História 2008
2008 / 3. szám - ÉLETKÉPEK, HÉTKÖZNAPOK - BURUCS KORNÉLIA: Mosás, vasalás a mindennapokban, 1945-1990 : "Nyugdíjba ment a teknő, az üst, a mosófazék"
mosásnál. Főleg falun, ahol nemhogy központi melegvíz-szolgáltatás, de sok helyen még vezetékes víz sem volt - a mosógéphez a kútból kellett húzni, vagy az utcai artézi kútról cipelni a vizet, felmelegítéséhez pedig tüzelnivalóról gondoskodni. Az áztató- és mosóvizet továbbra is üstben kellett melegíteni, a kimosott ruhát többször kézzel öblíteni, kicsavarni, a nehéz, nedves darabokat kiteregetni. Vagyis a hagyományos mosógépek a komoly fizikai erőkifejtést kívánó nyomkodástól, dörzsöléstől ugyan mentesítették az asszonyokat, de jelentős időmegtakarítással még alig jártak. (Számítások szerint a forgótárcsás mosógép használata - a hagyományos, kézi mosásban az emberi munkát 100%-nak véve - 20%-kal csökkentette a munkaráfordítás arányát.) Tovább könnyített a munkán, amikor a mosott ruha víztelenítését is gépesítették. Előbb kézi hajtású, mosógépre szerelhető facsarószerkezetet használtak ilyenekkel még az 1960-as években is találkozni ahol kézi forgattyúval két gumiborítású henger között préselték át a kimosott-kiöblített ruhát. Majd egyre növekvő számban centrifugák álltak rendelkezésre. A hajdúsági cég 1960-tól indította el ezek sorozatgyártását.Az első évben mindössze 300 db került forgalomba, de az 1960-as évek végére már évi 100 ezret gyártottak belőle. A HIM-et megelőzően egy ideig, 1958-1959-ben, a Bajai Fémipari Vállalat készített 1,5 kg ruha víztelenítésére alkalmas Hópehely fantázianevű centrifugát.) Az első, ugyancsak henger alakú típusok, tapadó gumilábaik ellenére, még vad ugrálásba kezdtek működés közben, így tanácsos volt a nagyobbacska gyereket ráültetni, különben hamar „eltáncoltak” a helyükről, szanaszét fröcskölve a ruhákból kicsapatott vizet. (A forgótárcsás mosógép, külön centrifugával, az emberi munkaráfordítás arányát már 30%-ra mérsékelte.) Automata gépek, 1970-1983 Az 1960-as évek végétől - amikor nemcsak a világpiacon, hanem a szovjet tömb országaiban is megjelent, Magyarországon is nagy igény mutatkozott a forgódobos (fél)automata mosógépekre. A vízvezetékre kötött berendezések - amelyek ezáltal mentesítettek a vízhordás alól is - már minden munkafázist elvégeztek: melegítették a vizet, elő-, főző- és normál mosóprogramjuk a különböző minőségű textíliák tisztítását is lehetővé tették, s elvégezték az öblítést, centrifugálást - mindeközben alig károsítva akár a finomabb ruhaneműt is. A mosnivaló itt ugyanis egy lassan forgó, lyukacsos dobszerkezetbe kerül, melynek belső bordái - a kézi sulykolást utánozva - a ruhát kiemelik, majd visszaejtik a mosószeres lébe, ezzel biztosítva a tisztító hatást. Magyarországon eleinte csak import automata gépek álltak a vásárlók rendelkezésére (1980-ig közel 8 ezer NDK gyártmányú félautomata forgódobos mosógép került a hazai üzletekbe). 1970-ben aztán a Hajdúsági Iparművek is megpróbálkozott a gyártással: Indesit-licenc alapján magyar-jugoszláv kooperációban a forgódobos „706-os szuperautomata” került le a gyártószalagról. A rövid életű kísérlet kudarca után, 1977-ben a hajdúsági vállalat megvásárolta a nyugatnémet AEG-től egy kisméretű - a lakótelepi fürdőszobákba is beférő - mosógép gyártási jogát. Még ez évben, a cég új gyártótömbjében megindult a forgódobos, automata Minimat és Midimat készülékek sorozatgyártása. (Ezeknek volt az elemes konyhabútorokban is elhelyezhető változatuk, azok színskáláját követve.) Néhány év múlva a nagyon is „korszerű” követelményhez, az energiatakarékossághoz igazodva a cég „KIS MOSÓGÉPTÖRTÉNET”. Mosóporok, mosószappan, kékítő - az 1930-as és 1970-es évek között a háziasszonyok segítői a legnehezebb házimunkában Rumpli: a „mosógép” még 1900 körül is... ...rezgős mosógép tárcsája és motorja a 20. század elejéről... ...keverőtárcsás mosógépek... Háztartási- és Bádogárugyár, 1957 ..import, szovjet mosógép facsaróval, 1958 33