História 2001

2001 / 2. szám - EMBER ÉS TERMÉSZET - SÜLI-ZAKAR ISTVÁN: Az élő Tisza - FRISNYÁK ZSUZSA: Árvizek, szabályozások

s a területet kisebb-nagyobb vízfolyások kusza hálózata szőtte át. A Tisza vidéke évezredeken keresztül igazi „vadvíz­ország” volt. E vízi világ eltartó és értéktermelő képessége igen csekély volt, hiszen az itt élőknek a legnagyobb hasznot a külter­jes állattenyésztés és a halászat biztosí­totta. A rideg pásztorkodás a természe­tes rétek legelőit használta, a közmon­dásosan bőséges halállományt (egy kül­honi utazó - némi túlzással - azt írta, hogy a Tiszában kétharmadnyi a víz, egyharmadnyi a hal) az alföldi emberek sajátos fok­gazdálkodással hasznosítot­ták. A természeti javak elsajátítása (gyűjtögetés, halászat, vadászat) egy sa­játos életformát alakított ki, melynek jellegzetes képviselői a pákászok és a csíkászok voltak. Egyes időszakokban az emberek ma­guk is elősegítették a „vadvízország” nö­vekedését. A szigetekre menekült lakos­ság a török hódoltság idején például a mocsarak kiterjesztésével igyekezett magát és családját a gyilkoló, fosztogató katonáktól megmenteni. Ugyancsak az elmocsarasítást segítette elő a várvéde­lem, illetve a vízi malmok rendszertele­nül megépített sűrű hálózata is. Tájakat összekötő folyó A Kárpát-medencében a Tisza vízföld­rajzi szempontból különleges helyet foglal el, hiszen felfűzve az Alföld süllyedékeit, a medence középső és ke­leti felének csaknem valamennyi vízfo­lyását magához vonzotta. Vízgyűjtő te­rülete jóval meghaladja a mai Magyar­­ország területét, hiszen a Tisza 157 186 km 2 kiterjedésű területről gyűjti össze a felszíni vizeket. Mellékfolyói közül a folyásirányt te­kintve, első jelentős folyó a Szamos, amely Erdély középső területeiről - több ágból indulva - a Partiumon át éri el a Tiszát, döntően befolyásolva a Fel­­ső-Tisza vízjárását. A Kárpát-medence északkeleti peremvidékéről a Bodrog gyűjti össze a vizeket, s 37%-kal növeli beömlése helyén a Tisza vízgyűjtőjét. Erdély keleti térségeiből s a Partiumból gyűjti össze a Hármas-Körös vízrend­szere a vizeket, s 35%-kal növeli a Tisza vízgyűjtőjét. A Bodrog és a Hármas-Kö­rös a Közép-Tisza vízjárását jelentős mértékben befolyásolja. A Tisza vízvi­szonyainak alakulásában számottevő a szerepe még a Sajónak, mely 24%-kal növeli a Tisza vízgyűjtő területét, s a Dél-Erdély vizeit összegyűjtő Maros­nak, melynek révén 27%-kal növekszik meg a folyó vízgyűjtő területe. A Tisza vízjárása szempontjából kü­lönleges szerepet kell tulajdonítani a vízgyűjtő terület domborzati viszonyai­nak. A vízgyűjtő külső peremét hirtelen emelkedő magashegységek határolják, melyeknek szerepe a csapadék (különö­sen a hó) visszatartásában alapvető, bár a vízgyűjtő terület hegyvidéki részein nincsenek számottevő természetes táro­zó medencék (tavak vagy kavicstaka­rók). A földtani-domborzati adottsá­gokból következik az, hogy a hegyvidéki alakul a Tiszavölgyi Társulat. Feladata: folyamszabályozás, vízrendezés. Márci­usban Vásárhelyi Pál a Helytartótanács elé terjeszti a Tisza-völgy általános sza­bályozásának tervét. A tervezett 102 át­vágás a hajóút lerövidítését és biztonsá­gosabbá válását ígéri. Vásárhelyi halála után a nádor Pietro Paleocapa olasz mérnököt a szabályozási tervek felül­vizsgálatával bízza meg. 1846. augusztus 27. Tiszadobnál ünne­pélyesen elkezdődik a Tisza szabályo­zása. 1847 Paleocapa szabályozási tervét az uralkodó jóváhagyj­a. Paleocapa a folyót töltések közé kívánja szorítani, 25 át­metszést tart szükségesnek. 1850. július Császári nyílt paranccsal feloszlatják a Tiszavölgyi Társulatot. A szabályozási munkák folytatása a Tisza­­szabályozási Központi Bizottság felada­ta lesz. A folyamszabályozás munkálatai új szervezeti keretek között, új koncep­ció alapján folytatódnak. Az állam se­gélyben részesíti a társulatokat. A folyó medrének szabályozása, az átmetszések létesítése az állam feladata. Az ármen­tesítés terheit az érintett földbirtoko­soknak kell viselni. 1857 Óriási árvíz pusztít a Tisza-völgy­­ben. 1862 Megépül a sajtfoki és milléri zsilip. 1867 Már 18 folyamszabályozási társu­lat működik a Tisza völgyében. 23 millió forint költséggel összesen 1115 km hosszú töltést építettek. Az állam 1867- ig 105 átvágást létesített, 4 millió forint költséggel. Az átvágások révén a folyó hossza 461 km-rel rövidült. 1875 A Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztériumban felállítják a Tisza­völgyi Osztályt. 1876 Minden korábbinál nagyobb árvíz vonul le a Tiszán. Szegeden a folyó 786 cm-rel tetőzik. Az árvíz hatására 1878- ban újjászervezik a Tiszavölgyi Társula­tot. 1879. tavasz Az árvíz során nyolc helyen szakad át a gát. Szegeden a Tisza 806 cm-rel tetőzik. Március 12-én az árvíz elpusztítja Szegedet és környékét. Csak­nem százezer ember hajléktalanná vá­lik. Szegeden 5762 ház összedőlt, a ha­lottak száma 151. A kár meghaladta a 33 millió koronát. Az árvíz fordulópontot jelentett a Tisza-szabályozás történeté­ben. A katasztrófa hatására a kormány felülvizsgálta vízügyi politikáját. A kép­viselőház megszavazta a Tisza és mel­lékfolyói vízszabályozási és ármentesi- Bödönhajó a Tiszán 17

Next