. Az 1836.­ 12. t.czikknek országosan elismert jóté­konysága, az 1840. 30. t.cz. által a jász-kunkerületekre is némi módosítással kiterjesztetvén, miután ennek foganato­sítása tapasztalás szerint az összesítési perek huzamos­ folyamatja által is nem kevéssé gátoltatnék, az összesítési perek bevégzésére határidő törvény által szabassék ki, melly legfelebb három évekre terjedjen. — Vélemény: A fenálló törvény ezen per biráját mind a per, mind az azzal össze­kötött költségek elitélésére elegendő hatalommal ruházván fel, ezen kívánat különös tárgyaltatásának szükségét nem látja a választmány. — Végzés: Helyes. 99. A jász- és két kunkerületek, ha az országos pénz­tár számára, több rendbeli országos küldöttségek fedezé­sére a kir. kincstártól előlegezett 446,606 ft. 2998 kfok megtérítése iránt a tanácskozás szőnyegre kerül, kívánják, hogy ezen öszvegyek elengedése iránt ő Felségéhez aláza­tos felírás terjesztessék; jövendőre pedig a tetemes költsé­gek megkímélése tekintetéből, a huzamosabb időt kívánó or­szágos munkálatok elkészítésére ne országos választmány neveztessék ki, hanem a meghatározandó jutalom mellett pályamunkák által készített terv a kirendelendő országos választmányok által vizsgáltassák meg. — Vélemény : Ezen kívánatnak első része a k. előadások 8-ik pontját illetvén, annak idejében ott tárgyaltatni fog; — a­mi pedig a máso­dik részét illeti: mivel a választmányok kiküldése olly tár­gyakra nézve s olly esetekben, amellyekben azoknak mun­kálkodása szükségképen megkivántatik, az országos ren­dek határozatától függene, s ez iránt már országos határo­zat is létezne, de egyébként is az előterjesztett mód haszná­lata a kiküldendö országos választmányoknak szinte sza­badságukban állana, a dolognak illy állásában ezen kívá­natnak felterjesztését szükségesnek nem tartja a választ­mány. — Végzés. Helyes. (Folytatása következik.) Ha kedvért újjászületésünk e nehéz időszakában. A legtisz­teletreméltóbb honáldor ezüst hajfürtéin megállván szemünk, feltűnt előttünk a hadurimádó mohos őskor, s lélekben lát­tuk a pogány magyarnak ősi szokás szerint áldozó papjait, kiknek égsugalló szózatán indult hadba, kötött békét a vi­lághódító nemzedék, s megeredt szivünkben a forró kívá­nat: vajha sikert nyervén a most áldozónak imája, mint volt a pogány magyarban erő meghóditni a tért, mellyen lakunk, legyen a keresztényben kitartás, azt valaha dicsövé, naggyá s boldoggá emelni. — Ugyane nap délelőtti 16 óra után gyű­lést tartván az országgyűlési ifjúság olvasóköre, kebeléből választmány küldetett Személynök ö­nmga, Széchenyi gr. s Bezerédj István urak megtisztelésére, s másodikat hon lenni szerencsés nem lévén, a két üdvözlőitől legszivesben fo­gadtatott, s leghazafiasbb emlékeztetésekkel bocsáttatott el. Az olvasó társulatban ez alkalommal indítvány létetett, hogy a kör a hátralevő idő alatt az egész országgyűlési fiatal­ságra ingyen kiterjesztessék, avagy legalább részvényei leszállíttassanak, azonban mindkét javaslat siker nélkül hangzott el.­­ A városi vasúti pályaudvaron folyvást a egy plusi ho­mállyal vetélkedik estenkint a sötétség, s érzékeny jelene­teket lehetne rajzolni, mikép egyszer fájdalmas szívvel in­dult egy asszonyság a sötétben elveszett drága ölebecske keresésére, másszor utanszerzett kedvesét ki nem nézheté a szobacziczácska; — de félre minden tréfával — valóban üdvös volna ott leszálláskor a lámpavilág. — Jogtanár Fa­­bér Antal, volt itteni academiai s most nyugalomban élő sta­­tisti­atanító, újólag egy gyűjteményét adja ki latin költemé­nyeinek e czim alatt: „Fascis carminum 5.“ toldalékul a leg­újabban kiadott „Aothologica“-hoz. Classicus és tartalom­­dus izmódja, melly eddig megjelent költészeti, statisticai s jogtani műveit bélyegzi, e legújabb kötetnek belbecséről is elegendőleg kezeskedik ; ez pedig világos tanúságot teszen ama ritka szellemi tényezőről, mellynek a sokoldalú művelt­ségű tudós majdnem félszázados tanítói működései után folytonosan örvend. — Időnk, egykét nap egykét derültebb óráit kivéve, folyvást zordon, melly kifejezés nem illik ugyan az ebnapokra, hanem főleg az aug. 20kai esteli hideg alkal­mával nem találtunk egyéb melléknevet a szótárakban. Pozsonyi újdonságok. Pozsony, aug. 22. Folyó hó 20-kán nagy napja volt a keresztény magyarnak. Emléknapja egy ős király­nak , legelsőnek, a ki a szeri alkotmányt egy igaz vallás elveivel körülbástyázá; legelsőnek, a ki egy rendetlen tö­meget intézvényes országgá szabályoza, s barbár kemény­ség és féktelen indulat helyébe szelíd erélyt, jámbor szo­kásokat s törvény korlátolta érzetet ültele. S áldásteljes em­lékezete e szent férfiúnak a fenmondott napon itt is nagy­szerű tárgyához méltó tisztelet s buzgósággal ünnepeltetett meg. A törvényhozó testület, s minden egyházi s világi méltóságok diszöltönyben jelentek meg nagyszámú egyéb ajtatos közönséggel együtt a káptalani templomban, hol az ország nm.r áldoza teljes szertartással mutatá be a vér ellen áldozatot. Érzethatott keblünkből meleg fohászok emelked­tek a mindenek urához üdvéért e honnak, melly e napünne­­peltének annyi hálával tartozik, jólétéért a magyar nemzet­nek, s főleg pedig egyért: szilárd kisütéssel párosult mun­ 389 Megyei tudósitások. Esztergom, aug. 6. Bozzay János első alispán ar elnöklete alatt tartott közgyűlésében Esztergom m. Render­nek, az országgyűlési felsőtábla által javaslott főfelügyelői hivatal tárgyában győzött a többsége, s habár a megye or­szággyűlési követeinek már kétszer adatott az utasítás, hogy a főfelügyelők mellett szavazzanak ; most épen azok­kal ellenkezőleg a főfelügyelők elleni szavazás adatott uta­sításul. II.­­ Károly aug. 14.1844. A májusi közgyűlés alkal­mával elnök alispán ur az országgyűlési utasítások tárgyá­ban előfordulható sürgető körülmények következtében a májusi és septemberi gyűlések közötti hoszas időszak miatt egy rendkívüli közgyűlés tartására a Rendek által felszólít— látván, midőn ennek szüksége előállott, aug. 13án a megye Rendei nagy számmal seregjének össze illy rendkívüli köz­gyűlésre, mellynek főtárgyai valának a Tisza szabályozásá­ban munkálkodó királyi biztosság rendelkezése feletti ta­nácskozás és az országgyűlési tudósítások. Az elsőt illető­leg felvétetett a küldöttségnek azon jelentése, melly szerint kir. biztos ő kegyelmessége a panyolai átmetszést jövő sept. hónap­odikére határozó. Megyénk mind azért, mivel az át­metszésre szükséges napszámokat díjfizetés mellett ígérte meg, mind azért, mivel kebelében egy más kir. biztosi mun­kálat s meghagyás következtében az egész megye hosszá­ban a Szamoson több rendbeli átvágások megkezdve s be nem végezve hevernek, mellyeket pedig végrehajtani me­gyénknek nagy veszedelmek kikerülésével egybekötött ben­ső érdekében áll, az erőt a kir. biztos e kegyelmessége által kitűzött határnapra ki nem rendelhetvén, ezen átmetszést jövő évre halasztatni kérte. Ezután a városok rendezése tárgyában adandó utasításra kerülvén sor, a Főrenciek 3-dik üzenetében foglalt polgári qualificatiokkal a közvetett válasz­tás, s főfelügyelők pártolását követeinknek utasításul adtuk. A fiumei közlekedés elősegélésére nézve választmányilag gróf Dessewffy Emil terve fogadtatott el; a közgyűlés azon­ban elveinek elsajátítása mellett általánosságban maradva követett oda utasító, hogy Fiume, Triesztel minden lehető módok által versenyezhetővé tétessék.­­ Más napon a teg­napi határozatok jegyzőkönyvének hitelesítése, s néhány beligazgatási tárgyak után megyénk főjegyzője indítványoz­za, hogy a mennyiben a decemberi béke az ellenfél főnökei által több alkalmakkal megtöretett, s ennek okát a pártok küzdéseiben találja , keressék meg magos főispán úr, hogy a megye csendességének eszközlésére minél előbb tisztvá­lasztást tartson. Mivel pedig olly hir terjedne megyénkben, hogy magos főkormányzó úr főispáni hivatalától­ feloldozta­­tását kérné, ő Felsége alázatos felirattal keressék meg, hogy ezen lemondást el nem fogadva, többször,tisztelt főispánunk kormányzásával bennünket tovább is szerencséltessen. A többség által helyeseltetek ez indítvány, s teljes kiterjedésé­ben határozatta lön. Többen. Vegyes közlemények. Mit újság Budapesten? „Concurrite, concurrite cives!“ mondá vala a római nagy férfi múlt csütörtökön, aug. 15-kén az egyházi s polgári tekintetben annyira neve­zetes ünnepély alkalmakor, mi pedig Oviddal kiáltunk fel: Di coeptis aspirate meis ! Reggeli öt órakor a zenekar riadó­val járta be a várost, 7 óra tájban az evang. egyház mellett­­ megállapodott, bevárandó az összes örhadat. Megérkezvén 8 óra után valamivel, az ünnepélyre testvérileg meghitt bu­dai őrhad, az egész testület a fölszentelés helye felé indult a király­ utczán, míg az özönlő népsereg gyalog kocsin s lóháton, a mellékutakat árasztva, sietett a ritka ünnepélyre. A hely­színen öt sátor volt felállítva, középen a kápolna, jobbra s balra két kisebb, m. késs. Majthényi Ant. püspök, zászlóanya, s hatósági vendégek számára. Az összes örhad e sátorok körül négyszöget képezett. A felszentelő m­. püs­pököt könnyülovas-, a zászlóanyát pedig pesti huszár-disz­­lovasok kisérték, a hely­színen a tisztikar küldöttsége fo­­gadá, kiknek megérkeztekor a tisztikar soraiból kilépvén, a kápolnában állapodott meg Ezután következett a sz. mi­­seszolgálat zene­j ének kíséretében. Evangéliumkor vallás és zászló védelme jeléül a tisztség kardot rántott, s a zász­lót egy altiszt fölemelé, miután az ismét asztalra helyeztet­vén, a kardok hüvelybe vonultak. Mise végeztével a magyar diszköntösben tündöklő lelkes zászlóanya a szalagot fölkö­­té, s a zászlót egy altiszt kevéssé kigöngyölgetvén, a püs­pök felszentelé. Ezt követte a szegveres. A zászló nyelébe felültöli első szeget a sz. háromság tiszteletére a felszen­telő püspök, fels. kir. s a fölig nevében a zászlóanya s a m. püspök stb. verték be. E fölszentelt zászlót a püspök a pol­gármesternek adta által, ez a parancsnoknak, ki azt, miután az örhad szárnyai félszázadonkint bekanyarodtak, rövid beszéd kíséretében a zászlótartónak nyújtá oda. Ekkor a fiadügyész szavalása után az őrhad esküt tön. Ezt követé a tábori lelkész egyházi beszéde , mi végeszlelvén , a püs­pök áldását adá az őrhadra, mit „Téged isten dicsérünk“ fejezett be, az egész közönség által énekeltetve. így ment végbe a zászlószentelési ünnepély , minek bevégeztével az őrhad háromszor disztüzelt: — et recerunt magnum áldo­más! Polgári érzetünk sugallását követve, legyen sza­bad nekünk is megáldani a derék őrhadat ez egyszerű óhaj­tással : testesüljön meg abban a lelkes zászlóanya szelleme ! — Múlt héli szombaton ment végbe a Széchenyi gőzös föld­szentelési ünnepe tömérdek nép jelenlétében, kiknek na­gyobb részét a Sámson és Buda vitte az ó­budai hajógyárba, s minthogy az utóbbit egyedül a d­éme a hanlevelée foglalá el, mi alig fértünk a Sámsonra, s valóban egymás hátára halmozott négerek kint szorongtunk a különben eléggé tágas gőzösön ; no de Széchenyi kedvéért, ki már olly gyakran szorított bennünket minden szépre és jóra, kis ideig szí­vesen szorong az ember, s mivel ő moschásporokkal gyó­­gyitó betegségünket, most azt a kis dunaparti pornyelést is könnyebben elbírtuk tűrni. — A hajógyárba érvén, egy rop­pant félkörü födélzet alatt, nagy szálak és oszlopokhoz czö­­vekelve állott a vizre bocsátandó gőzös kürtő és árbocz nél­kül, Széchenyi gróf faragott képével s családi czimerével. A fedélzet alatt nagy sokaság vára a vízrebocsátást, többen fölmásztak az új hajóba, hol a nemzeti színház kardalosai még elindulás előtt zeneszó mellett énekelték Kölcsey hym­­nuszát, s a katonai zenekar mindenféle magyart hangozta­tott. Egyszerre csak megriad a Rákóczy induló, a kékinges hajóslegények nagy lármát ütnek, baltáikkal az új gőzös kö­telékeit feloldják, gátjait elmozdítják, és a nagy épület öröm-, zene-, dal- és éljen-kiáltozás közt rohan le a Dunába, olly elevenséggel, mintha egy, több ideig szárazon tartott czet­­halat bocsátottak volna ismét éltető elemébe. Miután már az új gőzös — most ugyan még minden gőzölgés nélkül —■ a vizen úszkált nagy büszkén és nagy örömmel, a gyárban maradt nézők közt a magyar gőzhajózás egyik leghatalma­sabb alapítója, előmozdítója, Széchenyi gróf szerencsekivá­­natokkal üdvözölteték, s bár ő maga személyesen nem le­hetett jelen, de felavatási keresztanyául öszv. báró Wenk­­heimnét, szül. Orczy Terézia bárónét kérte meg. — Kis hija volt, hogy e napokban a dunai fahíd le nem égett, némellyek szerint szándékos gyújtogatás, némellyek szerint egy, a hídra esett égő szivar következtében. Múlt héten bizonyos nő a Dunába ugrott, s a­mint ezt egy a parton seprő városi rab észrevevé, elvetette seprőjét és utána ugrott; a felügyelő ren­dőr meg azt hivé, hogy a rab meg akar szökni, de látá, hogy a szerencsétlen nőt szabadítja meg, s mivel nehézsége miatt egyedül fel nem húzható a hajóba, nyakkendőjével meg­kötötte, s mig segítség nem érkezik, erősen tartá. íme né­ha még a rab is képes a nemes, jó cselekedetre. — Feren­­czy művész hazánkfia legújabban egy gyönyörű szobron dolgozik, melly a szép Eurydicét képezi, a mint ez a kígyó által megcsípve nagy fájdalmat fejez ki. E mű méltó társa lesz a pásztorleánynak. — Toldy János, a hires birkózó, ismét itt van, s meg akarja mutatni, mikint a közönség vé­­denczét földhöz fogja vágni. — Ki látá a nemzeti színház előbbkelő színészeinek öltöző asztalait egy pár hónap előtt, legújabban nagy változást fog e részben tapasztalni. Most ők a legpompásabb szekrényidomú pipereasztaloknál öltöz­ködnek, míg az előtt mocskos zugokban kényteleníttettek kuczorogni. — Nem sokára — úgymond a Jelenkor —­uj fajával ismerkedünk meg a gőzhajóknak hazai vizeinken. A fels. t. i. f. é. máj. 18-án kelt királyi rendeletében Fietcher Mátyás bécsi erőműépitőnek, a Bécs melletti Duna, s Ma­gyarország és Erdélyben a Tisza, Dráva, Száva és Maros folyamokon az általa föltalált uj modorú görösökkeli hajózás gyakorolhatása végett 15 esztendei szabaditékot adni ke­gyeskedett. — Friebeisz István, pestmegyei tisztviselő, nem sokára illy czimü, közhasznosságu kézi könyvet bo­­csátand közre: Népjegyzői hivatal és falusi tanács. Ezen nagy szorgalommal szerkesztett munka, mellynek hiányát annyira érezzük, bizonnyal közméltánylást fog nyerni a két magyar hazában. Esztergom, aug. 16kán. Ő herczegsége, magyar­­ország papnagya (prímás) és esztergomi érsek, nagymélt. Kopácsy József ur méltóztatott tiszt. Miklosovics Alajos urat (eddig a nagyszombati papnevelő intézetben tanulmá­nyi elöljárót — praefectus studiorum — és pótló oktatót a theologiai karban) az egyházi jog és história professorá­­nak; — tiszt. Pelikán Ferdinánd urat (eddig a salvator czímű egyház segédpapját Pozsonyban) héber és görög nyelv, a

Next