Hirnök, 1844. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)

1844-10-29 / 86. szám

jtik-e tagadni? De bízom végre a balparti vasútigaz­­gató mérnök saját aláírásával ellátott ajánlkozásában, mellyben kész a vukovár-fiumei vasút, építését magára vál­lalni. Meg kell itt még jegyeznem, hogy a vaspályáknak he­gyes vidékekben­ építése az utóbbi időkben igen könnyebbít­ve lett, és hogy a müértök örömeslebb épilnek vaspályát a hegyek közt mint mocsáros vidékeken. így ezelőtt 8 év­vel 300 ölnyire egy öllel eső emelkedettség, legyőzhe­tetlen akadálynak tartaték ; most épült Glasgownál egy vas­pálya, mellynek emelkedése úgy van, mint 19 140hez, és a Brittishh-Almanach szerint of useful knowledge London 1844, a Baltimore-Marylandy vasútnál az emelkedés úgy van mint 1830, sőt mint 1827 Cpag. 1190; de még további fokra hozta a művészet a hegyek közti akadályok legyőzé­sét, mert ugyanazon almanach közlése szerint Cpag. 124.) a Mohawk és Hudson vaspályánál úgy van mint 1­27. — Akármelly társaság fogja tehát építeni a fiumei vaspályát, mindezen találmányokat s tapasztalásokat, mellyek nem­csak a munka kivitelét könnyítik, de azt olcsóbbá is te­szik, bizonyosan használni fogja; és igy a hegyek miatt előgördített nehézségeket igen is legyőzhetőknek vélem. — Jelenkezett ezek után az eszék-broodi csatornatár­saság. Bizodalmas utón­érzésemre esett, miszerint ezen társaság csak azért vala buzdítva terve benyújtására az országgyűléséhez, hogy a vukovár-fiumei vasutvágyat mérsékelje; de azok, kik a helybeli viszonyokat isme­rik, önmaguk átlátták, hogy képtelen s méltatlan volna a nemzeti kereskedést azon szolgabilinccsel terhelni, mi­szerint a Vukovárra kényelmesen érkezhető hajókat, a Dráva vize ellen fölfelé költséggel, s idővesztéssel kell­jen vontatni, s kénytelenek valának tapasztalni a ter­vezők s buzdítok, miszerint eszméjüket maga Verőcze vármegye sem pártolá. Némellyek az ajánlkozó fiumei tár­saságot önző érdeke miatt vádolák ; de meg kell itt jegyez­ni , miszerint ugyanezen társaság mindenekfelett a vasútnak státusköltségein építtetését óhajta, s miután most a BR. nem kizárólag az említett társasággal i­ egyezkedést javasolják, hanem a vállalatot a concurrentia útjára bizandónak vélik, a nehézség magában megszűnik. Az utóbbi időben egy gőzhajónak a Száva folyamán történt megjelenése használ­tatott azon figyelmeztetésre, miszerint a vaspályát már most még könnyebben nélkülözhetni. De hiszen a dunai gőzha­­józási társaságnak egy gőzöse már ezelőtt 5 évvel tett egy próbautat a Szávára Sziszekig, s ennek folytatásával felha­gyott, valljon nem azért-e, mivel állandó vízre a Szávában számot nem tarthatott? Lehet igen ősszel s talán tavasszal gőzhajóval Sziszekig jutni, de egy állandó szabályzati köz­lekedésről le kell mondani. És valljon ha gőzhajóval az uta­sok számára néha a Száván járni lehetne is, elégségesnek tartjuk-e mi ezt egy rendes közlekedés létrejutására? Je­lenleg ugyanazon gőzös, melly a Száván megjelent, gépei megromlása miatt Zimonyban vesztegel. Létetett még azon lényeges észrevétel, hogy illy nagy terjedésű vaspályán ed­­digelé nyers termesztmények nem szállíttattak; nem va­gyunk ugyan hiányával egyes eseteknek, hogy a külföldön csakugyan nagyobb terjedésű pályákon is történnek illyetén szállítások; igy az éjszak-amerikai státusokban a Michigan­s Monroig 150 — 200 angol m.földre ; Nord Carolinában Wilm­ingtontól Potomaszig 100 mérföldre, Éjszaki Georgiá­ban, Alabama Missisippi és Dél-Carolina felé 200 mérföld­nél, tovább Pensylvániában Ports­villé­től Philadelphiáig 100 mérföldre terjedő vaspályákon nyers termesztmények szál­líttatnak. New­ York és Philadelphia közt tengeri hajókázás s csatorna vagyon, mégis mindemellett 2 vaspálya létez, a mellyeken kivált télen termeszményeket is szállítanak. De ha a külföldnek példái némellyek véleménye szerint ha­zánkra alkalmazhatók nem lennének, legyen szabad szá­mokkal előállani. Ha igaz az, a mint fájdalom igaznak kell elismernem, hogy jelenleg a szállítás, Becsétől a tengerpar­tig, számtalan nehézségek, s bizonytalanságok közt, a leg­kedvezőbb esetekben, mellyek az egész vonalt összevéve alig fordultak s fordulandnak elő, m­érönkint 66 krba vagy mázsánkint 1 fr. 30 krba telik, holott ez a vaspályán 1 forint s néhány krra talán legfelebb 12 krra leszállih­atnék; ha igaz az, mit szinte tántoríthatatlannak tartok, hogy egy ré­szint vizi, részint vaspályás, s részint száraz­földöni közlekedés útján, ha a szállítás kötségéhez, még a mel­lékkiadásokat az átrakodásokért, letárolásokért, provisi­­ókért, expeditiókért stb. számítom, a szállítási bér kétsé­gen kívül 1 forint 12 krajczárnál szinte többe kerülend; ha ezenkívül arra figyelmezek, hogy a vaspályán a szál­lítások határozott idő alatt fognak következni, mi egyik fő kelléke a kereskedésnek, mert gyakran drágábban is megvennék termesztményeinket, ha azokat bizonyos idő alatt a tengerparthoz szállítni képesek volnánk, mi azonban a részletes vizi, vaspályás s szárazalom­ vonalakon elévetni nem fog; ha továbbá még tekintetbe vesszük, hogy a vas­pályán mindenféle hamisítása a termesztményeknek s áruk­nak el fogna mellőztetni, mi szinte nem csekély javára szol­­gáland a kereskedésnek, akkor én bátran merem álítani, hogy a nyers termesztmények szállítása a jelen kiterjedésű pályán az országra s kereskedésre nézve a meghatározan­dó árszabály szerint jutányos , s hasznos lészen. Ném­elly igen érdemes férfiak azon véleményben vannak, miszerint a jelen körülményekben elég volna a Lajosalját megválta­ni, az utivámot legoltan leszállíttani, Károly­vártól Sziszekig vasutat építeni, egyébkénnt pedig megvizsgáltatni: valljon Sziszektől Vukovárig, vagy valamelly dunamelletti más pontig vízszabályozás, csatorna, vagy vasút építtessék-e? Ezen véleményre nézve bátor vagyok megjegyezni, hogy illy­formán az áruk szállítása Sziszektől Károlyvárosig biz­­tosittatnék ugyan, és az alvám a Lajosutján leszállitat­­nék; de sem az előadotiak szerint a Száván létező nehéz­ségeken, sem a Lajosutján a fuvarosokra nézve előforduló hiányon, az itteni szállítási bér változékonyságán s túlsá­gos mértékén, sem végre a gyakori átrakodásokkal járó költségeken, s csalásokat segítve épen nem volna. Én azt hiszem, a dolgok olly ponton állanak , hogy el lehet bát­ran határozni a vízi közlekedésnek, vagy a vaspályának kívánnak-e elsőséget adni. Egy Vukovártól Broodig épí­­­tendő csatorna iránt, Vásárhelyi igen érdemes mérnöke hazánknak tervet készített, s a költségeket 1,563,000 fo­­rintra számítja. A Szávát s Kulpát félszázadnál tovább szabályzó kir. commissiók, a szabályzását ezen folyamok­nak folyvást kivihetőknek nyilvánították ; terveket tervekre készitenek, mellyek felsőbb helyen ismételve megvizsgáltat­tak . Vásárhelyi úr a Száva­s Kulpa szabályozását egy ter­jedelmes jelentésében szinte javalja, s a kettős czél eléré­sére 1,250,000 ft. kivan. Kérdem: mire szolgálnának az ujabbi vizsgálatok, s ha a Kulpát is lehet szabályozni? mi­ért kellene építni Sziszektől Károlyvárosig vasutat, s mi­ért nem inkább használni, talán átrakodás s az egyéb mel­lékköltségek nélkül a vízi közlekedést? Kit fog az ország az utóbbi vizsgálatokkal megbízni? Saját vagy idegen vizi mérnököket, ha ezeket, ők bizonyosan a vizek szabályo­zását fogják javallani; ha vasútmérnököket, ezek a vaspálya mellett fognak szót emelni; ha mind a kettőt, akkor én az ellenmondások közt a tárgy világosságra nem jövend. Én részemről úgy vagyok meggyőződve, hogy a Szávát egy állandó s biztos közlekedési vonalra használni nem lehet, már­pedig ennek felállítására kell intézni törekvéseinket. Ugyanis a Száva egyik partját Zimonytól Jaszenováczig, tehát Broodnál jóval felebb az Unna folyama beszakadásáig a török hatalom bírja, kérdem lehet-e ott egy szabályzást gondolni, hol a folyam egyik partjára nézve kezeink köt­­vék , de ezenkívül Jaszenovácztól Sziszek felé a viz ágya olly szélesre terjed, hogy itt a hajók gyakran fenakadnak. S azon akadályt le kellene győzni jelesen azon esetben is, ha Vukovártól Broodig csatornát építenénk, s innen Szi­szekig a Szávát használnák. E bajon három mód által ja­­vasoltatik segitni: vagy mélyebbre ásni a viz medrét, úgy de a legközelebbi zápor azt mit leltünk meg fogná semmisilni, vagy a vizet gátok közé szoritni, ám de a gátok építése mint tudjuk költséges, s szinte pusztulásnak vagyon ki­téve, egy nagy árvíz azokat megsemmisüli, vagy egy külön csa­torna felépitése, mi a vaspálya költségeit felülhaladja, s késős bizonytalan eredményű; de mindezeken kívül azt, minek hiányával vagyunk, semmi szabályozás által pótolni nem lehet, s minden szabályozások s áldozatok daczára meg fogna történni, hogy a víz szűke miatt a szállítások a ren­delt időre , Sziszekre s tovább a tengerparthoz nem juthat­nának. Ha tehát illyformán a vízi közlekedés eszméje, azon esetben is, ha Vukovártól Broodig csatorna építtet­nék Cmi mint felemü­ttetett, 10 mértföldre 1,563,000 forintra lévén számitva, ha nem többe bizonyosan annyiba kerü­­lendne mint egy vaspálya építése) egy állandó közlekedési vonalt nem biztosit, fogjunk bátran a vaspálya tervéhez, mellyre nézve előleges munkálatokkal bírunk, Zimpel annak fölépítésére ajánlkozik, s mind az ő nézetei, mind az utóbbi tapasztalások annak kivihetőségét kétségen kívül helyez­tetik; és egyébként is, ha valahol vaspályák építtettek, az ezek iránt előforduló nehézségek szerfelett szigorú bírá­latra előlegesen nem vétettek, s azoknak legyőzése a végre­hajtókra bizatott. De eléggé szólottam a nehézségekről s ellenvetésekről, szabadjon a tárgy lényege iránt igénytelen nézetemet előadnom. Nincsen a művelt világnak egy tar­tománya is, melly­el nem látta volna, mennyire jótékony hatásúak a vaspályák, a közlekedés, és kereskedés előse­gítésére. Az éjszakamarikai státusok 5000 angol mértföld­re terjedő vaspályákkal bírnak ; Angol és Francziaország, Belgium és a Némethon vaspályákkal el vannak bonítva. Az ausztriai kormány az előbbi rendszer ellenére, mellynél fogva a vaspályák építése egyedül s kizárólag privát válla­latokra volt bízva, 3 évvel ezelőtt a monarchia 4 fővona­laiban a vaspályáknak a státusköltségein építését nem csekély pénzbeli áldozattal határozta el, és közméltánylat, közhála követi az atyáskodó kormánynak ezen bölcs ren­deletét, és máris olly kereskedési czikkeknek, mellyek ed­dig előforgalomban épen nem valának, messzebb vidékekröli szállítása, s a közlekedésben soha nem tapasztalt kényelem s élénkség mutatkozik. Valljon mellőzhetjük-e mi e hon­ban az illyetén közlekedéseknek jótékonyságát? és nem ke­llve első gondolatunknak a Duna fele fordulni, melly ha­zánkat ketté hasítja , s majdnem minden folyamit felveszi? nem kell-e hinnünk, nem kell-e meggyőződnünk, hogy ezen eszme előbb utóbb létre fog jutni? és hogy a mi állásunkban a váltótörvények, a hitelintézetek csak félszeg re­­delkezé­sek, ha mi mint földmivelők termesztményeinket biztosan s jobb áron el nem adhatjuk. A magas FRR, a debreczen-bé­­csi vasútvonalnál öt percentoból kettőt biztosítottak; itt olly szigorúan nem taglaltuk, minő nehézségek léteznek Pest és Debreczen közt, ha valljon mocsárokon, mellyeken át az építés a szakértők véleménye szerint nehezebb mint a he­gyek közt, ha futóhomokon, és sivatag vidékeken fog-e a pálya menni? nem vettük fontolóra, ha valljon egy csatorna eszméje, melly a múlt időkben gyakran megpendiltetett, s melly Vásárhelyi számítása szerint 6,057,000 fi­ba jön­, nem érdemelne-e elsőbbséget? nem a pest-szegedi csalódat melly iránt törvény létez, nem azt, hogy Pestel felfelé egy tökéletes közlekedési eszközzel a Dunával bírunk, melly kevés hónapokat kivéve hajókázható, mellyen a szállítás ol­csóbb mint a vaspályán teend, mellyen gőzhajók naponkint járnak, s a kívánathoz képest nagy terhű hajók, még pedig 4—5 egyszerre vontatnak; a jelen esetben, sokan a hegyek közt találnak akadályt, mások a Száva szabályozása iránt kívánnak felvilágosítást, valljon ha következetesek, ha igaz­ságosak akarunk lenni, megtagadhatunk-e hasonló biztosí­tást egy olly vállalattól, melly a hazára nézve sokkal na­gyobb érdeket igényel, melly a haza szivét Tiszát, a Dunát, a bő Bánátot, és Bácsot a külfölddel, biztos s mindenesetre a jelennél olcsóbb összeköttetésbe fogná hozni. Azt mond­hatja valaki: a debreczen-bécsi vonalra már alakult egy társaság, az ország a terhes szerződésen kívánt segítni , és ezen irányban az összefüggő tervek m­ár elkészítvék. Ám­de egy társaságnak alakulása, a netalán legjobb tervek el­készítése, még a vállalat végrehajtását nem biztosítja, s ta­pasztaljuk, hogy mindezek daczára mindinkább terjed azon hiedelem, hogy a pest-debreczeni vasút felépülni nem fog. A vállalatok végrehajtása azon kölcsönös biztosításoktól függ, mellyeket a kormány vagy az ország, és a vállalkozók viszontnyújtanak egymásnak. Határozzunk kedvező föl­tételeket, jelöljük ki a főpontokat, és a vállalkozók nem fognak hiányozni, és ezek fognak készíttetni saját érdekük­ben legjobb terveket, de biztosítsa magát a nemzet más részről, hogy az illető társaság ajánlatának pontosan mégis fog felelni. Valljon minő igazság elve rejteknék abban, hogy miután Debreczen tája kedvére 18 milliót biztosítottunk, ezt az ország által annyira óhajtott, a lehető legtöbb érde­keket magában foglaló vállalattól megtagadjuk, s a dunai s tiszai vidékeket arra kényszerítsük, hogy az illető fizetés­hez járuljanak, de az ő hasznokra hasonló sommát ne biz­tosítsunk, ne biztosítsunk pedig azért, mivel tudni kívánjuk, ha a Szávát, mellynek egyik partját a török bírja, s melly­­ből nyarankint a viz kifogy, lehet-e szabályozni. Ha valami, bizonyosan az illyetén intézkedés elégedetlenséget fogna az országban szülni, s mindazon megyék, mellyek a deb­­reczeni pályára, saját károkra adóznának, mert eddigi pi­­aczaik alföldi termesztményekkel el lennének borítva, s az ő termesztményeik eddigi ára leszállana, fizetéstől kétségkívül el fognának idegenitzetni. Némellyek a 18 millióra számított sommától ijednek el, úgy de itt néma somma fizetéséről, itt csak a kamatokról van szó, és ha a m.­FRR. a kamatbiztosítást ahoz képest akarnák intézni, mint a debreczeni vaspályánál megállapították, és mivel a vállalat kivitele nagyobb nehézségekkel jár, talán 5 perből hármat akarnának biztosítani, akkoron a fizetés 30 év alatt a legroszabb esetben évenként 540 ezer forintra av­agy 180.000 írttal többre menne, mint a debreczeni pályánál, de biztos közlekedésünk volna, s a pálya 70 év után ingyen a nemzet birtokába jutna. De valljon fognánk-e mi fizetni ezen 540.000 fiokat évenkint?mindazon akadályok ellenére, mellyekkel a kereskedésnek eddig elő küzdenie kellett, éven­kint Horvátországba, Karinthiába, a katonai határszélekre, Zengbe s Fiuméba már jelenleg 2,500,000 mázsa szál­­littatik ; de vegyünk a biztosság okáért csak két milliót s ha­tározzuk ennek árát mázsánkint 1 írtra; ennek összes jöve­delme évenkint 2 millió forintot s ennek felét a kezelési s fentartási költségekre leszámítva, a tiszta jövedelem 1 millió frtot tenne, melly nem 18, hanem 20 milliónak 5 peres ka­matja; és valljon ki fogja tagadni, hogy kereskedésünk, ha az eddigi nyomasztó akadályok megszűnnek, növekedni bi­zonyosan fog. Ha találkozott társaság, melly olly időben, midőn a kamatbiztositás még nem kivántatott, egyedül ma­gasabb tarifta szerint jutalmasnak vélte a vaspályának Ká­rolyvár és Sziszek illetőleg Vukovár s Eszékig fölépítését, és e végre az előleges mérésekre, mellyek Károlyvár és Eszék közt már tökéletesen el is készültek, a Htó-Tanács által fel is h­atalmaztatott, a vállalatot magában nem lehet o­lyannak tekinteni, mellynél sok kamatfizetésre leszen szükség. Én azonban eleve kijelentem, hogy én a vállalat végrehajtását, nem határozottan akármelly társaságra, ha­nem bizonyos föltételek mellett, a szabad concurrentiára aka­rom bízni, s legyen a vállalat azé, ki a legkedvezőbb ajánla­tokat teendi, s az országra nézve a legkielégítőbb biztossá­got nyújtja. Igen tudom én méltányolni a megfontolás esz­méje nyomatékét, de tudom egyszersmind méltányolni az idő becsét is, s részemről át nem láthatom, miszerint ne­künk 5 év alatt, melly idő le fog folyni, míg a legközelebb országgyűlésének ebbeli határozatai teljesü­lethetnek, egy Károlyvártól Sziszekig terjedő vaspályánál nem lehetne, nem kellene többet tenni. Én tehát ennél mindenesetre többet kívánok, de kész leszek mint részletes foglalat min­dent elfogadni, mi a kereskedés jelen nyomasztó állását, bármikint elősegitendi. Én tehát a födologban t. i. a Dunát a tengerparttal összekötendő vonal iránt jelesen Vukovártól Fiuméig a t­­R-kel egyetértek, s az egyes pontokra, mellyek a szabad concurrentiára kitüzendők volnának, további fel­szólalásomat fentartom. 504 Pozsonyi ujdonságok. Pozsony, oct. 28. Országgyűlésünk csakugyan vé­ge felé közéig , a primási belpalota házgondnokához rende­let érkezett, miszerint a termeket czélszerüleg előkészítse, s ha ja küldessék fel a szükséges poggyász és eszközholmiért. Mint halljuk, a nm. cancellaria tagjai közül is már néhányan itt vannak­ — Szüretünk elvégződést. A bor minőségre néz­ve jobb a tavakinál, de mennyiségre sokkal kevesebb. A kója 9—11 forinton is kél. — Advinent állatseregletét le­vitte — itt egy arszlánt sem szeliditett meg, úgy hisszük, Pesten annál kevesbbé fog ez neki sikerülnie, miután ott kis­sé forróbb s ingerlőbb az éghajlat. — Idejáratunk még sok derengő meleg napokkal kecsegtet. — Az itteni kir. acade­­miában tegnap tartatott érdempénz-átadási ünnepélyről a t. olvasóközönséget jövő számunkban értesitendjük. Megyei tudósitások. Nyitra, oct. 23. Midőn égünk, melly alatt élünk, a késő őszi idő jelleméhez hiven, midőn teremünk, mellyben ta­nácsainkat üljük, a korunkhoz simuló haladás tekintetéből a jó s rész változatok és változékonyság színképeiül mu­tatkoznak, ez helyet engedve a női hallgatóknak is, amaz pedig majd szép, tavaszilag derült napokkal gyönyörködtetve majd czikiízó villámlások, s hatalmas mennydörgésekkel, mik e napokban sürk­ébben rázkódtaták meg lakjainkat, sem­mint nyaranta, majd hideg, télileg csípős szélrohamokkal ijesztgetve, ki fogja csodálni, ha köbleinket is inogható a

Next