História 1993
1993 / 2. szám - BURUCS KORNÉLIA: Nők az egyesületekben
Magyar Úrinők Egyesülete 1906-ban mindössze 3 fővel alakult meg Magyar Hölgykoszorú néven, de pár év múlva a többszáz főnyi tagság már a Magyar Úrinők Egyesületében tevékenykedett. Munkásságuk központjában a középosztály hölgyeinek háztartási és gazdasági ismeretekkel való ellátása állt. Évekig nyitva tartó háztartási kiállítást rendeztek, ahol teljes berendezéssel és felszereléssel mutatták be a konyhát, ebédlőt, fürdőszobát, munkaszobát (kötő-, varró és hímzőgépekkel), női és leányszobát, a mosókonyhát, a pincét és a padlást. Az ún. női iparok felkarolására a kispesti Wekerle-telepen női ipariskolát létesítettek, s ugyanitt 42 fővel cselédképző és főzőiskolát is működtettek. A fővárosban és Szentendrén az I. világháborúig működő otthont tartottak fenn magányos úrinők részére. A nőnevelés tárgyában a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez benyújtott tervezetükben a leányok hiúsága elleni védekezésül felvetik az iskolaköpeny és a tanítónői egyenruha ötletét. Munkát Kereső Nők Szövetsége A Lorántffy Zsuzsanna Egylet keretében és erkölcsi segítségével kezdte meg működését 1906-ban a Munkát Kereső Nők Otthona elnevezésű szervezet, mely 1913-ban alakult szövetséggé. Nővédelmi munkájuk a szűkölködő, elszegényedett, vagy a „tévútra tévedt, de tisztességes foglalkozást űzni kívánó” nőkre terjedt ki. Börtönmissziós munkájuk során öszszejöveteleket rendeztek a gyűjtőfogházban ítéletre várakozó protestáns nőknek, illetve a börtönből szabadultaknak nyújtottak segítő kezet. Otthonokat, menhelyeket létesítettek, tanácsadókat működtettek fiatal lányok számára. Katholikus Háziasszonyok Országos Szövetsége A Katholikus Nővédő Egyesület keretében gr. Pálffy Pálné 1907-ben a háziasszonyokat Katholikus Háziasszonyok Egyesülete néven tömörítette. E csoport 1908 októberében kivált, s önálló alapszabály alapján folytatta tevékenységét. Célul tűzte ki olyan „öntudatos háziasszonytípus kialakítását, aki vallásos szemléletével megőrzi a család erkölcsi tisztaságát”, és megvannak alapismeretei a háztartás vezetéséhez is. Feladatának tartotta egyebek mellett a szegények istápolását, árvák felkarolását, a család- és leányvédelmi munkát. A családvédelem fontos területének tekintették a cselédkérdés megoldását. Felfigyeltek a háziasszony és a cseléd viszonyának általános megromlására, a cselédhiányra és a cselédek erkölcseinek — szerintük — a családi békét veszélyeztető süllyedésére. Ezért igyekezetük fókuszában a cselédkérdés szerepelt. Már 1909- ben a Váci utcában cselédelhelyezővel és cselédképzővel működő cselédotthont nyitottak. A cselédek lelki vezetésére, nevelésére cselédköröket (Szt. Zita-körök) szerveztek. 1911- ben a Mária utcába költözött a központ, ahol már kápolna is működött. Ide költözött a cselédotthon, cselédképző, elhelyező, a külföldről jött német nevelőnők, bonne-ok otthona és elhelyező irodája, valamint az Úrinők Otthona. (Utóbbiban a tanulmányaik, állásuk miatt a családjuktól távol levők, illetve az átutazók kaptak szállást, ellátást.) 1911 májusában négy fővárosi és néhány vidéki város pályaudvarain, továbbá a határállomásokon megkezdte munkáját a vasúti misszió. Fehérsárga karszalagos megbízottai a tanácsra, eligazításra szoruló, az erkölcsi csapdáktól fenyegetett nők védelmét látták el. Hangsúlyt kapott a szövetség munkájában a tagok háztartási ismeretekkel való ellátása. Háztartási, egészségügyi, ruházkodási, takarékossági, illemtani, gyermeknevelési stb. kérdéseket vitattak meg a havonta tartott összejöveteleiken. Az I. világháború alatt a szövetség által működtetett cselédkörökben, otthonokban feszültségek érlelődtek: a cselédek osztály- és érdekellentétei a középosztály asszonyai számára is érezhető formákat öltöttek. (1918-ban, a forradalmi forrongás idején létre is hozták a Tűzhely elnevezésű cselédszervezetet, mely 1929-ig létezett.) A háború után még mindig a cselédkérdés állt a szövetség érdeklődésének homlokterében. A cselédek valláserkölcsi gondozása és egyéb ismeretszerzése érdekében újjászervezték a Szt. Zita-köröket, 1925-től pedig oklevéllel, emlékéremmel honorálták a hosszabb ideje egy helyen szolgáló cselédek állhatatosságát. 1930-ban, 1931-ben ankétot rendeztek a cselédkérdés rendezéséről, az elavult cselédtörvény módosításáról. A korábbinál nagyobb gondot fordítottak a középosztály leányainak, asszonyainak iskolán kívüli nevelésére, a háztartásban nélkülözhetetlen praktikus ismeretek továbbítására. Háztartási Tanácsadó Irodát állítottak fel, 1928-tól pedig Élet Iskolája címmel előadássorozatot indítottak. Emellett 2 hetes 3 hónapos főzőtanfolyamokat szerveztek, megtanítva az asszonyokat a gáz- és villanytűzhelyen való főzésre is, s a varrótanfolyamoknak is szép számmal voltak résztvevői. A rendszeres gyárlátogatások a magyar ipar termékeit voltak hivatottak a háziasszonyokkal megismertetni és megkedveltetni. Lapja: Katholikus Háziasszonyok Lapja (1924-ben újraindul). Elnök: Szegedy-Maszák Aladárné. Katholikus Női Patronage Egyesület Az 1909-ben Budapesten létrejött szervezet a züllésnek indult, az erkölcsi romlás veszélyének kitett, sőt bűncselekményt elkövetett leánygyermekek, fiatalkorú leányok védelmét tűzte zászlajára. Fogházmissziót ellátó tagjai az elítélésükre váró nők lelki támaszául szolgáltak, s ellátták a feltételesen elítéltek vagy próbára bocsátottak felügyeletét. Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége (MANSZ) Az egyik legnagyobb hatású nőszövetség politikai céllal alakult 1918 decemberében Tormay Cécile írónő vezetésével. Zászlóbontó közgyűlésére 1919 januárjában került sor. Célul tűzte ki a „keresztény és nemzeti alapon álló asszonyok, lányok és női szervezetek” egyesítését, a keresztény világnézet erősítését, a nemzeti hagyományok ápolását, a keresztény nők jogainak és érdekeinek védelmét. Az első években főleg politikai tevékenységet fejtettek ki: a képviselőválasztásokra szervezték a választójoghoz frissen jutott nőtársadalmat, emlékszobrok, táblák kezdeményezésével a háborúban elesett hősök emlékét ápolták. 1919. november 16-án a Parlament előtt 63 vármegyét szimbolizáló gyászba borított bokrétát nyújtottak át a bevonuló Horthy fővezérnek, s 3 hét alatt többezer fehérneműt gyűjtöttek össze a nemzeti hadseregnek. Fáradhatatlan revízós propagandát fejtettek ki. Olasz, francia és angol nyelvű füzetekben igyekeztek együttérzést kiváltani a trianoni Magyarország iránt. 100 ezer darab trianoni levelezőlapot nyomtattak angol, francia és német nyelven, a Nagy-Magyarországot ábrázoló képeslap az oldalán levő forgatható kerékkel az ötfelé hulló országot mutatta be. A szövetség kiváló olasz kapcsolatait is a békerevízió céljaira használta fel: 1932-ben, a Marcia su Roma 10. évfordulóján küldöttségük „a hódoló tisztelet és hálás megemlékezés” jeleként 1,5 méter átmérőjű halasi csipkét ajándékozott a Dúcénak „az olasz-magyar testvériségnek és a magyar fájdalomnak” szimbólumaként. A kerek asztalterítő közepén az ezeréves magyar tölgyfa állt, törzsénél a magyar címer, kard, a fascista jelvény (vesszőnyalábok), a fa lombjai között pedig a megcsonkított Magyarország körvonalai rajzolódtak ki. A revíziós propaganda mellett a szövetség sokoldalú szociális, gyermekvédelmi tevékenységet is folytatott. Gyorssegéllyel, ruhaneművel, élelmiszerrel segítették a hazatérő hadifoglyokat, rendszeres támogatást nyújtottak a háborút járt fiatal férfiak nevelésére létesített Horthy Miklós Kollégiumnak. Az egyetemi hallgatónők részére 1923-ban Budapesten (La- Kuktakisasszonyok és oktatóik a Háztartási Iskola Egyesületből, 1905