Hirnök, 1844. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)

1844-09-13 / 73. szám

időre kiemeltetvén, életének csöndes folyamatában elfeled­kezik nem sokára arról, hogy bíró volt, kinek bírói eljárásá­nak nyoma alig marad polgártársai emlékezetében, és ki­­életének feladatát még másban is keresheti, mint az igazság részrehajlatlan kiszolgáltatásában. És ha a bírói független­ség egyik lényeges feltétele a bírói eljárás üdvös gyakorla­tának: a bírói részrehajlatlanság nem csekélyebb feltétel­nek tekintendő; mennyivel közelebb áll a bíró a vádlóhoz, mennyivel szorossabb érintkezésbe, vagy mennyivel egye­nesebb ellentétbe jönek érdekeik , annál, kevesebbet le­het részrehajtatlanságra számot tartani. És ezért részem­ről nem osztozom annyira az esküdtszékek elleneinek azon aggodalmában, hogy általuk fölötte sok bűnös fog­na felmentetni, sőt inkább attól tartok, hogy hazánknak mivelődési állapotánál fogva az érdekeiket veszélyeztetve érző esküitek által ollyanok fognak elítéltetni, kiknek bün­tettük elegendőkép bebizonyítva nincs, és hogy az es­­kü­székek nálunk illy módon sok esetekben némileg sta­­tariális bíróságokká fajulnának. A politikus perek nehézsé­geit pedig az eskültszékek instituliója sem oldja fel, ez min­dig abban áll, hogy azokra nézve olly részrehajlatlan bíró­ságot felállítani, mellyben a bíró egyszersmind biró is, fél is ne legyen, majd nem a lehetetlenségek sorába tartozik. Mert mig minden más bűntetteknél a bűntettnek mérlege annak immoralitásába keresendő; a politikus vétségek — ha csak a kivitelben más szint nem öltenek magukra — legin­kább szellemi irányzatokban alapulnak, alapulnak a köztár­saság fenálló intézkedéseinek szabályain, azon, hogy a bű­nös egyén a fenálló viszonyokkal magát ellentétbe helyezte, vagy hogy a társaságnak alkotó elemei egymással összeüt­közésbe jöttek. Ha pedig az esküttszék tagjai rokonszenv­­vel viseltetnek a fenálló viszonyok, vagy a kormány iránt, akkor a vádlottra nézve az esküttszék is bíró és fét egy­szersmind ; ha pedig rokonszenvek és politikus irányzatuk a vádlott mellett szól, akkor a vádló kormány nem számolhat azon részrehajlatlan igazságkiszolgáltatásra, mellyel köve­telhet. Ezen nehézségek feloldása majd­nem a lehetet­lenségek határába tartozik, de ha megközelíthető lenne, az csak úgy volna elérhető, ha a bírói eljárás, örökidökre olly egyénekre ruháztatnék, kikben fényes polgári állás, a kívánt jártassággal párosulván, az igazságnak teljes mértékbeni részrehajlatlan kiszolgáltatása állásuknak és tekintélyüknek leglényegesb föltétele. Mindenhol, hol eskültszékek lé­teznek, azoknak alakítása, a listáknak elkészülte után többet kevesebbet a sorstól függ, fentartatik azokra a jog­tudós és kormány által nevezett bíráknak kellő befolyása. Ellenben hazánkban a bírák választása olly­annyira össze­szövődött alkotmányos szokásainkkal, hogy azt egészen mellőzni az. RA lehetségesnek nem látták, miért is mind a vád, mind az ítélő esküttszék választatni, elvégre pedig a törvények alkalmazását szinte választott bírák által gyako­roltatni kívánják; bíró választás pedig és esküttszék, ezen két eszme egymással nehezen egyeztethető össze. De ne felejtsük, hogy hazánkban az esküttszékek egyik legjele­sebb tulajdonukat el fognák veszteni, m­elly abban keresen­dő, hogy azok a judici pariumnak egy nemét képezik. Ez csak ott lehetséges, hol a polg. osztályzatok érdekei már kiegyenlitvők. Ellenkező esetben, hol — mint nálunk — a nemesi rend a nemnemesek irányában sokkal több, nemcsak politikus, de más kiváltságokkal is bír, mint az angol pairek, lobbi polgártársaik irányában, vagy egyedül nemesekből álló eskü­üszéket kell alakítanunk, mi az eskültszékek ter­mészetével ellenkezik, vagy az eskültszékek többé jud­ pariumot képezni nem fognak. Mi pedig a dolog gyakor­lati oldalát illeti, azon nemesek, kik eddig olly gondosan a városi t. hatóságtól óvakodtak, fognak-e illy módon ala­kított ítélőszékek irányában a kívánt tisztelettel viseltetni? Nem fognak-e hazánk lakossainak műveltségi fokát tekin­tetbe véve ezen eskü­ttszékek számos helyeken azon közsé­gi tanácsülésekhez hasonlítani, hol a biró esküttjeivel kulacs mellett a község dolgairól tanácskozik, és határozatainak alapját az atyafiságokban , komaságokban , pajtásságban ta­lálja inkább, mint a dolgok valód állásában. Mondalik ugyan, hogy az eskültszékek instituliója igen jó eszköz az érdekek kiegyenlítésére, a népnek nevelésére , de az igazságnak ki­szolgáltatása nem elegendő szent czél magában is? Én azt részemről legalább mindig czélnak tekintendem, és soha sem járulandók ahoz, hogy az eszközkint más czélok elé­résére használtassák. Mindezeknél fogva pártolom P. E. indítványát, és felszólítandóknak vélem a t. KK. és RRket, hogy az eskültszékek eszméjétől eláll­vák­, a bírói eljárást azon alapokra, mellyeket az országos választmány többsége az eskü­dlszékekről szóló jelentésében kijelölt, építeni szí­veskedjenek. — Ezen előadás által ki lévén a jelen kérdés merítve, még némelly, már a múlt alkalommal felhozott eszmék ismétlése után, ő cs. k. Fensége a többséget gr. P. E­nézisei szerint kimondván, az ülést eloszlatta CGI,XXXI. kerületi ülés, sept. 10-kén Elnökök: Erős Lajos Szabolcs, és Sárközy Kázmér Fehér megyék kö­vetei; jegyzők: Szentkirályi, Ghiczy, Palóczy; naplóvivő Eischl. — Mielőtt a BR. a napi­rendre tűzött tárgy folytató­lagos tárgyalásába bocsát­koztak, B -d megye ősz követe indítványt tön, hogy miután a financiális országos választ­mány munkálatát a tegnapi elegyes­ülésben beadta, mellyben a haza közboldogságának előmozdítására nagy és üdvös esz­mék foglaltatnak, hogy azok minél előbb testé válhassanak, a tárgyalásra olly határidőt kívánt kif­űzetni, m­elly alatt a küldők a munkálatnak sietve leendő megküldése mellett kö­veteiket utasításokkal elláthassák. Az indítvány közel két órai vitára szolgált anyagul. Azok, kik a határidő kitűzését ell­m­zették , két egymással ellenkező szempontból indultak ki, ugyan­is az egyik rész azt állítván, mikép e munkálat fölény ez­őit a teherviselés és fizetésajánlás teszi,­hhoz pe­dig a küldők felhatalmazása nékü­l semmi tekintetben sem járulhatnak; e munkálat komoly és hosszas tanácskozást igényel,­­ e részben a hatóságokat a praeclusi terminussal nem korlátozhatják. M. tisza megye követe megyéjének, m­elly az ország szélén fekszik, a dolog meghányására ele­gendő időt kívánt engedtetni. Mi úgymond, meddig e mun­kálatot haza küldhetjük és bennünket küldőink utasítással elláthatnak, az országgyűlésének vége lesz, mindenekelől tehát azt kellene elhatározni: valljon kívánják-e a BR. ezen munkálatot még e jelen országgyűlésen tárgyalni vagy nem; ha pedig ezen kívánságomtól a többség által elültetnék, a leghoszabb határidőre szavazok. Mások pedig akkép véle­kedőnek, hogy a munkálatban foglalt legtöbb kérdésekre, mint a közmunkák szabályozására, hitel­intézetek felállítá­sára és vasutak építésére a követek nagyobb részének po­zitív utasítása van, ezeket határidő kijelölése nélkül is mi­­nél előbb tanácskozás alá lehet venni, utasítást csupán a fi­zetés mi módon leendő elválalása iránt kell a küldőktől szolgálni, erre pedig, ha a munkálat sebes postán a megyék­ben szétküldelik, az utasítások 16 octoberig megérkezhet­nek; az 1836. és 1839-ki országgyűléseken is volt hasonló példa, midőn a hatóságokat az országgyűlésének vége siet­tette utasításadásra és hátramaradás nem történt; a határ­időnek későre leendő kitűzése nem egyéb, mint általa azt kívánjuk el­érni, hogy a munkából mi se legyen, mi eddig mindent a só felemelt árából akartunk tenni, sokan azt hit­ték, hogy avval az országgyűlésé csodákat vihet véghez, azonban ha a nemzet jövendőjét előmozdítani kívánjuk, a szükséges teendők létrehozására áldozatokkal kell járulni sat. Végre szavazatra tétetvén azon kérdés, akarnak-e a BR. a munkálat tárgyalására határidőt kitűzni vagy nem : 39 megye 9 ellenében igenre szavazott; a kevesebbségben maradt megyék : Komárom, Bars, Somogy, Veszprém, Zem­plén, Ung, Gömör, Heves, Mármaros. Ezek közül né­­mellyek mint fentebb említők, azért nem kívántak határidő szabni, mivel véleményök szerint több nevezetes kérdése­ket, mellyekre világos utasítások léteznek el lehet határozni; a többiekre pedig, meddig ezek tanácskozás alatt lesznek, az utasítások megérkezhetnek.­­ Ezután a többség kívánata következtében a határidőnek mellyik napra leendő ki­űzése került szavazat alá, 25 megye első, 23 megye pedig nyol­­czadik octobert kívánta; a kevesebbségben maradt megyék: Ung, Szabolcs, Gömör, Borsod, Bereg, Tolna, Ugocsa, Már­­maros, Krassó,Pozsony, N­ógrád, Liptó, Somogy, Győr, Vesz­prém , Fehér, Esztergom, Moson , Bács, Turócz, Pozsega, Verőcze, Szerém­. — Végre még a felett támadt kérdés,­­ a 11 - jén az egész munkálat felvétele hagyassék-e első octoberre, de a BR. általános többsége abban állapodott meg, hogy azon tárgyakra, mellyek iránt a többségnek utasítása van, a határidő ki nem terjesztetik. — E határ­ozat bevégezte után, áttértek a RR. a városi reform ügyre; — itt közelités te­kintetéből két pontra nézve fogadták el a RR. a FRAdi javas­latot: t. i. elállónak attól, hogy az adó maximuma az ország­­gyűlésen határoztassék meg és hogy a szabályok összesze­­szedésére országos választmány küldessék ki; az elsőre nézve azon módon, mint a Hajdúkerület rendezésében java­­soltatott, lett a megállapodás, a szabályok összeszedése pe­dig a FRR. kivonata szerint a Helytartótanácsra bízatott. Többi pontokra nézve a BR. előbbi határozatuk mellett ma­radtak ; szavazat csupán azon kérdés felett történt, elfogad­ják- e elvben a RR. a főfelügyelőket: 25 megye 22 ellenében nemmel szavazott; a kevesebbségben maradt megyék: Abaúj, Zemplén, Sáros, Szathmár, Szabolcs, Szepes, Tolna, Márma­ros, Krassó, Liptó, Bars, Somogy, Győr, Veszprém, Baranya, Fehér, Moson, Árva, Bács, Turócz, Pozsega, Szerém.­­ Továbbá elő­került a katonai élelmezés és szállásolás­­ár­nyában átküldött FRRdi válasz­üzenet. Erre nézve a BR álalános többsége a FRR­ azon javaslatához, hogy a kikül­­dendő országos választmány a váltsági summának mikénti biztosíthatása és jövendőre egy igazságosabb kivetési kulcs iránt is véleményt készítsen, nem járult, mert ez által mint egy megyei közét megjegyzé, ollyas­mibe egyezne meg az ország, mit törvényesnek soha sem ismert el. Mindig félté­keny volt a nemzet a biztosítás elvágásában, az ez iránti rendelkezést ez alkalommal is magának fentartja. E tárgy iránt a küldök többségének utasítása a felírásba, mit a FRR­ is elfogadtak, foglaltatott, ennél többre a választmányt sem bízhatják, és munkakörét csak annyira terjeszthetik, hogy az országos választmány a kiküldött kir. biztosokat a kívá­nandó summa iránt kihallgatván, s ha ne talán teendő felté­telek között biztositék és újabb kulcs kivan ra­tn­ék iránta, mennyiben az elválalandó teher törvényes lenne, véleményt adjon. — Ezután a harm­in ez ad­na­k az országgyűlésen leendő meghatározása tárgyában átküldött FRRdi válaszizenet vé­tetett fel. A RR. hogy ezen fontos tárgy, m­elly hazánk jö­vendő jóléténak előmozdítását olly kimondhatlanul érdekli, Felséges urunk elébe k­iinél elöbb eljuthasson, a FRR. javas­latát elfogadták; mindazonáltal a BR. a védvámrendszer mellett kifejtett nézeteikhez továbbá is ragaszkodnak, mert csak ez után hiszik a haza javát eszközölhetni, de ezen kérdés vitatását ez­úttal mellőzvén, azt akkorra tartandják­­el, midőn a vámrendszer érdemileg tárgyalás alá fog vé­tetni — Továbbá a tanácskozás folytában elő került FRRdi észrevételeket, mellyek a hatóságok által pótlólag beadott sérelmekre tétettek a BR. el nem fogadták, ragaszkodván előbb kifejtett nézeteikhez. — Végre tanácskozás alá jön­ a vallásbeli súlyok és nehézségek­­árnyában a múlt ország­gyűléséről fenta­­ lőtt pontjai­ránt a FRRnek átküldött válasz­­üzenetek. Miután a szabad átmenetre nézve a két tábla kö­zötti egyeség megtörtént, hogy a vallásbeli súrlódások ki­ker­ülésére ennek üdvös jótékonyságát minden honpolgár minél előbb élvezhesse, ezen pont a többi vallásbeli kérdé­sek közül kiszakittatván ő Felségéhez külön fel fog terjesz­tetni; addig pedig, mig erre kb­. válasz érkezend, a rever­­salisokra és a vegyes házasságokból eredő válóperekre nézve a további tanácskozás felfüggesztetett. Kétszáztizennkilenczedik országos ülés a m. RRnél sept. 11 - én délelőtti 11 órakor. A cs. k. T­ensége napirendül kitűzte a hajdúk szabad kerületének elrendezése s országyülési szavazata tárgyában átküldött rendi 2-ik szenetre szerkezeti 2-k főrendi válaszizenetnek hitelesíté­sét, m­elly nyomban felolvastatván, észrevétel nélkül válto­zatlanul m­eghagyatott.­­ Ezután tanácskozás alávét­elvén és szakaszok­kint felolvastátvák­ a büntetőtörvé­­ykönyvi ja­vaslatnak börtönrendszerreli harmadik része iránt átküldött negyedik rendi izénél, mellyinek bevezető első két szaka­szának felolvasása után egy m. gróf a t. RRef, az előbbi fő­rendi tanácskozások nyomán arra kivánna felszólittatnii, hogy miután a méh­. FRR. a börtönrendszer szükséges előzmé­nyének a büntetések fokozatát és arányosítását tekintik, szíveskedjenek azt minél előbb e táblával közölni. (Elfogadt.) Az egyes szakaszok körül legnevezetes végzések ezek: Az 113. §ra a közelítés tekintetéből megtörtént az egyesség ; — a 117. és 119. §-ra nézve megegy­eztek ugyan a megyei bör­tönökre a tisztviselők választásában, ellenben a 151. és 152. §§. a kincstár által építendő mintabörtönöknél a királyi ki­nevezést méltányosnak találták. A XII. fejezetre nézve előbb nézeteik mellett megmaradván, úgy szinte a 368 ban ja­vasolt intézkedésben a jövő törvényhozás megszorítását s így csak írott malasztot látván, a 4 mintabörtön felállítása mellett ezentúl is megmaradtak, felszóliltatni kívánván a te­rlet, hogy arról, mikép szóllttassanak legbiztosabban ezek­be a rabok minél előbb nyilatkozni szíveskedjenek.­­ A 380. §-ra nézve egy igazságos kulcs kidolgozásának meg­említése tovább is czélirányosnak találtatott. A többi sza­kaszoknál a m. tábla részint a I. RR. nézeteinek helyeslé­sénél tortva, részint közelítés tekintetéből, megegyezésüket kijelenték. Felolvasni akarván ennek folytában a n. íté­lő m­­e­s­t­e­r az e tárgyú felírási javaslatot, egy m. gróf ezt e körülmények közt feleslegesnek tartotta, mivel más alka­lommal is az illy felolvasás csak a két tábla közti megegye­zés után szokott megtönénni Ezt a többség is helyeselvén, ő cs. k. Fensége oda nyilatkoztatta ki a végzést, hogy a t. R. a jelenleg el nem foga­dott pontoktóli elállásra s a felir­ásnak e szerinti módosítására szólitassanak fel. — E tárgynak befejezte után hosszas és élénk viták támadtak a l. Rének a megyei választó és tanácskozó gyűlések szabályozása iránt készített második izenete felett. Egy m. gróf és or­­szágnagy a múltkori tanácskozások s végzésre emlékez­tetve, mellynek következtében a megelőző szabályok, mint a megyék elrendezését feltételezők elmelleztelvén, repressiv intézkedések javasoltattak, újólag felszólítan­dó­k­n­a­k vélte a te­rvet, hogy az elsőktől elállva, az utób­biakat vegyék tárgyalás alá s ebbeli nézeteiket minél előbb közölni szíveskedjenek. Valamint e kérdésnek múltkori tárgyalásakor, úgy jelenleg is a kevesebbség tagjai a majo­ritásnak ezen nézete ellen hevesen kikeltek. Egy­­ gróf kijelenté, hogy noha a t. RR. munkálatát igen hiányosnak tartotta s tartja, az mégis e táblától még hiányosabban ke­rült vissza, miután a rendi szenetnek egyik, a főispánokat illető fele épen tárgyalás alá nem vétetett. Ezen eljárást sem igazságosnak, sem az országgyűlési gyakorlatnak meg­felelőnek nem tarthatja. Ha a BR. nézetei hiányosak, e tábla részéről megmutatni kellene, hogy miben hiányosak tulaj­­donképen , s a hibás helyett valami jobb lett volna előada­­tandó. — Egy másik m. gróf, ki távolról sem kiván minden hibát a főispánoknak tulajdonitni, sőt ha lehetne, jogaikat szaporilni s törvényesen megállapítani, nehogy jövendőre is úgy mint eddig insultatióknak kitéve legyenek, épen ez ok­ból úgy hiszi, hogy ha ezen jogmegállapodás be nem kö­­vetkezendik, azt e tábla többsége csak önmagának tulajdo­níthatja, miután elmellőzte az egyetlen gyógyszert, a kép­viseletet, s így, ha az ország még tovább is ezen igen súlyos állapotban megmarad, azért mást, mint e tábla majoritását, nem lehet okozni. — Megjegyeztetett egy harmadik m. gróf ál­tal, hogy a t.­RR. gondoskodtak javaslatokban a kordeskedés megzabolásáról, de a m. FRR. a főispáni önkény korlátozá­sáról hallani nem akartak. — Ebben a tárgyban, úgymond, egy negyedik mű gróf, senki sem kívánja fentartani a mostani rendellenséget; azonban mégis úgy látszik, mintha minden felekezet a visszaélések egyik neme iránt némi rokonsággal viseltetnék, remélvén, hogy majd idővel annak hasznát veendi. De a baj még nem elég nagy, s csak várjuk meg annak mindinkábbi növekedését, majd más hangulatban szólandnak mindkét részről, s majd nem követendik többé a közmon­dást: corvus corvo oculum non effectit. — Illy hangulaton még tovább folyt a játék a vita, míg más oldalról egy m. báró­s főispán forzón óhajtá ugyan, hogy a főispáni jogok és kö­telességek minél előbb törvény által meghatároztassanak, de miután reménye nincs, hogy most, az országgyűlés vége felé e tárgy körül törvény alakulhasson, erről jelenleg le­mondani kiván; azt azonban el nem ismervén, hogy a főispánok iránti kérdés nem tárgyaltától­, miután, a vá­­laszizenetben meg vannak említve a főispánok.­­ Ezen utóbbi állítás ellenében emlékezteté a táblát az előbb fel­szólalt grófok egyike, hogy a főispánokat illető szakaszok fel sem olvastattak, hanem előre már az elv kimondatott, hogy a m.­FRR e kérdésbe ereszkedni nem kivánnak. Igaz, történtek némi vitatkozások, de mindamellett meg nem fog­hatja a szónok, mi nézetből indult legyen ki a tábla többsé­ge e kérdés körül. Egy kissé tárgyalták s egy kissé nem tárgyalták, mint szoktak máskor is egy kissé lenni s egy kissé nem tenni. — Ennek ellenében egy m. gróf megjegyzé, hogy van e táblának joga, részenkint is tárgyalni valamelly kedést, s ha az egészet most elérni nem reméli, csak azt czélba venni, mi elérhető; s igy csak a kicsapongások ellen visszatorlólag rendelkezni. Ott törvény már létezik, csak sanch­ot kell melléje felállitni, m­ig amott egészen uj törvényt kellé vala hozni, mi az országgyűlés jelen stádiumában tel­jesen lehetetlen. — Többféle kitérések után a fenséges El­nök a többséget tárnok e excra nézeteire kimondani kegyes­­kedést. — F­elolvaslatának ezután némelly a­l. Rének mai üléséből átküldött szenetek, 1. i. a) a katonai élelmezés, b) a harminnczadok, c) a szabad községek elrendezése tárgyá­ban, mellyek köziratra utasitlalván az ülés eloszlott. 424

Next