Hirnök, 1844. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)

1844-12-13 / 99. szám

tartalma, de különösen szivnemesitő irányánál fogva is, ajánljuk azt főkép vallásos érzelmű hölgyeinknek. — Ó- Budán már nőruhákra való gyapjukelmét is készítenek. És igy egy részben segítve van a legnagyobb szükségen is, melly a hölgyeket annyira aggasztá. — Beimel könyv­nyomtató intézetét nevezetes változás, javulás éri a jö­vő évtől kezdve. Az intézet számára már­is igen csinos belük öntetnek, s több gyorssajtó készíttetik. Sok szeren­csét kívánunk ezen, irodalmunk gyarapodása, s a pesti könyvnyomók magas árszabása miatt annyira szükséges vetélytársi fölemelkedéshez! Éljen a concurrentia! s győz­zön a jobb ! — Egy időtől fogva örömmel tapasztaljuk, mi­­kint Egressy Béni zenésztársasága, megfelelve a közkívá­natnak, kivetkezék egyoldalúságából, s most már sok jó régi csárdást, s Rózsavölgyi művei közül is több jeleset játszik. — A jövő farsangon adandó magyaros tánczvigalmakhoz leginkább ajánlhatjuk ezen zenésztársaságot, melly minden­féle tánczzenét ügyesen játszik, s kivált a magyart ugyan­csak talp alá huzza. A körben is szívesen elhallgatnánk őket havonkint legalább kétszer, háromszor! Azonban a tespedésnek indult nemz­­közről még majd bővebben fogunk szólni. — A napokban Vörösmarty, Yachot Sándor s a Pesti Divatlap szerkesztője elött olvasá fel Petőfi legújabb nagy költeményét, illy czim alatt: János vitéz, s ezen, iro­dalmunkban még eddig szokatlan modorú népmese, mondja a Divatlap, szép költői kidolgozása mindnyájuk tetszését nagy mértékben megnyeré. Magas phantázia, sajátos népi elem, meglepő regényes irány bélyegzi az egészet, s ezen kalan­­doros csodás mesében költő annyira eltaláld a népies nyel­vet, s mese-előadási modort, hogy azt mind a mivelt közön­ség, mind a köznép nagy gyönyörrel fogja olvashatni. — Petőfi ez uj műve nem sokára sajtó alá kerülend, s biztosan merik állítani, hogy nagy tetszésben részesülend.—Pápafy Mária, l. Szász Mátyás pesti helyettes főbíró ur hitvese, ale­xandriai rokoninak meglátogatására utazván, a síktengeren várhányásban elhunyt, hült tetemeit,illő tengerészi szertar­tással hullámsírba mélyeszték.­ Csak néhány nap óta járnak ladikok Budapest közt, s már is nagy szerencsétlenség tör­­ténhetek, ha a gondviselés nem könyörült volna a vétkes gon­datlanság áldozativá szánt embereken. Sámson gőzös t. i. téli állomására törekedvén vergődni Ó-Budára, két ladik, botorul neki menvén a gőzösnek, felborult; az emberek mind meg­­szabaduttattak ugyan, de a hideg fürdő mégis könnyen né­hány emberhalált okozhat. És ez fényes nappal történt, kö­vetkezéskép csupán bü­ntetésreméltó hanyag gondatlanság­nak tulajdonítható! — Múlt héten a nemzeti színházat is ki akarták rabolni. Az ügyes tolvajok egymásra halmozott lá­dákon az első emeletre kapaszkodtak, ott a keskeny falpár­kány­zaton végig mentek, ablakot feszítettek ki, s a ház bel­sejébe jutottak, hol azonnal a szabók dolgozószobáját törték föl, honnan néhány félig kész ruhadarabot s több becses kel­mét loptak. A ruhatár ajtaját is feszegették ugyan, de azzal szerencsére nem boldogulhattak, s igy a kár nem igen tete­mes. Megjegyzésre méltó, hogy az őr egész éjjel kutyával járt a színház körül, s mégsem vette észre a tolvajok mű­ködését. — Lendvaynénk egészsége ismét javulni kezd. — Belgrádból tudósittatunk, — mondja a Honderű —­ miszerint Heilenbach báró zenésztársaságával ott mulatott skót hang­­versenyt adott a Mihály herczeg által a pesti casinoterem stíljében építtetett városházteremben, melly hangversenye­ken Mehmet Hafiz török pasán kivül a külföldi követek s az egész nándorfehérvári fashionable világ jelen volt, kivéve a fejdelmi házat, mellyből, a herczeg maga a hangászatot nem különösen kedvelvén, senki sem jelent meg. Ezenkívül H­­ur társasága működött az ausztriai consul által adatott három estélyben is, mellyekben hasonlag a belgrádi urvilág legna­gyobb része jelen volt. Nagy fogyatkozása azonban az itteni mulatságoknak a nők hiányzása. Ez estélyekben a háziakon kívül egyetlen egy növendég volt. Átalában nagy feladat volna — írja érdemes levelezőnk — itt hölgytársaságot ösz­­szeállítni, először azért, mert mind csupán szerb nyelven beszélnek, mi a külföldiekre nézve kellemetlen körülmény, nem értvén őket; másodszor pedig társalmi életreli fogal­maik még igen korlátozottak. — De hogy Hellenbach úrra visszatérjünk: e múlt hó 24-én szándékozott Belgrádot el­hagyni, azonban majdnem hajótörést szenvedett. H. ur. t. i. saját hajóján utazék s szándéka volt végig evezni a Dunán hangásztársaságával. Indultakor iszonyú szélvész kereke­dett, melly a hajó fölött csapkodd össze a felzudult hullámo­kat, annál hatalmasabbakat, minthogy épen mind a Duna, mind a Száva annyira megvan áradva, hogy az egész bel­grádi lapályvidék, a meddig a szem lát, viz alatt van. H. ur kénytelen volt holmiját egy hidason Pancsováig szállíttatni s ott gőzösen folytatni útját, miután hajóját a szélvihar haszon­­vehetlenné rongálta. Múlt hó 27-dikén hagya el Belgrádot. — Ender k. a színházunk jeles m­ásodénekesnője, mint hal­lók, elhagyja színpadunkat. Távoztának oka a magyar nyelv­­beni nem elég jártassága, melly működését rendkívül fá­rasztóvá nehezíti. Helyét, reméljük, Mochonaky-Paksiné asszony foglalandja el, kit színen látni a magyar közönség már rég óhajt. — Aligha van színpad együtt annyi jeles te­hetséget fölmutatni tudó, mint miénk. Hangszerzőkre van szükséged? ott van legelöl Erkel F. az élő zeneszerzők leg­elsőinek egyike, ott Doppler, Kaiser urak ; drámaírót ha ke­­ressz, ott leled Szigligetit, ott Czakót; bohózatokat Balog frand, s ha operaszöveg kell, Egressy Béninek szólt. Egres­­sy G. és Fáncsy urak az elméleti színészet körében legje­­lesb íróinkhoz tartoznak; Telepi ur igen jeles szindiszit­­mény- és arczfestő s igy tovább. Nevezzük Telepi ur most legújabban Döbblerféle ködfátyolképeket mutata, mellyek, ha T. ur a világosság kezelése körül nagyobb ügyességre teend szert, Döbleréit jócskán megközelitendik. Dicsérendő T. urnál, hogy mutatványaihoz mind honi tárgyakat választó. Nagybánya, nov. 29. E folyó hó szégyent tesz a lefolyt nyárnak minden havain: most élheljük sajátkép a tiszta derült napokat, az utak tetemesen javulnak, s ez­ért heti vásáraink is nagyok. A marha még most is kin jár, s igy a szénával lehet gazdálkodni. Nem a legjobb takar­mányt nyújtván a folyó év, sokan sok betegségektől féltik marhájukat, de legjobb a jó istenben bízni. Mások a netán kicsirázó, vagy már kicsirázott makktól féltik sertésüket, de nem jó minden beszéden elindulni. A jó búzának köble már 12 vs. is, meglátjuk mint lesz ezentúl. — A csizma rend­kívül drága. — Sertéshúsnak ája 14—13 kr., a marhahús­nak pedig 9, mit alapos okoknál fogva méltán drágálhatni.— A káposztát csaknem ingyen adják. A hal halpiaczunkon nagy ritkaság, minden egyéb bőségesen található. Szeretném tudni, mint jártak honunk egyéb részeinek gazdaszornyai liba­­hizlalással? mert nálunk a liba (bár­mit követett el vele az ember­ hizni teljességgel nem akart: bámultak ezen a mi asszonyaink, mig az én anatómiám után arról meg nem győződtek, hogy minden libának hibás volt a zúzája, de mi­ért volt hibás? és pedig épen eziden? már azt én tudom. A honi mezőgazdaság ügyében. Azon szom­széd tartományok kivételével, mellyek Byzánczot és Péter­­várt uralják, nincs ország Fluropában, hol a mezőgazdaság olly alacson­yokán állana a miveltségnek, vagy igazán szól­va, a miveletlenségnek, mint hazánk legnagyobb részében, ámbár annak státusgazdasági velejét épen a földmivelés képezi. S ki e tényeket elismerni s méltányolni képes, an­nak felesleg volna olly intézetnek korszerűségét s fontos­ságát mutogatni, mellyel a nemzet a M. Gazd. Egyesületben bir. Valamint az okok számtalanok és különbözők , melyek­nek nagyrészben helytelen és tudatlan gazdálkodásunk s e miatt a haza pangó és szegény állapotra tulajdonítható, úgy az érintett Egyesület is, hogy feladásának hatásköré­hez képest megfelelhessen, különféle eszközöket állhata­tos kitöréssel, s nem csekély áldozattal vett foganatba. S ezen eszközök élén kitűnő sikerrel állanak a gazdasági is­meretek terjesztésére szolgáló vállalatok, minők a „Mezei Naptár“, a „Gazdasági Kistükör“, „Okszerű Kalauz“, „Gaz­dasági Pályamunkák“, „Jelesebb gazdaságaink leírása“, a „Magyar Gazda“ czimü folyóirat, s több egyéb munkák, mellyeket az Egyesület időnkint közrebocsát, s páratlan olcsósággal áruitat. A köznevelési rendszer, melly a hiá­nyos eszközök miatt a néptömegre alig hatva, a magasb is­kolákban is ezelőtt úgy­szólván egyedül humanistkcus irány­ban működött s a mérnököt kivéve, mezőgazdát, technikust, kereskedőt, művészt nem, hanem lehet mondani, egyedül turistát, theologust és orvost képezett, vala eddig fő oka, hogy valamint egy részről a köznép csekély kivétellel nagy tudatlanságban tengett, s még a földdel sem tanult bánni, melly hivatva volt nemcsak polikai előjogainak érzetében a status korszerű kifejlését vezérleni, hanem kiterjedt birto­kánál fogva például s kalauzul is szolgálni a gyámsága alá helyzett tömegnek kedvező gazdasági viszonyaink helyes felhasználásában, a reális tudományok mezején egészen já­ratlan maradvány nem nyert ösztönt s előkészületet a reális életágak gyakorlati pályáján a tudományok tökéletesedtével karöltve haladni, sőt idegenséggel s kedvetlenül nézett ed­dig minden nyomtatott lapra, melly könnyen megemészthető, érzéket csiklandozó, vagy politikai tartalmon túl megy. Illy állapotban előre látható vala, milly tetemes hézagot póto­­land egyrészről a „Mezei Naptár“ és „Kistükör“ falusi gaz­dáink körében, más részről az „Okszerű Kalauz“ és „Ma­gyar Gazda“ a birtokosok és gazdatisztek emeltebb osz­tályában. S az Egyesület nem csalatkozott, mert valamint az elsőbb népiratok a gyér pártolás daczára is váratlan ke­lendőségre kaptak, s hol a külső akadályok elhárithatók va­­lának némi hatásuk már is érezhető; úgy az utóbbi két fo­lyóirat sem maradt akár pártfogó, akár eredmény és okulás nélkül. Nincs jeles­ gazdaság a hazában, mellynek birto­kosát vagy kezelőit a „Magyar Gazda“ legbuzgóbb olvasói közé nem számithatnak, s alig lesz előfizetőink között, ki olvasásának sikerét gazdasága gyarapodásában észre nem venné, s mérnék végre állítani, hogy alig lehet olly mivelt s kifejlett férfiú gazdáink között, ki e lapban számos új ha­szonhajtó és tanuságos olly közleményt, tapaszolást vagy fölfedezést nem lelne, mellynek alkalmazása dús kamattal meg ne térítse a csekély előfizetési költséget . E folyóirat belbecsére nézve szólljanak egyébiránt azok, kik a hasonló tárgyú s rendeltetésű külföldi lapokat ismerik, mi részünk­ről öntudattal s nyugodtan futunk velök versenyt, miután szintelly változatos, mint páratlan olcsóságu lapjaink ügyét számos köztiszteletü, s elismert sikerrel gazdálkodó férfiak tevék magokévá, kiknek nagybecsű tapasztalásaik és köz­leményeik bármelly angol lapnak is becsületére válnának. S mégis a „Magyar Gazda“ összes előfizetőinek száma csak mintegy ezer körül ingadozik, azon országban, hol lega­lább 40 ezeret számíthatni, kiknek magas a gazdasági mű­­veltség részint nem ártana, részint kötelességnek volna te­kinthető, s kik a szót nem érdemlő előfizetési díjt ké­nyelmeik rövidsége nélkül meghívnák.­­ Azonban az illető közönség nagyobb része nem tudta az Egyesület eddigi ál­dozatait méltányolni, s az önzéstelenségnek ellenében, mellyel a „Magyar Gazda“ előfizetőinek az „Okszerű Ka­lauz“ első kötetét, a „Mezőgazdasági Nefelejtset,,, a Tolda­lékot“, s végre a „Rézfüvek ismertetését s ábrázolatait“ mel­lékesen s díjfizetés nélkül nyujtó, merevült közönyösséggel válaszolt. E körülmények közt valamint nyereségre nem számolhatni, úgy áldozatokat hozni sincs az Egyesületnek többé hatalmában, míg őt arra gyarapodó száma előfizetői­nek ismét képessé nem teszi, — így nem képes az „Okszerű Kalauz“ 2-ik kötetével a jelen előfizetőknek, mint ígérte, külön szolgálni, hanem azt olly módon fogja pótolni, hogy abból a „Magyar Gazda“ jövő évi folyamában minden hónap­ban két iv fog kiadatni ugyanannyi száma helyett folyóira­tunknak ; ellenben minden havi folyamnak első számában, a hires franczia Dombasle nyomán, iV, ivén a gyakorlati gazdálkodás havi tárát adadandjuk, kiterjeszkedvén a mezei élet minden ágaira. — Ezenfölül még egy nevezetes feladá­sunkat véljük lapjaink jövő évi folyamában teljesíthetni, mi­után abban honi mezőgazdaságunk állását statusél­etünk egyéb factorainak irányában, s annak akadályait s emelő eszközeit szándékozunk fejtegetni, s nemcsak általános, hanem egyes ágainak is nagyszerű s hasonlíthatatlan fon­tosságából igyekezendünk bebizonyítani, hogy időnkinti törvényhozásaink a mezőgazdaság ügyét mindeddig illő figyelemre nem méltaják, s azt, a már természetében nehéz mozdulékonyságot, ugyszóllván önsorsára, gyámolatlanul hagyák. — Nemzeti létünk jelen sorsteljes szakában, midőn az átalakulás zavaros folyama, az ó és uj, a bel-és külelem­­ek közötti indulatos tusa a cselekvő erőket általános mozgásba hozza, s egy részről őszinte nemes törekvés s haladási Vágy, más részről csel, haszonlesés s tudatlanság elkeseredve küz­denek, mig azalatta jelképül kitűzött haza a javítások, építé­sek s rombolások irgalmatlan műtételei alatt inkább vonag­lik mint él, — alig lehetne ferdébbet képzelni, mint a föl­det, a mezőgazdaságot, státusi pyramisunk e főtalapzatát, a közjavítások sorában csak mint mellékdolgot tekinteni, s más távolabb fekvő intézkedések közvetett befolyásától, vagy különféle kedvencz eszmék kivitelétől függeszteni fel — mostoha-anyailag — földmivelésünk, ezen egyetlen szi­lárd alaptőkénk, felvirulhatását! — Legszentebb kötelessé­günknek ismerjük tehát, azt, mit hazánk mezőgazdasága érdekében országosan elrendeltetni korszerűnek és sürgős szükségűnek tartunk, tárgyavatott hazafiak gyámolása mel­lett lapjaink jövő évi folyamában főczikkelyeinkben tárgyan­­kint szerényen szemle alá venni, s azon igyekezni, hogy jövendő törvényhozóinknak megmutassuk, miszerint a hazá­nak, a nemzet összeségének, fökincse a föld, mellyért annyit vérzettek eleink, s mellynek józan s virágzó növelését köz­vetlen és mindenek előtt kell lehetségessé, sőt ösztönsze­­rűvé tenni, hahogy óhajtjuk, miszerint ipar és kereskedés, tudományok és művészetek, egy szóval közös nemzeti jóllét ne csak kifejlődjenek, hanem gyökereiket szilárd alapokon ereszthessék is szét, s belőlök virulhasson újjá­születendő Hunniánk számára évezredekkel daczoló s termékeny fája a boldogságnak. Midőn azonban egy részről mezőgazdasági állapotunk politikai oldalát feladásaink s munkásságunk egyik legnyényegesb tárgyául tűzzük ki, szintelly kevéssé fogjuk a gyakorlat mindennapi szükségeit s tapasztalásait szem elöl téveszteni, sőt e tekintetben is mindinkább kifej­teni azon erőt, melly a schlendrián s a more patria alaptalan megrögzöttség dermedt szokásival szembeszállni képes, a gondolkozó gazdának ellenben kedves eszmecseréül szol­gál. — S ha ez után lapjaink a tárgy fontosságához méltó számú pártolókat mind a gyakorlati gazdák, mind azon hon­fiak sorában találandnak, kik noha földmivelők, sőt birtoko­sok , mégis a legnemeseb mezei foglalkozást megvetve, ez­előtt vagy puszta érzéki élvkeresetben fulaszták gyümölcs­létén éveiket, vagy jobb sikert érdemlő tehetségeiket meddő elméletekre vesztegeték, ismét örömmel fog az Egyesület ismeretterjesztő közhasznú vállalatiban újabb áldozatokat rakni a szeretett haza oltárára. — Pesten, dec. 5-kén 1844. Jób­ik János, mint a M. Gazd. Egyesület titoknoka. Szabad kir. Arad városa vál. polgárainak közönsége f. évi nov. 28-án tartott polgári üléséből hozzám intézett ha­zafias levelében mindazon lelkes férfiaknak, kik az „Aradi Vé­s­z la­po­k“ kiállítását a legszebb ügyszeretettel tehetsé­gessé tették, Arad szegény népe helyett az enyhített nyomor félig kiderült arczával, községek részéről legforróbb kö­szöntét óhajtván kifejeztetni: kedves kötelességül tekintem e megtisztelő megbízás folytában a résztvett lelkes iró- és művészkoszorut, melly a szent ügyben minden önzés, min­den jutalomvágy nélkül vala kész velem kezet fogni, a leg­szebb érzés hő nyilatkozatáról ezennel értesíteni. — Pesten, 1844-diki dec. 5-kén. Császár. Kir. magyar természettudományi társulat. Nov. 19-kén tartatott közgyűlése alkalmával nevezetes ün­nepét ülé a kir. magyar természettudományi társulat. E gyülölésben olvastatott föl nehány nap előtt leérkezett, s a társulat alapszabályait helybenhagyó határozat. Ennek kö­vetkeztében az alapszabályok kinyomatni s minden tagnak kiadatni rendeltettek. Az oklevelek elkészítése kimetsző Liebe, a társulati pecsét vésése pedig Dietze, s igy minde­­nik honi művészre bízatott. Az oklevelek elkészülvén, a tár­sulat mindazon tagjainak, kik abban már tettleg részt vet­tek, 5 pengő forint díj mellett ki fognak osztatni. — Kitörő öröm közt olvastatott fel Csehország főkormányója, cs. kir. főherczeg István, magas pártfogónknak a társulat elnökei­hez intézett, s a társulat iránti meleg részvétét, hazafias érzetét nyilvánító levele : „Tekintetes Stubinyi Ágoston és Bugát Pál uraknak, a kir. magyar természettudományi tár­sulat elnökeinek ! Sürgető foglalkodásokban eljárván, ma­gam is sajnosan érzettem azon akadályokat, mellyek ta­vasz óta hava 25-én Pestre való utazásomban s következőleg tisztelt társulatuk­­kü­ldöttsége elfogadásában hátráltattak. Köszönettel fogadván az akkor tartandott üdvözleteknek ál­­talküldését, örömmel közlöm kegyetekkel reményemet, melly még ezen év lefolyta előtt kedves hazám viszonzá­sával kecsegtet, hol mindnyájokat szívesen fogadandó le­szek. — Társulatuk végső megerősittetését illető kéréseket újra felséges királyunk elébe terjesztettem ; szintúgy a má­sodik, társulatuk országilagi törvényesítését óhajtó kívánsá­gukat szeretett édes atyámnak benyújtani siettem, és igy azoknak kora elintézéseket méltán reménytem , ki egyébiránt most is kívántam kegyeteknek azon előbbeni ígéretemet is­mételni, hogy tisztelt társaságuk tehetségem szerinti elő­mozdítására mindenkor örömest hajlandó vagyok. — Költ Prágán 1844-ki őszelő hava 14-kén, „István.“ — Maga a remény is magas pártfogónkat körünkben láthatni, mindnyá­junkat fellelkesite s illendő elfogadására a szükséges ren­delések küszint megtétettek. — Köszönet mondatott első el­nök Kubinyi Ágoston urnak fáradhatlan buzgalmáért, külö­nösen pedig azon szorgalmáért, mellyel az idei orvosok s természetvizsgálók nagy gyűlésén, mint a társulat küldött­ségének elnöke, a társulat érdekét emelni törekedett. — 581

Next