História 2005
2005 / 9. szám - ÉLETKÉPEK, HÉTKÖZNAPOK - DEÁKY ZITA - KRÁSZ LILLA: A várandós nő
A veszekedéseket és pereket rendszerint bírói beavatkozás nélkül igyekeztek megoldani. Az apának, mint a család fejének és a ház tulajdonosának, kötelessége volt biztosítani, hogy a házban ne történjen semmi tiltott dolog. Ha nem volt elég éber, vagy a tudtával történt valami kihágás a házban, a bíróság őt is elítélhette. Többször előfordult, hogy pénzbírságra ítélték az apákat gyermekeik tetteiért, ha például megengedték, hogy a házban a szolgálók vagy a gyermekek paráználkodjanak, vagy ha elnézték saját feleségük tisztességtelen viselkedését. Véteknek számított az is, ha nem akadályozták meg a veszekedést, verekedést és egyéb erőszakot, de büntették őket akkor is, ha megengedték, hogy a házukban kártyázzanak vagy más hazárdjátékokkal szórakozzanak. A céhek alsó szintű fegyelmező hatáskörrel rendelkeztek. Büntethették a tanoncokat, legényeket, de a mestereket is, ha nem tartották be a céh statútumait, ítélkezhettek a céhtagok közötti perekben, s csak ha nem tudták a problémát megoldani, akkor adták át az ügyet a városi bíráknak. A bíróságon a rendes bírákon kívül békebírók ténykedtek, akik megpróbálták a peres feleket kibékíteni. A nagyobb városokban elővárosi bírók is működtek, akiknek a területükön előfordult kisebb bűntetteket kellett megoldaniuk. A városi bíróság így csak a falakon belüli utolsó állomása volt a peres ügyeknek és konfliktusoknak. * Jóllehet a városi bíróságok mindent megtettek annak érdekében, hogy csökkentsék az erőszakos megnyilvánulásokat, az erőszak mégis mindennapos jelenség volt a városlakók életében. Sem a bírságok, sem a kemény büntetések nem tudták a polgárokat leszoktatni az egymás közti konfliktusok erőszakos megoldásáról. Az erőszakhoz nemcsak a társadalom alsó lépcsőin állók folyamodtak, hanem a gazdag és befolyásos polgárcsaládok tagjai, a nemesek és - társadalmi hovatartozástól függetlenül - a nők, gyermekek és öregek is. BLANKA SZEGHYOVÁ A születés kultúrtörténetének aktualitását a 21. századi embernek a születéshez és a halálhoz való megváltozott viszonya adja. A modern társadalom embere - meglehetősen embertelen, technicizált körülmények között - gyakorta egyedül szül és születik, és egyedül van a halál órájában is. A születés és a halál elvesztette közösségi jellegét. Évezredeken keresztül számos képzet, hiedelem és szokás kísérte az élet e két végpontját. A hagyomány szabta rendben testi-lelki támaszt kapott mindenki. A magzat védelme A várandós nő Félelmek és tiltások a kora újkori Magyarországon Két fiatal szerző tollából megjelent a szülés magyarországi kultúrtörténetének mintegy négy évszázadát felölelő kötet, mely a fogantatástól az újszülött első néhány hónapjáig követi nyomon az anya, a gyermek, a család és a tágabb közösség kapcsolatát az emberéletnek e nagy fordulópontjánál. Alább e kötetből közlünk részleteket. A terhesekre vonatkozó óvó-védő tabuk sorát általánosan ismerték és gyakorolták egész Európában a 20. század elejéig-közepéig. Ez az ismeret a köznépi tudás része ma is. A magzat méhen belül ábrázolásai Lugosi Fodor András bábatankönyvéből, 1817