Hirnök, 1844. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)
1844-12-10 / 98. szám
Nádor ő fenségének, mint a m. n. muzeum főpártfogójának följelentvén, tőle azon kegyelmes választ nyerte légyen, hogy ezen egysület a n. muzeum iránt tanúsított szives bőkezűségét a n. muzeum részéről illendően köszönje meg, melly levél örömmel vétetvén, az egyesület levéltárába tétetni határoztatott. ( 3) Indítványoztatván, miszerint legtöbb részvényesek azon óhajtásuk teljesülése végett, hogy hazai minél magasb érdekű történeti képek hová korábban készíttessenek, és egyesületi műlapnak választassanak, és így az egyesület a nemzetiség igényeinek megfeleljen, egy jutalomdij kitüzessék, mellyre csak honi művészek, vagy is ollyanok, kik vagy születésükre honfiak, vagy a hazában már megtelepültek , pályázhassanak; melly indítványnak mi módoni eszközlésbevétele az egyesületi igazgató választmányra bízatott. ( 4) Felolvastatott az egyesületi alapszabályok módosítása végett kiküldött bizottság jelentése , melly elfogadtatván, az igazgató választmány minden évben, az egyesületi elnök, titoknak és pénztárnok pedig minden harmadik évben választatni rendeltettek. A beadott szavazó czédulák szerint tehát az 1845. évre következő t. ez. részvényes urak választmány-tagoknak választottak, úgymint: T. ez. Aigner Miklós, Barabás Miklós, Bikessy László, Brauer József, Eckstein Adolf, Farkas Ágoston, Fáy András, Ferenczy István, Fröhlich József, Fromhold Károly, Hajnik Pál, Heinrich Nép. Ján, Hengelmüller Mihály, Horváth Lázár, Jakab István, Karlovszky Zsigmond, Kendelényi Károly, Kiss Károly, Kubinyi Ágoston, Leimberger Mihály, Lukács Móricz, Marastoni Jakab, Memlauer János, Mahr Antal, Müller János, Ney Ferencz, Ordódy Flórián, Orczy György báró, Peregriny Elek, Rosti Albert, Rosier Móricz, Sartory János, Shedius Lajos id. — Serényi László gróf, Steinbach Károly, Szabó János, Szekrényesy József, Tasner Antal, Trefort Ágoston, Ziterbarth József. — 5 Az ev. évi nov. 21-én tartatott választmányi ülés alkalmával, az igazgató választmány a fennálló egyesületi alapszabályok szerint, saját köréből választatni rendelt igazgatók választásához fogván, igazgató választmányi elnöknek báró Orczy György, alelnöknek, gróf Serényi László, — és pénztárigazgatónak, Hengelmüller Mihály urak választattak. Közli Ritter Sándor, egyesületi titkár. Nagyszerű bútorgyár felállítása Kosztolányban Bars megyében. F. é. nov. 7-kén, Koszto- lányban a ghimesi uradalom barsi részében egy ünnepély ment végbe, melly honi iparunk fejledező világára szelíd jelentőséggel mosolyg. Tudniillik Manhsteini Wildner Ignácz azon napon, az ugyanott épített és Rollés Schwitgné-féle bécsi gyárból a legszilárdabb gépekkel ellátott bútor- és talajkockagyárát (heubel- und Parketten-Fabrik) ünnepélyesen fölszentelteté. A háládatosság is azon honosítási kitüntetésért, mellyel őt az 1840-diki országgyűlés a hiteltörvények szerkesztése alkalmával tett szolgálatai tekintetéből megtisztelte, őt arra birá, hogy uj hazájának tettel szolgáljon, s az iparmezejéni bizonyos vállalatba nevezetes tőkepénzt fektessen, melly azon vállalat sikerültével másokra nézve is buzgó versenyzésül, s ekképen a honi ipar előmozdítására nevezetes emeléséül szolgáland. Ezen gyár helyéül nevezett polgártársunk a ghimesi uradalmat választá, hol már Bertier urnak igazgatása alatt egy czukorgyár több év óta teljes virágzásban díszült, mellynek birtokosa gr. Forgách Károly fő pártolója mind a művészetnek mind az iparnak, s birtokosnője teljes lelkéből járul az eszményi jónak magyarhonbani valósításához. Ghimes fenséges tölgy-erdőkkel bír, mellyek okszerű gazdaságilag megkimélvék, s mellyek ekkorig igen csekély kivétellel csak tűzifák nyújtására szolgáltak. Miután azonban Wildner az 1843-as decemberben egy fa-szerzési és szállítási kötés által a szükséges tölgyfa iránt magát biztosította, legott a létesítéshez fogott. Mindjárt 1844-dik évi januárban megjelentek az első telepesek Kosztolányban, s az építésre szükséges előmunkálatokat elkészítették. Az építés apr. hónapban meg is kezdetett és a nem kedvező időjárás daczára gyorsan folytattatván, nov. elején már a főépület, valamint a gépezet és mellékképitmények is készen állottak, s a gépek mind felállítottak. Nov. 7-én mozsarak durrogásai alatt megjelentek a hivatalos vendégek Kosztolányban, s ennek templomában Eidecz plébános ur által ünnepélyes nagy mise tartatván, melly alatt a szertartások mozsárdurrogásokkal köszöntettek, annak végeztével harangzúgás alatt a gyárhozi ünnepélyes menet kezdődött, mellynek valamennyi gépei virágokkal és szalagokkal ékesítve valának. A fölszentelési ünnepélynél ismét dörgöltek a mozsarak, a hat fűrészelő lappal készített fűrész, a nagy és kis körfűrész, a koronggép és emelőgép egy pillanat alatt mozgásba indultak, s munkásságuk gyorsaságát és erejét az örömmel és bámulattal eltelt vendégeknek hatalmasul mulatták, melly bámulat annyival nagyobb volt, mivel rindazon gépek csupán egyetlen egy vizi kerék (26 láb átmérőjű) által hozattak mozgásba. Az erre következett lakománál zajos éljeneknek és mozsárdörgéseknek közepette több poharak drittettek felséges urunkért, szeretett hazánkért, az ipar tettleges előmozdítóiért stb. és az örvendező társaság azon vállalat sikerét szívesen és őszintén óhajtó kivánatai nyilvánításával csak későn oszlott széllyel, este pedig a gyár kivilágíthatott. Adja az ég, hogy ezen vállalat mentül jobban virágozzék, s virágzása által több hasonlókat is létesülésre buzdítván, hazánk, egyéb intézményeknek is segítségével a jólét mindig magasbuló fokára emeltessék. Az előttünk tudvalevő biztos szármitások szerint csupán az utak részállapota veszélyeztethetné a vállalatot, azonban ezeknek javítandása iránt is ígéretek tétettek, úgy, hogy azon örvendeztető kilátás kecsegtet benőnket, miszerint különösen a talajkoczkák ’/4 részbe, s még olcsóbba is fognak kerülni a jelen gyár által kiállítva, mint ekkorig kerülőnek. ( CBH.) Erdélyi hírek Háromszéken Nagy-Borosnyón ismét nov. 14-kén, esti hét órakor nagy szélvész robajjai közt kezdődött s rombolt tűzvész vala. Egy óranegyed alatt, az észak-nyugoti szél fuvalma irányában, falunk derekán átrohant a gátolhatlan tüzár; s 24 házi családnak 42 épületei, mellyek közül 9 lakház, levének a dühös elem ragadományai. Az ínség leirhatlan, mert jelen van a tél, s némelly a tűzkármentesítő egylettől is, részvétlenségük miatt segélyteljességgel nem, vagy nagyon csekély mértékben várható házi családok éppen semminemű javaikat sem mentheték meg. Már három hónap alatt itten Nagy-Borosnyón négyszer gyújtottak. Az első is nagy pusztítást hagyott hátra, mint az már a Vasárnapi újságban közönségessé van téve, a más kettő megelőztetek. Rebegéssel megyünk estve ágyunkba, rebegés űzi el az álmát szemeinkről, rebegés s aggodalom közt viradunk reggelre. Hálanyilvánítást tenni ezennel egy nagy kegyessségü jótevőnk iránt hálaérzetből folyó tisztemnek tartom. Zabolai m. g. M. B. ő nagysága a Nagy-Borosnyó mellett elvonuló országúton jöttében szemlélője vala a viharos éjbeni borzasztó kivilágításnak, s meghaltá az ínség s kétségbeesés sajtolta sajtokat. Másnap zabolai udvarából 20 véka búzát, ugyanannyi rozsot méltóztatott küldeni az elszerencsétlenült házi családok némi enyhítésére, olly arányban kiosztandót, miszerinti a lakházuktól is megfosztatott szerencsétlenek kétkét részt, a többiek egyegy részt kapjanak. Rendelete legottan pontosan s hála-könnyek közt teljesitetett. Plato mondá: „jóltevőség teszi istenséghez hasonlóvá az embert.“ De ki is kóstolhatna édesb örömet, mint ki könyörülő, jótevő? Élvezze e nagysága az illy édes örömöt hosszú ideiglen e földön. — Háromszéken napirenden vannak a gyújtogatások. Gidófalván minap csak egy éjjel háromszor gyújtottak, Störispatakon rövid idő alatt kétszer, Kisbaczonban ötször. Egy rögtön törvény hihetőleg többet segíthetne e bajon, mint minden prédikálásunk. Nagybritannia. A most olly sokszor vitatott éjszakamerikai egyesült státusok praesidensválasztása felől így nyilatkozik a Globe : ministen lapjaink Polknak most biztosított praesidenssé megválasztatása fölött nagyon koszosan kelnek ki, és mi következtetjük ezekből, hogy ministerjeink ezen választási harcz fölött épen nem örvendnek. Angolországnak az új elnök személyéhez semmi köze, és csak annak kereskedési politikája leginkább az, melly a britt érdekeket lényegesen érdekelheti. Épen ezen kérdés is látszik annak, melly a megválasztatást eszközlé. Claynak ragaszkodása a fennálló vámárjegyzékhez, és Polknak hajlása egy liberális kereskedési politikához jó oka látszik lenni az előbbi mellőzésének, és az utóbbi megválasztatásának. Épen ezért elégedetlenek egyedárusaink Polk megválasztatásával, mert, ha Éjszakamerika jelen tarifáját egy szabadelműbb váltaná föl, és ezáltal a mostani vám a britt gyártmányokra nézve mérsékeltetnék, megszűnnék monopolistáinknak az amerikai gyártmányok vámárjegyzékének megtartására nézve a földrügy, és ekkor egy sürgető alkalom ajánlkoznék egy részünkről a szabadszelleműbb kereskedési pontba fölélesztésére. Hogy Polk a Texashozi csatlakozás pártolója, megválasztatására bizonyára semmi befolyással nem való, és maga a csatlakozás ezáltal éppen semmivel sem mozdultatik elő, miután Texasnak uj praesidense Jones úr az úgynevezett britt párt, melly a csatlakozás ellen van, élén áll, és az éjszakamerikai Senat utolsó szavazatával elég határozottan ugyanezen értelemben nyilatkozik. A többi Polk irányábani ellenvetések meglehetősen súlytalanok, és Nagybritannia státusérdekeit kevéssé érdeklik. Hogy a rabszolgaság Amerikában fenáll, ezt panasztanunk kell, azonban ez tisztán amerikai kérdés, mellyhez Britanniának semmi köze. És el nem kell felednünk, hogy rabszolgafölszabadításunk csak kevés évek sorával lépett életbe.“ London, nov. 27 Írják, hogy a parlament megnyitása február 4-én fog bekövetkezni. A dublini repealegyesület befigyelése, mivel O’Connell Dániel először jelent meg ismét benne, nagyon népes volt. O’Connell Móricz úr szólíittaték fel az elnökségre. A szabadiló Moriarty ír-katholikus philadelphiai lelkészt vezeté be, melly, mint megjegyzé , által jött, hogy az ott elnyomott írek ügyét tulajdon honfitársainál képviselje. O’Connell nyilván is egyszersmind, hogy az amerikaiak rosz emberek lennének, ha a katholica vallásuaknak a szörnyű üldözések ellen biztosítást nem nyújtanának, mellyeknek azok nemrégiben kitéve voltak. Moriarty úr most maga emelt szót, és mondá, hogy ő és a többi Amerikában levő Írek Irhon iránti ragaszkodásukból mit sem veszitenek, és érte még mindig, hogy ha a szükség úgy hozná, készek meghalni. Igaz ugyan, hogy mint katholikusok Philadelphiában iszonyú üldözéseket szenvedének, és ő maga nyilvános utón majdnem megöletett, mégis elhatározvák, vallásukhoz szilárdul ragaszkodni, és szükség esetében annak védelmezése közt meghalni Gyalázat az amerikaiakra nézve, hogy ők most az íreket kiirtani törekszenek, mellyeknek több kőszénénél tartoznak, mint bármelly más népnek, (tetszés). Miután Bay ur, ki legközelebb Londonban volt, és O’Connel Vilmos ur a londoni repealelnök, az ott és Manchesterből érkezett nevezetes adóról jelentést tettek, megkezdő O’Connell a nap tulajdonképi beszédét, mellyel, egy „repcalérli hurrah“val megnyita. Lényege annak, mit mondott, ez: „A mai nap első napja egy harczmenetnek, és mi utóbbit magasak bátorsággal, tetézett elhatározottsággal és megfeszüléssel fogjuk elkezdeni. Az idő, másoktól segítséget várni, lejárt, és én régi mondásomat ismétlem, hogy ha szabadok akarunk lenni, nekünk kell az első csapást elsujtani. Ez volt sok évek óta vezérelvem; ezen lobogó alatt eszközlöm az emancipatiót, és bizton remélem, hogy ugyanazon lobogó alatt keresztülviendem a repealt is. Mindenekelőtt szükséges, hogy jelen helyzetünket világosan fölfogjátok. Én magam legjobb reményeket táplálok, de hogy nézeteimet világosítsam föl előttetek, azokat ismételnem kell. Ellenvetik nekem, hogy beszédeim semmi újat nem tartalmaztak; igaz, hogy az ír sérelmek szomorú történetei nem újak. Mai föladásom a repeal iránti részvét történetét ismételni.“ — A szónok keresztülment rajta egész a statusperig, és mondámi vétket követtem el? Nyilván nem tudták azt megjelölni, mert hogy azt megtehessék, annyi szót csináltak. Összeesküvésről szóllottak. Hol vala az ? Ha kiköltetett, hol volt a tojás ? Sajnálom magam, mert olly vádpontok következtében ítéltettem el, mellyek minden angol bíráktól helyteleneknek nyilváníttattak. Jövök most a whigekhez, és kijelentem, hogy nem akarom őket a kormányon látni. A tervek nyilt ellenségek, és azokkal jobban tudok kész lenni. Ha azonban a vhigeket az igazi utón találandom, minden tartózkodás nélkül hozzájuk csatlakozandom. Mi a forykat illeti, soha sincsenek, még történetből sem, az igazi utón Egyébiránt a vhigek soha sem valának oly gyűlöletesek Irhonban, mint most. Hirlaporganonjainak dölyfe tisztán kiállhatatlan, és én legnagyobb megvetéssel daczolok ezen sajtóval. Pöröm már végezve, de milly kárpótlást fogadok el a rajtam elkövetett méltatlanságért. Én most az angol érzelem mélységét mérendem. Ha az angoloknál irániami részvét semmi bizonyságát nem találandom, megvetendem azt, hogy hozzájok menjek, és agitatióimat Izlandra szoritandom. Óhajtom, hogy az egylet tanácskozzon a leendők fölöd. Nekem tétettek ugyan szövetségi alapokon nyugvó ajánlatok, meilyeket vissza nem utasítok, de nem tudtam kipuhatolni, miből áll ezen szövetségterv. Óhajtom a kibékülést, ki hozzám csatlakozik Izland mellett, esküdt testvérem. Nem repealisták csúfoltak ki kibékülési szándékomért, és a franczia sajtó is megtámadott, azonban én olly keveset gondolok azon vallástalan lapokkal, mint a „Constitutionel“ és „National,“mint Lajos Fülöp hírlapjával a „Journal des Debats“val és magával Lajos Fülöppel. Hogy ismét a szövetségre visszatérjek, soha sem egyeztem Irhon legkisebb jogának föláldozásába, és soha sem teendem azt; azonban ha egy font sterlingért 20 shillinget és még azonfölül 10-et kaphatnék, örömest elvenném. Kinyilatkoztatom azonban most, hogy a foederatisztus egy balkát sem ér, a foederatisták nem gyermekeim, és semmi közzel sem akarok lenni irántuk. Crawford úr egy ihoni parlament tervével bizonyosan csak tréfált, és minden esetre rám nézve a federalismus eszméje befejezetten áll.“ — A szónok a szövetségi acta történetét mondá el, az e melled gyakorlott megvesztegetések, csalásoknak stb. azonban félbenszakasztá beszédét azzal, miszerint, nehogy hoszszas legyen , a tárgyat a jövő hétre teszi át. Aztán mondá: végül indítványozom, mikép egy birtokág küldessék ki, melly kipuhatolja, mikép lehetne elérhető a statusper parlamentáris megvizsgálása, és hogy továbbá Sharman- Crawford úr levelei egy választmánynak adassanak át tiszteletteljes átvizsgálás végett. Indítványomat egy praeservatív társaság iránt még el kell halasztanom, mert fölállításának több akadályok állanak ellent, mint hivom.“ Az agitator még következő pontokra figyelmeztető, mellyeknek megfontolását a jövő heti gyűlésben indítványozandja : 1) Az 1801 Unió nem volt szerződés vagy alku Angliával, hanem az ír nemzetre rátukmáltatott, hatalom és csalárdság által. 2) Az unió Izlandra nézve a legkárosabb következésükön. 3) Na az egy őszintén gondolt unió lett volna, Izlandnak legalább 175 tagot kellett volna a parlamentbe küldenie 100 helyett. 4) Az irhoni választók száma a legigazságtalanabbul megszonttatott: Angliával 100 érettkorúak közül 22 választói joggal bírnak, Irhonban 200 egyénre egy választó esik . 5) Izland kénytelen volt Skótiánál 2, Angliánál 4 esztendővel többet várni helyhatósági reform után. 6) Az ir municipal reformacia fölötte hiányos. 7) A városi testületek illetőségei nagyon megnyirbáltatók, megcsonkittatlak, vagy sükélletesen megragadtattak. 8) Az ir nép kénytelen két egyház föntartására áldozni, mellynek egyike a kevesek és gazdagok, másika a sokak és szegények egyháza. 9) Az unió által Irhon hallatlan fiscansi elnyomatás martaléka jön. 10) Az unió az absentismus és egy távol törvényhozásnak és törvénykezésnek káros hatásait szaporitá. A Mathew alyaérti aláírások nagy rokonszenvre találnak a britt nemességnél, a protestánsnál úgy mint katholikusnál. Devonshire herczeg 100 fontot írt alá azon megjegyzéssel: „a joggal tisztelt, és közösen nagyrabecsült, jó és jóakaró Mathew atyának.“ A navarrai hős is, Sir Codrington Edward 5 fontot áldozott, egy levéllel kisérvén azt a gyámolitó bizottmányhoz, mellyben kimondja meggyőződését, hogy az angol hajósok közt terjedő mértékletességgel egészen megszünendik a gyalázatos korbácsolási büntetés. 576 Ausztria. Nov. 21 éves a török határról Írják : Birago austriai császári ezredes, ki minap egy különös küldetésben a Duna torkolatokat szemügyre véve, és a földet a csatornaépítési tervre nézve megvizsgálta, e merény kivitelének költségeit csak 4,000,000 forintra becsülé. Francziaorszság, Páris, nov. 29-kén. A lengyel kivándorlónak ma ünnepük az 1831. év nov. 29-i évnapot, de most sem egy közös ünnepélyre egyesülten, hanem három külön pártra oszolva, s a köztök folyton élő meghasonlás képét mutatva. Az aristocraták, a democraták, és az ezek közt álló középpárt, egy neme a Tierpártnak, egymástól elválasztottál, zárták istentiszteletüket és ünnepélyeiket. A democraták, számszerűit a legerősb párt, istentiszteletét a st. Germain de Prés templomban ülő, és ma egy közös asztalnál egyesülendnek a Barrier du Maine előtt, mellyhez több meghívások történtek Francziákhoz, kik ugyanilly színezetű párt lévén, Legyelország ügyét nagyon melegen pártolják. A középpárt pedig, élén Dvorniczky tábornokkal, Schneiderrel, (Sznayde) és pár néhai ministerrel, Senatorral és követtel, a st. Rochi egyházban egy csendes misére gyűlt össze, mellynél a Batig-