História 1997
1997 / 5-6. szám - SOÓS ISTVÁN: Cigánygyerekek sorsa a 18. században
Cigánygyerekek sorsa a 18. században „Felvilágosult” cigánypolitikas hatásai A cigánycsalád feje az apa volt, aki teljhatalommal rendelkezett (patria potestas), és nagy tiszteletnek örvendett. Atyai hatalma kiterjedt nemcsak a feleségére és gyermekeire, de azok vele együtt élő gyermekeire is. A család tagjai feltétlen engedelmességgel tartoztak neki, beleegyezése vagy hozzájárulása nélkül nem hagyhatták el a családot, nem köthettek házasságot. A családfő irányította a família ügyeit, döntött a legjelentősebb kérdésekben. A sokszor nagyszámú gyermeksereg nevelése kizárólag a feleségre hárult. A család szemefénye: a gyerek A természet kiszámíthatalan viszontagságainak télen-nyáron kitett, sátrakban vagy földkunyhókban (putrik) élő cigánycsaládok szemefénye a nagy nyomor és ínség ellenére is a gyermek volt. Azok az asszonyok, akik terméketlenek voltak, csekély megbecsülésnek örvendtek a családban. Nem véletlen tehát, hogy a cigány nők egyik leghőbb vágya: gyereket gyerekeket szülni. A magtalan asszonyok gyakran folyamodtak különböző varázsszerekhez, csakhogy gyereket hozzanak a világra. Az újszülöttről az anya odaadó szeretettel gondoskodott: a csecsemőt a szülést követően szoknyájával azonnal betakarta, vagy más ruhadarabba csomagolta, ezzel mintegy jelezni kívánván, hogy a gyermeket elismerte a család tagjának. Ezt követően az újszülött testét libazsírral vagy valamiféle kenőccsel bekente, és a tűz fölé tartotta. Ugyanis a cigány hiedelem szerint, ezzel megóvta a gyermeket a hideg és a meleg ártalmaitól. A nyugtalan, sokat síró gyermek nyakába egy piros szalagra erősített amulettet akasztottak, amely hitük szerint megnyugtatta a csecsemőt. Az újszülöttet a szülők igyekeztek minél rövidebb időn belül megkeresztelni. Keresztszülőknek — a 18. század közepétől igen gyakran előfordult — a közeli falvak egyikében módosabb pa A késő középkori Európa területén megjelent indiai eredetű cigányság a számára teljességgel idegen és szokatlan társadalmi és gazdasági körülmények között is hosszú évszázadokon keresztül meg tudta őrizni hagyományos közösségi életformáját. Ez mindenekelőtt annak köszönhető, hogy a különböző társadalmak peremén meghúzódva, vándorló-nomadizáló életmódot folytatva, konzerválta a cigányközösségekkompániák legkisebb, de egyúttal legjelentősebb összetartó sejtjét, a családot. Közben szívósan ellenállt mindenféle integráló, sőt erőszakos asszimiláló törekvésnek. Jasztházaspárt kértek fel. A gyerek a keresztségben általában vagy a keresztszülők, vagy annak a nevét kapta, akiről az anya még a szülés előtt álmodott. Gyermeknevelés Az anya gyermekeit nagy szeretettel nevelte, akik szintén hasonló szeretettel csüngtek anyjukon. Amíg a gyermek Vándorló cigányok, 19. század 25