História 1997

1997 / 8. szám - FIGYELŐ - SZÁDECZKY-KARDOSS IRMA: Mi az igazság Báthory Erzsébet ügyében?

füvek hatását ismerve ők embereket is gyógyítottak. A kor viszonyai azt is szükségessé tet­ték, hogy az alapvető orvoslási ismeretek­kel azok is rendelkezzenek, akiket a szol­gáik, jobbágyaik, birtokaik népéről való gondoskodás terhelt, hiszen szervezni, irá­nyítani és ellenőrizni is csak akkor tudták gyógyító személyzetük tevékenységét. Ilyen ismereteikről a családi levéltárak gyógyszert, receptet kérő s küldő, olykor gyógyító embert, orvost, bábát kölcsönké­rő levelei tanúskodnak. Báthory Erzsébet levelezésének is vannak olyan darabjai, melyekben másoktól gyógyszert, receptet kér, vagy azt jelzi, hogy familiárisainak egészségi állapotát távolról is figyelem­mel kíséri, nekik gyógyszert küld vagy orvoslási tanácsot ad. Báthory Erzsébet ügyének irataiból arra következtethetünk, hogy nála — a Nádasdy-udvarban — olyanokat is fog­lalkoztattak, akik a betegségek tünetei­nek felismeréséhez is jól értettek, és az volt a feladatuk, hogy a falvakat járva felkutassák és begyűjtsék a betegeket. Ezzel nemcsak egy-egy ember — a munkaerő — betegségének, munkakép­telenségének elhatalmasodását lehetett megelőzni, hanem az akkor igen gyakori pestis, tífusz, himlő s más járványok ter­jedését is. Az adatok arra is utalnak, hogy az egyes várakban, kastélyokban a gyógykezelésre külön helyiségek voltak kijelölve, amelyek a higiéniai szükség­leteknek is megfeleltek, és a betegek karanténszerű elkülönítésére is alkalma­sak voltak. Sárvárott tehát és a többi birtokon a korabeli általános szokás szerint szerve­zett „gyógyszolgálat” működött. Az adatok arra is utalnak, hogy ennek az udvari gyógyszolgálatnak a feladata valójában nem a kínzás, hanem a gyó­gyítás volt. Valamennyien a Nádasdy­­gyerekek mellé kerültek az úrnő környe­zetébe, inas, bába, dajka, mosóasszony szerepben. A gyerekek felnövekedése után gyógyító szerepkörben maradtak úrnőjük mellett. A jelek szerint az ő irá­nyító, szakértő csoportjukhoz csatlakoz­tak kiegészítésül az egyes várak, kasté­lyok, uradalmak helyi gyógyító és füves asszonyai és a betegeket felderítő beteg­látogatók. Erre a személyzetre, annak gyógyító munkájára — és kudarcaira — építette Thurzó nádor a Nádasdyné kegyetlen gyilkos hírét keltő vádat és a letartózta­­tási tervet. Kínzás vagy terápia? A gyógyítás ugyanis nemcsak sikerrel jár, hanem kudarcokkal is. Főleg járvá­nyos időben. Olykor pedig olyan mód­szereket alkalmaz, amelyek kegyetlen­kedés számba is sorolhatók, és az orvos­lóktól megköveteli a szenvtelen kegyet­lenség képességét. Például a gennyes, üszkös sebek kimetszése, kiégetése, meszes vízzel való fertőtlenítés, forró és hideg vizes fürdő vagy az ízületi bajok csalánnal, méhcsípéssel való gyógyítá­sa. Jószerivel ma sem ismeretlen mód­szerek, de mert fájdalommal jártak, annak idején a büntetés és a kínvallatás eszköztárában is szerepeltek, így a gyógyító célzat ismerete nélkül — pél­dául a csupán e módszereket leíró tanúvallomásokban — kínzásként is értelmezhetők. A Nádasdyné elleni tanúvallomások­ról készült jegyzőkönyvek — a tanúval­lató levelek — a gyógyító tevékenységet célzatosan agyonhallgatják. A mintegy háromszáz vallomás azonban túl sok ahhoz, hogy ne bukkanjon fel bennük legalább néhány adalék, amely valamely betegségre, járványra, gyógymódra utal. Egyik-másik ilyen nyomra vezető adat csak közvetve, mások közvetlenül is jel­zik, hogy Báthory Erzsébet udvarában valójában nem bűnös, hanem gyógyító tevékenység folyt. Ez volt az alapja az állítólagos — konstruált — ,,tettenérés­nek” is. Dóra, a titokzatos 1610 októberében ugyanis Nádasdyné éppen a csejtei kastélyban időzött. Itt látogatta meg őt egyik leánya, a dél­dunántúli Csáktornyán élő Zrínyi Mik­­lósné Nádasdy Anna. Közös pöstyéni gyógyfürdőzésre készültek. A csejtei szolgálók közül ekkor többen is betegek voltak, a jelek szerint járvány vagy más fertőzés következtében. Zrínyiné a háborús úti veszélyek miatt erős kísérettel érkezett, s annak helyet kellett csinálni a kastélyban. Nádasdyné a háza népe egy részét fel­küldte a hegyen lévő várba, és velük küldte, biztonsági okból, a beteg leányo­kat is, a gyógyszolga és a legtapasztal­tabb gyógyító „vénasszony”, Dóra kísé­retében. Később a lábadozókat magával akarta vinni Pöstyénbe, de egyet sem vihetett, mert a lányok állapota nem javult. Az úrnők fürdőkúrája idején a bete­gek állapota tovább romlott, s a lányok halni kezdtek. Az első két halottat Dóra egy közeli falu temetőjébe vitette le, a többieket pedig visszavitte a kastélyba. Itt még hat lány halt meg. Mire Nádasdyné Pöstyénből visszatért, más­fél hét alatt összesen nyolcan pusztultak el a betegek közül. Dóra, akinek gondjára voltak bízva, igyekezett a haláleseteket eltitkolni, még úrnője elől is. A kastélyban meghaltak közül az első kettőt a „kiskertben, a csa­­tornya alatt” földelte el, a többiek tete­mét a betegszobában rejtegette, ágy alatt, szösszel betakarva dugdosta, s olyan látszatot keltett, mintha még élné­nek, s ő ápolná őket. Még főzetett, és ételt is vitt be a „betegeknek”. Úgy látszik, azon igyekezett, hogy a betegápolás látszatával kihúzza mindad­dig, míg a vendégekkel együtt maga Nádasdyné is elhagyja Csejtét, s vissza­tér Sárvárra. Erre október 20. után került sor, ugyanis ezen a napon az asszony még innen keltette egyik levelét. A beteg lányok halálára azonban már hamarább fény derült. Mégpedig megle­hetősen izgalmas és feltűnő, tehát szóbe­szédre okot adó körülmények között. Ez kapóra is jött a nádornak. A kiskertben eltemetettek egyikét a kutyák megtalálták, „kikapálták” a föld­ből, és „széttépett tagjait darabonként hordozták”, így a többi lány sorsát sem lehetett tovább titkolni. Nádasdyné, a botrányt elkerülendő, utasítást adott arra, hogy a holtakat a kastélyban vagy annak kertjében „rekkentsék el”, maga pedig vendégeivel együtt elhagyta Csej­tét. A titkolózó Dórát, talán büntetésül, talán biztonsági okból, magával vitte Sárvárra, a temetést a többiekre bízta. A tetemeket a kastély alatti barlangrend­szer egyik vermébe vetették. Kivéve azt a holttestet, amelyet a kiskerti kettő közül a kutyák nem háborgattak. Az továbbra is ott maradt, háborítatlan. Thurzó nádor „szagot kap” Az események híre, több leány egyidejű halála, az őszi ítélkezési időszakot Pozsonyban töltő nádor fülébe is elju­tott. Erre építette fondorlatosan kieszelt letartóztatási tervét. Ahhoz azonban ki kellett várnia, hogy Nádasdyné Sárvár­ról visszatérjen Csejtére. Ami december közepe táján be is következett. A nádor csak ez után indult haza biccsei várába.

Next