História 1999
1999 / 1. szám - FIGYELŐ - GAÁL ERNŐ: Egy korrupt polgármester Nuziban
publikálták az első ott megtalált agyagtáblát. A régészeti munkát azonban erősen gátolta az a körülmény, hogy az ókori városra későbbi települések rétegei rakódtak, többek között egy ottomán kori katonai erőd is. Ezért az Arraphától alig 20 kilométernyi távolságra fekvő kisváros, Jorgantepe területére tették át a régészeti feltárások súlypontját. 1925 és 1931 között, az elsősorban amerikai részvétellel zajló feltáró munka eredményeképp körülbelül 2750 agyagtáblát sikerült a felszínre hozni. A feltárások során kiderült, hogy itt már Kr. e. 3000 táján városi település létezett, melynek Kr. e. 2200 körül akkád lakossága volt. Ez a sémi nép Gaszurnak nevezte városát. Kr. e. 1500 körül viszont, amikor már zömmel hurrik laktak itt, a várost Nuzinak nevezték. A régészek által felfedezett agyagtáblák és az illegális feltárások révén előkerült, majd múzeumba szállított táblák összesen körülbelül 3000 rendkívül értékes szöveggel gazdagították a tudományt. Ezek a szövegek arról tanúskodnak, hogy Nuzi Arrapha állam egyik adminisztratív központja volt. Ezt a szerepét mintegy hat évtizeden át töltötte be. E korszak kezdetét manapság általában Kr. e. 1420 és 1390 közé datálják. Az iratokból sajnos csak egyetlen arraphai király nevét ismerhetjük meg. Ő volt Ithitesup, akiben az egyiptomi Újbirodalom egyik nagy hódító fáraója, III. Thutmoszisz kortársát tisztelhetjük. Kussiharpe és társai contra Nuzi polgárai Nuzi leletegyüttesének van egy tizennégy agyagtáblát tartalmazó része, amelynek szövege nem más, mint egy bírósági tárgyalássorozat jegyzőkönyve. Az agyagtáblák fölelevenített ״ üzenetében a tanúk sora szólal meg, akik egy, a király nevében intézkedő főhivatalnok bűnös üzelmeire derítenek fényt. A főtisztviselő ellen felhozott vádak mindegyike — mai szóhasználattal élve — témánk szempontjából igen érdekes szöveget tartalmaz. Ez a hivatali hatalommal történő visszaélés, a korrupció volt. Az ügy dossziéjának címkéjén akár ez is állhatna: Kussiharpe és társai contra Nuzi város polgárai. A bírósági procedúra idején Kussiharpe Nuzi polgármestere, a helyiek nyelvén hazannuja volt. Neve után ítélve esetleg Babilonból érkezhetett erre a vidékre, és talán az arraphai uralkodó kegyeibe férkőzve érte el, hogy a király kinevezze Nuzi polgármesterévé. Feltehetően e gátlástalan hivatalnok vezette be azt a Babilonban már megszokott datálási rendszert itt is, amely szerint a hivatalos dokumentumok végére odaírták. ״ Kelt akkor, amikor Kussiharpe volt Nuzi város polgármestere”. A polgármester ellen több vádat hoztak fel Nuzi sérelmet szenvedett polgárai. Az egyik vádpont szerint Turari és Palteia, Nuzi polgárai azt tanúsították, hogy Kussiharpe a királyi palota kapujának ácsolásához hozatott faanyagot a saját, a közeli Anzugallában álló háza kapujához használta fel. A polgármester ezt persze letagadta, de a munkát elvégző ács, Hutija alátámasztotta a vádat. Még azt is bevallotta, hogy tudott arról, a királyi palotához szánt fát dolgozta fel. Ugyancsak az előbb említett Turari tett feljelentést amiatt, hogy Kussiharpe közmunkára kirendelt emberekkel dolgoztatott a saját birtokán. Harminc közmunkást rendelt a földjeire, hogy azok szezám- és kölesültetvényt létesítsenek. A megvádolt hivatalnok azzal védekezett, hogy nem tudta, közmunkára vezényelt embereket dolgoztatott. Egy bizonyos Ninuari amiatt vádolta be a polgármestert, hogy az visszaélt az ő szorult helyzetével. Ninuari ugyanis munkanélküli volt. Hogy munkához jusson — részt vehessen a cséplésen —, két siklum aranyat adott át a főhivatalnok bizalmasának, Taisenninek. Ez a pénzt átadta Kussiharpénak, de utóbbi kevesellte az összeget, így Ninari kénytelen volt még egy ökröt és két juhot is átadni a „kenőpénz” mellé. A polgármester megvesztegethetősége nyilvánvalóan közismert lehetett. Egy Ziliptilla nevű polgár ebben bízva, valamilyen ügye kedvező elbírálása végett egy értékes öltözet ruhát és egy birkát juttatott neki. Kussiharpe átvette az ajándékokat, azonban nem teljesítette korábbi ígéretét, és nem segített az ajándékozón. Kussiharpe önkényeskedését jelzik a következő panaszok is: egy bizonyos Tehija aratás után hombárokba hordta begyűjtött árpáját, amikor termését a polgármester erővel elvette tőle, és odaadta csatlósának, Hamannának. Egy másik földművestől, Mar-Istártól a polgármester kertésze vette el azt a trágyát, amellyel saját földjét készült behinteni. Amikor pedig Mar-Istár felháborodott a rablás miatt, a kertész azt válaszolta neki nagy dölyfösen: ,,Ami téged illet, Kussiharpe megparancsolta, korbácsoljanak meg, továbbá azt is utasításba adta, hogy földedet tarolják le.” A következő kárt szenvedett férfi, Wartteja története arról szól, hogy Kussiharpe egyik embere, Sukritesup azzal az ígérettel csalta őt magához, hogy mérlegeltetéssel fogja megbízni. A szerencsétlen ember örült, hogy munkához juthat, és boldogan sietett Sukritesup házához. Ott azonban a házigazda fogdmegjei elfogták, és addig nem is engedték szabadon, amíg rokonai egy anyajuhval ki nem váltották. Ezt a gaztettet azzal is megtetézték, hogy Wartteja pásztorát megkorbácsolták, és elvettek tőle két birkát és egy gödölyét. Sukritesup fogdmegjeit egy Hasipapu nevezetű martalóc vezette. Ez elrabolta — amint a további vádanyagból Falfestmény Nuziból, a Kr. e. 15. századi palotából .