História 1993

1993 / 1. szám - GLATZ FERENC: Ki a magyar?

Ki a magyar? 1992* Ki a magyar? És ki, milyen szálon kötődhet a magyarsághoz, nemzetéhez? Időszerű a nemzethez tartozás lehetőségeit az egyén szempontjából újragondolni — mond­ja a társadalomtudományok művelője —, hiszen térségünkben a különböző közösségi ke­retek szabad újjászerveződése megindulhatott, megváltoztak az államrendszerek, a szovjet típusú internacionalizmus zsákutcának bizonyult... Időszerű a nemzethez tartozás lehető­ségeit a közösség szempontjából is újragondolni — mondják mások —, hiszen a politikai rendszerváltásnak nevezett folyamatban mind Magyarországon, mind a környező orszá­gokban a nemzeti kirekesztő ideológiák, az évszázaddal vagy évtizedekkel ezelőtt elmerült gondolati sémák jelennek meg a közgondolkodásban („magyar magyar”, „igazi magyar”, „igazi román”, „zöld román”, „igazi szlovák”). A magyar történészek világtalálkozóján ma ugyancsak nem kerülhetjük meg a rend­szerváltás és magyarsághoz tartozás összefüggését érintő néhány kérdés feltevését. Tegnap és ma szakítanunk kell nemzetfelfogásunkban az egyoldalú államközpontúsággal, szakítanunk kell azzal az évszázados európai és magyar hagyománnyal, amelyik a nemzetet teljesen azonosította az adott államterületen élők közösségével — mondottuk 1986-ban a magyar történészek első világtalálkozóján. A Romániában, Csehszlovákiában, Jugoszláviában, Szovjetunióban ugyanúgy a nyugati államokban élő magyarok szerves részei a magyar kultúrnemzetnek, amellett, hogy Románia, Csehszlovákia, a Szovjetunió, Jugoszlávia, Ausztria vagy éppen az Egyesült Államok derék adófizető polgárai. Egyszer és minden­korra lemondani minden államhatár kiigazítási szándékról, úgymond „reményekről''. De: egyszer és mindenkorra határozottan fellépni ennek a nemzeti összetartozandóságnak egyértelmű, kétségbevonhatatlan elismertetése érdekében. És: egyszer és mindenkor tu­domásul kell vétetni itthon is: a magyar államon belüli románoknak, szlovákoknak, né­meteknek, délszlávoknak biztosítani kell a lehetőséget, hogy szlovák stb. kultúrájukat (nyelvüket, szokásvilágukat stb.) szabadon kiélhessék, ápolhassák. És szabadon ápolhassák kapcsolataikat a szomszédos államiakban élő azonos nemzetiségűekkel, románokkal, szlo­vákokkal stb. Új nemzetfogalomra van szükségünk, mondottuk, melyet nem utolsósorban a törté­nettudománynak kell megalapoznia. Szakítani az ún. származásazonosságon vagy az ős­honosságon alapuló nemzetfelfogással, amely térségünkben az utóbbi évszázadban álta­lánosan elfogadott volt és elfogadott ma is. Szakítani kell a marxizmusban egyoldalúvá növesztett, mindenütt osztálymeghatározottságot kereső felfogással és szakítani a szovjet marxizmussal abban is, hogy az államhoz tartozást a nemzethez tartozás fölé emelte. Ré­szeként annak a politikának, amelyik a centralizált igazgatást, az állami adminisztráció mindenhatóságát tekintette az ún. igazságosan szabályozott társadalom természetes kere­tének, és részeként annak a katonai-politikai zónapolitikának, amelyik a térség államai között a különállást erősebbé tette, mint az bármikor korábban volt, és az állami határok szigorú lezárásával, a külföldi utazások korlátozásával lehetetlenné tette az itt élő népek egymás közötti szabad forgalmát, a rokoni, baráti vagy éppen a nemzeti azonosság meg­tartásához szükséges kapcsolatok ápolását. És fel kell hagyni azzal az „ideológiai-politikai” gyakorlattal, amelyik az államhatá­roktól független nemzeti azonosság ápolását nem jogos emberi igénynek, hanem nacio­nalizmusnak nevezte. 1992-ben megszűntek a beutazási nehézségek, az ideológiai-politikai fenntartások, ame­lyek a nyugatra szakadt magyarság egy részét távol tartotta tőlünk. És megszűntek a szom­szédos országokban is a kiutazást gátló akadályok, ami távol tarotta tőlünk a romániai, csehszlovákiai, szovjetunióbeli magyarságot. A világ magyarságának összetartozását újra kell gondolni, intézményeit új alapokon felépíteteni. Ki a magyar? Magyarsághoz tartozásról, fogalomtisztázásról itt most hosszú, történelmi elemzések helyett csak néhány kérdést tehetünk fel, s inkább csak önmagunknak. Állam — haza — nemzet Ha ma végre tudomásul vesszük, hogy a térségben az államterület nem esik egybe a nemzetek települési-területi elhelyezkedésével, s hogy az állam fogalmától el kell válasz­tani a nemzet fogalmát, akkor könnyű belátni: az állampolgárság és nemzethez tartozás is két különböző típusú viszony egyén és közösség között. Talán lassan azt is elfogadja közönségünk, hogy a magyarországi állampolgárok egy részének ugyanúgy emberi joga magát szintén románnak, szlováknak stb. vallani, mint az erdélyi magyarok vallják ma­gukat büszkén magyarnak. De még sokáig fog tartani, míg a Magyarországra átránduló erdélyi magyarokat itthon közönségünk megkérdezés nélkül ,román”-nak nevezi — min­­ t A magyar történészek harmadik világtalálkozóján — 1992. augusztus 17-én — elhangzott beköszöntő szöveg rövidített változata. folytatás 5. oldalod­ 2 TARTALOM Glatz Ferenc: Ki a magyar? 2 Váczy Péter: A honfoglalók öltözéke 3 FIGYELŐ Niederhauser Emil: Ferenc József és Erzsébet 5 Wenger Tibor: Hasisfogyasztás a középkorban 8 A mesterséges Paradicsom eszközei (B. K.) 9 Gecsényi Lajos: Omega jelenti 11 Held József: Hunyadi János pályája 13 Kulcsár Péter: A Corvinus-legenda 15 Barta Gábor: Román-magyar vita Párizsban 17 László József: Keresztény-zsidó megbékélés 19 Szinai Miklós: Kirekesztők vagy befogadók 20 JELENIDŐBEN Jeszenszky Géza: Angolok és a Monarchia felbontása 22 GYARAPODÓ KÖZGYŰJTEMÉNYEINK Litván György: Moszkvai dokumentumok 1956-ból 25 NYÍLT TÉR A többpártrendszer újraszületéséhez 1987-89 (Havas Henrik és Kelemen Kata interjúi) 29 Szakály Ferenc: Örökkalendárium 33 A tegnap világa 34 A Kádár-korszak hétköznapjairól — fotópályázat 35 Címlapon: Egy századeleji képeslap két oldala Szerkesztő: Glatz Ferenc A szerkesztőség tagjai: Kertész István, Sipos Péter, Szakály Ferenc, Vörös Károly Munkatársak: Demeter Zsuzsanna, Stemlerné Balog Ilona, Frisnyák Zsuzsa (kép); Kovács Éva (szöveg), Horváth Imre (számítógépes tördelés) Felelős kiadó: História Alapítvány. Elnök: Niederhauser Emil Szerkesztőség: 1014 Budapest, Úri u. 53. Telefon: 156-0457. Levélcím: Pf. 9. Bp. 1250 Szedés: MTA 0­1 Kiadványcsoport. Felelős vezető: Burucs Kornélia Nyomás: VESZPRÉMI NYOMDA rt 8200 Veszprém, Őrház u. 38. Felelős vez.: Fekete István igazgató Terjeszti a Magyar Posta és az EXTRAHÍR Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál és a Hellmnél Bp. XIII. Lehel u. 10/a. 1900, közvetlenül vagy postautalványon. Megjelenik évente tízszer. Előfizetési díj: fél évre 175 Ft, 1 évre 350 Ft. Külföldön terjeszti a KULTÚRA Külkereskedelmi Vállalat Budapest, Pf. 149. H-1389 HU ISSN 0139-2409. Index: 25384 A História Alapítvány bankszámlaszáma: MNB: 218-98017, csekkszámla: 501-012539-4 OTP Bp. I. ker. Alagút u. 3. Devizaszámlaszámok: USD 401-15194129120; DM 407-15194129120; ATS 419-15194129120

Next