História 1993

1993 / 2. szám - BURUCS KORNÉLIA: Nők az egyesületekben

Magyar Úrinők Egyesülete 1906-ban mindössze 3 fővel alakult meg Ma­gyar Hölgykoszorú néven, de pár év múlva a többszáz főnyi tagság már a Magyar Úrinők Egyesületében tevékenykedett. Munkásságuk központjában a középosztály hölgyeinek ház­tartási és gazdasági ismeretekkel való ellátása állt. Évekig nyitva tartó háztartási kiállítást ren­deztek, ahol teljes berendezéssel és felszerelés­sel mutatták be a konyhát, ebédlőt, fürdőszo­bát, munkaszobát (kötő-, varró és hímző­gépekkel), női és leányszobát, a mosókonyhát, a pincét és a padlást. Az ún. női iparok felka­rolására a kispesti Wekerle-telepen női iparis­kolát létesítettek, s ugyanitt 42 fővel cselédkép­ző és főzőiskolát is működtettek. A fővárosban és Szentendrén az I. világháborúig működő otthont tartottak fenn magányos úrinők részé­re. A nőnevelés tárgyában a vallás- és közok­tatásügyi miniszterhez benyújtott tervezetük­ben a leányok hiúsága elleni védekezésül felvetik az iskolaköpeny és a tanítónői egyen­ruha ötletét. Munkát Kereső Nők Szövetsége A Lorántffy Zsuzsanna Egylet keretében és er­kölcsi segítségével kezdte meg működését 1906-ban a Munkát Kereső Nők Otthona elne­vezésű szervezet, mely 1913-ban alakult szö­vetséggé. Nővédelmi munkájuk a szűkölködő, elszegényedett, vagy a „tévútra tévedt, de tisz­tességes foglalkozást űzni kívánó” nőkre ter­jedt ki. Börtönmissziós munkájuk során ösz­­szejöveteleket rendeztek a gyűjtőfogházban ítéletre várakozó protestáns nőknek, illetve a börtönből szabadultaknak nyújtottak segítő ke­zet. Otthonokat, menhelyeket létesítettek, ta­nácsadókat működtettek fiatal lányok számára. Katholikus Háziasszonyok Országos Szövetsége A Katholikus Nővédő Egyesület keretében gr. Pálffy Pálné 1907-ben a háziasszonyokat Kat­holikus Háziasszonyok Egyesülete néven tö­mörítette. E csoport 1908 októberében kivált, s önálló alapszabály alapján folytatta tevékeny­ségét. Célul tűzte ki olyan „öntudatos házi­asszonytípus kialakítását, aki vallásos szemléle­tével megőrzi a család erkölcsi tisztaságát”, és megvannak alapismeretei a háztartás vezetésé­hez is. Feladatának tartotta egyebek mellett a szegények istápolását, árvák felkarolását, a csa­lád- és leányvédelmi munkát. A családvédelem fontos területének tekin­tették a cselédkérdés megoldását. Felfigyeltek a háziasszony és a cseléd viszonyának általános megromlására, a cselédhiányra és a cselédek erkölcseinek — szerintük — a családi békét ve­szélyeztető süllyedésére. Ezért igyekezetük fó­kuszában a cselédkérdés szerepelt. Már 1909- ben a Váci utcában cselédelhelyezővel és cselédképzővel működő cselédotthont nyitot­tak. A cselédek lelki vezetésére, nevelésére cse­lédköröket (Szt. Zita-körök) szerveztek. 1911- ben a Mária utcába költözött a központ, ahol már kápolna is működött. Ide költözött a cse­lédotthon, cselédképző, elhelyező, a külföldről jött német nevelőnők, bonne-ok otthona és el­helyező irodája, valamint az Úrinők Otthona. (Utóbbiban a tanulmányaik, állásuk miatt a családjuktól távol levők, illetve az átutazók kaptak szállást, ellátást.) 1911 májusában négy fővárosi és néhány vidéki város pályaudvarain, továbbá a határál­lomásokon megkezdte munkáját a vasúti misszió. Fehérsárga karszalagos megbízottai a tanácsra, eligazításra szoruló, az erkölcsi csap­dáktól fenyegetett nők védelmét látták el. Hangsúlyt kapott a szövetség munkájában a tagok háztartási ismeretekkel való ellátása. Háztartási, egészségügyi, ruházkodási, takaré­kossági, illemtani, gyermeknevelési stb. kérdé­seket vitattak meg a havonta tartott összejö­veteleiken. Az I. világháború alatt a szövetség által működtetett cselédkörökben, otthonokban fe­szültségek érlelődtek: a cselédek osztály- és ér­dekellentétei a középosztály asszonyai számára is érezhető formákat öltöttek. (1918-ban, a for­radalmi forrongás idején létre is hozták a Tűz­hely elnevezésű cselédszervezetet, mely 1929-ig létezett.) A háború után még mindig a cselédkérdés állt a szövetség érdeklődésének homlokteré­ben. A cselédek valláserkölcsi gondozása és egyéb ismeretszerzése érdekében újjászervez­ték a Szt. Zita-köröket, 1925-től pedig oklevél­lel, emlékéremmel honorálták a hosszabb ideje egy helyen szolgáló cselédek állhatatosságát. 1930-ban, 1931-ben ankétot rendeztek a cse­lédkérdés rendezéséről, az elavult cselédtör­vény módosításáról. A korábbinál nagyobb gondot fordítottak a középosztály leányainak, asszonyainak isko­lán kívüli nevelésére, a háztartásban nélkülöz­hetetlen praktikus ismeretek továbbítására. Háztartási Tanácsadó Irodát állítottak fel, 1928-tól pedig Élet Iskolája címmel előadásso­rozatot indítottak. Emellett 2 hetes­ 3 hónapos főzőtanfolyamokat szerveztek, megtanítva az asszonyokat a gáz- és villanytűzhelyen való fő­zésre is, s a varrótanfolyamoknak is szép szám­mal voltak résztvevői. A rendszeres gyárláto­gatások a magyar ipar termékeit voltak hivatottak a háziasszonyokkal megismertetni és megkedveltetni. Lapja: Katholikus Háziasszonyok Lapja (1924-ben újraindul). Elnök: Szegedy-Maszák Aladárné. Katholikus Női Patronage Egyesület Az 1909-ben Budapesten létrejött szervezet a züllésnek indult, az erkölcsi romlás veszélyének kitett, sőt bűncselekményt elkövetett leány­­gyermekek, fiatalkorú leányok védelmét tűzte zászlajára. Fogházmissziót ellátó tagjai az el­ítélésükre váró nők lelki támaszául szolgáltak, s ellátták a feltételesen elítéltek vagy próbára bocsátottak felügyeletét. Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége (MANSZ) Az egyik legnagyobb hatású nőszövetség poli­tikai céllal alakult 1918 decemberében Tormay Cécile írónő vezetésével. Zászlóbontó közgyű­lésére 1919 januárjában került sor. Célul tűzte ki a „keresztény és nemzeti alapon álló asszo­nyok, lányok és női szervezetek” egyesítését, a keresztény világnézet erősítését, a nemzeti ha­gyományok ápolását, a keresztény nők jogai­nak és érdekeinek védelmét. Az első években főleg politikai tevékenységet fejtettek ki: a kép­viselőválasztásokra szervezték a választójoghoz frissen jutott nőtársadalmat, emlékszobrok, táblák kezdeményezésével a háborúban elesett hősök emlékét ápolták. 1919. november 16-án a Parlament előtt 63 vármegyét szimbolizáló gyászba borított bokrétát nyújtottak át a be­vonuló Horthy fővezérnek, s 3 hét alatt töb­bezer fehérneműt gyűjtöttek össze a nemzeti hadseregnek. Fáradhatatlan revízós propagan­dát fejtettek ki. Olasz, francia és angol nyelvű füzetekben igyekeztek együttérzést kiváltani a trianoni Magyarország iránt. 100 ezer darab trianoni levelezőlapot nyomtattak angol, fran­cia és német nyelven, a Nagy-Magyarországot ábrázoló képeslap az oldalán levő forgatható kerékkel az ötfelé hulló országot mutatta be. A szövetség kiváló olasz kapcsolatait is a bé­kerevízió céljaira használta fel: 1932-ben, a Marcia su Roma 10. évfordulóján küldöttsé­gük „a hódoló tisztelet és hálás megemlékezés” jeleként 1,5 méter átmérőjű halasi csipkét ajándékozott a Dúcénak „az olasz-ma­gyar testvériségnek és a magyar fájdalomnak” szimbólumaként. A kerek asztalterítő közepén az ezeréves magyar tölgyfa állt, törzsénél a ma­gyar címer, kard, a fascista jelvény (vesszőnya­lábok), a fa lombjai között pedig a megcson­kított Magyarország körvonalai rajzolódtak ki. A revíziós propaganda mellett a szövetség sokoldalú szociális, gyermekvédelmi tevékeny­séget is folytatott. Gyorssegéllyel, ruhanemű­vel, élelmiszerrel segítették a hazatérő hadifog­lyokat, rendszeres támogatást nyújtottak a háborút járt fiatal férfiak nevelésére létesített Horthy Miklós Kollégiumnak. Az egyetemi hallgatónők részére 1923-ban Budapesten (La- Kuktakisasszonyok és oktatóik a Háztartási Iskola Egyesületből, 1905

Next