História 1999

1999 / 7. szám - CSALÁD ÉS TÁRSADALOM - KUBINYI ANDRÁS: Törvénytelen gyermekek a magyar középkorban

Törvénytelen gyermekek a magyar középkorban Utódok, örökösök, fattyúk A középkor nem ismerte el a ma már bevett élettársi kapcsolatot, az atya nem törvényes házassá­gából született gyermeke nem örökölhe­tett utána, hacsak nem végrendelet alap­ján. Nemesi adományos birtokot azon­ban Magyarországon nem lehetett vég­rendelet alapján egy fattyúnak át­örökíteni. Voltak foglalkozások, ame­lyeket törvénytelen gyermek nem tölthe­tett be, így nem szentelhették fel pap­nak, vagy nem vehették be egy kézmű­ves céhbe sem. A városok különösen ügyeltek is erre. Mivel mester általában csak az lehetett, aki előtte vándorlegény­ként máshol is tanult, egy idegen céhle­génytől a mestervizsga előtt megköve­telték, hogy szülővárosából igazolást hozzon, miszerint tisztességes életű szü­lők törvényes házasságából született. Mindez szükségessé tette a törvénye­­sítés lehetővé tételét és szabályozását. Hogy a középkori Európában milyen nagy számban élhettek törvénytelen szü­letésűek, azt az igazolja, hogy a közjegy­zők jogosultságot szereztek törvényesí­­tésükre. Igaz, hogy ez a joguk olykor számszerűleg korlátozva volt (pl. négy törvénytelen gyermeket törvényesíttet­­hetnek), de a közjegyzői kinevezési oklevelek többségében ez a korlátozás nem érvényesült. Papok esetében élni lehetett továbbá a pápai diszpenzáció­­val, azaz a szentatya felmenthetett vala­kit a törvénytelen születés makulája alól. Európa nyugati részén jelentős mér­tékben találunk mindezek ellenére „ter­mészetes” gyermekeket, sőt - törvénye­­sítés nélkül is - egyesek jelentős szere­pet tölthettek be, és mintegy az apjuk családjához tartozóknak tekintették őket. Nemesek házasságon kívüli fiai használhatták apjuk címerét, igaz, ún. címertöréssel, hogy nyilvánvaló legyen fattyú jellegük. Franciaországban visel­hették apjuk nevét is, igaz, kitéve a „bátard” jelzőt, pl. bátard d’Orléans , az orléans-i fattyú, az orléans-i herceg tör­vénytelen fia, aki aztán Dunois gróf cím­mel Jeanne d’Arc egyik alvezére volt a százéves háborúban. Olaszországban fejedelemségeket is örököltek fattyúk. Alfonz aragón és nápolyi király törvény­telen fia, Ferdinánd örökölte meg Nápolyt (az ő leánya, Beatrix lett Mátyás király felesége), míg az Aragón Királyság a törvényes örökösre, Alfonz öccsére, II. Jánosra szállt. Későn nősülök Magyarországon a törvénytelenség tényét teljesen eltérően kezelték. Talán sehol másutt nem titkolták el annyira a törvénytelen születésűeket, mint nálunk. Ez nyilván nem annak a következménye volt, hogy az ilyesmi ritkaságnak számí­tott. A Lajtától nyugatra számos uralko­dó és nem kevés nemes úr esetében ismertek az általuk nemzett fattyúk. Különösen a késő középkorban kell nálunk szépszámú természetes gyer­mekkel számolni, a mágnásoknál ugyan­is ekkor válik általánossá egy újfajta házasodási politika. Azért, hogy a csalá­di birtok ne aprózódjon fel, a fiúk egy része igen későn, vagy egyáltalán nem nősült, és így a család kihalásának meg­akadályozása egy, esetleg két fiúra maradt. Ők gyakran a legifjabb fiútest­vérek voltak, akiket igyekeztek korán megházasítani. A legjobb példa erre az ecsedi Báthori család, ahol a Mohács előtti két generációnál ez a szokás egy-­ Nem törvényes házasság­ból született, azaz, ahogy a középkorban nevezték örcet, törvénytelen vagy természetes gyermekek mindig voltak és lesznek. Ideszámíthatjuk még a for­mailag törvényes születé­sű­eket is, akik nem az anya törvényes férjének utódai voltak. Ilyenkor a­­k gyermek vagy házasságtö­­­­rés eredményeként jött a világra, vagy a nő­ utólag férjhez ment, házastársa pedig magáénak elismerte a gyermeket. Minden jel arra mutat, hogy ebben a korban az ilyen gyermekek aránya magas lehetett, aránt érvényesült. Az 1444-ben meghalt Báthori István országbíró hat fia közül egyedül András vitte tovább a családot. Neki három fia volt. A legidősebb, György főlovászmester közel ötvenéves korában nősült, öccse, István nádor szintúgy. Egyiknek sem születtek utó­dai. A legfiatalabb harmadik, András viszont igen korán házasodott, sikerült is megakadályozni a család kihalását. Elképzelhetetlen, tekintve a kevéssé gyakorolt születésszabályozást, hogy ezeknek a későn nősülteknek nem szü­lettek volna fattyai. Jellemző még a Szapolyai család pél­dája. János erdélyi vajda csak ötvenéve­sen, Magyarország királyaként nősült meg, feleségül véve a lengyel király le­ányát. Született is egy fia, János Zsig­­mond, a későbbi erdélyi fejedelem. János öccse, György nőtlenül esett el a mohácsi csatában. Azt tudjuk, hogy Jánosnak volt egy Kardosné nevű szere­tője Debrecenben. Még király korában is előfordult, hogy ott tartózkodván nála lakott. Amennyiben ennek a viszonynak gyümölcse lett volna, az nyilván hivata­losan a Kardos vezetéknevet viselte volna. Néha csak véletlenül lehet tetten érni egy férjes asszonnyal folytatott viszonyt, sőt az sem zárható ki, hogy valaki a szeretőjének egy „hivatalos” férjet szerzett. Következő példánkban 1 20

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék