História 2001
2001 / 7. szám - JELENIDŐBEN - NIEDERHAUSER EMIL: A Romanov utódlás : Az utolsó orosz dinasztia sorsa
Az utolsó orosz dinasztia sorsa A Romanovokma Az orosz császári családot, Miklóst, feleségét, öt gyerekét, az orvost és még néhány inast a bolsevikok Jekatyerinburgban 1918 júliusában kivégezték. Éjjel felébresztették őket, le kellett menniük a pincébe, ott kihirdették a kerületi szovjet halálos ítéletét, és már meg is szólaltak a fegyverek. Arra persze nem gondolt senki, hogy ezeknek a vallásos lelkeknek talán valami papi segédletet nyújtsanak. Ilyen érzékenységtől a bolsevikok mentesek voltak. (A holttesteket olyan jól elrejtették, hogy csak 1991-ben találtak rájuk.) A hirtelen cselekvésre azért volt szükség, mert a cárhoz hű orosz csapatok már közeledtek Jekatyerinburghoz, félő volt, hogy az utolsó császárt szimbólumként is használhatják a fehérgárdista erők összefogása érdekében. A család jónéhány más tagját részben az európai területen, részben szibériai helységekben végezték ki. Volt, akit talán élve egy elhagyott bányába löktek. Persze jónéhány nagyherceg volt, aki már az ideiglenes kormány idején az emigrációt választotta. Elég sokan megmenekültek így a családból, az emigrációban pedig a fiatalabbak házasodásai következtében számuk egyre inkább gyarapodott. II. Miklós és családja kivégzéséről sokáig nem volt egyértelműen biztos hír. Azt viszont tudni lehetett, hogy Miklós öccsét, Mihályt, akit Miklós lemondásakor utódjának jelölt, 1918-ban meggyilkolták. Kirill, a „trón őrzője” A családon belül a trónöröklés rendjét még I. Pál császár szabályozta a 18. század végén, a férfiági elsőszülöttség elve * Vö. erre Kun Miklós: Kérdőjelek a cárgyilkosság körül c. cikkét a História, 1998/7. számában alapján, ezt az öröklési rendet pontosan be is tartották. II. Miklós halála után III. Sándor (1845-1894) öccsének, Vlagyimir (1847-1909) nagyhercegnek a legidősebb fia, Kirill számított az utódnak. Kirill 1876-ban született. Mint általában a család férfitagjai, a katonai pályára lépett. Az orosz flotta tengerésztisztjeként ott volt 1904 áprilisában Port-Arturban a Petropavlovszk csatahajón, amely aknára futott és elsüllyedt. Kirill, szerencsére, azon az oldalon ugrott be a tengerbe, ahol a süllyedő hajó örvénye nem ragadta magával, a mentőhajók hamar felszedték. Egy ideig még a flottánál maradt. De unokatestvérével, Viktória királynő leányával való engedély nélküli házassága miatt Miklós száműzte, csak később térhetett vissza. Az 1917. februári forradalom után felajánlotta szolgálatait az ideiglenes kormánynak. A kormánytól engedélyt kapott az emigrálásra, egy ideig Finnországban maradt. Itt született 1918-ban fia, Vlagyimir, az utolsó Romanov, aki még - legalábbis elvben - orosz területen látott napvilágot. Finnországból a család Franciaországba távozott, de Coburgban is tartózkodtak sokáig. Az 1920-as évek elejére már eléggé bizonyosnak tűnt, hogy II. Miklóst meggyilkolták, s a Romanovok uralomba való visszatérésére is látszottak remények, különösen a polgárháború idején. Az emigrációban megmaradt családtagok közt persze nem volt egyetértés. Különösen az első világháborús orosz főparancsnok, Nyikolaj Nyikolajevics (Miklós, 1856-1929) nagyherceg állt elő azzal a követeléssel, hogy a családon belül a legrátermettebbet kell megtenni trónkövetelőnek. Kirill ezzel az igénnyel azonban nem törődött, 1922-ben franciaországi székhelyéről. I. Miklós (1795-1825-1855) Konstantin (1827-1892) Miklós (1831-1891) Mihály (1832-1909)H . Miklós nagyherceg Péter nagyherceg Sándor nagyherceg (1856-1929) (1864-1931) (1868-1933) II. Sándor (1818-1855-1881) III. Sándor Vlagyimir (1845-1881-1894) (1847-1909) I_________több testvére Kirill nagyherceg (1876-1938) Vlagyimir nagyherceg (1918-1992) ROMANOVOK A 19. ÉS 20. SZÁZADBAN Mária nagyhercegnő (1953-) György nagyherceg (1981—) trónörökös 17