História 1982
1982 / 1. szám - LÁSZLÓ GYULA: A kettős honfoglalásról
A kettős honfoglalásról I .as/ ló (.yulii rlnnIrK' a mai;.\amír K«Ms/ímí ha nln;lalasaru| i vii/cdcli itta t*a.\’ilv Iratöhb rrdrklofrissH Követeti vita.ja liirinu'iliuloinaintinKnaK, S/er- Ucs/K»sri;imk felkérte l.as/lö pro- I i*w s/1 iri, toulalja ös »/e inpotr/isenek lényeurt. ( s/nk.) Tíz esztendeje már, hogy először fogalmaztam meg szakemberek és érdeklődők számára a kettős honfoglalás felismerését. Azóta számtalan előadásban és könyvben, írásban és szóban tárgyaltam újra és újra. A sok ismétlés azonban könnyen felületességre vezethet, közben az érvek önkéntelenül is egyszerűsödhetnek, amint ez általános tapasztalat. Így a História szerkesztőségének felkérése is azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy a sokat ismételt érvek veszítenek meggyőző erejükből, sőt esetleg unalmasokká válnak. Megkísérlem tehát új oldalról megvilágítani a kérdést. Gondolom, akiket részleteiben érdekel egyik vagy másik tétel, megnézik a Gyorsuló idő sorozatban erről megjelent könyvemet (Magvető, 1978). Nemrégen még sok előadást vállaltam országszerte — ma már, orvosaim tilalma miatt egyre kevesebbet. Nem szűnt meg azonban kapcsolatom múzeumainkkal és az ott dolgozó régészekkel, nagyrészt egykori tanítványaimmal. Nos, ezek a kapcsolatok a kettős honfoglalás feltevésének megszilárdításában is szerepet játszottak. A Dunántúl déli, keleti és nyugati felében ugyanis egyre szaporodnak a későavar (tehát onogur) leletek, de Árpád magyarjainak temetői továbbra is hiányoznak, vagy ritkák, mint a fehér holló. Kniezsa István térképén pedig azt látjuk — mégha újabb kutatások finomításokat is eredményeztek —, hogy Tolna-Mezőföld, Baranya, Somogy, Zala, Vas és Győr-Sopron megye nyugati végeinek 11. századi alapnépessége magyar, kisebb részben szlávokkal keveredve. A folyónevekben is ezt tapasztaljuk. .Várható lenne tehát, hogy sűrűn találjuk meg itt Árpád magyarjainak temetőit. De alig-alig van belőlük egy-kettő, ellenben szinte zsúfoltan találhatók a késő-avar magyar temetők. Dehát akkor kik adták e területek majdnem színmagyar helyneveit? A felelet csak egy lehet: akik ott laktak! Tehát az onogur-magyarok! E dunántúli területeken meglepő tisztasággal tárul elénk ez a kép és szeretném feltevésem ellenzőinek figyelmét felhívni, hogy erre a jelenségre találjanak más magyarázatot! Ez a kettős települési rendszer megvan a Kárpátmedence más területein is: a későavar és a 895—96-os honfoglalás temetői egymást kiegészítve tárják elénk a 11. századi magyar nyelvhatárt! Egyik tehát általában nem települ rá a másikra, hanem az addig meg nem szállt területekre. Ennek felismeréséhez azonban nem elegendők az eddig használt milliós kicsinyítésű térképeink, kisebb léptékűekre kell vetítenünk a lelőhelyeket, hogy eloszlásuk a való képét mutassa. Egy példa megmutatja ezt. Legutóbb Hódmezővásárhely történetének megírásában vettem részt. Ha a milliós kicsinyítésű térképre vetítjük a késő-avar és a honfoglaláskori lelőhelyeket, a pontok összesűrűsödnek, szinte fedik egymást, leolvashatnék tehát az eredményt: e két nép ugyanarra a helyre temetkezett. Mihelyt azonban kisléptékű, a régi vízrajzot tükröző térképre vetítjük ugyanezeket a lelőhelyeket, kiderül: nemcsak hogy távol vannak egymástól e két népesség temetői, de egyik is, másik is más talajon ült meg: az egyik a homokoson, a másik az agyagoson. Ezt a jelenséget még mint fiatal kutató megsejtettem, mert „A honfoglaló magyar nép élete'’ (1944) 67. lapján s más helyeken is azt írtam, hogy: „A magyar és az avar szállásterületek fő tömbjeiben szinte kiegészítik egymást” — és tegyük hozzá, a kettő együtt terül rá a 9. századi magyarság szállásaira. Voltaképpen ebből a felismerésből nőtt ki a „kettős honfoglalás” feltevése. Rendben lenne ugyanis, hogy Árpád magyarjainak szállásterületén a helynevek magyarok, de ki adta a magyar helyneveket azokon a megyényi s még nagyobb területeken, amelyeket a 895-96-os honfoglalók nem szálltak meg, de sűrűn benépesítettek a késő-avarkori onogurok? Ismételnem kell, nyilván akik ott laktak! Eszerint a magyar nép két rokon ága, két alkalommal hajtotta végre a honfogla magyarország népei a XI. SZÁZADBAN 3