Hirnök, 1844. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)

1844-12-31 / 103-104. szám

zág XV. nagy gyűléséből, dec. 22-kén 1844. Dr. Schedel Ferencz, titoknok. Középponti egyesületi munkálódások. Ám­bár meggyőződve van azon a M. Gazdas. Egyesület, hogy az évenkinti gyümölcskiállitások magára a gyümölcste­nyésztés megkedveltetésére s terjesztésére igen ösztönzőleg hatnak, mind a mellett a folyó évben azt elmellőzendőnek vélte azon okból, minthogy némileg tartott, miszerint tisztelt gyümölcs­tenyésztőink az évenkinti felszólítást habár még nem unják is, de a beküldés alkalmatlanságait s egy részben költségeit is végre méltán neheztelik. Annál nagyobb öröm­mel lepte tehát meg az Egyesületet több rendű derék pomo­­lógusainknak azon szives készsége, mellyel előleges fel­szólítás nélkül is kiállítás végett a legszebb gyűjteményt­ bekü­ldék. Miért is kötelességül tétetett alulirtnak, e férfiak­nak, névszerinti Zeyk Dán. kir. egyetemi tanár uraknak; Urbanek Ferencz nagy-majthényi, Bazalicza Mátyás nyitra­­peresényi, Elszaszer Ferd. városlődi lelkész uraknak; Völ­­fel Józs. kőszegi polgárnak; Wiederspan Henrik pesti leo­­poldvárosi tanítónak; Sztraka Károly békéscsabai és Ro­senberg Ant. városlődi lakosoknak az Egyesület legszi­­vesb köszönetét annál is inkább nyilvánosan kifejezni, hogy az ügybarátok országszerte ismerhessék azon férfiakat, kik­től e°szakbeli törekvéseikben tanácsot és gyámolást bizton várhatnak. — Legszorosb és legkedvesb tartozásunknak tartjuk azonban legbensőbb hálánkat kijelenteni szeretett Nádorunk ö­zönsége iránt, ki a mezőgazdaságnak és ker­tészetnek is egyenlően hő barátja és mestere lévén, a kiál­lítást jeles gyümölcsgyű­jteményével szinte díszíteni méltóz­­tatok. Valamint pedig az Egyesület meggyőződött, misze­rint ö Fönsége gyümölcsöse a hazában felülmulhatlanul áll. 007 ezen elismerésének némi jelét adni fiivé, midőn azt ha­tározd, hogy ő Fönségének udvari kertésze Tost Antal ur, ki a főherczegi kerteket közvetlen kezeli, de az országos gyümölcskertet is részint tanácsával, részint tettleg mindig szívesen gyámolttá, a legközelebbi közgyűlésre levelező ta­got ajánltassék. Nem lehet még itt említés nélkül hagyni Szigethy István, erdélyi hazánkfia ügyességét és buzgalmát, mellyet e kiállítás rendezésében tanúsított. Ez ifjú magát kisdedóvónak képezvén, magának tudomásunkra olly sok­oldalú jó tulajdonságot, képességet és tapasztalást szerzett, hogy ő benne a közönségnek szintolly tudományos és helyes tapintata, mint buzgó és nemes kedélyű nevelőt bátran ajánl­hatunk. Pesten dec. 1 -jén 1844. Török János, litvkn. Erdélyi hírek. Karácsonfalván nov. 23 és 24-ik közti éjen huszonkét adófizető székely gazdának háza, csűre, pajtája, szénája, gabonája és minden gazdasági eszközei ne­hány óranegyed alatt elégtek. A dühöngő száraz szél miatt közelíteni sem lehetett az égő házakhoz, és a szélsodorta lángdarabok, égő ház és csürfedelek ötven sőt száz lépés­nyire eső épületeket gyújtottak meg; élőfák gyultak meg, mellyek 60—80 lépésre voltak távol az égéstől. Egy asz­­szony a láng elöl menekülni akarván, egy kútba szállt le, s a rá hullott égő perje és üszkök odafojtották. Két ökör és több sertés s mindennemű szárnyas házi állatok elégtek. A tűz a falu középpontjában gerjedvén, háromszöget képezve ment ki a faluból, pusztán hagyva ezen tért. A tűz gonosz ke­zek által okoz­tatott. Nem­régiben e falusi unit, papnak csűrét és minden gabonáját felperzselték. E szerencsétlen éget­tek kénytelenek a környéket és országot bekoldulni ala­mizsnáért, s ha a kegyes olvasó is egy fillért tán nyujtana nektek, emlékezzék s okuljon e gyászos példán. F. h. vén Ilyefalván is, gyanithatólag egy részeg­ asszony által okoz­­tatva, tűz ütvén ki, a helység egy nevezetes részét elham­­vasztá; 63 gazdának minden vagyona jön a lángok marta­lékává. — Medgyestöl két órányi távolságra fekvő Ilentzel­­falván pedig dec. 3-kán mintegy 100 épület, s azok között 31 ház égett el. Egy több tekintetben érdekes irodalmi újdonsággal va­gyunk szerencsések naplónkat bezárni — így ír az Erdélyi Híradó —s ez a több vidéki irókról összeállítandó Poétái méh­­képü. Tartalmát leendik mindazon irók beszélyei és versei, kik a pesti, kolozsvári létező s létezhető szerkesztőket, ki­adókat munkáikkal több ízben megzaklatták, hanem a dicső­ség ugorkafására eddig elő föl nem kapaszkodhattak; kik, csakhogy nevöket az olajos festék által halhatlanná tegyék, még aranyokkal is esdekeltek a falelkű szerkesztőknél; s kik hónapokig imádkoztak, hogy munkájuk az örök semmi­­vé tételtől megóvatva, valamelly lap hasábján diszeskedjék, két hon bámultára. Mindezen irók kebel- vagy is szóvi­rágait e Poétái méhköpübe lerakhatják, minden fizetés nélkül— s igy hozzájuthatnak ahoz, miért esztendőkig böjtölve imádkozának. Menhelye, asyluma teend ez a meg­bukott de még ki nem nyomatott drámáknak is, annyival in­­kább a kilencz gyilkoláson keresztül hatott beszélyeknek s szerelmi gyötrelmekről írott verseknek. Mire nézve fölszó­lítja a vidéki szerkesztőség a szépirodalom ezen képvise­lőit, hogy munkájukkal mennél előbb dicsőítsék az említett szép irányú zsebkönyvét. Sőt, hogy annál inkább biztosít­va legyen, alázatosan kér minden l. szerkesztőket e válla­lat vezetője, hogy a szerkesztő urak az asztalukon páro­suló munkákat legyenek szívesek hozzája elküldeni, hogy így magukról is elháríthassák azon veszélyt, mi különben fenyegeti. — Reméljük, hogy a két Magyarhonból nagy concursus leend, e sziveket borzasztó örömmel megható hir hallása után. Székelyföldi hírek. November közepén. Erdő­­vidékék­, főleg Bardoszékben a tűzvész annyira eláradt, hogy ritka estve, a mikor szomorú példáját nem lehet lát­ni, s már tán hozzá is szoktak, mert senki is más se­gítségére nem megyen. — Bibarczfalva felett egy kis ke­rek bükkös van, — erről azt beszélik, hogy hajdan a tatár­­futáskor ezen erdőben egy pinczét ástak és abba meg­becsülhetetlen kincset rejtettek be; a tulajdonos úr sok ízben is megkerestette e pinczét, hitelt adván az em­legetésnek, de soha rá nem akadt, — azt is beszél­­­ték, hogy Magyarhonból minden évben bejöttek valami kincsbuvárok és megrakodva tértek­ haza; ezek ezen évben is eljöttek, és B. A Gynek építtetője B. K. rájok is lett, de nem találván őket, elszaladtak. B. K. gondosan kez­dette az erdőt kutatni, végre rá akadt egy lyukra, melly aj­tó forma volt s beereszkedett azon és belül a lyuk elején földbe vert fákat kapott, mellyeket a magyarhoni kincsorozók gyertyatartónak használtak, belebb nem ment, nem lévén a tulajdonos otthon s azért még nem ástak be a talált pin­­czébe, hanem a vélemények szerint, töméntelen kincsnek kell ott elásva lenni: erről annak idejében többet fogok írni. . . Y. Vagy britannia. A Times úgy vélekszik, mikép az angol püspökgyüle­kezet, mellyel a canterburyi érsek össz­ehitt, semmi jótékony eredményt nem szülend, sőt inkább aggódik, hogy az e zsi­natban előfordulandó vitatkozások merő botrányoknak kezd­nek előidézői, mert több püspök már sokkal határzotabban nyilatkozott az új elvek részére, semhogy most már visszalép­hessen, s az előterjesztendő határzatokat pártolhassa. El­lenben bizonyos, hogy a püspökök vallási meggyőződé­seik korlátozásának egész erejökből ellenszegülendnek. Az angol egyház mindenesetre egy olly crisisnek néz elibe, mellynek legközelebb következménye könnyen egy uj fele­kezet támadása leend. A Sun egy vezérczikke meg akarja mutatni, hogy a puseyismus czélja egyedül a tulajdonképi protestáns elemnek a statusegyházbeli kirekesztése. Máris nagy része az angol papságnak olly elveket látszik követni, miknek folytatása előbbutóbb a katholicus egyházhozi csat­lakozást szülendi. A M. Chronicle dublini tudósítója szerint a kegyes ha­gyományokat illető bili miatti izgatás legnagyobb tűzzel folytattatik. A fernesi kath. püspök egy elnöklete alatt Wex­­fordban tartott gyűlésben haszadalmasan a bili ellen nyilat­kozott, s azt állija felőle, hogy az az ir kath. egyházra nézve legveszedelmesebb következményű leend. Végül azt mon­dái „Úgy látszik, e törvényjavaslattal a katholikus egyház­nak a statussal egyházi dolgokbani összeköttetését akarják megkezdeni; miután azonban meg vagyok győződve, hogy egy illy összeköttetés az egyházra nézve ártalmas, s annak a néprel jótékony befolyását csökkentené, kötelességemnek tartom a bili ellen tiltakozni, s megyém híveit a káros követ­kezményekre figyelmessekké tenni.“­­ Midőn ugyanezen va­sárnap a castlebari lelkész oltártól M’Hale érseknek a ha­­gyományad­ó fölötti körlevelét a községnek felolvasná, a parancsnokoló tiszt az isteni szolgálaton jelen volt összes katholikus katonákat a templomnak odahagyására felszólí­tó, a mi az isteni tisztelet legnagyobb zavartával meg is történt. Dr. Kennedy, meathi püspök Izlandban, a megyéjebeli papság egyik gyűlésében a kegyes hagyományi bili végre­hajtásán részt veendő minden katholikus ellen következő egyházi átkot hozott. „Végeztetett. Minden kath., világi vagy pap, ki ezen gyűlölt adtát foganatosító bizottmányban mű­ködik, az egyház súlyos megrovását s az ír nép koszus megvetését érdemli.“­­ Az O’Connell által a dublini re­­pealegylet legutóbbi heti gyülésében tartott beszéd majd­nem kizárólag ama vita körül forgott, mellybe az izgató az angol whigsajtóval keveredett. A heti jövedelem 169 % ft. sz. A dec. 1 Skai londoni Gacette egy titkostanácsi paran­csot közöl, melly a kilencz különféle rendőrségi osztályok s hivataloknak szorosan kijelöli kerületük határait — mint hivatalos cselekvőségük illető hatáskörét. Birminghamban nemrég egy Mathew atya ügyében tar­tott gyűlésben annak egy levele olvastatott fel, melly szerint összes adóssága 7000 ft. sterlingre rúg; a minden oldalról érkező gyámolítások e sommát nemsokára egészen letisz­tázzák. Capból érkezett tudósítás szerint egy Keletindiából jö­vő hajó, melly 600,000 fr. st. értékig árukkal rakva volt, egy iszonyú viharnak martaléka jön, s vele együtt 10 ember oda­veszett. Harwichi levelek Írják, mikép a Londonból Amsterdam­ba dús rakománnyal indult Hero schooner a landguardfordi magason hajótörést szenvedett, s egészen haszonvehetten rozzant művé vált. Az úszás által szabadulni törekedett ka­pitány s négy hajóslegény veszté a homályos éjszakán éle­tét , a teherből mit sem lehetett megmenteni. Liverpool, Manchester s Belfat egymásután fényes la­komákat adnak Pöttinger tiszteletére, s érdemeit becses ajándékokkal jutalmazni sietnek. A city községtanácsa elhatározó, Sale­s Nott táborno­kokat, kik magukat az afghanistai háborúban olly dicső­ségesen kitünteték, díszpolgári joggal megtisztelni; ezen­kívül mindenik egy száz guinee értékű ezüst billikommal fog megajándékoztatni. Londonderry lord ir haszonbérlőinek nemrég nagy la­komát adott, s ezek öt hasonló módon viszont tisztelők. Az itt tartott beszédek nyomán ítélve, a lord haszonbérlői ör­vendetes állapotban vannak, s jólétök birtokuraságuk sza­­badelm­ü bánásmódja következtében folyvást növekszik. Ma­gok a whiglapok, mellyek különben heves ellenei a lord po­litical elveinek, őt a földesurak példányául felállítják. Dec. Idén a drurylanei színházban a „seraili lázadás“ czimü ballet előadása alkalmával egy szomorú eset adta elő magát. Webster Klára kisasszony, ki a haremi odaliskák egyikét adó, könnyű ruhájával nagyon közel járván a légszesz által világított s vizet ábrázoló transparenthez — tüzet ka­pott. A szinházbani közmegindulás, midőn az égő alak a színpadon felalá futott, s a játszótársak közül eleinte senki hozzá közeledni nem bátorkodott, leírhatatlan. Végre a tű­z csakugyan egyik színésznek merészsége által eloltatott, de a fiatal tánczosné már akkor olly veszélyesen megsérült, hogy a gyors orvosi segedelem daczára is kevés remény van felgyógyulásához. Woolwich és Greenwich között a Sylph és Orwell gő­zösök ködös időben olly hevesen összekocc­antak, hogy az első­­elbukott és lesülyedt. Valljon emberélet veszett-e , még nem tudatik, két súlyosan megsebesített személy egy har­madik járműre átvitetett. A Globe szerint az australiai gyarmatok kereskedése iszonyúan pang. Az odavitt áruk mind Londonba vissza­hozatlak, sőt az ottani gyarmatosok kocsikat, zongorákat stb. pénz szükiből eladni küldettek. Marha s­zitikus fontja Sydneyben — szerfölött kevés lévén a pénz — csak egy penny. Dec. 18-án tartatott meg Liverpoolban a Pöttinger tisz­teletére adott diszlakoma, miután neki előbb a városházánál több küldöttség különféle feliratokat átnyújtott. A polgár­mester elölülése alatt mintegy 400 előkelőbb kereskedő s gyámolt, s ezek sorában Stanley gyarmatminister is jelent meg a lakomán, ki is Poltingernek chinábani okos s vigyá­­zatteljes magaviseletét kiemelvén, egyszersmind megjegyzé, mikép soha egy kormány s egy nép sem ten szerződési kötelességének pontosabb s lelkismereteiben eleget mint a chinaiak. Végül reményét kifejezé, hogy a most Chiná­­val kezdett kereskedés egyik nagy, sebes és állandó kiter­jedésű alapja leend a brit kereskedésnek. Azon óriási tervek közt — úgymond a M. Chronicle — mellyek most munkában vannak, a legóriásibbak egyike minden bizonnyal a nagy „indiai vasúttársaság“ alakítása. A fővonal Bombayn keresztül Godavery felé fogna vizetni, s a coringai keletparton végződni. Ezzel összeköttetésben há­rom keresztvonal javasoltatib : egyik Punából Bedschapur, másik Aurungabad , s egy harmadik Hyderabadból Nagpur felé. Ezen vasútvonalak csatornái leendnek az ország bel­seje s tengerpart közti nagykereskedésnek. A javaslati vo­nalak 1300 angol mérföldnyi koszra terjednek, s épittetésök 5,000,000 ft. sz. tőkét kivánand. Nem szükség okokkal bi­zonyítgatni, milly rendkívüli politicai s katonai fontosságú illy­s hasonló művek alkotása Indiára nézve. A Standard Hunt hadnagyot utalma alá veszi a franczia ellenzék­ sajtónak azon okbóli megtámadásai ellen, mivel Taitiban Victoria királyné­ neve napján a franczia hadihajók üdvlövéseit nem viszonza. Illy ágyúzások idegen fejdelem tiszteletére a Standard szerint valami szokatlan dolog, s Hunt hadnagy terhes állásában a rendkívüli udvariasságot meg nem tudván fogni, szenvedőleges szerepet választa, főleg miután azon időben a felsőség kérdése még határozatlan volt s azért is minden lépést el kellett kerülnie, mellyel va­lamikép a felsőségi jogigények elismeréséül lehetett volna magyarázni. A Times szerint Espartero regents-parki lakán több napok óta betegen fekszik. Francziaország. Egy dec. Jó­kai kir. rendelet által Pasquier báró, Frankhon cancellárja s pak­kamrai elnök herczeg czimet nyert. A Gazette de France azt állítja, hogy e czimmel Gui­zot ur is nemsokára meg fog ajándékoztatok A Journal des Debats nyilván oda nyilatkozik,hogy kö­vetkamrai elnökül leginkább Dupin ur ajánlható; legutóbbi gyűlésszakán Sauzet nem lön eleget a köz­hajtásnak, mert a viharos tanácskozásokat nem tudá kellően igazgatni. A kabinet a jövő követkamrai elnökválasztás miatt nem csekély zavarban van, miután az udvar határzottan Du­pin úr mellett áll, Guizot pedig Sauzet barátival meghason­­lani fél. A legitimisták a legszélső baloldallal szövetkezni szándékoznak azon föltét alatt, hahogy ez mindjárt eleinte a taili s maroccoi ügyeket hozandja szőnyegre , száma­dásra vonván iránta a ministereket. A ministerium egyébiránt győzelmet ígér magának a válaszfelirati vitatkozások meze­jén, számolván a dynastiai baloldal hívei közt támadandó meghasonlásokra. Thiers nyugalmasan viseli magát, barátait azonban bizonyossá téve, mikép hatalmában álló minden parlamentáris eszközöket használand a mostani cabinet megbuktatására. — A Montpensier hy s Maria Luiza spanyol infánsnő, Izabella testvére közt kötendő házassági terv még nem jutott teljes érettségre, bármit is írjanak s hirleljenek felőle a hírlapok. A Moniteurben öt kir. rendelet foglaltatik dec. 14., 15., 15. és fekérel, mik a bel, közmunkák, földmivelés és keres­kedés, a közoktatás és pénzügyi ministériumok központi rendezését tárgyalják. Ezen rendeletek eredménye az 1944. pénzügytörvény 7. czikkének, s a hivatalos lap huszonkét hasábját töltik be. Valenciennes éjszaki határszélén egy lovas dugárus­­banda csempészkedik, bizonyos Carlier nevű egyén veze­tése alatt. Dec. 14—15ka közti éjjelen formális berohanást tettek a franczia birtokba. Egy 90 főből álló zárt századot képezve, s mindnyájan jó lovakkal ellátva, Fayt-le-Franc­­ból jöttek, s Belligines falun keresztül sebes rohanva átvág­tatván, csak egy kocsmánál enni megállották, mi­után útjukat Houadin felé folytaták, s 12-15 személyből álló csapatokra oszolván, hihetőleg Saint-Quentinbe mentek. Főnökük mint­egy 25—30 éves, bámulandó merészségű s deli termetű lovas lefolyó szőke hajfürtekkel. Bánczélt hord s tetőtől talpig fel van fegyverkezve. Az egész banda katonai ren­dezésű s Limbourg nevet visel; az első határvonalt min­den akadály nélkül áthaladták, a lilosárusok kétségenkül­­üli s pamutfonalból állt. Parisnak legdrágább orgonája a sz. eustachei templom­ban javítás alkalmával vigyázatlanul használt gyertyatűztől meggyuladván, lángok martalékául jön, — az összes kár 300,000 francra becsültetik. Dec. 19-kén a párisi rendőrség egy rosz hírben álló csapszékben mintegy ötven ott összegyülekezni szokott zse­­belőt elfogott. A párisi kórházakra egy nagy örökség várakozik. Tur­­quin az egész vagyonát nekik hagyományozó, melly nem ke­vesebbre mint 9 millió francra számittatik, 6­06

Next