História 2005

2005 / 9. szám - ÉLETKÉPEK, HÉTKÖZNAPOK - DEÁKY ZITA - KRÁSZ LILLA: A várandós nő

A veszekedéseket és pereket rend­szerint bírói beavatkozás nélkül igye­keztek megoldani. Az apának, mint a család fejének és a ház tulajdonosának, kötelessége volt biztosítani, hogy a házban ne történjen semmi tiltott do­log. Ha nem volt elég éber, vagy a tud­tával történt valami kihágás a házban, a bíróság őt is elítélhette. Többször előfordult, hogy pénzbírságra ítélték az apákat gyermekeik tetteiért, ha példá­ul megengedték, hogy a házban a szol­gálók vagy a gyermekek paráználkod­janak, vagy ha elnézték saját feleségük tisztességtelen viselkedését. Véteknek számított az is, ha nem akadályozták meg a veszekedést, verekedést és egyéb erőszakot, de büntették őket ak­kor is, ha megengedték, hogy a házuk­ban kártyázzanak vagy más hazárdjáté­kokkal szórakozzanak. A céhek alsó szintű fegyelmező ha­táskörrel rendelkeztek. Büntethették a tanoncokat, legényeket, de a mestere­ket is, ha nem tartották be a céh statú­tumait, ítélkezhettek a céhtagok közöt­ti perekben, s csak ha nem tudták a problémát megoldani, akkor adták át az ügyet a városi bíráknak. A bírósá­gon a rendes bírákon kívül békebírók ténykedtek, akik megpróbálták a peres feleket kibékíteni. A nagyobb városok­ban elővárosi bírók is működtek, akik­nek a területükön előfordult kisebb bűntetteket kellett megoldaniuk. A vá­rosi bíróság így csak a falakon belüli utolsó állomása volt a peres ügyeknek és konfliktusoknak. * Jóllehet a városi bíróságok mindent megtettek annak érdekében, hogy csökkentsék az erőszakos megnyilvá­nulásokat, az erőszak mégis minden­napos jelenség volt a városlakók életé­ben. Sem a bírságok, sem a kemény büntetések nem tudták a polgárokat leszoktatni az egymás közti konfliktu­sok erőszakos megoldásáról. Az erő­szakhoz nemcsak a társadalom alsó lépcsőin állók folyamodtak, hanem a gazdag és befolyásos polgárcsaládok tagjai, a nemesek és - társadalmi hova­tartozástól függetlenül - a nők, gyer­mekek és öregek is. BLANKA SZEGHYOVÁ A születés kultúrtörténetének ak­tualitását a 21. századi ember­nek a születéshez és a halálhoz való megváltozott viszonya adja. A modern társadalom embere - meglehetősen embertelen, tech­­nicizált körülmények között - gyakorta egyedül szül és szüle­tik, és egyedül van a halál órájá­ban is. A születés és a halál elvesztette közösségi jellegét. Évezredeken keresztül számos képzet, hiedelem és szokás kí­sérte az élet e két végpontját. A hagyomány szabta rendben testi-lelki támaszt kapott mindenki. A magzat védelme A várandós nő Félelmek és tiltások a kora újkori Magyarországon Két fiatal szerző tollából meg­jelent a szülés magyarországi kul­túrtörténetének mintegy négy évszá­zadát felölelő kötet, mely a fogantatástól az újszülött első né­hány hónapjáig köve­ti nyomon az anya, a gyermek, a család és a tágabb közösség kap­csolatát az ember­életnek e nagy fordulópont­jánál. Alább e kötetből közlünk rész­leteket. A terhesekre vonatkozó óvó-védő ta­buk sorát általánosan ismerték és gya­korolták egész Európában a 20. század elejéig-közepéig. Ez az ismeret a köz­népi tudás része ma is. A magzat méhen belül ábrázolásai Lugosi Fodor András bábatankönyvéből, 1817

Next