Hirnök, 1844. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)
1844-09-13 / 73. szám
időre kiemeltetvén, életének csöndes folyamatában elfeledkezik nem sokára arról, hogy bíró volt, kinek bírói eljárásának nyoma alig marad polgártársai emlékezetében, és kiéletének feladatát még másban is keresheti, mint az igazság részrehajlatlan kiszolgáltatásában. És ha a bírói függetlenség egyik lényeges feltétele a bírói eljárás üdvös gyakorlatának: a bírói részrehajlatlanság nem csekélyebb feltételnek tekintendő; mennyivel közelebb áll a bíró a vádlóhoz, mennyivel szorossabb érintkezésbe, vagy mennyivel egyenesebb ellentétbe jönek érdekeik , annál, kevesebbet lehet részrehajtatlanságra számot tartani. És ezért részemről nem osztozom annyira az esküdtszékek elleneinek azon aggodalmában, hogy általuk fölötte sok bűnös fogna felmentetni, sőt inkább attól tartok, hogy hazánknak mivelődési állapotánál fogva az érdekeiket veszélyeztetve érző esküitek által ollyanok fognak elítéltetni, kiknek büntettük elegendőkép bebizonyítva nincs, és hogy az esküszékek nálunk illy módon sok esetekben némileg statariális bíróságokká fajulnának. A politikus perek nehézségeit pedig az eskültszékek instituliója sem oldja fel, ez mindig abban áll, hogy azokra nézve olly részrehajlatlan bíróságot felállítani, mellyben a bíró egyszersmind biró is, fél is ne legyen, majd nem a lehetetlenségek sorába tartozik. Mert mig minden más bűntetteknél a bűntettnek mérlege annak immoralitásába keresendő; a politikus vétségek — ha csak a kivitelben más szint nem öltenek magukra — leginkább szellemi irányzatokban alapulnak, alapulnak a köztársaság fenálló intézkedéseinek szabályain, azon, hogy a bűnös egyén a fenálló viszonyokkal magát ellentétbe helyezte, vagy hogy a társaságnak alkotó elemei egymással összeütközésbe jöttek. Ha pedig az esküttszék tagjai rokonszenvvel viseltetnek a fenálló viszonyok, vagy a kormány iránt, akkor a vádlottra nézve az esküttszék is bíró és fét egyszersmind ; ha pedig rokonszenvek és politikus irányzatuk a vádlott mellett szól, akkor a vádló kormány nem számolhat azon részrehajlatlan igazságkiszolgáltatásra, mellyel követelhet. Ezen nehézségek feloldása majdnem a lehetetlenségek határába tartozik, de ha megközelíthető lenne, az csak úgy volna elérhető, ha a bírói eljárás, örökidökre olly egyénekre ruháztatnék, kikben fényes polgári állás, a kívánt jártassággal párosulván, az igazságnak teljes mértékbeni részrehajlatlan kiszolgáltatása állásuknak és tekintélyüknek leglényegesb föltétele. Mindenhol, hol eskültszékek léteznek, azoknak alakítása, a listáknak elkészülte után többet kevesebbet a sorstól függ, fentartatik azokra a jogtudós és kormány által nevezett bíráknak kellő befolyása. Ellenben hazánkban a bírák választása ollyannyira összeszövődött alkotmányos szokásainkkal, hogy azt egészen mellőzni az. RA lehetségesnek nem látták, miért is mind a vád, mind az ítélő esküttszék választatni, elvégre pedig a törvények alkalmazását szinte választott bírák által gyakoroltatni kívánják; bíró választás pedig és esküttszék, ezen két eszme egymással nehezen egyeztethető össze. De ne felejtsük, hogy hazánkban az esküttszékek egyik legjelesebb tulajdonukat el fognák veszteni, melly abban keresendő, hogy azok a judici pariumnak egy nemét képezik. Ez csak ott lehetséges, hol a polg. osztályzatok érdekei már kiegyenlitvők. Ellenkező esetben, hol — mint nálunk — a nemesi rend a nemnemesek irányában sokkal több, nemcsak politikus, de más kiváltságokkal is bír, mint az angol pairek, lobbi polgártársaik irányában, vagy egyedül nemesekből álló esküüszéket kell alakítanunk, mi az eskültszékek természetével ellenkezik, vagy az eskültszékek többé jud pariumot képezni nem fognak. Mi pedig a dolog gyakorlati oldalát illeti, azon nemesek, kik eddig olly gondosan a városi t. hatóságtól óvakodtak, fognak-e illy módon alakított ítélőszékek irányában a kívánt tisztelettel viseltetni? Nem fognak-e hazánk lakossainak műveltségi fokát tekintetbe véve ezen esküttszékek számos helyeken azon községi tanácsülésekhez hasonlítani, hol a biró esküttjeivel kulacs mellett a község dolgairól tanácskozik, és határozatainak alapját az atyafiságokban , komaságokban , pajtásságban találja inkább, mint a dolgok valód állásában. Mondalik ugyan, hogy az eskültszékek instituliója igen jó eszköz az érdekek kiegyenlítésére, a népnek nevelésére , de az igazságnak kiszolgáltatása nem elegendő szent czél magában is? Én azt részemről legalább mindig czélnak tekintendem, és soha sem járulandók ahoz, hogy az eszközkint más czélok elérésére használtassák. Mindezeknél fogva pártolom P. E. indítványát, és felszólítandóknak vélem a t. KK. és RRket, hogy az eskültszékek eszméjétől elállvák, a bírói eljárást azon alapokra, mellyeket az országos választmány többsége az esküdlszékekről szóló jelentésében kijelölt, építeni szíveskedjenek. — Ezen előadás által ki lévén a jelen kérdés merítve, még némelly, már a múlt alkalommal felhozott eszmék ismétlése után, ő cs. k. Fensége a többséget gr. P. Enézisei szerint kimondván, az ülést eloszlatta CGI,XXXI. kerületi ülés, sept. 10-kén Elnökök: Erős Lajos Szabolcs, és Sárközy Kázmér Fehér megyék követei; jegyzők: Szentkirályi, Ghiczy, Palóczy; naplóvivő Eischl. — Mielőtt a BR. a napirendre tűzött tárgy folytatólagos tárgyalásába bocsátkoztak, B -d megye ősz követe indítványt tön, hogy miután a financiális országos választmány munkálatát a tegnapi elegyesülésben beadta, mellyben a haza közboldogságának előmozdítására nagy és üdvös eszmék foglaltatnak, hogy azok minél előbb testé válhassanak, a tárgyalásra olly határidőt kívánt kifűzetni, melly alatt a küldők a munkálatnak sietve leendő megküldése mellett követeiket utasításokkal elláthassák. Az indítvány közel két órai vitára szolgált anyagul. Azok, kik a határidő kitűzését ellmzették , két egymással ellenkező szempontból indultak ki, ugyanis az egyik rész azt állítván, mikép e munkálat fölény ezőit a teherviselés és fizetésajánlás teszi,hhoz pedig a küldők felhatalmazása nékül semmi tekintetben sem járulhatnak; e munkálat komoly és hosszas tanácskozást igényel, e részben a hatóságokat a praeclusi terminussal nem korlátozhatják. M. tisza megye követe megyéjének, melly az ország szélén fekszik, a dolog meghányására elegendő időt kívánt engedtetni. Mi úgymond, meddig e munkálatot haza küldhetjük és bennünket küldőink utasítással elláthatnak, az országgyűlésének vége lesz, mindenekelől tehát azt kellene elhatározni: valljon kívánják-e a BR. ezen munkálatot még e jelen országgyűlésen tárgyalni vagy nem; ha pedig ezen kívánságomtól a többség által elültetnék, a leghoszabb határidőre szavazok. Mások pedig akkép vélekedőnek, hogy a munkálatban foglalt legtöbb kérdésekre, mint a közmunkák szabályozására, hitelintézetek felállítására és vasutak építésére a követek nagyobb részének pozitív utasítása van, ezeket határidő kijelölése nélkül is minél előbb tanácskozás alá lehet venni, utasítást csupán a fizetés mi módon leendő elválalása iránt kell a küldőktől szolgálni, erre pedig, ha a munkálat sebes postán a megyékben szétküldelik, az utasítások 16 octoberig megérkezhetnek; az 1836. és 1839-ki országgyűléseken is volt hasonló példa, midőn a hatóságokat az országgyűlésének vége siettette utasításadásra és hátramaradás nem történt; a határidőnek későre leendő kitűzése nem egyéb, mint általa azt kívánjuk elérni, hogy a munkából mi se legyen, mi eddig mindent a só felemelt árából akartunk tenni, sokan azt hitték, hogy avval az országgyűlésé csodákat vihet véghez, azonban ha a nemzet jövendőjét előmozdítani kívánjuk, a szükséges teendők létrehozására áldozatokkal kell járulni sat. Végre szavazatra tétetvén azon kérdés, akarnak-e a BR. a munkálat tárgyalására határidőt kitűzni vagy nem : 39 megye 9 ellenében igenre szavazott; a kevesebbségben maradt megyék : Komárom, Bars, Somogy, Veszprém, Zemplén, Ung, Gömör, Heves, Mármaros. Ezek közül némellyek mint fentebb említők, azért nem kívántak határidő szabni, mivel véleményök szerint több nevezetes kérdéseket, mellyekre világos utasítások léteznek el lehet határozni; a többiekre pedig, meddig ezek tanácskozás alatt lesznek, az utasítások megérkezhetnek. Ezután a többség kívánata következtében a határidőnek mellyik napra leendő kiűzése került szavazat alá, 25 megye első, 23 megye pedig nyolczadik octobert kívánta; a kevesebbségben maradt megyék: Ung, Szabolcs, Gömör, Borsod, Bereg, Tolna, Ugocsa, Mármaros, Krassó,Pozsony, Nógrád, Liptó, Somogy, Győr, Veszprém , Fehér, Esztergom, Moson , Bács, Turócz, Pozsega, Verőcze, Szerém. — Végre még a felett támadt kérdés, a 11 - jén az egész munkálat felvétele hagyassék-e első octoberre, de a BR. általános többsége abban állapodott meg, hogy azon tárgyakra, mellyek iránt a többségnek utasítása van, a határidő ki nem terjesztetik. — E határozat bevégezte után, áttértek a RR. a városi reform ügyre; — itt közelités tekintetéből két pontra nézve fogadták el a RR. a FRAdi javaslatot: t. i. elállónak attól, hogy az adó maximuma az országgyűlésen határoztassék meg és hogy a szabályok összeszeszedésére országos választmány küldessék ki; az elsőre nézve azon módon, mint a Hajdúkerület rendezésében javasoltatott, lett a megállapodás, a szabályok összeszedése pedig a FRR. kivonata szerint a Helytartótanácsra bízatott. Többi pontokra nézve a BR. előbbi határozatuk mellett maradtak ; szavazat csupán azon kérdés felett történt, elfogadják- e elvben a RR. a főfelügyelőket: 25 megye 22 ellenében nemmel szavazott; a kevesebbségben maradt megyék: Abaúj, Zemplén, Sáros, Szathmár, Szabolcs, Szepes, Tolna, Mármaros, Krassó, Liptó, Bars, Somogy, Győr, Veszprém, Baranya, Fehér, Moson, Árva, Bács, Turócz, Pozsega, Szerém. Továbbá előkerült a katonai élelmezés és szállásolásárnyában átküldött FRRdi válaszüzenet. Erre nézve a BR álalános többsége a FRR azon javaslatához, hogy a kiküldendő országos választmány a váltsági summának mikénti biztosíthatása és jövendőre egy igazságosabb kivetési kulcs iránt is véleményt készítsen, nem járult, mert ez által mint egy megyei közét megjegyzé, ollyasmibe egyezne meg az ország, mit törvényesnek soha sem ismert el. Mindig féltékeny volt a nemzet a biztosítás elvágásában, az ez iránti rendelkezést ez alkalommal is magának fentartja. E tárgy iránt a küldök többségének utasítása a felírásba, mit a FRR is elfogadtak, foglaltatott, ennél többre a választmányt sem bízhatják, és munkakörét csak annyira terjeszthetik, hogy az országos választmány a kiküldött kir. biztosokat a kívánandó summa iránt kihallgatván, s ha ne talán teendő feltételek között biztositék és újabb kulcs kivan ratnék iránta, mennyiben az elválalandó teher törvényes lenne, véleményt adjon. — Ezután a harmin ez adnak az országgyűlésen leendő meghatározása tárgyában átküldött FRRdi válaszizenet vétetett fel. A RR. hogy ezen fontos tárgy, melly hazánk jövendő jóléténak előmozdítását olly kimondhatlanul érdekli, Felséges urunk elébe kiinél elöbb eljuthasson, a FRR. javaslatát elfogadták; mindazonáltal a BR. a védvámrendszer mellett kifejtett nézeteikhez továbbá is ragaszkodnak, mert csak ez után hiszik a haza javát eszközölhetni, de ezen kérdés vitatását ezúttal mellőzvén, azt akkorra tartandjákel, midőn a vámrendszer érdemileg tárgyalás alá fog vétetni — Továbbá a tanácskozás folytában elő került FRRdi észrevételeket, mellyek a hatóságok által pótlólag beadott sérelmekre tétettek a BR. el nem fogadták, ragaszkodván előbb kifejtett nézeteikhez. — Végre tanácskozás alá jön a vallásbeli súlyok és nehézségekárnyában a múlt országgyűléséről fenta lőtt pontjairánt a FRRnek átküldött válaszüzenetek. Miután a szabad átmenetre nézve a két tábla közötti egyeség megtörtént, hogy a vallásbeli súrlódások kikerülésére ennek üdvös jótékonyságát minden honpolgár minél előbb élvezhesse, ezen pont a többi vallásbeli kérdések közül kiszakittatván ő Felségéhez külön fel fog terjesztetni; addig pedig, mig erre kb. válasz érkezend, a reversalisokra és a vegyes házasságokból eredő válóperekre nézve a további tanácskozás felfüggesztetett. Kétszáztizennkilenczedik országos ülés a m. RRnél sept. 11 - én délelőtti 11 órakor. A cs. k. Tensége napirendül kitűzte a hajdúk szabad kerületének elrendezése s országyülési szavazata tárgyában átküldött rendi 2-ik szenetre szerkezeti 2-k főrendi válaszizenetnek hitelesítését, melly nyomban felolvastatván, észrevétel nélkül változatlanul meghagyatott. Ezután tanácskozás alávételvén és szakaszokkint felolvastátvák a büntetőtörvéykönyvi javaslatnak börtönrendszerreli harmadik része iránt átküldött negyedik rendi izénél, mellyinek bevezető első két szakaszának felolvasása után egy m. gróf a t. RRef, az előbbi főrendi tanácskozások nyomán arra kivánna felszólittatnii, hogy miután a méh. FRR. a börtönrendszer szükséges előzményének a büntetések fokozatát és arányosítását tekintik, szíveskedjenek azt minél előbb e táblával közölni. (Elfogadt.) Az egyes szakaszok körül legnevezetes végzések ezek: Az 113. §ra a közelítés tekintetéből megtörtént az egyesség ; — a 117. és 119. §-ra nézve megegyeztek ugyan a megyei börtönökre a tisztviselők választásában, ellenben a 151. és 152. §§. a kincstár által építendő mintabörtönöknél a királyi kinevezést méltányosnak találták. A XII. fejezetre nézve előbb nézeteik mellett megmaradván, úgy szinte a 368 ban javasolt intézkedésben a jövő törvényhozás megszorítását s így csak írott malasztot látván, a 4 mintabörtön felállítása mellett ezentúl is megmaradtak, felszóliltatni kívánván a terlet, hogy arról, mikép szóllttassanak legbiztosabban ezekbe a rabok minél előbb nyilatkozni szíveskedjenek. A 380. §-ra nézve egy igazságos kulcs kidolgozásának megemlítése tovább is czélirányosnak találtatott. A többi szakaszoknál a m. tábla részint a I. RR. nézeteinek helyeslésénél tortva, részint közelítés tekintetéből, megegyezésüket kijelenték. Felolvasni akarván ennek folytában a n. ítélő mester az e tárgyú felírási javaslatot, egy m. gróf ezt e körülmények közt feleslegesnek tartotta, mivel más alkalommal is az illy felolvasás csak a két tábla közti megegyezés után szokott megtönénni Ezt a többség is helyeselvén, ő cs. k. Fensége oda nyilatkoztatta ki a végzést, hogy a t. R. a jelenleg el nem fogadott pontoktóli elállásra s a felirásnak e szerinti módosítására szólitassanak fel. — E tárgynak befejezte után hosszas és élénk viták támadtak a l. Rének a megyei választó és tanácskozó gyűlések szabályozása iránt készített második izenete felett. Egy m. gróf és országnagy a múltkori tanácskozások s végzésre emlékeztetve, mellynek következtében a megelőző szabályok, mint a megyék elrendezését feltételezők elmelleztelvén, repressiv intézkedések javasoltattak, újólag felszólítandóknak vélte a tervet, hogy az elsőktől elállva, az utóbbiakat vegyék tárgyalás alá s ebbeli nézeteiket minél előbb közölni szíveskedjenek. Valamint e kérdésnek múltkori tárgyalásakor, úgy jelenleg is a kevesebbség tagjai a majoritásnak ezen nézete ellen hevesen kikeltek. Egy gróf kijelenté, hogy noha a t. RR. munkálatát igen hiányosnak tartotta s tartja, az mégis e táblától még hiányosabban került vissza, miután a rendi szenetnek egyik, a főispánokat illető fele épen tárgyalás alá nem vétetett. Ezen eljárást sem igazságosnak, sem az országgyűlési gyakorlatnak megfelelőnek nem tarthatja. Ha a BR. nézetei hiányosak, e tábla részéről megmutatni kellene, hogy miben hiányosak tulajdonképen , s a hibás helyett valami jobb lett volna előadatandó. — Egy másik m. gróf, ki távolról sem kiván minden hibát a főispánoknak tulajdonitni, sőt ha lehetne, jogaikat szaporilni s törvényesen megállapítani, nehogy jövendőre is úgy mint eddig insultatióknak kitéve legyenek, épen ez okból úgy hiszi, hogy ha ezen jogmegállapodás be nem következendik, azt e tábla többsége csak önmagának tulajdoníthatja, miután elmellőzte az egyetlen gyógyszert, a képviseletet, s így, ha az ország még tovább is ezen igen súlyos állapotban megmarad, azért mást, mint e tábla majoritását, nem lehet okozni. — Megjegyeztetett egy harmadik m. gróf által, hogy a t.RR. gondoskodtak javaslatokban a kordeskedés megzabolásáról, de a m. FRR. a főispáni önkény korlátozásáról hallani nem akartak. — Ebben a tárgyban, úgymond, egy negyedik mű gróf, senki sem kívánja fentartani a mostani rendellenséget; azonban mégis úgy látszik, mintha minden felekezet a visszaélések egyik neme iránt némi rokonsággal viseltetnék, remélvén, hogy majd idővel annak hasznát veendi. De a baj még nem elég nagy, s csak várjuk meg annak mindinkábbi növekedését, majd más hangulatban szólandnak mindkét részről, s majd nem követendik többé a közmondást: corvus corvo oculum non effectit. — Illy hangulaton még tovább folyt a játék a vita, míg más oldalról egy m. bárós főispán forzón óhajtá ugyan, hogy a főispáni jogok és kötelességek minél előbb törvény által meghatároztassanak, de miután reménye nincs, hogy most, az országgyűlés vége felé e tárgy körül törvény alakulhasson, erről jelenleg lemondani kiván; azt azonban el nem ismervén, hogy a főispánok iránti kérdés nem tárgyaltától, miután, a válaszizenetben meg vannak említve a főispánok. Ezen utóbbi állítás ellenében emlékezteté a táblát az előbb felszólalt grófok egyike, hogy a főispánokat illető szakaszok fel sem olvastattak, hanem előre már az elv kimondatott, hogy a m.FRR e kérdésbe ereszkedni nem kivánnak. Igaz, történtek némi vitatkozások, de mindamellett meg nem foghatja a szónok, mi nézetből indult legyen ki a tábla többsége e kérdés körül. Egy kissé tárgyalták s egy kissé nem tárgyalták, mint szoktak máskor is egy kissé lenni s egy kissé nem tenni. — Ennek ellenében egy m. gróf megjegyzé, hogy van e táblának joga, részenkint is tárgyalni valamelly kedést, s ha az egészet most elérni nem reméli, csak azt czélba venni, mi elérhető; s igy csak a kicsapongások ellen visszatorlólag rendelkezni. Ott törvény már létezik, csak sanchot kell melléje felállitni, mig amott egészen uj törvényt kellé vala hozni, mi az országgyűlés jelen stádiumában teljesen lehetetlen. — Többféle kitérések után a fenséges Elnök a többséget tárnok e excra nézeteire kimondani kegyeskedést. — Felolvaslatának ezután némelly al. Rének mai üléséből átküldött szenetek, 1. i. a) a katonai élelmezés, b) a harminnczadok, c) a szabad községek elrendezése tárgyában, mellyek köziratra utasitlalván az ülés eloszlott. 424