História 1999
1999 / 7. szám - CSALÁD ÉS TÁRSADALOM - KUBINYI ANDRÁS: Törvénytelen gyermekek a magyar középkorban
Törvénytelen gyermekek a magyar középkorban Utódok, örökösök, fattyúk A középkor nem ismerte el a ma már bevett élettársi kapcsolatot, az atya nem törvényes házasságából született gyermeke nem örökölhetett utána, hacsak nem végrendelet alapján. Nemesi adományos birtokot azonban Magyarországon nem lehetett végrendelet alapján egy fattyúnak átörökíteni. Voltak foglalkozások, amelyeket törvénytelen gyermek nem tölthetett be, így nem szentelhették fel papnak, vagy nem vehették be egy kézműves céhbe sem. A városok különösen ügyeltek is erre. Mivel mester általában csak az lehetett, aki előtte vándorlegényként máshol is tanult, egy idegen céhlegénytől a mestervizsga előtt megkövetelték, hogy szülővárosából igazolást hozzon, miszerint tisztességes életű szülők törvényes házasságából született. Mindez szükségessé tette a törvényesítés lehetővé tételét és szabályozását. Hogy a középkori Európában milyen nagy számban élhettek törvénytelen születésűek, azt az igazolja, hogy a közjegyzők jogosultságot szereztek törvényesítésükre. Igaz, hogy ez a joguk olykor számszerűleg korlátozva volt (pl. négy törvénytelen gyermeket törvényesíttethetnek), de a közjegyzői kinevezési oklevelek többségében ez a korlátozás nem érvényesült. Papok esetében élni lehetett továbbá a pápai diszpenzációval, azaz a szentatya felmenthetett valakit a törvénytelen születés makulája alól. Európa nyugati részén jelentős mértékben találunk mindezek ellenére „természetes” gyermekeket, sőt - törvényesítés nélkül is - egyesek jelentős szerepet tölthettek be, és mintegy az apjuk családjához tartozóknak tekintették őket. Nemesek házasságon kívüli fiai használhatták apjuk címerét, igaz, ún. címertöréssel, hogy nyilvánvaló legyen fattyú jellegük. Franciaországban viselhették apjuk nevét is, igaz, kitéve a „bátard” jelzőt, pl. bátard d’Orléans , az orléans-i fattyú, az orléans-i herceg törvénytelen fia, aki aztán Dunois gróf címmel Jeanne d’Arc egyik alvezére volt a százéves háborúban. Olaszországban fejedelemségeket is örököltek fattyúk. Alfonz aragón és nápolyi király törvénytelen fia, Ferdinánd örökölte meg Nápolyt (az ő leánya, Beatrix lett Mátyás király felesége), míg az Aragón Királyság a törvényes örökösre, Alfonz öccsére, II. Jánosra szállt. Későn nősülök Magyarországon a törvénytelenség tényét teljesen eltérően kezelték. Talán sehol másutt nem titkolták el annyira a törvénytelen születésűeket, mint nálunk. Ez nyilván nem annak a következménye volt, hogy az ilyesmi ritkaságnak számított. A Lajtától nyugatra számos uralkodó és nem kevés nemes úr esetében ismertek az általuk nemzett fattyúk. Különösen a késő középkorban kell nálunk szépszámú természetes gyermekkel számolni, a mágnásoknál ugyanis ekkor válik általánossá egy újfajta házasodási politika. Azért, hogy a családi birtok ne aprózódjon fel, a fiúk egy része igen későn, vagy egyáltalán nem nősült, és így a család kihalásának megakadályozása egy, esetleg két fiúra maradt. Ők gyakran a legifjabb fiútestvérek voltak, akiket igyekeztek korán megházasítani. A legjobb példa erre az ecsedi Báthori család, ahol a Mohács előtti két generációnál ez a szokás egy- Nem törvényes házasságból született, azaz, ahogy a középkorban nevezték örcet, törvénytelen vagy természetes gyermekek mindig voltak és lesznek. Ideszámíthatjuk még a formailag törvényes születésűeket is, akik nem az anya törvényes férjének utódai voltak. Ilyenkor ak gyermek vagy házasságtörés eredményeként jött a világra, vagy a nő utólag férjhez ment, házastársa pedig magáénak elismerte a gyermeket. Minden jel arra mutat, hogy ebben a korban az ilyen gyermekek aránya magas lehetett, aránt érvényesült. Az 1444-ben meghalt Báthori István országbíró hat fia közül egyedül András vitte tovább a családot. Neki három fia volt. A legidősebb, György főlovászmester közel ötvenéves korában nősült, öccse, István nádor szintúgy. Egyiknek sem születtek utódai. A legfiatalabb harmadik, András viszont igen korán házasodott, sikerült is megakadályozni a család kihalását. Elképzelhetetlen, tekintve a kevéssé gyakorolt születésszabályozást, hogy ezeknek a későn nősülteknek nem születtek volna fattyai. Jellemző még a Szapolyai család példája. János erdélyi vajda csak ötvenévesen, Magyarország királyaként nősült meg, feleségül véve a lengyel király leányát. Született is egy fia, János Zsigmond, a későbbi erdélyi fejedelem. János öccse, György nőtlenül esett el a mohácsi csatában. Azt tudjuk, hogy Jánosnak volt egy Kardosné nevű szeretője Debrecenben. Még király korában is előfordult, hogy ott tartózkodván nála lakott. Amennyiben ennek a viszonynak gyümölcse lett volna, az nyilván hivatalosan a Kardos vezetéknevet viselte volna. Néha csak véletlenül lehet tetten érni egy férjes asszonnyal folytatott viszonyt, sőt az sem zárható ki, hogy valaki a szeretőjének egy „hivatalos” férjet szerzett. Következő példánkban 1 20