História 2008
2008 / 6-7. szám - KÖZÖS DOLGAINK - BAUMGARTNER, GERHARD: A burgenlandi magyarság élete : 1918-1921
visszatérését várták. (Ilyen legitimista gócpont volt Vas vármegye nyugati részén a vörösvári [Rotenturm] Erdődy-kastély.) A legitimista csoportok kulcsszerepet játszottak 1921-ben a bevonuló osztrák erők elleni harcban. A háttérben azonban ott állt a magyar kormány is. Az első ütközet az osztrák rendőrség és az önkéntes szabadcsapatok között a határ menti Pinkafőn (Pinkafeld) zajlott, és szeptember folyamán a magyar szabadcsapatok egész Burgenland területéről kiűzték az osztrák alakulatokat. Október 4-én Felsőőrön (Oberwart) Prónay Pál alezredes vezetésével kikiáltották a Lajtabánságot mint független államot. Ezt követően olasz közvetítéssel, a nagykövetek párizsi tanácsának engedélyével Velencében tárgyalások kezdődtek az osztrák és a magyar állam között, melyek eredményeképp október 13-án az ún. velencei jegyzőkönyvben megállapodtak abban, hogy Magyarország megszünteti a szabadcsapatok támogatását, Ausztria pedig beleegyezik a Sopronról és nyolc környező faluról kiírandó népszavazásba, Burgenlandba és átvették a közigazgatást. Az 1921. december 14-15-re kiírt népszavazás előtt azonban kivonultak Sopronból és annak környékéről. A népszavazásban a lakosság 72,8%-a Magyarország mellett voksolt. Sopron város és a nyolc falu Magyarország területén maradt. Az eredményhez hozzájárult egyfelől, hogy Sopron evangélikus többségű város volt (szemben a színtiszta katolikus Ausztriával), másfelől gazdaságilag szorosan kapcsolódott a magyar részekhez. Sopronban a magyar ajkú lakosság mellett a német ajkúak - Ponzichternek nevezett zöldség- és bortermelő gazdapolgárok - többsége is Magyarországra szavazott. A város ezért kapta a Civitas fidelissima (a leghűségesebb város) elismerést a magyar kormánytól. Olvasó- és kultúregyesületek Az Ausztriához került területeken semmiféle átfogó magyar kisebbségi önszerveződés nem jött létre. De a magyar településeken találhatunk kultúregyleteket, amelyek azonban már a 19. század végétől működtek, mint pl. az 1890-ben alapított Alsóőri Olvasókör vagy az 1899 óta fennálló Református Ifjúsági Olvasókör. Az 1918 utáni Ausztria területén korábban ezek mellett csak Bécsben és Grazban működött magyar kultúregylet. A legrégebbi, az 1864-ben alapított bécsi Magyar Olvasókör volt és az 1888-ban indult Grazi Magyar Kultúregyesület. Népszavazás 1921. november 26-án az osztrák csapatok bevonulhattak GERHARD BAUMGARTNER Olvasóinknak a következő köteteket ajánljuk: Ormos Mária: Civitas fidelissima. Népszavazás Sopronban, 1921. Győr, 1990.; Éger György: A burgenlandi magyarság rövid története. Bp., 1991.; Szoták Szilvia: Az ausztriai kisebbségek nyelvi jogai - különös tekintettel a magyar kisebbségekre. In: Nádor Orsolya-Szarka László (szerk.): Nyelvi jogok, kisebbségek, nyelvpolitika Kelet-Közép- Európában. Bp., 2003. 204-217. Sopron átvétele a népszavazást felügyelő antantbizottságtól, 1921. december Jellegzetes burgenlandi táj: Városszalónak (Stadtschlaining) látképe 32 Ponzichter, Heanzen Az egykori nyugat-magyarországi németeket sajátos tájszólásuk miatt Heanzennek nevezték. A szó eredete ismeretlen. A nyelvük, a Heanzisch, abban különbözik a többi ausztriai nyelvjárástól, hogy ahol az osztrák általában ua-t ejt, ők ui-t, pl. Stájerországban a kisfiút (irodalmi németben: Bab) Bua-nak hívják, Burgenlandban Búi. A Heanzenekhez tartoztak a soproni ún. Ponzichterek is. A szó Bohnenzüchtert, babtermesztőt jelent és arra utal, hogy a soproni németek zöldségtermesztéssel foglalkoztak, és még a szőlőbe is babot ültettek a tőkék közé. G. B.