História 1995
1995 / 7. szám - AKTUÁLIS ÓKOR - HOFFMANN ZSUZSANNA: Prostitúció az ókori Rómában
olyan lányok, akiket meg nem határozott célra vásárolt a „piacon” (általában szabad születésű szegény lányok), Hadrianus császár rendelettel tiltotta meg, hogy a kerítők lányokat vásároljanak. Ezt a tilalmat későbbi császárok is megerősítették. A lányok nem laktak a bordélyban, csupán meghatározott ideig tartózkodtak ott. Olykor a ház fenntartója maga is csupán bérelte a szobákat, ilyenkor a lányoktól is bérleti hozzájárulást szedett, tehát nem volt minden esetben a ház, ill. a lányok valódi tulajdonosa. Nem ritkán a nyilvánosházakat férjes asszonyok is látogatták, olykor férjük tudtával. A postituáltak külseje, viselete Az örömlányoknak külsejükben, öltözékükben is különböznie kellett a tisztességes, erényes római matrónáktól. Tilos volt számukra a fodros stóla és a hagyományos tunkca viselete, ezt a matrónák hordták. Nem követhették továbbá a matrónák hajviseletét sem, a lányok a fejükön lesimítva, kibontva hordták hajukat. Az örömlányok ruházata a hagyományosnál rövidebb tunica volt, felette pedig tógát viseltek. (A tóga Rómában a férfiak ruházata, nők csak kivételesen hordták, mégpedig azok, akiket meg akartak szégyeníteni, ill. akik valamiféle bűnt követtek el.) Ez volt az ókori Rómában a meretrixek öltözete (vestis meretricia). Természetesen foglalkozásuk velejárója volt az is, hogy kihívó ruházatukkal is fel akarták hívni magukra a figyelmet, ezért színes kelmékbe öltözködtek, szemüket és arcukat festették, púderezték, szőrtelenítették magukat, áttetsző, fátyolszerű ruhákkal és ékszerekkel igyekeztek magukat még csábosabbá tenni. Tarifák Az „Az ipart” önállóan űző lányok természetesen számoltak azzal, hogy amíg fiatalok és szépek, több a lehetőség számukra, ezért magasabb tarifákat szedtek, ill. ragaszkodtak a pénzes vendégekhez. Többen tartós kapcsolatokat is fenntartottak. A forrásadatok a legkülönbözőbb tarifákról adnak hírt. A költő Martialis említ egy Galla nevű hölgyet, aki különösen mohó volt, két aranyat is elkért, sőt néha még ennél is jobban megkopasztotta a vendégét. Horatius egy Cinara nevű lányról közöl hasonlót. A legalacsonyabb tarifát Martialis említi, ez egy as (a napi létminimum kb. 4 as volt). Pompejiben általában egy denarius volt a tarifa. (1 denarius,, 10 as, egy arany,, 25 denarius). Van adat továbbá 2, 3, 4, 8 asos tarifáról is. A prostituáltaknak adózniuk is kellett, vagy ha rabszolgák voltak, akkor a tulajdonosaik adóztak. Caligula császár különböző adókat vetett ki, többek között az utcalányokra is, akiknek naponta egy szeretkezés árát vonta le a keresetükből, sőt megadóztatta a kérttőket és a két nőket is. Az ókori Rómában a színészet és általában mindenfajta színpadi fellépés megbélyegző foglalkozásnak minősült, ezért az efféle mesterségeket zömmel idegenek és rabszolgák folytatták. A legtöbb prostituált a színésznők, táncosnők és zenészek között akadt, ez különösen így volt a színház hanyatlása idején, de korábban is. E foglalkozások köréből ered a prostituáltak egyik elnevezése is, a „fuvoláslány”. Előfordult olyan eset is, hogy a közönség a szépséges mima buja táncától felizgatva azt követelte, hogy vetkőzzön meztelenre a színésze. Ezt még a szigorú erkölcsű Cato sem tudta megakadályozni, de tüntetően kivonult a színházból. HOFFMANN ZSUZSANNA E SZÁMUNK SZERZŐI BEREND T. IVÁN akadémikus, egy. tanár (Los Angeles-i Kalifornia Egyetem, USA); BÓNA ISTVÁN régész, akadémikus, tanszékvezető egy. tanár (ELTE BTK); BURUCS KORNÉLIA osztályvezető (MTA TTI); GERGELY JENŐ a tört. tud. doktora, egy. tanár (ELTE BTK); HAJDÚ TIBOR a tört. tud. doktora, tud. tanácsadó (MTA TTI); HATHÁZI GÁBOR tud. titkár, régész-muzeológus (Fehér Megyei Múzeumok Igazgatósága); HEGYI KLÁRA kandidátus, tud. finis. (MTA TTI); HOFFMANN ZSUZSANNA egy. docens (JATE); LITVÁN GYÖRGY a tört. tud. doktora, igazgató (1956-os Kutatóintézet); PELLE JÁNOS kandidátus, irodalomtörténész (Bp.); SALLÓ LÁSZLÓ tanár, közíró (Kazincbarcika). Rövidítések: egy.: egyetemi; ELTE BTK: Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, Budapest; fmts.: főmunkatárs; JATE: József Attila Tudományegyetem, Szeged; MTA TTI: Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézet; tört. tud.: történelemtudomány; tud.: tudományos. Megjelent a TÖRTÉNELMI SZEMLE a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének értesítője XXXVII. ÉVFOLYAM, 1995. 2. és 3. száma A 2. szám TARTALMÁBÓL TANULMÁNYOK Teke Zsuzsa: Firenzei üzletemberek Magyarországon Hiller István: A firenzei diplomácia és Magyarország Tomka Béla: Bankuralom, bankérdekeltség, bankellenőrzés ARCOK, ÉLETKÉPEK Veszprémy László: A magyar hadi-zászlóhasználat kezdetei Berkes Tímea: A bürokrácia tehetetlensége MŰHELY Reisz T. Csaba: Lipszky János Pesten A 3. szám TARTALMÁBÓL TANULMÁNYOK Fach Zsigmond Pál: Hogyan lett a harmincadvámból huszad? (1436—1457) . Borhi László: Az Egyesült Államok Kelet-Európa-politikájának néhány kérdése, 1948-1956 Ladányi Andor: A „magyar Dahlem” (Klebelsberg terve természettudományi telep létesítésére) ARCOK, ÉLETKÉPEK Rainer M. János: Nagy Imre szovjet emigrációban, 1930-1939 MŰHELY Zsoldos Attila: Péter és Gurka (Gurca) ispán nemzetsége Engel Pál: Egy bácskai jobbágynévsor 1525-ből 17