História 1995
1995 / 7. szám - MŰHELY - SALLÓ LÁSZLÓ: Himlő, bujakór, pestis a középkorban
sok országban járványt váltott ki, olyannyira, hogy sok ezer embernek az életébe került. Jellemző, hogy nincs egyetlen nép sem, amely elismerné, hogy a bujakórság tőle indult volna ki. Ez a magyarázata annak, hogy népies nyelven az olaszok, németek és magyarok a „francia”, franciák „nápolyi”, a lengyelek „német”, a hollandok és angolok „spanyol”, a perzsák pedig „török” betegségnek nevezik! A rettegett pestis Az elmúlt századok legrettegettebb betegsége kétségtelen, hogy a pestis volt, amelyet magyarul dögvésznek, döghalálnak és mirigyhalálnak is neveztek. Az ókortól fogva egészen a múlt századig valósággal végzetes szerepet játszott az emberiség történetében. Már a trójai háború idején is ismerték és Homérosznak az Ilászban való leírása szerint a megsértett Apollónak a büntetését látták benne. Mikor aztán az engesztelő áldozattal az istent megbékítették, ez véget vetett a járvány pusztításának. Egyébként az Ótestamentum is azt tartja, hogy minden betegséget Jehova küld az emberekre büntetésképpen engedetlenségükért. Mózes V. könyvének 21. fejezete ezt mondja: „Hozzád ragasztja az Úr a döghalált, mígnem elemészt téged arról a földről, amelyre bemégy, hogy bírjad azt.” Az első nagy pestisjárvány földrészünkön — amelyről hiteles feljegyzések vannak — a 6. század közepén jelentkezett. Igaz ugyan, hogy Kr. e. 430-tól 425-ig az athéniek hadseregét is nagyon megtizedelte a járvány, de kétséges, hogy ez a betegség csakugyan pestis volt! Valószínűleg különböző fertőző betegségek együttesen okozták a nagyméretű pusztulást, amely véget vetett Athén hegemóniájának Görögországban. A legiszonyatosabb pestisjárvány a 14. században dühöngött végig kontinensünkön, és 25 millió embernek oltotta ki az életét. Ez a járvány Ázsiából, Kínából került Európába és borzalmas voltával olyan rémületet keltett, hogy mindenütt a „fekete halál” néven emlegették. Az 1348. évi firenzei járvány méreteiről és döbbenetes pusztításairól Boccacio is említést tesz híres művében, a Dekameronban. Elmondja, hogy ezt az olasz várost is elérte a betegség halálos veszedelme, mellyel az Isten igazságos haragja sújtotta a bűnös halandókat. Keletről jött és feltartóztathatatlanul terjedt nyugat felé. Hiábavalónak bizonyult ellene minden okoskodás és elővigyázatossági óvintézkedés. Hiába tiltották meg a betegeknek, hogy a városba lépjenek, és hiábavalónak bizonyult a búcsújárásokban az Úristenhez intézett minden alázatos könyörgés. Tavasz elején kezdődött és júliusig tartott a dögvész Firenzében, s ez idő alatt százezernél is többen haltak meg. Különféle nézetek alakultak ki a járvánnyal kapcsolatban. Egyesek a mértékletes életet magasztalták, mondván, hogy ez alkalmas az ellenállóképesség fokozására. Mások azt tartották, hogy a fekete halál ellen a leghatásosabb gyógyszer a bőséges ital, a tréfa, a jókedv. Sokan pedig azt gondolták, hogy a legjobb módszer a menekülés, a futás a járvány elől. Számosan ezt tették: otthagyták szülővárosukat, házukat, minden vagyonukat. Bizáncban és környékén Kr. u. 531- ben naponként 5-10 ezer ember halt meg a betegség következtében. És a járvány csak négy hónap múlva szűnt meg! 1201- ben az Egyiptomban pusztító járvány egymillió embernek az életét követelte. A közegészségügyi viszonyok javultak, és ez a betegség egyre ritkábban jelentkezett, így Angliában 1665-ben, Franciaországban és Svájcban 1668-ban volt utoljára pestisjárvány. Magyarország történetének talán azok a legszomorúbb napjai, amelyekre a tatárjárás dúlásai és pusztításai vannak feljegyezve. Rendszerint amikor a tatárok elözönlötték az országot, nyomukban csakhamar megjelent a pestisjárvány, és írva vagyon, hogy: „a tatárok rablása után Magyarországon hallatlan nagy éhség vala. Döghalál is iszonyú nagy vala az országban, mert a számtalan holttestektől az ég megdögleltetett vala. Azért, aki a tatároktól nagy nehezen megmaradhatott is, a nagy éhség és döghalál miatt kellett neki meghalni”. Hazánk népességét sokszor megviselte ez a járvány, amely 1271-ben és 1282-ben, 1351-ben, majd 1456-57-ben és 1508-ban is felütötte a fejét ezen a tájon. A 14. század szörnyű járványa Magyarországot sem kímélte. Minden században egyszer vagy többször, hol az egész országban, hol csak egyes vidékein jelent meg és „kaszált” a lakosság soraiban. SALLÓ LÁSZLÓ Szifiliszes beteg, Albrecht Dürer fametszete, 1496 Pestisben elhunytak temetése, 1349 11