História 2007

2007 / 1. szám - ÉVFORDULÓ - PÁLOSFALVI TAMÁS: Kettős hatalom és török veszély Magyarországon : A Magyar Királyság, 1440-1456

nemesi és városi követek társaságában­­ ismét megjelent László udvarában, és részt vett a király jelenlétében szep­temberben Pozsonyban tartott ország­­gyűlésen is. Ezután elkísérte Lászlót a prágai koronázásra, ahol egy alapve­tően Cillei-ellenes, de az oszmánok elleni összefogást is célzó szövetséget kötött a cseh és az osztrák rendek vezetőivel. Ezzel egyidejűleg az osztrák rendek elérték Cilléi eltávolítását László környezetéből, ami tovább javí­totta Hunyadi helyzetét. Hunyadi katonai és politikai sikerei, 1454-55 Magyarországon biztosra vették, hogy a világuralomra törő fiatal szultán, II. Mehmed (1451-81) - akinek önbizal­mát Bizánc elfoglalása is növelte - már a következő évben észak felé fordul. (Magyarország és az Oszmán Biroda­lom között 1449 májusa óta többször megújított fegyverszünet állt fönn, és a komolyabb ellenségeskedések valóban szüneteltek.) Hunyadi 1454 januárjában, Prágá­ból hazatérvén - valószínűleg királyi jóváhagyással, de mindenképpen a ki­rály nevében - országgyűlést tartott. Ez gyakorlatilag az ország haderejének totális mozgósítását rendelte el, Hu­nyadi főkapitány vezetése alatt. A kirá­lyi, bárói és főpapi csapatok mellett fejenként kellett volna felkelnie a nemességnek, valamint az ún. telek­katonaságnak, száz jobbágy után 4 lo­vasnak és 2 gyalogosnak. A dekrétum kifejezetten megtiltotta, hogy bárki is pénzen váltsa meg a katonai szolgála­tot, utalt Konstantinápoly elestére, és a várható támadást a tatárjáráshoz ha­sonlította. Úgy tűnik, Hunyadi - mint korábban két ízben - ismét döntő csa­tában akart megütközni az oszmánok­kal, ám ezúttal nem mélyen oszmán területen, hanem közvetlenül Magyar­­ország határán. A totális mozgósításból azonban nem lett semmi. Hunyadi még javában a Felvidéken garázdálkodó zsoldos bandákat próbálta megfékezni, amikor II. Mehmed szultán 1454 tavaszán be­tört Szerbiába. Mehmed már április­ban visszatért Isztambulba, Hunyadi pedig csak júliusban ért a mozgósítás feltételezett helyére, Szegedre. Végül 12 Hunyadi János [1409 k.-1456] A­pja, Vajk, Havasalföldről került Magyar­­országra, s 1409-ben kapta Zsigmond ki­rálytól az erdélyi Hunyad birtokát. A fiatal Hunyadi János 1430 körül került Zsigmond udvarába, és elkísérte a királyt Itáliába, ahol a milánói herceg udvarában megismerhette az európai hadművészetet. Habsburg Alberttől 1439-ben megkapta első bárói hivatalát: Szörényi bán lett. 1441-től egyre magasabbra emelkedett a hatalomban, miután az I. Ulász­ló és Erzsébet királyné párthívei között kitört polgárháborúban bebizonyította hadvezéri képességeit. 1441 elején döntő szerepet ját­szott Ulászló seregeinek bátaszéki győzelmé­ben, és jutalmul a király erdélyi vajdává és temesi ispánná nevezte ki. Ettől kezdve gyakorlatilag ő szervezte az ország délkeleti végeinek védelmét. 1442-ben, 1443- 44-ben sikeres hadjáratokat vezetett a Balkánon a török ellen, de a „nagy ütkö­zetben”, a várnai csatában (1444) vereséget szenvedett. (Itt halt meg a király, I. Ulászló is.) A várnai csatából hazatérő Hunyadi az ország egyik legnagyobb birtokosa volt. 1446 júniusában a rendek kormányzóvá választották (mivel Frigyes német király nem volt hajlandó kiadni kezéből a királlyá választott V. Lászlót és a Szent Koro­nát). Hunyadi szinte királyi hatalmat gyakorolt. 1453-ban V. László átvette az ország személyes kormányzatát. Hunyadi kénytelen volt megválni a kormányzói címétől, ugyanakkor kinevezték az ország főkapitányává és a királyi jövedelmek kezelőjévé. 1454 őszén betört Szerbiába, és Krusevác mellett szétvert egy oszmán sereget. Nándorfehérvár sikeres megvédése után, 1456. augusztus 11-én halt meg. P. T. Hunyadi János: Ábrázolás a Thuróczy-krónikából Cilléi Ulrik (1406-1456) C­illéi Frigyes és Frangepán Erzsébet fia, Cilléi Borbála (Zsigmond király fele­sége) unokaöccse, Erzsébet királyné (Zsigmond lánya, Habsburg Albert, majd I. Ulászló felesége) unokafivére. Felesége Brankovics szerb fejedelem lánya volt. 1431-ben Zsigmond király a Velence elleni sereg vezérének nevezte ki, 1436-ban pedig apjával együtt német birodalmi grófi rangra emelte. Ettől kezdve Cilléi Ulrik vezette háza politikáját. Részt vett Borbála királyné Zsigmond elleni összeesküvésében, ami miatt az udvarból menekülnie kellett. Habsburg Albert halála (1439) után a Garaiakkal együtt Erzsébet királyné és (utószülött) csecsemő fia, V. László mellé állt, a gyermekkirály gyámja lett. 1440-ben Budán fogságban volt, ahonnan színleg Ulászló pártjára térve szabadult ki. A várnai csata (1444) után újra befolyásos lett. Hatalmi törekvései miatt ellentétbe került Hunyadi Já­nossal, akinek kormányzóvá választását sikertelenül igyekezett megakadályozni. A rigómezei csata (1448) után megegyezett Hunyadival, hogy leányát, Erzsébetet (aki Brankovics szerb fejedelem unokája volt) Hunyadi László jegyezze el, illetve az 1451-ben kötött szerződés értelmében Hunyadi Mátyás vegye feleségül (Erzsé­bet azonban Hunyad várában 1455 végén, mielőtt a házasságot érvényesítették volna, meghalt). Az ellentéteket a szerződés sem szüntette meg. 1452-ben Cilléi III. Frigyest V. László kiadására kényszerítette, és ő lett az ifjú király támasza és tanácsadója. Hunyadi halála (1456. aug. 11.) után elérkezettnek látta az időt, hogy az egyeduralmat megszerezze. A futaki országgyűlésen 4000 német keresztessel jelent meg és sorra magára ruháztatta Hunyadi János és László tisztségeit. Ezután V. Lászlóval együtt Nándorfehérvárra ment, ahol Hunyadi László és Szilágyi Mihály hívei megölték. Vele magva szakadt a Cilléi családnak, ugyanis gyermekei - köztük Hunyadi Mátyás gyermekfelesége, Cilléi Erzsébet - korábban el­haltak. F. I.

Next