Hirnök, 1844. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)
1844-10-04 / 79. szám
főoszlopát olly korban, melly rendkívüli észtehetségét s polgári erényeit olly nagy mértékben igényli. Tegnap a kellemteljes Capponi Anna bécsi zongorásznő a herczeg Pálfy teremben 2-ik hangversenyében hallatta magát nem számos ugyan, de válogatott közönség előtt; a sokat ígérő művésznő mindinkább látszik megczáfolni azon egyoldalú ferde bírálatokat, mellyek ellene a „Pannonia“ban és „Vaterland“-ban megjelentek; egyoldalúnak mondjuk azon bírálatot, mert írója midőn csekély hibáit a művésznőnek nagyitó üvegen átnézi, addig feltűnő jelességeit meg sem említi; ferdének mondjuk, mert míg az előadásokon jelen volt műértő közönség tapsözönnel s ismételt kihívásokkal tudatta teljes megelégedését a művésznővel, addig az említett zenejáratlan bíráló zavaros felfogásai, vagyis inkább felnem fogásai után akar műértő álarcz alatt birálgatni. No de semmi! van egy madár a mesében, melly azt hiszi, hogy legszebben énekel, s van szinte egy állat, melly legokosabbnak tartja magát, holott....... tudós birálgatónknak alkalmasint olly felfogása van a nemesi zenészeiről, mint az egyszeri török követnek, kinek a pesti színházban csak a hangszerek összehangolása tetszett. A hangversenyt a versenyző „Willhelm Teli“ daljátékból Dőhler T. által vett „Nagy ábránd és változatokkal nyitá meg, mellynek előadásánál a legszigorúbb bíráló sem találhatott egyéb hibát — ha ugyan hibának lehet nevezni — mint azt, hogy a fiatal silly föllépésekhez még nem szokott művésznő némi rajta észrevehető bátortalanság következtében a fortissimo jeleknek a pianissimobai hirtelen átmenetét némelly helyeken kellőleg nem figyelte. De a következő, Thalberg által az „Alvajáró“ daljátékból vett „Nagy sz e s zé ly„-ben e hiány ki volt tökélletesen pótolva; az érzéssel, erővel és tűzzel előadott darab a hallgatóságot akaratlanul ingerelte tapsra, s a művésznő kihívására. A versenyző előadásai közben egy műkedvelő kisaszony tiszta csengő hangú énekével mulatta a közönséget. Szinte egy önkint ajánlkozott egyén tartott az idő s más tárgyak felett — szerinte — humánsíkai elbeszéléseket. Végül versenyző a Rákóczy indulójával zárta be az estélyt. Óhajtjuk, hogy a nagy reményű bajos művésznő — nem hajtva holmi hasztalan elfogult talán érdek-vezérelte bírálók beszédeire, kettős erővel iparkodjék még létező hiányait kipótolni, s közönségünknek kedves eldeletet nyújtani. — Ma ugyancsak a herczeg Pálffy teremben Sommer Ferdinand adand igen felemelt bementiáru hangversenyt, egy, mint ő mondja és írja, általa feltalált „Euphorion,, hangszeren. Meghívás. Pozsonyban, folyó évi oct. 6-kán a helybeli siketnémák intézetének fővizsgálata ispotály-utcrában, az 538- ik szám alatti házban fog tartatni, hova minden emberbarátok, szülők, elöljárók, tanítók és nevelők illendően meghivatnak. A helybeli siketnémák intézetének igazgatósága. Megyei tudósítások. Szepes megyéből. — Sept. 17-én kezdett és egy hétig első alispáni elnöklet alatt folytatott rendkívüli közgyűlésünk nevezetessebb tárgyai e következendők valának. 13 Az ország közszükségeinek miképen leendő fedezése iránt e megye Rendei megegyeznek abban, hogy az ország sürgetősbb szükségeinek fedezhetésére országos pénztár állíttassák fel, mellynek alapját és egyenes jövedelmét országos ajánlat tegye, egyéb közvetett és illetőleg mellékes jövedelemforrásai pedig világos törvény által határozassanak meg; ezen országos pénztár jövedelme egyenes forrásául szolgáló országos ajánlat mennyiségét évenkénti két millió pengő forintban vélik meghatározandónak, olly formán, hogy ezen országos közczélok létesítésére szolgálandó új teherben az adózó osztály ne részesüljön, mert valamint egy részről mindent lehetőségig kerülni kell, a mi hazánk nemességének nézeteibe és hajlamába ütköznék, és igy az adózó osztálynak a nemességgel közös teherviselését is, mint melly jelenleg hazánkban rokonszenvre nem számíthat; úgy más részről tagadhatatlan, hogy az adózó népet, melly úgy is nehezen viseli a rajta fekvő terheket, s fizetetlen adóhátramaradásokba merült, s melly a nyomasztó pangást anyagi dolgokban épen úgy érzi mint a nemesség, jelenleg, midőn újabb időkben terheinek könnyítése tekintetében bizodalommal tekinthetett az ország rendeire, addig,míg az ország jólétének emelkedésével maga az adózó nép is nagyobb terheknek elviselésére képessé válandik, az országos pénztárhoz való járulással terhelni méltányosnak nem látszik; e részben tehát eltérvén az országos választmány javaslatától, a fentebb említett országos ajánlatot évenkénti két millió pengő forinttal az országos választmány által előadott nyomós okoknál fogva évekre terjesztetni nem ellenzik; az országos beruházások és kiadások öszvegére nézve pedig orsz.gyűlési követ urakat a következendő szükségek pótlására s illetőleg innen háramló terhek elfogadására felhatalmazzák: 1) A kijelölt országos útvonalakra , mellyek között a 2-ik pontban érintett a Pestről Miskolczon és onnan Gömör és e megyén keresztül Galicziával öszvekötendő főútvonal követ uraknak különös figyelmébe ajánltatik,—évenkint egy millió forint,négy év alatt 4.000.000 p.fit. Ámbátor ugyan a debreczeni és pest-bécsi, valamint szintén a fiumei vasutak kamatbiztosítása esetében, a kamatfizetés szüksége ezen négy évek alatt nem fog ugyan előállani, e tárgyban mégis határozott utasítással kívánván elaltatni országgyűlési követ urak,e megye Rendei készeknek nyilatkoztatják magukat arra, hogy a Pesttől a Duna balpartján Pozsonyig és Ausztria széléig, nemkülönben Pesttől Debreczenig vezetendő, s ugyanazon egy társaság által létesítendő vonal, valamint szinte az országos választmány által ajánlott, Vukovártól Fiuméig terjedő vonal azon feltételek alatt, mellyeket az országos választmány jelentésében bővebben előadott, s azon törvényes intézkedés mellett, miszerint a párhuzamos vasútvonalak bizonyos évek alatt eljullassanak, és a biztosítandó vasutak bizonyos évek leforgása után, az ország birtokába ingyen jussanak, a minden befektetendő százlólek és kik kamatra nézve 30 évig biztosítassanak, és a végett a már megkezdett alkudozás folytattassék. Mindazonáltal a fiumei vaspályára nézve világosan azon feltételhez kötik e megye Rendei a kamatbiztosításhoz való hozzájárulásukat, hogy a harmincadok tárgyában fölterjesztett országos felirás fonalán ő Felsége alázatosan megkeressék, miszerint az ország külkereskedésére nézve fenforgó akadályok megszüntetésével a vámbeli viszonyok méltányos kiegyenlítése mellett a fiumei vaspályából az országra háramló közhasznot kegyesen nevelni méltóztassék. 23 A Lujza út megváltására 1,350,000 pft. 33 A fiumei kikötőre 250,000 pft. 43 Az országos út, és csatornahálózati tervek készítésére s a szükséges felmérésekre 150,000 pft. 53 A Tisza szabályozásának terve elkészítésére, s a munkálat megkezdésére 600,000 pft. 63 A hitelintézet alapítására 200,000 pft. 73 A népnevelésre évenkint 100,000 ft. négy évre 400,000 pft. 83 Azon öszveg visszatérítésére, mellyel az ország a királyi kincstárnak tartozik, s melly a 7ik királyi előterjesztésben előfordul, kerek számmal 500,000 pft. Ezek szerint lenne négy év alatt a kiadás 7,450,00 pft. mellyet levonván a négy év alatt évenkinti 2 millió forinttal befizetendő 8 millióból, maradna az országos pénztárban 550,000 pengő forint, melly tartalékpénztárnak a hitelintézetnek hitleveleibe fektetése iránt az országos választmánynak véleménye elfogadtatik. E megye rendel továbbá az országos választmány által javaslatba hozott többi beruházásokat, nevezetessen: a Duna szabályozását, azon reménység fejében, hogy erre vállalkozó társaságok találkozandnak; a lótenyésztésre fordítandó segedelmet, mint kevésbbé sürgetést; Pest városának a Duna árja elleni biztosítására fordítandó költséget, mint a mostani környülmények között felette nyomasztót; a statistikai hivatal felállítására szánt summát, mint elhalaszthatót; a nemzeti museumra szükséges költségeket, mint más megyék hátralevő tartozásaiból fedezendőket; a műegyetem és reáliskolákra teendő kiadásokat, mint ollyanokat, mellyek a bécsi műegyetem, és az öfelsége által felállított és még felállítandó reáliskolák használata által pótoltathatók; a gazdasági és iparegyesületek támogatására és a Pesten építendő országház létrehozására, mint kevésbbé sürgetős czélokra fordítandó summákat ezúttal mellőzvén, felajánlásukhoz járulni nem kívánnak. Az országos pénztár jövedelmeinek közvetett, és mellékes forrásául kijelölt azon pénzalap iránt, melly a felemelt sóárából a magyar k. kincstár gondviselése alatt van, úgyszintén a nemesek harminczadi vámmentessége megszüntetése következtében előállandó jövedelem, nemkülönben az ország határain kívül tartózkodók által ezen czím alatt fizetendő illetőségekre nézve a megye Rendei az orsz. választmány javaslatát a törvényjavaslatokkal együtt elfogadják. A törvényhatóságok kebelében eszközlendő személyenkénti kivetésről készített, úgyszintén az orsz. pénztár jövedelmes beszedése, és kezelése módjáról, nemkülönben a hitelintézetről szóló törv.javaslatokat e megye Rendei elfogadják. — 2or Az ösiség tárgyában kiküldött két. választmány jelentése fonalán, az ösiségviszonyok olly módosításához járulnak e megye Rendei, melly az anyautasitásban foglalt főelvekhez közelebb áll, miszerint t. i. az ősiségi igények liquidatioja tétetvén minden igényesnek 10 évi határidő alatt kötelességül, olly törvényes intézkedés fogadtassék el, miszerint ezen ősiségi kérdések az 1836ki 14ik l.czikkben a világos örökösödés eseteire felállított bíróság által sommás uton ítéltessenek, és egyenlítessenek ki; többiben pedig a birtokszerzésről, használásról, átruházásról és a birtokon fekvő terheknek nyilvánosságban tartásáról és biztosításáról szóló 2-ik számú törvényjavaslatot az anyautasításban foglalt és félévi elemlést javasló módosítás mellett; nemkülönben a hivatalviselési képességről szóló törvényjavaslatot a kér. megállapodás szerint a törvényesen bevett vallásokon levő hazapolgárokra, és közállományi hivatalokra szorítkozva elfogadják. Mkor kihirdettetett ő cs. kir. Felsége által i. e. máj. 2 án kegyelmesen kiadott szabadalom és kiváltságos levél, melly által Gölniczbánya városa, melly örökváltság utján felszabadításának gyümölcsét élvezendi, különös szabadságokkal és kiváltságokkal felruháztatván, és az úri hatóságtól is tökéletesen mentté tétetvén, ezentúl szabad Gölniczbánya bányavárosa czim alatt külön hatósággal és pecséttel elláttatott.E 4er 1 háziadó fejében jövő 1844/5 évre 46,482 fr. 37 kr. pp. az adózókra kivettelni határoztatott. Közli Szepes megyei főjegyző Engel Sándor. Zalából, sept. 26. Mai napra rendkívüli közgyűlésre valának összehivatalának Rendes, bizonyos fontos pótló utasításadás végett országgyűlési követ ur számára. Be is jöttek székesvárosunkba, mintegy 700an a köznemesek közül, és a gyűlésben, melly a gyárfégyházi kocsiszínben és udvaron tartatott, részt vettek. Többen emeltek szót azon tárgy mellett, melly miatt besereglettek a nemesek, többen az okosabb statusok közül, söt még ezen nem adózó embereknek főnökei is arra szavaztak, hogy subsidiumot adjunk; egy jeles tb. sok jeleset mondott, mondott ollyakat, mellyeken egyedül a kösziv nem indulhata meg , de mind hasztalan. Többször félbenszakasztatott szavalására csak az kiabálhatott mások intésére, kik mind subsidium mellett szavaztak, „hogy semmit se fizetünk“. Sokáig tartott a tusa, s végre látszattak némelly nemesek a subsidiumra hajolni, s a többséget elnökünk a subsidium mellett ki is mondá,s csak azt a kérdést támasztá, hogy mire és mennyit adjunk? Melly kérdésre, semmit jön a felelet és igy hát Zala subsidiumot sem ád, semmit sem ád. Tbiró ur, ki Europa miveltobb tartományai, és legközelebb törökországi utazásából csak most érkezett meg, és a tanácskozásokban szinte részt vett, felelte megbotránkozván a kortesek vétójában, elsőben azoknak 462 vezéreit korholá, s hogy meg van vesztegelve és az általa becsőditett tömeget is ő vesztegelte megállitá, s hogy a tömeg nem ért ahoz, mikép lehet a hont virágzó állapotba hozni, s nevelése nem volt, nem tanult semmit, buta és azért azokra hallgatni kár, s hogy az okos rész végezzen, a tömeg pedig, ha már bejött, hallgasson és tanuljon, kivánó, de mind hasztalan, ezt is lekalapolták, mint a többi szónokokat. Tactica azoktól, kik illy esetekben velünk szavaznak, az általok becsődített tömeggel pedig a józan rész ellen kiáltatnak. — Most közgyűlésünkről megjegyzésreméltó, hogy a molnároknak vasárnap délelőtti őrlés megtiltatott, és hogy sz.misére járjanak, kivántatott. Szombathely, sept. 29én. Folyó év sept. 17én elnök alispán ur jelenléte alatt tartott rendkívüli közgyűlés alkalmával — melly a törvényszékek előtt megszakadottnak befejezése volt az országos választmány által kidolgozott s a megyéhez is megérkezett adó-terv tárgyaltatása végett egy rendkívüli közgyűlés hirdetése határoztatott meg, ami e hó 28án m. Czindery László helyettes kormányzó úr elnöklete alatt csakugyan meg is tartaték. Az eleve szárnyalt többféle hit után nem tagadhatni, kissé kandiák valánk e mai nap eredményére , mivel a köznemesség ismét felszólíttatott a nemadózásra, mire az amúgy sem igen nagy rokoni szenvedélyét árulá el. — E felszólításnak sikere tehát már reggeli 8 órakor mutatkozott, de reményünkkel felhagyni egyáltalában nem akarónk, erősen hívők, miszerint az észszerű felvilágosítás e megyének eddigelé áldozatra kész nemeseit szegény honunkat boldogitni vágyó térre vezérlendi; de reményünk hiúsult, mert a köznemesség, melly olly nagy számmal bevonult e nagy dolog idején, hogy megyei teremünk egészen zsúfolttá vált, többen a rendkívüli sokaság okozta nagy hőség miatt félájultan a legnagyobb következésü dolog eldöntése előtt távozónak, a már érdeklett tárggyal foglalkozott m. választmány munkálatának felolvasására , mellyben noha az országos választmány által fizettetni véleményezett 3 millió írtnak csak fele ajánltatnék is a nemesi vállakra tétetni, harsogtatá: „a nem fizetünk, semmit sem adunk“ szavakat. Kormányzó úr akaró az orsz. választmány munkálatát egész kiterjedésben felolvastatni, de Széll József igen ügyes tapinlatu alispánunk a főbb pontokat jó rendszerrel igen világosan előadta. Reá egy gróf emelt hosszasan szót,s az adómegdöntést óhajtóknál igen kedvesen fogadtatott, ki a nemzeti bank felállítását minden teendőink közül legelső helyre állitá. Az érintett gróf ellenében a baloldalon egy táblabiró szólalt fel, ki midőn szónoklatbani eletét kissé csípősben czáfolgatná, egy kétes zugás és némellyek előtt kellemetlen hangú szózat is volt hallható, mire főügyész úr, nehogy az apusi esemény ismét bekövetkezzék, a rendzavarok között bizonyos köznemest megnevezett s megintett; e közben történt pár ellenvéleménye felszólalására a szónok úr folytató beszédét ; a megyei választmány véleményét pártoló s kitünöleg pangó s gyászos kereskedésünk s igy közvetve anyagi jólétünk egyik legbiztosb közlönye t. i. Fiuméval összekötendő vaspálya létrehozatalát sürgősé ; de ezen második indítvány is az egész javaslattal együtt, mivel pénzbe kerülendne természetesen elbukott. Ezen két egymással ellenkező beszéd s a választmányi nézetek következtében hihetőleg szánakozva az izzadó csoporton azt kíváná mindenekelőtt eldöntetni, valljon adunk-e valamit a haza javára, vagy szükkeblüleg megtagadandunk mindent? Mire mások egész lelkesedéssel harczoltak „nem adó, hanem subsidium“ mellett, de legnagyobb ékesszólásuk mellett sem valának képesek az adózni sohasem akaró köznemességet, melly csak vezérinek jeladásira figyelt, megváltoztatni. Voltak, kik a népnevelési ügyet nyilváníták először is pártolandónak; ezt a köznemes is óhajtja, de reá biz egy batkát sem adand. S így egy negyed tíztől délutáni fél egyig tartott legélénkebb vitatkozások után, az igen nagy többség érzelmét s akaratát tolmácsolólag a nem várt, nem remélt végzés kimondatott. S mi jön az? „A nem fizetünk !!“ A fizetni nem akaró szónokok egyike a rész kezelés miatt — úgymond — nem lehet fizetni; másik pedig az indítványozott összeget kevésnek, de reánk nézve mégis igen terhesnek találván, mit mások egyenesen kimondták, hogy t. i. nem fizetnek, ezek kissé körülírva a dolgot a közönséggel egyesülnek. Egyébiránt megyei életünkből megjegyezhető , miszerint a nemesi birtok összeírása, a mennyire be nem végződött, mindegyre foly, melly már most egyedül az országgyűlési költség kivetésére fog kulcsul szolgálni. Vegyes közlemények. Mi újság Budapesten? A testvérhonban Aldornagyunk herczegsége füze újra egy bervadhallan levelet nemes jótékonysága dús koszorújába. Cége ugyanis 1000 ezüst forintot méltóztatott a Pesten felállított kényszerítő dologház alaptőkéjéhez ajándékozni. Van-e közintézet, van-e alkalom, hol nyomort kell enyhitni, mellyben a Kopácsy név legelöl ne ragyogna? És hadd ragyogjon minél tovább! A szenvedő emberiség legszenvedőbb, könyörületre legméltóbbikai kétségen kívül azok, kik az Isten egét nem láthatják, kiknek szemei előtt a sötétség örökös! A pesti vaknövelde egyike azon intézeteknek, melly bizonyára meleg pártolást igényel. Érezte ezt Pest megye és Pest városa, midőn kétkét alapítványt állítottak saját kebelükben ez emberszerető intézetben. A nagy és kis Kunság, meg a jászok követték a szép példát, követendőt minden hatóság által, melly emberi hivatását érzi. Az intézet fáradhatlan igazgatója e napokban tért vissza Pozsonyból olly reménnyel, hogy az intézet, melly eddigele csak egyes ritka hatóságok és számos magányosak áldozatából keletkezett, még e hongyülés alatt országossá emeltetendik. Valamint fenebb lisztért Áldornagy herczegsége is olly rendeléseket méltőztatott tenni, miszerint mindazon világtalanok, kik a pesti vaknöveldében az orgonajátszói pályára készültek és készíttetendnek, a zár-