História 1993
1993 / 3. szám - DISPUTA - BURUCS KORNÉLIA: Magyar nők a Gulágon
volt asztalosbrigád, szóval mindenféle szakmából brigádokat alakítottak ki. Egy napon nagy várost építettünk, és akkor utána építettük hozzá a gyárat. Kimérték az árokásást vízvezetéknek, hogy a Balhás-tótól a lágerig — körülbelül a Balhás-tó olyan 30 kilométerre lehetett hozzánk —, attól a tótól a vizet odavezetni. [...] Mária: Jött az angarai hídnak az építése. Miután mi, mint nők, könnyebbek voltunk, bennünket húztak föl a pillérekre... Magdolna: Úgy publikáltak, hogy ezt a komszomolisták építették. Ez így mind nem igaz. Ezt a mi két kis kezünkkel, a verítékünkkel... jól-rosszul, de megépítettük a hidat is, a vízierőművet. Mária: így lett meg az angarai... híd... Irén: Azt mondták, hogy ha jól dolgozunk, ha készen lesz a vízierőmű, akkor hazaengednek bennünket. Hát persze én elhittem, és hát szorgalmasan dolgoztam. Amikor az erőmű elkészült, négy év után, akkor 120 nőt, meg engem is közöttük, elvittek egy napra kirándulni oda a faluba, megmutatni a vízierőművet. [...] Irén: Üldöztem ezeket az orosz nőket, hol egyiktől, hol másiktól kérdeztem meg még, hogy mi mit jelent? Már bújtak előlem, mert féltek tőlem. És akkor beosztottam, volt vagy tíz darab, akkor egyik nap ettől, másnap attól, hogy ne unják már úgy meg. És akkor azért így aztán megtanultam elég jól olvasni. Minden este olvastam... Este, amíg csak el nem aludtunk, 10 óráig, 11 óráig. Rengeteget olvastam a Puskintól, Tolsztojtól... meg a Gorkijt, meg Lermontovtól. Sára: Nagyon sokat olvastam. Aztán sokat beszélgettem. Nekem életemben nem volt... sok alkalmam arra, hogy azokkal az emberekkel, akik tanultak, mint én is, meg dolgoztak, mint én is, hogy nem tudom, napi egy órát elbeszélgessek. Például én Bulgakovnak majdnem minden nyomtatásban, sőt olyan, olyan könyvét is, ami nem is jelent meg nyomtatásban. Szóval én tudtam arról, hogy neki van egy Mester és Margarita című könyve, amit nem tudott kiadni. Kiválogatták nekem a baráti körömet... Úgyhogy nálunk annyi orvosprofesszor volt az orvosper után, hogy még a szanitéc is legalábbis egyetemi tanársegéd volt. Ugye? De ott voltak nálunk Vorkután a Gorkij, de abból a klinikából majdnem mindenki a kisebb bűnösök közül, akik a Gorkij, ahol a Gorkij meghalt. Mert a Gorkij halála után letartóztatták az egész klinikát. És vagy igaz, vagy nem, de mindenesetre ”Le non e vere e bon trovato”, azt mondja az olasz, ha nem is igaz, akkor is jó, jól hangzik, vagy jól kigondolták, jól talál, talál a történet, hogy egy cipészinas, aki bevitt javított cipőket pont abban az időben, amikor a letartóztatások folytak, a cipőkkel együtt az inast is elküldték Vorkutára. Edit: Költött egy nagy mm... téglalap alakú gödröt ásni. Ástuk mi, ástuk, mert a fene se tudta, hogy mire való? Na most... (szünet) a gödörbe lett fedve deszkákkal. Akkor jött egy pasas, aki a... deszkákra így párhuzamosan, tisztes távolságba lyukakat vágott. A lyuktól jobbra, balra... egy ilyen nagy cipőtalpformát csináltak oda, mindegyik lyuk mellé jobbról, balról. Na, végül is csináltak egy ilyen fapalánkot a két lyuk közé. És ez lett a klozet. Bájos hely volt. Az ember letolta a nadrágját, a gimnasztyorka, ez a katonazubbony fölötte, jobbra-balra a lyuktól, azokba a bizonyos talpnyomokba... behelyezte a lábát, és akkor ott elintézte az elintézni valóit. De mögötte is egy ugyan... hát, mint a fecskék az eresz alatt, uram, hát ez gyönyörű volt. Na most, hát én először nagyon szégyeltem magam. Dehát hát valahol ezt el kellett intézni. Nem?... Hát aztán... én csak hallgattam ott, és... Eleinte. Valami gyönyörű volt... Hát ez volt a klozet-klub. Ott olyan finomakat meséltek egymásnak. Aztán, ha valahol egy jó téma előjött, akkor a palánknak a túlsó fele... feléről is beleszóltak. Úgyhogy nagy röhögések voltak. Minden lyuk fölött bizonyos idő múlva... (szünet) mint egy gótikus cseppkő, úgy tornyosult fölfelé a „lényeg” összefagyva. Na, amikor már egészen odáig ért... és akkor már nem lehetett ráülni. Mária: Ahhoz mindig egy létrát támasztottak, és a végén 10-12 latrina volt egymás mellett, és mint a tyúkok, ültünk ott a létra tetején... (nevet) És nevettünk önmagunkon. A kakihegyek: az egyik... sárga volt, mert sárgarépán dolgoztak... a másik céklavörös volt, mert céklán dolgoztak. A harmadik fehér volt, mert azok a marharépán dolgoztak. (nevet) Edit: Na és akkor azt elkezdtük csákányozni. Hát ugye először ezt a... (nyög) cseppkövet döntöttük le... Akik kint voltak, azok ilyen nagy vödröket engedtek le... mm... spárgán, kötélen, mondjuk úgy. És a lecsákányozott „anyagot” fölhúzták és elvitték. Le — föl — el. Egy-egy ilyen uborníjnak a kipucolása, az kvázi, majdnem egy hónapig eltartott... Hát csuda büdösek voltunk, pedig, pedig hát mondom, mínusz... 28-30, 30 fölötti fagyba dolgoztunk. Na, akkor kitaláltuk, hogy... elmentünk a... mit tudom én, melyik nacsalnyikhoz, olyan büdösen, ahogy csak lehetett. És akkor mmm... mondta, hogy hogy na dehát mi van lányok? És mondtuk, hogy mi klozetpucolók vagyunk. De olyan büdösek vagyunk, hogy a saját szagunktól nem tudunk aludni. És akkor kaptunk még két... másik ruhát... amibe otthon átöltözhettünk. Na, ettől függetlenül büdösek voltunk. De nagyon finom hely volt. Te, én ott olyan előkelő emberekkel találkoztam, mint a Mara Jarkisch, aki egy koloratúr szoprán volt ugye Berlinből... vagy az Elisabeth Weikert, a... híres hegedűművésznő... hogy másoknak a nevét ne mondjam és ne kompromittáljam. A végén annyira hozzászoktunk, tudod, ehhez a fagyott szarhoz, hogy... (nevet) délbe föl se jöttünk. Hanem, akik ott föl, fönn leisztoltak... azok leküldték nekünk miszkibe — miszki, tudod, amibe ettünk — az ebédünket. Leültünk egy kupac szarra, ami olyan jó fagyott volt, jó kemény volt, betörültük az ebédünket, kiabáltunk, hogy még kérünk! Te, úgy meghíztunk, mire kipucoltuk, hogy nem is igaz... Ezért mondom neked, hogy a németeknek igaza van... Der Mensch ist ein gewohnheit tirsch... Mária: Szabad ember Szibériában nincs... — vagy ült, vagy ülni fog, vagy ül éppen. Szóval... ez a három meghatározó variációja van az életnek. De szabad ember Szibériában nincs. Mindezek dacára állítom Magának, hogy kultúra szempontjából egyike a legkultúráltabb résznek, mert a cárok óta oda viszik ki az akadémikusoktól kezdve mindenkit. Sára: A kis nemzetek közül majdnem minden intelligenciát elhoztak. Mert az volt az összetartó erő. Tanár, tanítót, lelkészt, mindenkit elhoztak. [...] Irén: Ha közel volt a férfiláger, hát mi nem csináltuk, de voltak olyanok, akik összeszerelmeskedtek, itt-ott elbújtak valahol... és született gyerek. És akkor azokat, akiknek így gyereke született, azokat elvitték egy másik lágerba. Anna: Ott született meg a Gergely... Tajsetba a gyerekotthonba... És... ott voltam, már egy éves volt a Gergely, mikor hazajöttünk. Elmúlt egy éves, mert októberben született, hát decemberben jöttünk haza... Ilona: Gyermeket vártam. És meg is szültem a gyerekemet. Először úgy nézett ki, hogy halva született, de a végén mégiscsak megmaradt. Igaz, hogy sárgasága volt, de... egészséges gyerek volt... Szerencsére rengeteg tejem volt, körülbelül a két és fél, három liter naponta. Úgyhogy nemcsak a saját gyerekemet etettem, hanem a... még egy gyereket vállaltam hivatalosan. És ezért hivatalosan mint dada voltam elkönyvelve. Összesen két dada volt a lágerba, pedig volt vagy 500 gyerek. És ezért nem kellett dolgoznom, a saját gyerekemet gondozhattam egész nap. Hát persze, mire az ember két gyereket, és még jutott egy harmadikra is, és mire ezt véghezvitte, addigra már nem sok szabadideje maradt. Javított kosztot kaptam, olyan értelembe, hogy a pótlékot megkaptam a saját gyerekem után és a