História 1995

1995 / 7. szám - AKTUÁLIS ÓKOR - HOFFMANN ZSUZSANNA: Prostitúció az ókori Rómában

olyan lányok, akiket meg nem határozott célra vásárolt a „piacon” (általában sza­bad születésű szegény lányok), Hadrianus császár rendelettel tiltotta meg, hogy a ke­­rítők lányokat vásároljanak. Ezt a tilalmat későbbi császárok is megerősítették. A lá­nyok nem laktak a bordélyban, csupán meghatározott ideig tartózkodtak ott. Olykor a ház fenntartója maga is csupán bérelte a szobákat, ilyenkor a lányoktól is bérleti hozzájárulást szedett, tehát nem volt minden esetben a ház, ill. a lányok valódi tulajdonosa. Nem ritkán a nyilvánosházakat férjes asszonyok is látogatták, olykor férjük tud­tával. A postituáltak külseje, viselete Az örömlányoknak külsejükben, öltözé­kükben is különböznie kellett a tisztessé­ges, erényes római matrónáktól. Tilos volt számukra a fodros stóla és a hagyományos tunkca viselete, ezt a matrónák hordták. Nem követhették továbbá a matrónák hajviseletét sem, a lányok a fejükön lesi­mítva, kibontva hordták hajukat. Az örömlányok ruházata a hagyományosnál rövidebb tunica volt, felette pedig tógát viseltek. (A tóga Rómában a férfiak ruhá­zata, nők csak kivételesen hordták, még­pedig azok, akiket meg akartak szégyení­­teni, ill. akik valamiféle bűnt követtek el.) Ez volt az ókori Rómában a meretrixek öltözete (vestis meretricia). Termé­szetesen foglalkozásuk velejárója volt az is, hogy kihívó ruházatukkal is fel akarták hívni magukra a figyelmet, ezért színes kelmékbe öltözködtek, szemüket és arcu­kat festették, púderezték, szőrtelenítették magukat, áttetsző, fátyolszerű ruhákkal és ékszerekkel igyekeztek magukat még csá­bosabbá tenni. Tarifák Az „Az ipart” önállóan űző lányok termé­szetesen számoltak azzal, hogy amíg fiata­lok és szépek, több a lehetőség számukra, ezért magasabb tarifákat szedtek, ill. ra­gaszkodtak a pénzes vendégekhez. Töb­ben tartós kapcsolatokat is fenntartottak. A forrásadatok a legkülönbözőbb tarifák­ról adnak hírt. A költő Martialis említ egy Galla nevű hölgyet, aki különösen mohó volt, két aranyat is elkért, sőt néha még ennél is jobban megkopasztotta a vendé­gét. Horatius egy Cinara nevű lányról kö­zöl hasonlót. A legalacsonyabb tarifát Martialis említi, ez egy as (a napi létmini­mum kb. 4 as volt). Pompejiben általában egy denarius volt a tarifa. (1 denarius,, 10 as, egy arany,, 25 denarius). Van adat to­vábbá 2, 3, 4, 8 asos tarifáról is. A prosti­tuáltaknak adózniuk is kellett, vagy ha rabszolgák voltak, akkor a tulajdonosaik adóztak. Caligula császár különböző adó­kat vetett ki, többek között az utcalányok­ra is, akiknek naponta egy szeretkezés árát vonta le a keresetükből, sőt megadóz­tatta a kért­tőket és a két nőket is. Az ókori Rómában a színészet és álta­lában mindenfajta színpadi fellépés meg­bélyegző foglalkozásnak minősült, ezért az efféle mesterségeket zömmel idegenek és rabszolgák folytatták. A legtöbb prosti­tuált a színésznők, táncosnők és zenészek között akadt, ez különösen így volt a szín­ház hanyatlása idején, de korábban is. E foglalkozások köréből ered a prostituál­tak egyik elnevezése is, a „fuvoláslány”. Előfordult olyan eset is, hogy a közönség a szépséges mima buja táncától felizgatva azt követelte, hogy vetkőzzön meztelenre a színésze. Ezt még a szigorú erkölcsű Ca­to sem tudta megakadályozni, de tüntető­en kivonult a színházból. HOFFMANN ZSUZSANNA E SZÁMUNK SZERZŐI BEREND T. IVÁN akadémikus, egy. tanár (Los Angeles-i Kalifornia Egyetem, USA); BÓNA ISTVÁN régész, akadémikus, tanszékvezető egy. tanár (ELTE BTK); BURUCS KORNÉLIA osztályvezető (MTA TTI); GERGELY JENŐ a tört. tud. doktora, egy. tanár (ELTE BTK); HAJDÚ TIBOR a tört. tud. doktora, tud. tanács­adó (MTA TTI); HATHÁZI GÁBOR tud. titkár, régész-muzeológus (Fehér Megyei Múzeumok Igazgatósága); HEGYI KLÁRA kandidátus, tud. finis. (MTA TTI); HOFFMANN ZSUZSANNA egy. docens (JATE); LITVÁN GYÖRGY a tört. tud. doktora, igazgató (1956-os Kutatóintézet); PELLE JÁNOS kandidátus, iroda­lomtörténész (Bp.); SALLÓ LÁSZLÓ tanár, közíró (Kazincbarcika). Rövidítések: egy.: egyetemi; ELTE BTK: Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudomá­nyi Kar, Budapest; fmts.: főmunkatárs; JATE: József Attila Tudományegyetem, Szeged; MTA TTI: Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézet; tört. tud.: történelemtudomány; tud.: tudományos. Megjelent a TÖRTÉNELMI SZEMLE a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének értesítője XXXVII. ÉVFOLYAM, 1995. 2. és 3. száma A 2. szám TARTALMÁBÓL TANULMÁNYOK Teke Zsuzsa: Firenzei üzletemberek Magyarországon Hiller István: A firenzei diplomácia és Magyarország Tomka Béla: Bankuralom, bankérdekeltség, bankellenőrzés ARCOK, ÉLETKÉPEK Veszprémy László: A magyar hadi-zászlóhasználat kezdetei Berkes Tímea: A bürokrácia tehetetlensége MŰHELY Reisz T. Csaba: Lipszky János Pesten A 3. szám TARTALMÁBÓL TANULMÁNYOK Fach Zsigmond Pál: Hogyan lett a harmincadvámból huszad? (1436—1457) . Borhi László: Az Egyesült Államok Kelet-Európa-politikájának néhány kérdése, 1948-1956 Ladányi Andor: A „magyar Dahlem” (Klebelsberg terve természettudományi telep létesítésére) ARCOK, ÉLETKÉPEK Rainer M. János: Nagy Imre szovjet emigrációban, 1930-1939 MŰHELY Zsoldos Attila: Péter és Gurka (Gurca) ispán nemzetsége Engel Pál: Egy bácskai jobbágynévsor 1525-ből 17

Next