História 1997

1997 / 5-6. szám - PUSKÁS ILDIKÓ: Fohász fiúgyermekért

Fohász fiúgyere­ekért Az Ind civilizáció prmekti F­ eltűnően nagy számban maradtak az utókorra az indus civilizáció vi­rágkorából gyermekjátékok: ki­csiny terrakotta figurák, keréken húzha­tó madarak, állatok, miniatűr ökörfoga­tok, aprócska edények. A játék iránti vonzalomról a fennmaradt ostáblák, bá­buk és dobókockák tanúskodnak. Mivel a felnőttek nemre való tekintet nélkül kedvelték az ékszereket, valószínű, hogy a kisfiúk és kislányok egyaránt viselhet­ték azokat a kisméretű karpereceket, rö­­videbb gyöngysorokat, amelyekből ugyancsak sok került elő. A Védák kora A gyermekekről nem sokat árulnak el a védikus kor forrásai, az azonban kiderül, hogy a himnuszokban, fohászokban igen Arról, hogyan éltek a gyerekek az indus civilizáció virágkorában (Kr. e. 2500-1800), szöve­gek híján keveset tudunk. Hogy kényelemmel, szere­tettel vették él­et körül, árulkodnak a tágas, jól épített házak, a nyilvánva­ló létbiztonság, a városok higiénés kultúrája és a tárgyi világ. gyakran kérik isteneiket, hogy adjanak „száz telet és száz nyarat”, (azaz hosszú életet), továbbá „száz fiú utódot”, azaz sok gyermeket, főként fiút. Még a jóval későbbi időkben is így imádkoztak a vő­legény családjában, amikor menyüket várták: „Sugározzál szépségedben, légy vidám kedélyű, szülj hősfiakat, szeresd az isteneket, és ápold barátságosan e ház tüzét! Tedd gazdaggá [menyünket], Ind­ra, fiúkban, tíz fiút tégy méhébe. Ne vál­jatok el egymástól, hanem teljes időt él­jetek fiaitokkal és unokáitokkal játszva s házatokban örvendezve.” A fiúk világa Az epikus kortól kezdve, az asszimiláció során megszületett ind civilizáció hatal­mas örökségében bőséges anyag találha­tó a gyermekekről. Megjegyzendő azon­ban, hogy a szövegek némiképp egyol­dalú képet festenek: elsősorban a fiú­gyermekről esik szó. A lányokról főként hajadonná serdülésükről beszélnek, leg­inkább férjhez adásuk, férjhezmenetelük kapcsán. A törvénykönyvek is ebben az összefüggésben említik őket, valamint családjogi, örökösödési kérdésekben. Azonban nemcsak a nemek közötti egyensúly billen a fiúk javára: a felsőbb várnák (társadalmi csoportok), kivált­képpen a bráhman (értelmiségi) csalá­dok fiúgyermekeire a fogantatástól a ha­lálig, sőt azon túl következő előírások nagyobb számban vonatkoznak, egyben meghatározott keretet szabnak a gyer­meki lét számára is. A fogamzás pillanatától megkülön­böztetett figyelemmel vették körül az anyát. Óvták a fizikai és lelki kellemet­lenségektől, vigyáztak egészségére, ké­nyelmére. A terhesség harmadik hónap­jában az apa az ún. pumszavana („fiú­szerző”) szertartással próbálta elérni, hogy fiúgyermeke szülessék, amit a ter­hesség későbbi fázisában asszonyi imákkal próbáltak megerősíteni. Az apa a szülés egész folyamatában részt vett, s amint az újszülött megjelent, arra kérte az isteneket, tegyék fiát bölccsé, hosszú életűvé, erőssé, jómódúvá, egyszóval fo- Felsőfokú tanulmányok egy jógaiskolában, 19. századi ábrázolás Gyermekfej, Pátaliputra, Kr. e. 2. sz. körül 6 Az inda-árják megjelenése A Kr. e. 15-12. század között észak­északnyugat felől több hullámban a dél­ázsiai szubkontinensre betelepülő indo­európai törzsi csoportok az iráni törzsek legközelebbi rokonai. Állattenyésztő fél­nomád életmódjuk előző, észak-afga­­nisztáni-baktriai szállásterületükön a földművesség- és kézművességbeli jár­tassággal bővült. Törzsi vezetőjük a rá­­dzsa volt, a törzsszövetségé a mahá­­rádzsa. Magukkal hozott, szájhagyo­mányként megőrzött kultúrájuk legki­emelkedőbb emléke a Rigvéda himnusz­gyűjtemény. „Nagy Asszimiláció” Az a folyamat, amelyben az árják meg­hódították a Pandzsábban és a Gangesz­­medencében erődített, ún. pura-városok­­ban élő egykori indusz proto-dravidákat. A két népességet, a két kultúrát, kétféle társadalmi rendszert és a két vallási ha­gyományt a Kr. e. 12-10. század közötti időszakban egy új minőséggé asszimilál­ták, amelyet már joggal nevezhetünk ind civilizációnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék