Hirnök, 1844. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)

1844-10-04 / 79. szám

főoszlopát olly korban, melly rendkívüli észtehetségét s polgári erényeit olly nagy mértékben igényli. Tegnap a kellemteljes Capponi Anna bécsi zongorász­­nő a herczeg Pálfy teremben 2-ik hangversenyében hallatta magát nem számos ugyan, de válogatott közönség előtt; a sokat ígérő művésznő mindinkább látszik megczáfolni azon egyoldalú ferde bírálatokat, mellyek ellene a „Pannonia“­­ban és „Vaterland“-ban megjelentek; egyoldalúnak mond­juk azon bírálatot, mert írója midőn csekély hibáit a művész­nőnek nagyitó üvegen átnézi, addig feltűnő jelességeit meg sem említi; ferdének mondjuk, mert míg az előadásokon jelen volt műértő közönség tapsözönnel s ismételt kihívá­sokkal tudatta teljes megelégedését a művésznővel, addig az említett zenejáratlan bíráló zavaros felfogásai, vagy­is inkább felnem fogásai után akar műértő álarcz alatt birálgatni. No de semmi! van egy madár a mesében, melly azt hiszi, hogy legszebben énekel, s van szinte egy állat, melly leg­okosabbnak tartja magát, holott....... tudós birálgatónknak alkalmasint olly felfogása van a nemesi zenészeiről, mint az egyszeri török követnek, kinek a pesti színházban csak a hangszerek összehangolása tetszett. A hangversenyt a ver­senyző „Willhelm Teli“ daljátékból Dőhler T. által vett „Nagy ábránd és változatokkal nyitá meg, mellynek előadásánál a legszigorúbb bíráló sem találhatott egyéb hibát — ha ugyan hibának lehet nevezni — mint azt, hogy a fiatal s­illy föllépé­sekhez még nem szokott művésznő némi rajta észrevehető bátortalanság következtében a fortissimo jeleknek a pianissi­­mobai hirtelen átmenetét némelly helyeken kellőleg nem figyelte. De a következő, Thalberg által az „Alvajáró“ dal­játékból vett „Nagy s­z e s z­é l­y„-ben e hiány ki volt tökél­­letesen pótolva; az érzéssel, erővel és tűzzel előadott da­rab a hallgatóságot akaratlanul ingerelte tapsra, s a művész­nő kihívására. A versenyző előadásai közben egy műked­velő kisaszony tiszta csengő hangú énekével mulatta a kö­zönséget. Szinte egy önkint ajánlkozott egyén tartott az idő s más tárgyak felett — szerinte — humánsík­ai elbeszélése­ket. Végül versenyző a Rákóczy indulójával zárta be az estélyt. Óhajtjuk, hogy a nagy reményű bajos művésznő — nem hajtva holmi hasztalan elfogult talán érdek-vezérelte bírálók beszédeire, kettős erővel iparkodjék még létező hi­ányait kipótolni, s közönségünknek kedves eldeletet nyúj­tani. — Ma ugyancsak a herczeg Pálffy teremben Sommer Ferdinand adand igen felemelt bementiáru hangversenyt, egy, mint ő mondja és írja, általa feltalált „Euphorion,, hangszeren. Meghívás. Pozsonyban, folyó évi oct. 6-kán a helybeli siket­némák inté­z­e­tének fővizsgálata ispotály-utcrában, az 538- ik szám alatti házban fog tartatni, hova minden ember­barátok, szülők, elöljárók, tanítók és nevelők illendően meghivatnak. A helybeli siketnémák intézetének igazgatósága. Megyei tudósítások. Szepes megyéből. — Sept. 17-én kezdett és egy hétig első alispáni elnöklet alatt folytatott rendkívüli köz­gyűlésünk nevezetessebb tárgyai e következendők valának. 13 Az ország közszükségeinek miképen leendő fedezése iránt e megye Rendei megegyeznek abban, hogy az ország sürgetősbb szükségeinek fedezhetésére országos pénztár állíttassák fel, mellynek alapját és egyenes jövedelmét orszá­gos ajánlat tegye, egyéb közvetett és illetőleg mellékes jö­vedelemforrásai pedig világos törvény által határozassanak meg; ezen országos pénztár jövedelme egyenes forrásául szolgáló országos ajánlat mennyiségét évenkénti két millió pengő forintban vélik meghatározandónak, olly formán, hogy ezen országos közczélok létesítésére szolgálandó új teherben az adózó osztály ne részesüljön, mert vala­mint egy részről mindent lehetőségig kerülni kell, a mi hazánk nemességének nézeteibe és hajlamába ütköznék, és igy az adózó osztálynak a nemességgel közös tehervise­lését is, mint melly jelenleg hazánkban rokonszenvre nem számíthat; úgy más részről tagadhatatlan, hogy az adózó népet, melly úgy is nehezen viseli a rajta fekvő terheket, s fizetetlen adóhátramaradásokba merült, s melly a nyomasz­tó pangást anyagi dolgokban épen úgy érzi mint a nemes­ség, jelenleg, midőn újabb időkben terheinek könnyítése tekintetében bizodalommal tekinthetett az ország rendeire, addig,míg az ország jólétének emelkedésével maga az adó­zó nép is nagyobb terheknek elviselésére képessé válan­­dik, az országos pénztárhoz való járulással terhelni méltá­nyosnak nem látszik; e részben tehát eltérvén az országos választmány javaslatától, a fentebb említett országos aján­latot évenkénti két millió pengő forinttal az országos vá­lasztmány által előadott nyomós okoknál fogva­­ évekre terjesztetni nem ellenzik; az országos beruházások és kia­dások öszvegére nézve pedig orsz.gyűlési követ urakat a következendő szükségek pótlására s illetőleg innen háram­ló terhek elfogadására felhatalmazzák: 1) A kijelölt or­szágos útvonalakra , mellyek között a 2-ik pontban érintett a Pestről Miskolczon és onnan Gömör és e megyén keresz­tül Galicziával öszvekötendő főútvonal követ uraknak külö­nös figyelmébe ajánltatik,—évenkint egy millió forint,négy év alatt 4.000.000 p.­fit. Ámbátor ugyan a debreczeni és pest-bécsi, valamint szintén a fiumei vasutak kamatbiztosí­­tása esetében, a kamatfizetés szüksége ezen négy évek alatt nem fog ugyan előállani, e tárgyban mégis határozott utasítással kívánván elaltatni országgyűlési követ urak,e megye Rendei készeknek nyilatkoztatják magukat arra, hogy a Pesttől a Duna balpartján Pozsonyig és Ausztria széléig, nemkülönben Pesttől Debreczenig vezetendő, s ugyanazon egy társaság által létesítendő vonal, valamint szinte az országos választmány által ajánlott, Vukovártól Fiuméig terjedő vonal azon feltételek alatt, mellyeket az or­szágos választmány jelentésében bővebben előadott, s azon törvényes intézkedés mellett, miszerint a párhuzamos vas­útvonalak bizonyos évek alatt eljullassanak, és a biztosítandó vasutak bizonyos évek leforgása után, az ország birtokába ingyen jussanak, a minden befektetendő százlól­­ek és kik kamatra nézve 30 évig biztosítassanak, és a végett a már megkezdett alkudozás folytattassék. Mindazonáltal a fiumei vaspályára nézve világosan azon feltételhez kötik e megye Rendei a kamatbiztosításhoz való hozzájárulásukat, hogy a harminc­adok tárgyában fölterjesztett országos felirás fo­­nalán ő Felsége alázatosan megkeressék, miszerint az or­szág külkereskedésére nézve fenforgó akadályok megszün­tetésével a vámbeli viszonyok méltányos kiegyenlítése mel­lett a fiumei vaspályából az országra háramló közhasznot kegyesen nevelni méltóztassék. 23 A Lujza út megváltására 1,350,000 pft. 33 A fiumei kikötőre 250,000 pft. 43 Az or­szágos út, és csatornahálózati tervek készítésére s a szük­séges felmérésekre 150,000 pft. 53 A Tisza szabályozásának terve elkészítésére, s a munkálat megkezdésére 600,000 pft. 63 A hitelintézet alapítására 200,000 pft. 73 A népnevelésre évenkint 100,000 ft. négy évre 400,000 pft. 83 Azon öszveg visszatérítésére, mellyel az ország a királyi kincstárnak tartozik, s melly a 7ik királyi előterjesztésben előfordul, ke­rek számmal 500,000 pft. Ezek sz­erint lenne négy év alatt a kiadás 7,450,00 pft. mellyet levonván a négy év alatt évenkinti 2 millió forinttal befizetendő 8 millióból, maradna az országos pénztárban 550,000 pengő forint, melly tarta­­lékpénztárnak a hitelintézetnek hitleveleibe fektetése iránt az országos választmánynak véleménye elfogadtatik. E me­gye rendel továbbá az országos választmány által javaslat­ba hozott többi beruházásokat, nevezetessen: a Duna sza­bályozását, azon reménység fejében, hogy erre vállalkozó társaságok találkozandnak; a lótenyésztésre fordítandó se­gedelmet, mint kevésbbé sürgetést; Pest városának a Du­na árja elleni biztosítására fordítandó költséget, mint a mos­tani környülmények között felette nyomasztót; a statistikai hivatal felállítására szánt summát, mint elhalaszthatót; a nemzeti museumra szükséges költségeket, mint más megyék hátralevő tartozásaiból fedezendőket; a műegyetem és re­áliskolákra teendő kiadásokat, mint ollyanokat, mellyek a bécsi műegyetem, és az ö­felsége által felállított és még felállítandó reáliskolák használata által pótoltathatók; a gazdasági és iparegyesületek támogatására és a Pesten épí­tendő országház létrehozására, mint kevésbbé sürgetős czélokra fordítandó summákat ezúttal mellőzvén, felajánlá­sukhoz járulni nem kívánnak. Az országos pénztár jöve­delmeinek közvetett, és mellékes forrásául kijelölt azon pénzalap iránt, melly a felemelt sóárából a magyar k. kincs­tár gondviselése alatt van, úgyszintén a nem­esek harmincz­­adi vámmentessége megszüntetése következtében előállan­­dó jövedelem, nemkülönben az ország határain kívül tartóz­kodók által ezen czím alatt fizetendő illetőségekre nézve a megye Rendei az orsz. választmány javaslatát a törvényja­vaslatokkal együtt elfogadják. A törvényhatóságok kebelé­ben eszközlendő személyenkénti kivetésről készített, úgy­szintén az orsz. pénztár jövedelmes beszedése, és kezelése módjáról, nemkülönben a hitelintézetről szóló törv.javas­­latokat e megye Rendei elfogadják. — 2or Az ösiség tárgyá­ban kiküldött két. választmány jelentése fonalán, a­z ösiség­­viszonyok olly módosításához járulnak e megye Rendei, melly az anyautasitásban foglalt főelvekhez közelebb áll, miszerint t. i. az ősiségi igények liquidatioja tétetvén minden igényesnek 10 évi határidő alatt kötelességül, olly törvényes intézkedés fogadtassék el, miszerint ezen ősiségi kérdések az 1836ki 14ik l.czikkben a világos örökösödés eseteire felállított bíróság által sommás uton ítéltessenek, és egyen­­lítessenek ki; többiben pedig a birtokszerzésről, használás­ról, átruházásról és a birtokon fekvő terheknek nyilvános­ságban tartásáról és biztosításáról szóló 2-ik számú tör­vényjavaslatot az anyautasításban foglalt és félévi elem­lést javasló módosítás mellett; nemkülönben a hivatalviselési képességről szóló törvényjavaslatot a kér. megállapodás szerint a törvényesen bevett vallásokon levő hazapolgárok­ra, és közállományi hivatalokra szorítkozva elfogadják. Mkor kihirdettetett ő cs. kir. Felsége által i. e. máj. 2 án kegyel­mesen kiadott szabadalom és kiváltságos levél, melly által Gölniczbánya városa, melly örökváltság utján felszabadítá­sának gyümölcsét élvezendi, különös szabadságokkal és ki­váltságokkal felruháztatván, és az úri hatóságtól is tökéle­tesen mentté tétetvén, ezentúl szabad Gölniczbánya bánya­városa czim alatt külön hatósággal és pecséttel elláttatott.E 4er 1 háziadó fejében jövő 1844/5 évre 46,482 fr. 37 kr. pp. az adózókra kivettelni határoztatott. Közli Szepes megyei főjegyző Engel Sándor. Zalából, sept. 26. Mai napra rendkívüli közgyűlés­re valának összehiva­talának Rendes, bizonyos fontos pótló utasításadás végett országgyűlési követ ur számára. Be is jöttek székesvárosunkba, mintegy 700an a köznemesek kö­zül, és a gyűlésben, melly a gyárfégyházi kocsiszínben és udvaron tartatott, részt vettek. Többen emeltek szót azon tárgy mellett, melly miatt besereglettek a nemesek, többen az okosabb statusok közül, söt még ezen nem adózó embe­reknek főnökei is arra szavaztak, hogy subsidium­ot adjunk; egy jeles tb. sok jeleset mondott, mondott ollyakat, mellye­­ken egyedül a kösziv nem indulhata meg , de mind haszta­lan. Többször félbenszakasztatott szavalására csak az ki­abálhatott mások intésére, kik mind subsidium mellett sza­vaztak, „hogy semmit se fizetünk“. Sokáig tartott a tusa, s végre látszattak némelly nemesek a subsidiumra hajolni, s a többséget elnökünk a subsidium mellett ki is mondá,s csak azt a kérdést támasztá, hogy mire és mennyit adjunk? Melly kérdésre, semmit jön a felelet és igy hát Zala subsidium­ot sem ád, semmit sem ád. Tbiró ur, ki Europa miveltobb tartomá­nyai, és legközelebb törökországi utazásából csak most ér­kezett meg, és a tanácskozásokban szinte részt vett, felelte megbotránkozván a kortesek vétójában, elsőben azoknak 462 vezéreit korholá, s hogy meg van vesztegelve és az általa becsőditett tömeget is ő vesztegelte megállitá, s hogy a tömeg nem ért ahoz, mikép lehet a hont virágzó állapotba hozni, s nevelése nem volt, nem tanult semmit, buta és azért azokra hallgatni kár, s hogy az okos rész végezzen, a tö­meg pedig, ha már bejött, hallgasson és tanuljon, kivánó, de mind hasztalan, ezt is lekalapolták, mint a többi szónoko­kat. Tactica azoktól, kik illy esetekben velünk szavaznak, az általok becsődített tömeggel pedig a józan rész ellen kiál­tatnak. — Most közgyűlésünkről megjegyzésreméltó, hogy a molnároknak vasárnap délelőtti őrlés megtiltatott, és hogy sz.­misére járjanak, kivántatott. Szombathely, sept. 29én. Folyó év sept. 17én elnök alispán ur jelenléte alatt tartott rendkívüli közgyűlés alkal­­mával — melly a törvényszékek előtt megszakadottnak be­fejezése volt az országos választmány által kidolgozott s a megyéhez is megérkezett adó-terv tárgy­altatása végett egy rendkívüli közgyűlés hirdetése határoztatott meg, a­mi e hó 28án m. Czindery László helyettes kormányzó úr el­nöklete alatt csakugyan meg is tartaték. Az eleve szárnyalt többféle hit után nem tagadhatni, kissé kandiák valánk e mai nap eredményére , mivel a köznemesség ismét felszólítta­­tott a nemadózásra, mire az amúgy sem igen nagy rokoni szenvedélyét árulá el. — E felszólításnak sikere tehát már reggeli 8 órakor mutatkozott, de reményünkkel felhagyni egyáltalában nem akarónk, erősen hívők, miszerint az ész­szerű felvilágosítás e megyének eddigelé áldozatra kész nemeseit szegény honunkat boldogitni vágyó térre vezér­­lendi; de reményünk hiúsult, mert a köznemesség, melly olly nagy számmal bevonult e nagy dolog idején, hogy me­gyei teremünk egészen zsúfolttá vált, többen a rendkívüli sokaság okozta nagy hőség miatt félájultan a legnagyobb következésü dolog eldöntése előtt távozónak, a már érdek­lett tárggyal foglalkozott m. választmány munkálatának fel­olvasására , mellyben noha az országos választmány által fizettetni véleményezett 3 millió írtnak csak fele ajánltatnék is a nemesi vállakra tétetni, harsogtatá: „a nem fizetünk, semmit sem adunk“ szavakat. Kormányzó úr akaró az orsz. választmány munkálatát egész kiterjedésben felolvastatni, de Széll József igen ügyes tapinlatu alispánunk a főbb pon­tokat jó rendszerrel igen világosan előadta. Reá egy gróf emelt hosszasan szót,s az adómegdöntést óhajtóknál igen ked­vesen fogadtatott, ki a nemzeti bank felállítását minden te­endőink közül legelső helyre állitá. Az érintett gróf ellené­ben a baloldalon egy táblabiró szólalt fel, ki midőn szónok­­latbani eletét kissé csípősben czáfolgatná, egy kétes zu­gás és némellyek előtt kellemetlen hangú szózat is volt hallható, mire főügyész úr, nehogy az apu­si esemény ismét bekövetkezzék, a rendzavarok között bizonyos köznemest megnevezett s megintett; e közben történt pár ellenvéle­mény­e felszólalására a szónok úr folytató beszédét ; a me­gyei választmány véleményét pártoló s kitünöleg pangó s gyászos kereskedésünk s igy közvetve anyagi jólétünk egyik legbiztosb közlönye t. i. Fiuméval összekötendő vas­pálya létrehozatalát sürgősé ; de ezen második indítvány is az egész javaslattal együtt, mivel pénzbe kerülendne­ ter­mészetesen elbukott. Ezen két egymással ellenkező beszéd s a választmányi nézetek következtében hihetőleg szána­kozva az izzadó csoporton azt kíváná mindenekelőtt eldön­tetni, valljon adunk-e valamit a haza javára, vagy szükkeb­­lüleg megtagadandunk mindent? Mire mások egész lelke­sedéssel harczoltak „nem adó, hanem subsidium“ mellett, de legnagyobb ékesszólásuk mellett sem valának képesek az adózni sohasem akaró köznemességet, melly csak vezé­­rinek jeladásira figyelt, megváltoztatni. Voltak, kik a népne­velési ügyet nyilváníták először is pártolandónak; ezt a köznemes is óhajtja, de reá biz egy batkát sem adand. S így egy negyed tíztől délutáni fél egyig tartott legélénkebb vitatkozások után, az igen nagy többség érzelmét s akaratát tolmácsolólag a nem várt, nem remélt végzés kimondatott. S mi jön az? „A nem fizetünk !!“ A fizetni nem akaró szó­nokok egyike a rész kezelés miatt — úgymond — nem le­het fizetni; másik pedig az indítványozott összeget kevés­nek, de reánk nézve mégis igen terhesnek találván, mit má­sok egyenesen kimondták, hogy t. i. nem fizetnek, ezek kis­sé körülírva a dolgot a közönséggel egyesülnek. Egyébiránt megyei életünkből megjegyezhető , miszerint a nemesi bir­tok összeírása, a mennyire be nem végződött, mindegyre foly, melly már most egyedül az országgyűlési költség ki­vetésére fog kulcsul szolgálni. Vegyes közlemények. Mi újság Buda­pesten? A testvérhonban Aldor­­nagyunk­­ herczegsége füze újra egy bervadhallan levelet nemes jótékonysága dús koszorújába. C­ége ugyanis 1000 ezüst forintot méltóztatott a Pesten felállított kényszerítő do­logház alaptőkéjéhez ajándékozni. Van-e közintézet, van-e alkalom, hol nyomort kell enyhitni, mellyben a Kopácsy név legelöl ne ragyogna? És hadd ragyogjon minél tovább! A szenvedő emberiség legszenvedőbb, könyörületre legméltób­­bikai kétségen kívül azok, kik az Isten egét nem láthatják, kiknek szemei előtt a sötétség örökös! A pesti vaknövelde egyike azon intézeteknek, melly bizonyára meleg pártolást igényel. Érezte ezt Pest megye és Pest városa, midőn két­két alapítványt állítottak saját kebelükben ez emberszerető intézetben. A nagy és kis Kunság, meg a jászok követték a szép példát, követendőt minden hatóság által, melly emberi hivatását érzi. Az intézet fáradhatlan igazgatója e napokban tért vissza Pozsonyból olly reménnyel, hogy az intézet, melly eddigele csak egyes ritka hatóságok és számos ma­gányosak áldozatából keletkezett, még e hongyülés alatt országossá emeltetendik. Valamint fenebb lisztért Áldornagy­­ herczegsége is olly rendeléseket méltőztatott tenni, mi­szerint mindazon világtalanok, kik a pesti vaknöveldében az orgonajátszói pályára készültek és készíttetendnek, a zár-

Next