História 2000

2000 / 2. szám - NŐK A TÖRTÉNELEMBEN - SIPOS PÉTER: A kormányzó hitvese

hogy a Melczer-kúriában egy másik ven­déget is talált. Purgly Jankának, a házi­asszonynak Magdolna húga szintén ezt az időpontot választotta családi látoga­tásra, így került sor a megismerkedésre. Horthy délceg, kisportolt férfiú volt, jól mutatott rajta az uniformis. Horthyt azonban nem csupán a császár és király különleges kabátja tette érdekessé. A be­mutatkozást követő beszélgetések folya­mán kiderült róla, hogy egy vérbeli globetrotter, világutazó, aki oly messzi tájakon járt a világóceánon, melyekről egy magyar vidéki leány még csak nem is igen hallott. Horthy ahhoz is értett, hogy színesen szóljon élményeiről, ta­pasztalatairól, lebilincselő társalgónak bizonyult. Hamar elbűvölte Purgly Mag­dát, aki még soha nem találkozott ilyen érdekes emberrel. A vonzalom kölcsö­nös volt, mert Horthy úgy érezte, hogy rábukkant valakire - akit eddig igazán nem is keresett. A nősülés ugyanis nem állott szándékában, mert a szabad, sőt szabados hajós életformával nem találta összeegyeztethetőnek Hymen köteléke­it. Ámorral persze nem állott hadilábon. Egy bennfentes később írott emlékezése szerint „intim körökben nagyon is is­mert volt, hogy Horthynál erősen ki van fejlődve a világjáró tengerészek bűne: a szoknya”. Eljegyzés, esküvő Purgly Magda egyszeriben olyan hatás­sal volt Horthyra, hogy az ő kedvéért kész volt lemondani a legényéletről, és feladta a nősülést kizáró, vagy legalább­is azt a távoli jövőbe kitoló véleményét. „Tulajdonképpen [...] azt éreztem, hogy tengerésztisztnek sohasem kellene meg­házasodnia. »Tulajdonképpen«, mon­dom, mert ez a meggyőződésem amaz el­sietett elvi állásfoglalások közé tarto­zott, amelyek nyomban meginognak, mi­helyt megjelenik ő: »az igazi«”. - emlé­kezett vissza Horthy öniróniával az „elv­feladásra”. A megismerkedésre következő esz­tendő farsangján Magda részt vett a mis­kolci nagy bálon. Ezúttal már nem vélet­lenül, Horthy ismét a húgánál tartózko­dott, és természetesen ő is megjelent az esztendő tánceseményén. Az ismeret­ségből most már a kor normáinak megfe­lelő kapcsolat lett. Az 1900-as évben Melczerné a húgával együtt a velencei Lidóra utazott nyaralni. A fiumei vasút­állomáson mindenki nagyon „csodálko­zott”, amikor felbukkant Horthy, aki nem is titkolta, hogy idegenvezetőnek kí­ván szegődni a hölgyek mellé. Ez nyil­vánvalóan ürügy volt, mert még soha­sem járt a gondolák városában, viszont a cicerone szerepkörére alkalmassá tette, hogy egyéb nyelvek mellett az olaszt is bírta. A Purgly-dámák útitervéről nyil­ván Erzsébet húga értesítette, aki szeret­te volna összeboronálni a „fiatalokat”. Az út folyamán véglegesen kialakult mindkettőjükben a visszavonhatatlan el­határozás. A döntő lépést Horthynak kellett megtennie, aki nem is habozott tovább. Egyáltalán nem zavarta egyikü­ket sem a vőlegényjelölt református vol­ta. Horthy röviddel az utazás után édes­apja, Horthy István társaságában megje­lent a Purgly-birtokon és megkérte Mag­da kezét. Az eljegyzés egyelőre családi ti­tok maradt, mert Horthyt tengerre szólí­totta a szolgálati kötelesség. Az esküvőre visszatérte után, 1901. július 22-én került sor Aradon, fényes külsőségek között. Felvonultak a déli vé­gek előkelőségei, családjukkal együtt. Még az élénk, forgalmas megyeszékhely is régen látott annyi pompás négyes­fogatot és káprázatos díszmagyart, mint a fiatalabb Purgly-leány menyegzője napján. A tengerészfeleség sorsa Nászútjukat a divatos ausztriai üdülőhe­lyen, a Semmeringen töltötték. Horthy Miklósné ezután osztozott a tisztfelesé­gek hagyományosan közös sorsában: mindenüvé követte férjét szolgálati állo­máshelyeire. Sőt, külön tehertételként, meg kellett szoknia a tengerészetnél szo­kásos több hónapos utak miatt a tartós egyedüllétet. Horthy Miklósné első saját otthona Pólában volt, az osztrák-magyar hadi­flotta fő támaszpontján. Az adriai kikö­tőváros San Policarpo nevű részén, a ten­gerésztisztek exkluzív villanegyedében kertes házat építtettek. Itt született két leányuk, majd két fiuk: 1902-ben Mag­dolna, 1903-ban Paula, 1904-ben István és 1907-ben Miklós. A gyermekáldás mintha baljós csillagzat alatt történt vol­na. Az édesanya soha nem heverte ki a nevét viselő leánya elvesztését 16 éves korában, a nagy spanyolnáthajárvány idején. Nem volt egészséges Paula sem, akinek válással végződött első házassá­ga szintén megviselte Horthynét. A má­sodik házasság ifj. gróf Károlyi Gyulá­val, gróf Károlyi Imre fiával jobban sike­rült, de az asszony életét az állandó gyógykezelés sem tudta megmenteni, 1940-ben elhunyt. István végzete 1942-ben a keleti fronton közismert. Az A kormányzó családjával Kenderesen, 1930-as évek. Balról: Horthy István, Károlyi Gyula (wd), Horthy Miklósné, Horthy Miklós, Horthy Paula, ifj. Horthy Miklós 21

Next