História 1995

1995 / 8. szám - KÖZÖS DOLGAINK - SIPOS PÉTER: Rákosi Mátyás és a kisebbségi magyarok

KÖZÖS DOLGAINK Rákosi Mátyás és a kisebbségi magyarok Rákosi Mátyás minden kérdést a kommunista párt és — az ezzel azonosnak tekintett — önnön hatalmi érdekei szempontjából mérlegelt. Tudatában volt annak, hogy a hazai közvélemény minden rétege, politikai csoportosulása súlyos aggodalommal figyeli, mi történik az újra helyreállított trianoni határokon túl maradt magyar népességgel, és érzékenyebb, mint valaha a kiüldözésben, jogfosztásban és vagyonelkobzásban megnyilvánuló kollektív felelősségrevonásra; nemkülönben nehezményezi a kapcsolatok elvágását, egyfajta külön „belső vasfüggöny” leereszkedését a Magyarországot környező határokon. Rákosi a nemzeti érzékenységet elsődlegesen ugyan a „Horthy-rendszer soviniszta fertőzéseinek tudta be, de kénytelen volt számolni vele, mint a kommunista párt erejét, társadalmi befolyását hatékonyan érintő tényezővel. Az MKP fölöttébb hátrányos helyzetből kívánt versenyre kelni a többi párttal a nemzeti legitimációért, amit a nyilvánosság előtt a leglátványosabb módon a pártpropaganda 1948-1949.évi Kossuth-központúsága demonstrált. Kommunista „házaiság” Az MKP nemzeti színezetű agitációja és politizálása, amit egy rosszmájú szociáldemokrata (Révai József roppant felháborodására) „darutollas mandizmus”-nak titulált, egyáltalán nem volt rendhagyó vagy éppen eretnek a térségben. A kommunista pártok magatartását 1944-1945 és 1947-1948 között szovjet jóváhagyással, sőt, részben ösztönzésre, a különböző országok hagyományainak, sajátosságainak messzemenő figyelembevétele jellemezte. Taktikájukban Z. Brzezinski amerikai politológus találó kifejezésével a „domesticism”, vagyis a „hazaiság” érvényesült. Ezért a régió általános politikai • A karácsonyi könyvvásárra megjelenő Magyarok krónikája című kötet különös figyelmet szentel az 1918 előtti magyarországi nem magyar népek és ugyanígy az 1918 utáni korszakban a határokon túli magyarok történelmének. Az 1945-48 közötti időszak kisebbségi konfliktusait — országok szerint — külön-külön szócikkek mutatják be. (A szerk.) miliőjét minden kommunista párt részéről az erőteljesen hazafias hangvétel és a nemzeti érdekérvényesítési törekvések jellemezték. Ily módon Rákosi ismételten kísérletet tehetett a határokon túli magyarság egyes, különösen üldözött tömbjeinek védelmére a pártközi kapcsolatok rendszerint titkos vonalainak felhasználásával anélkül, hogy a fejére idézhették volna a „burzsoá nacionalizmus” vádját. Az elért eredmény azután már nyilvánosságra kerülhetett volna mint kommunista vívmány. A politikai tőkegyarapodás lehetőségét így fogalmazta meg az MKP Külügyi Bizottságának állásfoglalása 1947 januárjában az esetleges erdélyi kapunyitásról: „A párt presztízsét emeli, ha mi tesszük lehetővé a magyar lapok, könyvek bevitelét. Az sem közömbös, hogy mi megy.” A felvidéki magyar lakosságot 1945- 1948-ban nem csupán korlátozások sújtották, hanem a léte került közvetlen veszélybe: „választhatott” a szülőföldjéről vagy a nemzetiségéről való kényszerű lemondás között, a kiűzetés egyetlen alternatívája a szlovakizálás volt. Rákosi igyekezett jobb belátásra bírni és a „magyarfaló” politika beszüntetésére rávenni a csehszlovák és a szlovák kommunista párt vezető személyiségeit. Az MKP főtitkára szovjet és jugoszláv közvetítést is megpróbált igénybe venni. Egyik alapvető érve az volt, hogy a magyar-csehszlovák viszony rendezetlensége és további rosszabbodása akadályozza a kommunista pártok vezette kelet-európai országok szövetségi rendszerének kiépítését. A cseh és szlovák kommunista pártok vezetői azonban nem voltak hajlandók engedményekre. A lakosságcsere elítélése Rákosi 1946-1947-ben nyilvánosan is helytelenítette a lakosságcserét, és elítélte a magyarok kényszerkitelepítését a Felvidékről. Óvakodott azonban attól, hogy elmarasztalja a prágai és a pozsonyi kommunistákat. „Beérte” azzal, hogy mindezért E. Beneš köztársasági elnököt okolja. Az ő felelőssége kétségbevonhatatlan, de Rákosi tisztában volt Gottwaldék és Mirokyék szerepével is. 1947. április 5-én kelt, Moszkvába küldött levelében a következőket írta: tyA nemzetközi kérdésekben csehszlovák elvtársaink nehezítik meg életünket. Ha az amerikai imperialisták megbízásából cselekednének, akkor sem tudnának nekünk több kárt okozni, mint amennyit most okoznak. Olyan módon üldözik a magyar kisebbséget, amely Magyarországon még kommunista körökben is felháborodást kelt Minthogy Szlovákiában a helyi közigazgatás még többnyire a Demokrata Párt nevével álcázott Hlinka-gárdisták kezében van, a magyarok üldözése a magyarul beszélő kommunisták üldözésévé faju. Mi úgy akartunk segíteni ezeken a magyarul beszélő kommunistákon, hogy közülük 500-at fel akartunk venni az önkéntes lakosságcsere listájára. Ezt a szándékunkat Rákosi Mátyás Hartán a Csehszlovákiából áttelepítettek között, 1947 22 Kollektív felelősség, bosszú A hitleri birodalom Csehszlovákia, Lengyelország, de részben a térség többi országa esetében is egyfajta „ötödik hadoszlopként” mozgatta meg a német kisebbségeket. Ez a tény a háború befejezése után nemcsak a németekkel szembeni megtorlásokat (vagyonfosztást, Szovjetunióba való deportálást, tömeges kitelepítést) vonta maga után, hanem a két világháború közti nemzetközi kisebbségvédelmi rendszer teljes felszámolását is. A háború előtti területeiket visszanyert szomszéd államokban a magyar kisebbségeket a németekhez hasonlóan sújtotta a tömeges bosszú, a kollektív büntetés.