História 1993
1993 / 2. szám - PAJKOSSY GÁBOR: Egyesületek a reformkori Magyarországon
Egy kép — egy esemény 1841-ben alakult meg a Magyar Iparegylet, amely tagjai számára kötelezően előírta a magyar ipar termékeinek vásárlását. E testület választmánya határozta el 1844 októberében — Kossuth Lajos javaslatára — a Honi Iparvédegylet létrehozását, amely a fenti célkitűzést nemzeti mozgalommá bővítette. A tagok kötelezték magukat, hogy — ha lehetőségük van rá — tíz évig csak hazai ipari termékeket vásárolnak. Ez egyben a külföldi — elsősorban az örökös tartományokból, mindenekelőtt az ausztriai piacról beáramló — áruk bojkottját is jelentette. A Védegylet elnöke Batthyány Kázmér, alelnöke Teleki László, igazgatója Kossuth Lajos lett. Első közgyűlésüket 1845. november 17-én tartották Pesten 138 vidéki fiókegylet részvételével. Az iparvédelem mellett konkrét iparfejlesztő programja nem volt. Célkitűzéseit csak részben tudta elérni. Kossuth 1846. augusztusi lemondása után tevékenysége visszaszorult, elsodorták a politikai események. Védegylet Védegyleti bál, 1845 tési egylet alkotta — a kölcsönös biztosítók, a különféle, részben a munkaadókhoz (egyház, város) kötődő nyugdíjpénztárak, a segélyegyletek, az ínségek csillapítását szolgáló takarékmagtárak mellett. Ebből 45 kizárólag „halotti társulat” volt. Ezek voltak a legnépesebb egyletek. Egy-egy egyesület tagsága sok százra, sőt több ezerre rúgott (hiszen a cél megvalósítása szinte egyenes arányban állt a fizető taglétszámmal). Egyben ezek az egyletek vették a legkevésbé igénybe tagjaik aktivitását, hiszen valójában befektetést, egyfajta beteg- és életbiztosítás kínáltak. A mezőgazdaság, a gazdálkodói szemlélet korszerűsítését szolgálta az a 15-20 gazdasági egyesület, amelyek nagyrészt az 1830-ban alakult Gazdasági Egyesület, a későbbi OMGE fiókjaként működtek. Az 1841-ben létrejött Iparegyesület a szakoktatás, az ipar fejlődését szorgalmazta. Kevésbé gazdasági, mint politikai jelentősége volt az egyedülállóan széles * OMGE Országos Magyar Gazdasági Egyesület. 1835-ben alakult a földbirtokosok érdekképviseletére. 1868-tól évente gazdakongresszusokat tartott, igyekezett befolyásolni a gazdasági törvényhozást. 1890-1944 között hetilapja a Köztelek. (A szerk.) bázisra támaszkodó Védegyletnek. A mintegy húsz tudományos-irodalmi-művészeti egyesület közül a legfontosabbak voltak a Tudós Társaság, az 1841-ben alakult, a tudományok népszerűsítését vállaló Természettudományi Társulat (a TIT elődje), a tudomány művelését a hon ismeretével ötvöző Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlése és a Kisfaludy Társaság. Városok és társulások Az egyletek legjelentősebb csoportját a kaszinók, olvasótársaságok alkották. Az első kaszinó a szász Brassóban jött létre, Magyarországon egy év múlva, 1827-ban Pesten, Széchenyi kezdeményezésére alakult meg az első kaszinó, a concentratio, az eszmesúrlódás, a társasélet normáinak elsajátítatása végett. A kaszinóalapítás rövidesen valóságos mozgalommá fejlődött: Magyarországon több mint 180, Erdélyben 30 tartós alakulat jött létre, tagságuk tízezres nagyságrendű volt. Szorosan vett céljaik mellett kiindulópontjai voltak seregnyi más — jótékony, gazdasági, városszépítő stb. — kezdeményezésnek, általában véve az egyesületi fejlődés motorjai voltak. Széchenyi és Brunszvik Teréz grófnő (1775-1861) Filantróp jellegű tevékenységét a nőnevelés és a kisdedóvás területén fejtette ki. 1808- ban utazásai során eljutott a modern európai pedagógia legnagyobb teoretikusának Pestalozzinak Yverdon-i intézetébe, s az ott látottakból merítette a nevelői programját. 1828. június 1-én anyja budai házában (I. ker. Mikó u. 1.) megalakította az első hazai kisdedóvó intézetet, az „Angyalkertet”, amelyet 1829-ben további 2 budai, 1 pesti és több vidéki óvoda is követett. Szervező tevékenységét Ausztriára és Bajorországra is kiterjesztette. Részt vett a krisztinavárosi ipariskola megalakításában is, mely 7-9 éves gyerekek számára az elemi oktatást kézműipari tevékenységgel egészítette ki. 1829-ben cselédlányoknak szervez iskolát. Munkája nyomán 1836-ban létrejött a Kisdedóvó Intézeteket Magyarországon Terjesztő Egyesület, vezetőségében Kossuth Lajos és Wesselényi Miklós is helyet kapott. A tagok kötelezték magukat, hogy hat éven át havi 6 ezüstforintot fizetnek az egyesület céljaira. Ennek eredményeként 1836-48 között a kisdedóvók száma 89-re emelkedett, a mozgalom „nemzeti üggyé” vált. A magyar nyelv használatának igénye, a nemzeti egység jelszavai eltávolították Brunszvik Terézt (aki német anyanyelvű volt, és 75 évesen tanult magyarul) az egyesülettől, így 1836-tól visszavonultan élt. A kisdedóvás területén újabb csúcspontot az első állami kisdedóvó megjelenése (1876, Liptószentmárton) és az 1891. évi törvényi szabályozás jelentett. képzeléseivel ellentétben ezek a 40-es évekre sok helyütt valóságos politikai vitakörökké váltak. Bár több városban társadalmi feszültségekre vezethető vissza az a jelenség, hogy külön kaszinóba tömörült a helyi elit, és olvasótársaságot, polgári kaszinót hoztak létre maguknak Brunszvik Teréz, a kisdedóvás apostola