História 1997
1997 / 8. szám - FIGYELŐ - SZÁDECZKY-KARDOSS IRMA: Mi az igazság Báthory Erzsébet ügyében?
füvek hatását ismerve ők embereket is gyógyítottak. A kor viszonyai azt is szükségessé tették, hogy az alapvető orvoslási ismeretekkel azok is rendelkezzenek, akiket a szolgáik, jobbágyaik, birtokaik népéről való gondoskodás terhelt, hiszen szervezni, irányítani és ellenőrizni is csak akkor tudták gyógyító személyzetük tevékenységét. Ilyen ismereteikről a családi levéltárak gyógyszert, receptet kérő s küldő, olykor gyógyító embert, orvost, bábát kölcsönkérő levelei tanúskodnak. Báthory Erzsébet levelezésének is vannak olyan darabjai, melyekben másoktól gyógyszert, receptet kér, vagy azt jelzi, hogy familiárisainak egészségi állapotát távolról is figyelemmel kíséri, nekik gyógyszert küld vagy orvoslási tanácsot ad. Báthory Erzsébet ügyének irataiból arra következtethetünk, hogy nála — a Nádasdy-udvarban — olyanokat is foglalkoztattak, akik a betegségek tüneteinek felismeréséhez is jól értettek, és az volt a feladatuk, hogy a falvakat járva felkutassák és begyűjtsék a betegeket. Ezzel nemcsak egy-egy ember — a munkaerő — betegségének, munkaképtelenségének elhatalmasodását lehetett megelőzni, hanem az akkor igen gyakori pestis, tífusz, himlő s más járványok terjedését is. Az adatok arra is utalnak, hogy az egyes várakban, kastélyokban a gyógykezelésre külön helyiségek voltak kijelölve, amelyek a higiéniai szükségleteknek is megfeleltek, és a betegek karanténszerű elkülönítésére is alkalmasak voltak. Sárvárott tehát és a többi birtokon a korabeli általános szokás szerint szervezett „gyógyszolgálat” működött. Az adatok arra is utalnak, hogy ennek az udvari gyógyszolgálatnak a feladata valójában nem a kínzás, hanem a gyógyítás volt. Valamennyien a Nádasdygyerekek mellé kerültek az úrnő környezetébe, inas, bába, dajka, mosóasszony szerepben. A gyerekek felnövekedése után gyógyító szerepkörben maradtak úrnőjük mellett. A jelek szerint az ő irányító, szakértő csoportjukhoz csatlakoztak kiegészítésül az egyes várak, kastélyok, uradalmak helyi gyógyító és füves asszonyai és a betegeket felderítő beteglátogatók. Erre a személyzetre, annak gyógyító munkájára — és kudarcaira — építette Thurzó nádor a Nádasdyné kegyetlen gyilkos hírét keltő vádat és a letartóztatási tervet. Kínzás vagy terápia? A gyógyítás ugyanis nemcsak sikerrel jár, hanem kudarcokkal is. Főleg járványos időben. Olykor pedig olyan módszereket alkalmaz, amelyek kegyetlenkedés számba is sorolhatók, és az orvoslóktól megköveteli a szenvtelen kegyetlenség képességét. Például a gennyes, üszkös sebek kimetszése, kiégetése, meszes vízzel való fertőtlenítés, forró és hideg vizes fürdő vagy az ízületi bajok csalánnal, méhcsípéssel való gyógyítása. Jószerivel ma sem ismeretlen módszerek, de mert fájdalommal jártak, annak idején a büntetés és a kínvallatás eszköztárában is szerepeltek, így a gyógyító célzat ismerete nélkül — például a csupán e módszereket leíró tanúvallomásokban — kínzásként is értelmezhetők. A Nádasdyné elleni tanúvallomásokról készült jegyzőkönyvek — a tanúvallató levelek — a gyógyító tevékenységet célzatosan agyonhallgatják. A mintegy háromszáz vallomás azonban túl sok ahhoz, hogy ne bukkanjon fel bennük legalább néhány adalék, amely valamely betegségre, járványra, gyógymódra utal. Egyik-másik ilyen nyomra vezető adat csak közvetve, mások közvetlenül is jelzik, hogy Báthory Erzsébet udvarában valójában nem bűnös, hanem gyógyító tevékenység folyt. Ez volt az alapja az állítólagos — konstruált — ,,tettenérésnek” is. Dóra, a titokzatos 1610 októberében ugyanis Nádasdyné éppen a csejtei kastélyban időzött. Itt látogatta meg őt egyik leánya, a déldunántúli Csáktornyán élő Zrínyi Miklósné Nádasdy Anna. Közös pöstyéni gyógyfürdőzésre készültek. A csejtei szolgálók közül ekkor többen is betegek voltak, a jelek szerint járvány vagy más fertőzés következtében. Zrínyiné a háborús úti veszélyek miatt erős kísérettel érkezett, s annak helyet kellett csinálni a kastélyban. Nádasdyné a háza népe egy részét felküldte a hegyen lévő várba, és velük küldte, biztonsági okból, a beteg leányokat is, a gyógyszolga és a legtapasztaltabb gyógyító „vénasszony”, Dóra kíséretében. Később a lábadozókat magával akarta vinni Pöstyénbe, de egyet sem vihetett, mert a lányok állapota nem javult. Az úrnők fürdőkúrája idején a betegek állapota tovább romlott, s a lányok halni kezdtek. Az első két halottat Dóra egy közeli falu temetőjébe vitette le, a többieket pedig visszavitte a kastélyba. Itt még hat lány halt meg. Mire Nádasdyné Pöstyénből visszatért, másfél hét alatt összesen nyolcan pusztultak el a betegek közül. Dóra, akinek gondjára voltak bízva, igyekezett a haláleseteket eltitkolni, még úrnője elől is. A kastélyban meghaltak közül az első kettőt a „kiskertben, a csatornya alatt” földelte el, a többiek tetemét a betegszobában rejtegette, ágy alatt, szösszel betakarva dugdosta, s olyan látszatot keltett, mintha még élnének, s ő ápolná őket. Még főzetett, és ételt is vitt be a „betegeknek”. Úgy látszik, azon igyekezett, hogy a betegápolás látszatával kihúzza mindaddig, míg a vendégekkel együtt maga Nádasdyné is elhagyja Csejtét, s visszatér Sárvárra. Erre október 20. után került sor, ugyanis ezen a napon az asszony még innen keltette egyik levelét. A beteg lányok halálára azonban már hamarább fény derült. Mégpedig meglehetősen izgalmas és feltűnő, tehát szóbeszédre okot adó körülmények között. Ez kapóra is jött a nádornak. A kiskertben eltemetettek egyikét a kutyák megtalálták, „kikapálták” a földből, és „széttépett tagjait darabonként hordozták”, így a többi lány sorsát sem lehetett tovább titkolni. Nádasdyné, a botrányt elkerülendő, utasítást adott arra, hogy a holtakat a kastélyban vagy annak kertjében „rekkentsék el”, maga pedig vendégeivel együtt elhagyta Csejtét. A titkolózó Dórát, talán büntetésül, talán biztonsági okból, magával vitte Sárvárra, a temetést a többiekre bízta. A tetemeket a kastély alatti barlangrendszer egyik vermébe vetették. Kivéve azt a holttestet, amelyet a kiskerti kettő közül a kutyák nem háborgattak. Az továbbra is ott maradt, háborítatlan. Thurzó nádor „szagot kap” Az események híre, több leány egyidejű halála, az őszi ítélkezési időszakot Pozsonyban töltő nádor fülébe is eljutott. Erre építette fondorlatosan kieszelt letartóztatási tervét. Ahhoz azonban ki kellett várnia, hogy Nádasdyné Sárvárról visszatérjen Csejtére. Ami december közepe táján be is következett. A nádor csak ez után indult haza biccsei várába.