História 1997

1997 / 5-6. szám - SOÓS ISTVÁN: Cigánygyerekek sorsa a 18. században

Cigánygyerekek sorsa a 18. században „Felvilágosult” cigánypolitika­­s hatásai A cigánycsalád feje az apa volt, aki teljhatalommal rendelkezett (patria potestas), és nagy tiszte­letnek örvendett. Atyai hatalma kiterjedt nemcsak a feleségére és gyermekeire, de azok vele együtt élő gyermekeire is. A család tagjai feltétlen engedelmességgel tartoztak neki, beleegyezése vagy hoz­zájárulása nélkül nem hagyhatták el a családot, nem köthettek házasságot. A családfő irányította a família ügyeit, döntött a legjelentősebb kérdésekben. A sokszor nagyszámú gyermeksereg neve­lése kizárólag a feleségre hárult. A család szemefénye: a gyerek A természet kiszámíthatalan viszontag­ságainak télen-nyáron kitett, sátrakban vagy földkunyhókban (putrik) élő ci­gánycsaládok szemefénye a nagy nyo­mor és ínség ellenére is a gyermek volt. Azok az asszonyok, akik terméketlenek voltak, csekély megbecsülésnek ör­vendtek a családban. Nem véletlen tehát, hogy a cigány nők egyik leghőbb vágya: gyereket­ gyerekeket szülni. A magtalan asszonyok gyakran folyamodtak külön­böző varázsszerekhez, csakhogy gyere­ket hozzanak a világra. Az újszülöttről az anya odaadó sze­retettel gondoskodott: a csecsemőt a szülést követően szoknyájával azonnal betakarta, vagy más ruhadarabba csoma­golta, ezzel mintegy jelezni kívánván, hogy a gyermeket elismerte a család tag­jának. Ezt követően az újszülött testét libazsírral vagy valamiféle kenőccsel bekente, és a tűz fölé tartotta. Ugyanis a cigány hiedelem szerint, ezzel megóvta a gyermeket a hideg és a meleg ártalma­itól. A nyugtalan, sokat síró gyermek nyakába egy piros szalagra erősített amulettet akasztottak, amely hitük sze­rint megnyugtatta a csecsemőt. Az új­szülöttet a szülők igyekeztek minél rövi­­debb időn belül megkeresztelni. Keresztszülőknek — a 18. század közepétől igen gyakran előfordult — a közeli falvak egyikében módosabb pa­ A késő középkori Európa területén megjelent indiai eredetű cigányság a szá­mára teljességgel idegen és szokatlan társadalmi és gazdasági körülmények között is hosszú évszáza­dokon keresztül meg tudta őrizni hagyományos kö­zösségi életformáját. Ez mindenekelőtt annak köszönhető, hogy a különböző társadalmak peremén meghúzódva, ván­­dorló-nomadizáló életmó­dot folytatva, konzerválta a cigányközösségek­­kompániák legkisebb, de egyúttal legjelentősebb összetartó sejtjét, a csalá­dot. Közben szívósan ellenállt mindenféle integ­ráló, sőt erőszakos asszi­miláló törekvésnek. Jasztházaspárt kértek fel. A gyerek a ke­­resztségben általában vagy a kereszt­­szülők, vagy annak a nevét kapta, akiről az anya még a szülés előtt álmodott. Gyermeknevelés Az anya gyermekeit nagy szeretettel ne­velte, akik szintén hasonló szeretettel csüngtek anyjukon. Amíg a gyermek Vándorló cigányok, 19. század 25

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék