História 1993
1993 / 4. szám - HAJNAL ISTVÁN: Írás és kultúra a középkorban
írástudók, értelmiségiek A diplomatika modern eszközei, különösen pedig az írásösszehasonlítások mind nagyobb számban hozzák napvilágra az oklevélírókat középkori rejtettségükből. Nem hivatalnokok voltak azok, akik ekkor az okleveleket írták, nem pedig közjegyzők, mint Olaszországban, akik az egyes városokban letelepedve a közönség rendelkezésére bocsájtották munkájukat. Ez a kor volt a lovagi költészetet kedvelő, francia formákra berendezkedett udvari életnek fénykora. Előkelő, finomult légkört igyekezett meghonosítani udvarában minden fejedelem és főúr, amely a ruhák divatjában, a mindennapi élet szokásaiban, ünnepségeiben, mulatságaiban, költészetében teljesen francia hatás alatt állott. Ennek a művelt körnek, ahova törekedett akkor minden nemes úr és lovag, voltak jellemző alakjai az udvari papok, és ezek az udvari papok voltak az oklevelek írói. Vallásos célokra minden udvar külön szerzeteseket tartott; az udvari papok szerepe sokkal világiasabb volt. Részt vettek a fejedelem tanácsában és a magyar urak egy ízben felháborodva tiltakoztak túlságos befolyásuk ellen, amelyre királyuknál szert tettek. Ők voltak a kor diplomatái. Követségbe mentek Rómába, a császárhoz, a szomszéd uralkodóhoz és néha más messzi országokba is. Közülük kerültek ki a kor történetírói. Műveltségükkel szórakoztatták fényes környezetüket, és a francia király több udvari papjától maradtak fenn pajkos munkák, amelyeket ők később öreg püspök korukban szánva-bánva emlegettek. Ha nagy pártfogóik kegyét megnyerték, fényes egyházi pályafutásra lehetett reményük. Szokatlan, európai műveltségű egyházi férfiak voltak tehát az oklevélírói udvari papok, és Európa-szerte hasonló szerepük és műveltségük, éppenúgy, mint írásuk, a francia iskolák felé irányítja figyelmünket. Ez a kor, a 12. és 13. század az egyetemek gyors kialakulásának a kora. Európa hamarosan visszhangzott az egyetemekre vonuló vándordiákok dalától. Közös iskolázás Párizsban A francia egyetemek, és legelsősorban Párizs voltak az igazi népszerű egyetemek nálunk. A vándordiákok dalai francia idézetekkel vannak tele. A pápa szavai szerint Párizsból, mint a paradicsomból árad szét minden boldogsága a tudománynak, és a világ minden szögletébe elszélednek tanítványai. Franciaországban ekkor már minden előkelőbb egyházi férfiú egyetemet végzett, s a pápai rendeletek már Magyarországon is előírták azt, hogy az egyházmegyék székhelyén egyetemi fokot elért papokat alkalmazzanak. A párizsi egyetemnek eddig, mint a többinek is, jobbára csak tudományos jelentőséget tulajdonítottunk. Óriási diáktelep volt az; hallgatói klerikusok voltak, akiknek száma valószínűleg meghaladta a tízezret. E klerikusok kilenctized része a szabad művészetek fakultását hallgatta, amelynek három-négyszáz tanítómestere volt egyszerre, akik a város különböző házaiban bérelt helyiségekben gyűjtötték maguk köré tanítványaikat. Nem elméleti iskolázás folyt ezekben az iskolákban; az ifjak tanítását kemény fegyelemmel, melyből a botbüntetés sem hiányzott, az írásolvasáson kezdték és a végső cél a gyakorlati jogi képzettség elsajátítása volt, amelyet a grammatika befejezése után retorika néven tanítottak. Évenkint száz meg száz kész, fiatal mestert bocsájtott ki kebeléből ez a fakultás. A mesteri vizsga valósággal próbája volt annak, hogy az ifjú előkelő környezetben megállja-e helyét, s főurak, főpapok ilyen vizsgák alkalmával szemeltek ki maguknak udvari papokat. E papok azután ifjan, 21-22 éves korukban megszerezve a mesteri címet, elmentek hazájuk előkelőbb udvaraiba, ahonnan aztán később uruk pártfogásával egyes vidéki egyházak jobb javadalmaiban helyezkedtek el. Innen van az, hogy Magyarországon az új írások java része előbb a királyi udvarban szerepel, és onnan terjed széjjel pár év múlva a vidéki káptalanokhoz. A magister cím, amelyet rendszeresen csak a párizsi egyetemen adományoztak, ily módon ez egyetem kialakulásával s a cím rendszeresítésével egyenlő lépésben terjedt el Franciaországban is, Magyarországon is a papság körében. Európa egysége Új egyetemek alakultak Németországban és Ausztriában, amelyek teljesen a párizsi egyetemet követték szervezetükben. Az egész okleveles gyakorlat egy magasabb nemzetközi műveltség jegyében áll. Az Árpád-kor oklevélírásai finom, művészi külsejükkel ennek a műveltségnek emlékei. A papok, akik ezeket az okleveleket írták, az egyetemek által megindított szellemi mozgalomnak képviselői, s előkelő szerepükkel, amelyet a magyar közéletben játszottak, nagymértékben járultak ahhoz, hogy Magyarország Európával oly korán egy egységes szellemi közösségbe olvadt össze. HAJNAL ISTVÁN A szöveg eredeti, teljes változatának címe: Árpádkori oklevélírások és a francia egyetemek. Kéziratos tisztázat. MTAKK. MS 5389/1. Kódexek a középkori Európában Breviárium. Krakkó, 1400 körül Lectionarium. Salzburg, 1400 körül