História 2010
2010 / 6-7. szám - EMBER ÉS TERMÉSZET - DANIS GYÖRGY: "Zavaros a Tisza vize, nem tiszta" : Tisza-szabályozások a 18-19. században
„Zavaros a Tisza vize, nem tiszta b izony, a Tisza ma is zavaros - miként a fenti címben idézett népdal állítja. Nem csak akkor, amikor megárad és szőke lesz a vize, és nem csak akkor, amikor az áradó víz elemeli a hullámtérről a Kárpátalján és Romániában odahordott szemetet. Egymás után jönnek a sohasem látott magas árhullámok, amelyekből az egyik a Bereget úsztatja, a másik hetekig fenyegeti a Tisza mente falvait, városait. A gátak további magasítása helyett egyéb megoldásokat kellene találni. A hullámtereken óriási területeket foglalnak el az idegenből ideszármazott növények, mint a gyalogakác, az amerikai kőris és a zöld juhar. A régi, nagyra nőtt folyóparti füzeket a vadszőlőindák fojtogatják. Az eredeti folyó menti erdőtársulások helyét fokozatosan veszik át az ipari célból ültetett és támogatott nemes nyarasok. Eltűnőben a régi Tisza-parti táj, a ligetes ártér. A Tisza és mellékfolyóinak természetes halállománya néhány évtized alatt a töredékére csökkent. Pedig a mesés középkori tiszai halbőséget még a szabályozások után is megőrizte némileg a természetes állapotában meghagyott folyó. Sajnos, az elmúlt évtizedek ipari és agrárszennyezéséhez hozzájön még az orvhalászat is. Ma sem vagyunk tehát könnyebb helyzetben, mint két évszázada, amikor először veselkedtek neki a reformkor derék mérnökei, hogy a Tisza ágas-bogas bajaira orvoslást találjanak. Akkoriban is tudták, hogy mekkora kincs ez a folyó. A TISZA-SZABÁLYOZÁS ÁTTEKINTŐ TÉRKÉPE uralom megszűnése után a különféle felmérések mutattak, legjobban egy 1938-ban megszerkesztett térkép rekonstruálta. (Lásd a 33. oldalon!) Ha erre a vízügyi szakmában csak „pocsolyatérkép”-nek nevezett képre tekintünk, fogalmat alkothatunk arról, hogy mit jelentettek az ideiglenesen és állandóan vízzel borított területek. A tavaszi hóolvadás után, évenként hatalmasra nőtt a Tisza. Szélesen terülő vizei beborították a fél Alföldet. A tengerré duzzasztott ár egy időre kettévágta az országot. A legnagyobb árvizeket hozó tavaszok idején azt sem lehetett bizton tudni, hogy hol a fő medre a folyónak, hisz Dob és Bűd vidékén elindulva legalább annyi víz hömpölygött át a mai Hortobágy mentén, a nagykun városoknak véve az irányt, mint a most is ismeretes mederben, Füred és Szolnok felé. A messze kóborló vizek később lent, valahol a hatalmas Sárréten lelassulva, megcsendesedve visszataláltak a Körösök és a Tisza medreibe. Látták ezt a birtokos főurak, látta a nádor, a királynő is. Foglalkoztatta őket a kezelhetetlen helyzet, ugyanúgy, mint a hadakat vezénylő tábornokokat, a portékájukkal utazó kereskedőket, és nem utolsósorban a nagybirtokos gazdálkodókat, valamint a szántó-vető jobbágyokat is. Terveket ugyan gyártottak, de a hatalmasnak ígérkező munkának nem láttak neki. Nemcsak a pénz és a közös akarat hiányzott, hanem a pontos hidrológiai felmérések és a munkálatok tervei sem álltak rendelkezésre. Mígnem eljött a 19. század eleje, a napóleoni háborúk kora, amikor felszökött a gabona ára, soha nem látott konjunktúra vette kezdetét. A századforduló előtt egy pozsonyi mérő búza ára 30-40 garas volt, az 1800-as évek elejére már elérte az 5 forintot. Ugyancsak hatalmasra nőtt a kereslet a hús iránt, ezért az ármentesített legelőkre roppant nagy igény mutatkozott A „régi” Tisza Az eredeti állapotot, ami honfoglaló őseinket fogadta, majd a török Tisza-szabályozások a 18-19. században 32