Hirnök, 1844. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)

1844-02-18 / 14. szám

ök elestek, midőn mellettetek harczoltak. Felsegítettünk ben­neteket hervadhatlan borostyánok nyerésére, halhatatlan dia­dalaitok kivivására. S most béke idején kérünk benneteket visszaállítására azon parlamentnek, mellyet tinmagatok tör­vényeitek s nyelvetekkel ide t­ltetétek, s melly később törté­netünk szomorú szakában, a rémület pillanatában, tőlünk el­vetetett. Ha valaha vétket követtünk el, úgy meghasonlásunk és gyengeségünk voltak azon vétkek.“ Végül igy fejezé be: „Önök türelme, uraim, kimerítve; ha a tárgyhoz illőleg szólottam, kivánalom teljesült; ha hiányosan beszéltem, úgy a képesség hiánya volt az, nem pedig az ügy iránti lelkesedésemé. Sime uraim, mondják ki ítéletüket, melly önöknek a szerint, mi mondatott, s azon jobb alapokok szerint, mellyeket saját be­csületes keblükben találandnak, igazságosnak látszik. Bár­miét fog is az hangzani, jogszerű jellemét soha kétségbe nem vonandom; mert azon Férfiú, ki a jury itélelmondásában két­séget helyez, meggyalázza országát s megsérti a biró fedhet­­lenségét. Hozzanak ítéletet, melly az igazsággal megegyez­­tethethető lévén, a szabadság felé hajoljon; ítéletet, mellyet az igazság sugal, de melly a vádlott férfiaknak kedvezzen, kik­nek a korona nyomatéka, hatalma, befolyása, s a tán még hatalmasabb előítélet ellen kell küzdeniük; ítéletet, melly tán bizonyos pártnak váratlan leend, mellyet azonban a keblük­ben részrehajlatlan intő helybehagyand. Ítéletet, illőt a nagy­lelkű ir gentlemanhoz, illet egy szabad nemzet jogai és sza­badságai méltó és rettenthetlen őreihez.“ (A beszéde végsza­kasza alatt hangtalan csend uralkodott, s a szónok köt tet­szésmoraj között ült le, mellynek hangos kitörését csupán a főbírónak előbbi intése akadályozás . Utána O’Donagh úr kezdé Barrett a Pilot szerkesztője védelmét, melly az időnek előrehaladta miatt nem sokára félbeszakasztatott, s folytatása a következő ülésre halasztatott. A febr. 3—ki ülés kezdetén O’Connell megkérte a bíró­kat, hogy azon tekintetből, minthogy ő különös, a többi ügyvédekétől eltérő irányt szándékozik követni, s azonfelül is O’Donagh előadása csaknem az egész ülés idejét igény­­lendi, neki megengedtetnék, hogy nem ma, hanem csak hét­főn szólalhasson fel. Viszont ígérheti a törvényszéknek, hogy azt, mit mondani akar — s az nem sok — még inkább meg­rövidíteni s egybeszorítani fogja, ha tudja, hogy előadásá­nak hétfőig halasztása megengedtetik. A főbíró O’Connell kérelmét készséggel fogadta, s kérdezte, valljon Steele úr szót emelend-e, mire O’Connell tagadókig válaszolt. M’Do­nagh ,folytató tovább Barrett ur védelmét s a baltinglaszi, mullaghmaszi s egyéb repealgyülésekröl felvilágosítást nyúj­tott, kiemelvén azoknak békés, rendszerető, törvényes jelle­mét. Áttért azután a „Pilonban megjelent czikkek védelmére, s végül azon meggyőződését fejezé ki, hogy a jury igazsá­gos ítéletet hozand, s ezen ítélet védenemét ártatlannak nyil­­vánitandja. — Utána még Heim­ur védelmezte röviden Steele urat, minek végeztével az ülés jövő hétfőre halasztatott. A torylapok előkészíteni kezdik pártjukat a dublini vád­lottak felmentésére, s a Morning Post íratja magának Dublin­ből, hogy Whiteside ar igen kedvező benyomást okozott a vádlottak részére, s hogy jobban kételkednek, mint valaha, hogy a vádlottak elítéltessenek. A Dublinben január 13-kán tartatott katolikusok nagy­gyűléséből kiküldött biztosság közönségessé teszi most az akkor hozott végzések következtében tervezett, a királyné és két parlament házhoz felterjesztendő kérelmeit, valamint egy 3—400 városok és helységek névjegyzékét, mellyekben már a katolikusok hasonló gyűléseket tartottak, és a nagygyűlés­ben hozott végzések iránti megegyezésüket kimondták. Fr­ancziaország, Páris, febr. 7. Francziaország kanczellárja, báró Pas­quier, súlyos betegségben­ fekszik, s igen kételkednek felgyó­gyulásán. Életének 77 évében van. Már­is Broglie, Malé, sőt az idősb Dupin is neveztetnek, mint e fényes és fontos mél­tóság után vetélykedők. Berryer, Valmy, Larcy, Larochejacquelin és Bourdon urak helyébe követválasztási napul Marseille, Toulouse, Mont­pellier, Ploermel és Doullensben kbr.rendelet által legközelebbi mart. hó második napja hatáoztatott. A kamarának a másod oktatás iránt előterjesztett tör­vényjavaslat 28 szakaszban következő lényeges­ határozato­kat foglal magában: A másod oktatás magában foglalja: az erkölcsiség és vallás, ó és uj nyelvek, philosophia, történet, földtan és mathematica tanítását. Minden franczia, ki 25. évét elérte, magánintézetet állíthat a másod­oktatásra, vagy annak egyes részeiből előadásokat nyithat, ha 1) mai­ejétel erkölcsisége felől jó bizonyítványt mutathat, 2) ha a tudomá­nyokból tanári oklevéllel bír 3) ha bebizonyítja, hogy semmi fel nem hatalmazott egyházi gyülekezet vagy társulathoz nem tartozik, s 4) tanulmányi és helyi tervet nyújt be, s egy e czélra rendelt jury vizsgálatát kiállja. Egy illy jury minden akadémiában létezik, s képeztetik: az akadémia igazgatójából, a státusügyvéd, a maire, egy kath. papból a kit a közoktatási minister a püspök javaslatára választ.­ A vizsgálatok nyilván történnek, a vizsgálat tárgyait a tanulmányi főtanács határoz­za meg. A magán­intézetbeli tanítóknak erkölcsiség fölötti bizonyítványra és tanári oklevélre van szükségük. Illy in­tézetek tanulói a statuscollegiumokéval egyenlő joggal bír­nak, azaz két évi tanulás után tanári vizsgálatra bocsátha­tók. A közoktatási miniszer a magán­intézeteket bármelly órában, s hányszor akarja, megszemléltetheti. A 12—15 czik­­kek büntetéseket határoznak e szabályok áthágói ellen. Az­után a számarányra vonatkozó határozatok következnek, melly arányban t. i. papi másod oktatási intézetek növen­dékei a vizsgálatokhoz bocsáttathatnak. Egyébiránt az utób­biakra nézve az 1828-ki jun. 16-ki rendeletek épségben tar­tatnak. Mária Krisztina királynő Spanyolhonbai elutazása ismét elhalasztatván, febr. 15-kére tűzetett ki. Algíri január 19-ki tudósítások következtében hallik: „•Itt az utczákon sok szerencsétlen gyarmatosokat látunk, kik gyakran munka és kenyér nélkül csavarognak, t. i. mivel fe­­lette sok embert jegyeztek föl Toulonban a gyarmat-uti le­vélben és ide hozták, úgy hogy koldusokkal felette terhelte­tünk. Néhányan, kik még egy kevés pénzt takarítottak, semmi illendő munkát nem találnak, mert a kormány mit sem készí­tett elő, hogy ezen új jövevényeket foglalkozással ellássa, nehogy tehát a nyomornak ezen jelenetei Algírben igy ma­gukra hagyassanak, a gyarmatosok Algír környékeibe szál­líttattak át. Spanyolország­. Jan. 31 -ki madridi hírlapok jelentik, hogy don Francis­co infans leányainak egyike szintazon betegségben szenved, melly anyát ragadá el. A herczeg nejének vesztessége által mélyen megilletődött. Az infánsnő holt­teste gazdag ékességü koporsóra tétetett, melly négy alabárdos és két kir. testőrtiszt által folyvást őriztetett. Az udvari gyász 31-kén kezdődött. Madridi legújabb tudósítások szerint febr. 1-ről tegnap estre a kormány tudósítást von, hogy Alicanteben felkelés ütött ki. Forradalmi junta állíttatott fel. A főkapitány és a politikai főnök a felkelők által véletlenül megrohantattak, az alicantei őrségben fekvő tartományi ezred főtisztje elfogatott s a lázadók kezeiben van. Az ezred maga, melly nem akart a mozgalomhoz csatlakozni, lefegyvereztetett s a városból eltá­volíttatott. A junta elnökévé bizonyos Pantaleon Bonnet ne- i németor­­zág. A lipcsei hírlap Wiesenthalból, a szász érezhegységek­­ben, febr. 5-ről jelenti: F. év jan. 5-ke óta a mai napig ná­lunk még nem szű­nt meg egészen a havazás. Azért utczáink és utainkon hegyekké tornyosult iszonyú hótömegek hever­nek, úgy hogy a hó e rendkívüli nagysága miatt majdnem senki sem volt képes lakásából kijöni, mielőtt nagy erőlködés­sel órákig tartó munkával a havat széthányta s magának rést tört. Több ház egész a födélig hó alatt fekszik, s majdnem minden lakások az első emeletig hóba temetvék. A kertek sö­vényeit már nem láthatni, ugyszinte az ültetett fákat sem, fő­leg azon emelt utón, melly Gottesgabe felé vezet. A közön­séges posta már több ízben elsülyedt a nagy hóban, s úgy kellett kiásatnia. Minthogy a hó tömérdeksége miatt senki nem képes az erdőbe menni a szükséges fáért, főleg sze­gényebb lakosaink nagy szükséget szenvednek, mivel egy­szersmind a hideg is igen nagy. J Amerika: Uj-yorki jan. 48-ki tudósításu­k szerint a tarifa­ remélt megvizsgálása bajosan történendik meg, minthogy Pensylva­­nia status, eddig legszilárdabb képviselője a szabadkereske­désnek, határozottan a védrendszer javára, e szerint a tarifa szabadabb megállapítása ellen nyilatkozott.­­ Azon üzenet­­ben, mellyel Tucker kormányzó Missisippi status törvényho­zását megnyitó, a nép adóssága fizetésének megtagadása miatt nyilván dicsértetik, s ezen cselekedet mint jogszerű és alkot­mányos, magasztaltatik. — Egy cincinatii gőzös törésénél 30—40 személy vesztette életét; mintegy hason számmal csak nagy bajjal menekülhettek meg. 1 r­o «I st í o au. „A magyar szókötés főbb szabályai. — A magyar tudós társaság külön használatára. Budán, a m. kir. egyetem betűivel. MDCCCXIIII.“ (Folytatás.) 21 1. „tied, tiednek stb.“ te­ed, teednek h. minden bi­zonnyal hibás szokás; s így hát elhagyandó; te, meg ti vagy ti nem egy. 23 1. A 3­ alatti első példa, mivel kétfelé magyarázható, hibás: „te és Pál előre mentek1­, így is érthetem: tu, et Paulus praecesserunt, meg igy is: tu, et Paulus praecedilis; meg­mondja ugyan a szabály, hogy az ige a méltóbb személlyel (9 1. szerint a másodikkal­ egyez meg, de írásmódunk hiánya, melly a két különféle rövid e hangot egy azon jeggyel teszi ki, a „mentek“ igét kétes értelemben hagyja. 26 1. „nagyon tiszteltem hősötöknek stb.” Ezek ötök vagy csak tök rag egyáltalán korcs magzatnak látszik, s második sze­mélyi birragul épen nem helyes. A második személy többes számú birraga a te névmás többese, s így nem lehet tök, hanem tek (te-ek, tök helyett­, melly néha segéd előhangzóval (e, e)­ragad a birtoknévhez, p. o. kép-e-tek, vér-é-tek, hös-e-tek. Mikor ezen rag igékhez, főleg a t végzetü múlthoz, járul, könnyen összeté­veszthető, mivel egészen egyenhangu, ugyanazon igének létező ala­kú s jelentő jelenidejű­ egyes első személyével, p. o. kedveltetek, nem tudom, ha én kedveltetek-e jelenben, vagy ti kedveltetek múltban valamit. Illy esetben, gondolnám, úgy kellene e kettőt megválasztanunk, hogy a múlt idejű s második személyt értő igé­ben a végső tek szótag e-jét visszadülő íkkel­­é­ jelöljük. — Ad vocem: ík „No már hogyan van ez a szó írva?“ fogja valaki mon­dani, de megkövetem becsülettel, méltóztassék kihallgatni okaimat. Cuneus, der Keil, és ornamentum, die Zierde bizony igen elütő dolgok egymástól, s azért mind a latin, mind a német nyelvben neveik is különösek. Már nem látom, mi rokonságot találunk köz­tük mi magyarok, hogy mindkettőt ék-nek nevezzük. Népünk csakugyan egyátalán ík-nek mondja a cuneus-t, s igen valószínű, hogy ez az eredeti kiejtés­ származhatott t. i. ezen név az ij-ból­­arcus, lí képző által, mikint t, i. ennek szorító, feszítő ereje K­is Futár. van, úgy az ik által, midőn ez a hasadékba beszorul, befeszül, ugyanazon siker eszközöltetik. Ez okon látszik nekem cuneus je­lentésre alkalmasnak az ik szó, melly aztán ama vonatkát is je­lentheti, mellyel hosszú hangzóinkat megjegyezzük, s mellynek ik alakja vagyon. 30 1. „szélesség“ e h. jobb szély­esség, a szély­ből­­latitudo, margó, mert szél-ventus. Amabból erednek: elszé­­lyedni-dissipari, elszélyesedni-dilatari, széllyel vagy szélyt-,szét­­verni-dispellere; szélyesség a szél­­lyel azon értelmű, mint ür, és ür­esség. A propos­ ezen a lapon talá­lom a papiros szót, melly t­ör idegen, 2­or még csak messziről sem mutat akár az anyagra, mellyből a mi papirosaink készülnek, akár azoknak alakjára, rendeltetésére vagyis használatára. Bátor vagyok ajánlani kétféle szót: Lrcza vagy Hartyány; amaz je­lenti a papirosnak irás­ra használatát: emez alakját, melly hár­tyához hasonló. Tehát eme szólás­módot: „de charta ad papyrum describere“, I re zárd­ hártyányra írni mondanám magyarul. 31­­. „réf a 13. 1. „rőf”-nek iratik, miért nem egyképen? akár az első, akár a másik alakban; mert mondják így is úgy is. U. ott. ,,hosszúsági' há tán rendesebb a hosszúság, mint lassú-ból lassúság, nem lassúság. Vagy tán /zo^^-ból lett a hosszúság? nem gondolnám, ugyanis ság-ség képzővel egy azon gyükű szavakban nem a fő-, hanem a melléknévből al­kotunk újabb főneveket, p.o. ür,üres,üresség, nem ürség, adó, adós, adósság, nem a­dós­ág. 34 1. b­. és 35­­. c­. A mi e pontokban a só so­s egyéb végzetű nevekről a fölső fok (superlat. gradus) képzésére nézve mondatik, jó volna egyéb — főleg rőfös terjedelmű — szavaink­ra is alkalmazni, p. o. legközönséges, legigazságos, legengedé­­keny, legmúlhatlan, legengesztelhetlen stb. Mert ha a leg­eléggé kifejezi a fölső fokot ezekben: leghátul, legesül, legfönt, legfőké­­pen, legszépe, legjava, nem látom, miért volna szükséges mondani: legigazságos­­a­b­b, leg­engedelmes­­e­b­b stb. 35­­. A névmutatóról szóló a† alatti szabályt tévesztőnek ta­lálom. Az mondatik ott, hogy az általá­nos eszme névelőt kíván. Sőt inkább, ha általános, nem kíván névelőt, mert a névelő min­dig különös kimutatásra szolgál, s épen ez az oka, hogy tulaj­don és birtok­ragos nevek elől rendszerint kimarad, ezek már amúgy is ki lévén mutatva. Azon példa, melly fölhozatik: „A tűz éget“ kétfélekép magyarázható: sör A tűz (és nem egyéb­ éget; 2or A tűz éget, azaz: bir égető erővel. Innen kitetszik, hogy va­lamifelét kellene használni, mellyet a nyomatékos szóra függesz­­szünk. 36 1. Hogy a névelő (a, az)­­a közvetlen utána álló névre hat, nem mindig való, p. o. A Krisztus alapította két. anyaszentegy­­ház, az őseinknél divatos vendégszeretet. Ez alább 112.1., érin­tetik is. 37 1. A b}, c}, d}, valamint a 36.1. c}, d}, a} alatti szabályok véleményem szerint, nem helyesen kezdetnek névmutatós szókkal. Okát a 35 ik lapnál mondottam meg. Ugyanis nem bizonyos és m­egkülönzött, az­az kimutatott fogadók, házak, tulajdon­nevek, puszták stb. értetnek ott, hanem csak általánosan je­lentetnek ezek. Azonban megjegyzendő, hogy keresztnevek előtt többnyire ott áll a névmutató, p. o. Ki bántott fiam? Felelet/ A Jancsi, az Őrzsike. 38 1. ez alatt igen helyesen mondatik, hogy a névmutató több­nyire kihagyatik közmondásokban is, minek tehát 29 1. „Az ökröt szarvánál, az embert szavánál fogják?“ hiszen nincs itt bizonyos ökörről vagy emberről szó. Sőt a 10.1. sem mondanám: „ne úgy szeresd felebarátodat, mint a farkas a juhokat“ hanem, mint far­kas a juhokat. 28. 1. 2) alatt az utolsó példában szinte mindenütt elhagynám a névmutatót. Egyébiránt meg kell vallani, hogy név­mutatónk szabatos használatát még nem hoztuk tisztába. 40 1. „Minden egyéb esetekben“ há­tán jobb­ esetben. 45.1. „Jiljüku a német „feyern“ igének értelmében nem he­lyes, mert üd-salus lévén a gyök (honnan tíd-nap, üd-nep, ünnep), belőle Öl képző által ige alkottatik: üd-öl, s összeránt­va ü­ll vagy üli; s ettől az ül-sétlét ige egészen különös. Ne is gondoljuk pedig, hogy az ünnepek megüldlése az üléstől­ smio vette volna nevét: az üd-nek eszméje lappang abban, mert az ünnepek sunt dies salutis, üdvösségünk eszközlésének napjai. Minthogy a 7­ alatt a névutóknak csupán egyféle végzetű osztálya említtetik, könnyen olly tévedésre adhatna ez okot, hogy a többiekre e szabály nem illik; pedig nem úgy van, mert ezek is szintúgy ragozhatók, p.o .hídnak alája, bírónak eléje, fának alóla, vez­etett, ki hajdan Cabrera alatt parancsnokkodott. Azt is beszélik, hogy Madridban messze elágazó összeesküvés nyo­maira akadtak. Az alicantei esemény evvel összeköttetésben lenni mondatik. Már­is több elfogatás történt a fővárosban. A bebörtönzöttek közé számítják Manuel Cortina, Joachim Garredo, Antonio Garrica (ki madridi politikai főnök valat és Pascal Madoz urakat. A kormány rendszabályokat tesz az alicantei lázadás elnyomására; egy futár ment Barceloná­ba, mint mondják, parancsolatot visz Alicante ostromállapot­ba tételére. A ministerek egybegyűltek; hiteles részről hal­lani, hogy a cortesfeloszlatási rendelet aláírva. Ha legkisebb békétlenség mutatkozandik , Madrid ostromállapotba fog létetni. A febr. 8-ki Moniteur következő telegrafi sürgönyt közöl Bayonneból febr. 5-ről: „Tegnap a san sebastiani és iráni szabadosok minden nehézség nélkül lefegyvereztettek.“ Az alicantei lázadásról nem tesz említést, jóllehet ennek vala­mennyi lapok nagy fontosságot tulajdonítanak. Újabb tudósítások szerint jan. 30-kan Alicante még a felkelők kezében volt, Honcali, Valencia főkapitánya seregei­vel ellene indult, úgyszinte Concha tábornok is Madridból egy dandárral. Valencia több kisebb városaiban szinte zava­rok támadtak, de a seregek és lakosság által legott elnyo­mattak. Madridban január 22-én végeztetett be a scrulinium a pótlékválasztásokra nézve. A progressisták a­mint előre lát­ható volt, győztek. A szavazók száma 7013, absolut többség 3507re rúgott. Cantero, Angulo, San Miguel, Lujan köve­teknek választottak közel 1500 szótöbbséggel, helyettesek­nek pedig Mirales, Sagasti és Olozaga urak; ez utolsó csak 3687, tehát legkevesebb szavazatot nyert. A ministerjelölt, ki legtöbb szót nyert, Nocedal úr, csak 2988 szavat egyesít­hetett.

Next