Hitel, 1989. január-június (2. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 5. szám - KOMMENTÁRUNK - Útban Bangkok felé?! - Szőcs Gézával beszélget Tarjányi Eszter
ÚTBAN BANGKOK FELÉ maradjon számottevő, életképes ellenzék, hogy ne csak külföldről lehessen irányítani a fejleményeket? — Olyan európai változás, amelyben bízom, időben sem olyan közeli, hogy még Ceaușescu életében elképzelhetőnek tarthatnám. A történelem mindenesetre bizonyítja, hogy a diktatúrák nem öröklődnek, vagy ha igen, akkor sem tartósan. Másrészt egy ilyen szeizmikus európai átrendeződés feltétele volna, hogy az oroszok feladják impériumuk egy részét. Az ezzel járó megrázkódtatás életképtelenné és lehetetlenné tenné a mai román politikai kurzust. — Románia külpolitikájában mintha megpróbált volna alkalmazkodni a nyugati hatalmakhoz, azzal, hogy a 68-as eseményekkor nem vonultak be Csehszlovákiába és azzal is, hogy a szocialista tábor közül egyedül ők mentek el a Los Angeles-i olimpiára. — Nem lehet elfelejteni, hogy Romániából 1958-ban kivonultak az orosz csapatok. Egy meg nem szállt országban sokkal könnyebb független külpolitikát folytatni, mint egy megszállt országban. Nem hiszem, hogy az, amit Románia 1958 után tett, összehasonlítható lenne mondjuk azzal, amit Jugoszlávia már egy évtizeddel korábban megtett, mert Jugoszlávia kilépése a szovjet hatalmi szférából legalább együttjárt a viszonylagos demokrácia bevezetésével, míg Romániában, akkor, amikor a sportolók elutaztak az olimpiára, a legsötétebb sztálinizmus uralkodott. — Nem viszonylagos, hanem teljes demokráciát el tud képzelni a szocializmus keretei között? — Ha nincs esélye a szocializmusnak a hatalmi monopólium megszerzésére, akkor igen. Például a nyugat-európai szocialista és szociáldemokrata pártok ideológiájából — és gyakorlati működésükből is — levonhatóak kedvező következtetések. — És olyan helyzetben, amikor a szocializmus totálissá vált? — Ha kizárólagossá válnak a szocializmus eszméi, ha nincs más alternatíva, akkor a szocializmusban rejlő veszélyek hatványozottabbakká válnak, legyen szó nemzeti szocializmusról, vagy kommunisztikus szocializmusról. Mind a kettő társadalmi tragédiába torkollott. Ezért, bár a kizárólagosan szocialista berendezkedésről is el tudom képzelni, hogy adott társadalomban jól működik, mégsem volnék barátja az ilyen társadalomnak. Azért nem, mert fokozott a veszélye, hogy egy olyan hatalmi klikk kezébe kerül a hatalom, amely a társadalom érdekével ellentétes politikát űzne. Azok a belső fékek és ellenőrző mechanizmusok, amelyek egy parlamentáris demokráciában működnek, azok a szocialista társadalomban nem működnek, vagy ha igen, akkor nem jól, vagy bizonytalanul. — Ha Magyarországon többpártrendszer lenne, azt megoldásnak találná? — Ha ez valódi többpártrendszert jelentene, akkor igen. — Mi lenne a legközelebbi választás eredménye? — Nem tudom. Azt hiszem, nyerne egy olyan koalíció, amely összefogná az MSZMP ellenfeleinek a táborát, de azt, hogy ez mennyi ideig lenne kormányképes, azt már igazán nem tudom. — Ha lehetne, melyik pártba lépne be szívesen ? — A függetlenségi Pártba. Talán paradoxnak tűnik, hogy előbb aról beszéltem, hogy Magyarországot egy európai integrációban képzeltem el, most mégis a függetlenségről beszélek. Más dolog az, hogy szeretném azt, hogy Magyarország az érdekeinek legmegfelelőbb utat választaná és megint más, hogy Magyarország egy megszállt ország. Úgy vettem észre, ez a téma Magyarországon sokáig tabu volt, csak most, mikor bejelentették az orosz csapatok részleges kivonását, csak most kezdett oldódni ez a tabu, ez a görcs. A Függetlenségi Párton nem tömegmozgalmat értenek, hanem sokkal inkább egy olyan csoportot, amely pártállástól és ideológiától függetlenül vigyázna arra, hogy Magyarország kihasználja a történelmi lehetőségeket. Magyarország ugyanis már kétszer rossz választ adott, 1914-ben és 1941- ben. — Milyen történelmi esélyek adódhatnak ma? — A történelmet hozva példaként, 1560-ban, a török megszállás idején valószínűleg hiába jött volna létre egy Megszállásellenes Párt. De már 1680-ban tudott volna prognózisokat kidolgozni, vagyis felismerve a történelmi erővonalakat, tudta volna az eseményeket úgy befolyásolni, hogy az ország sorsa ezeknek az erővonalaknak a sodrába alakuljon, ne ellenükre. — Milyen lehetőség az, amit az 1930-as évek végi független Magyarország elszalasztott? — Nagyon érdekes, hogy pontosan az erdélyi származású politikusok, akik szülőföldjük egy részét kapták vissza a második bécsi döntéssel, éppen ők tiltakoztak leginkább a háborúba lépés ellen. Közülük is legjobban Bethlen István. Nem hiszem, hogy a bécsi döntéseket el kellett volna fogadni. Jobb megoldást is lehetett volna találni. De ha már megtörtént, akkor sem lett volna szabad belépni a háborúba. — Erdélyért és a romániai magyarság sorsáért lehet harcolni külföldről? — A helyzet sajnos az, hogy jóformán csak külföldről lehet tenni valamit, hiszen a harc a nemzetközi politikai közvélemény tájékoztatására, presszionálására korlátozódik. Kétszer nyílt komoly alkalmam erre, amelyet, ha Magyarországon élek, nem tudtam volna megtenni. Az amerikai kongresszus 1987 májusában hallgatta megjelentésemet a romániai helyzetről. A másik alkalom ugyanez év júniusában történt, amikor a svájci parlament előtt beszélhettem. — Mindezek után minek tartja magát, politikusnak, vagy költőnek? — A közélet és a költészet elválasztható, sőt: kell, hogy elválasztható legyen. De amennyiben egy ember sorsát nézzük, már nem kell föltétlenül választani a kettő között. Közép- és Kelet-Európában az irodalom rákényszerült arra, hogy más funkciókat is hordozzon, vagyis, hogy legyen közéleti vonatkozása is. Az egészséges fejlődés végén azonban az autonóm irodalom áll. — Erdélyben nem vált szét az urbánus és a népi mentalitás, mint Magyarországon. Mi lehet ennek az oka? — A legnyilvánvalóbb ok, az erdélyi magyar társadalom alacsonyabb urbanizálódási foka. De oka az is, hogy Erdélyben ma a magyar kultúrájához ragaszkodó zsidóság a magyar kisebbségnek szövetségese — amennyiben az urbánus-népi ellentétet a „zsidó—nem zsidó” ellentétre szűkítjük le, ahogy az eredetileg volt. — A romániai magyar irodalomban mintha előbb jelentkezne és átütőbben a modernebb hang. Mi lehet ennek az oka? — Mindig a centrumtól távolabb eső perifériákon jelenik meg előbb az új. Nem véletlen, hogy pontosan Újvidéken és Erdélyben. Itt kevésbé tudja gyakorolni az ellenőrző és manipuláló funkció a maga hatását. — Mi a fontosabb, a magyarság, vagy a romániai magyarság szabadsága? — A különböző szabadságok összeérnek. Addig egy magyar társadalom se lehet szabad, ameddig felelősen szembe nem nézett azzal, hogy milliós magyar tömegek sanyarú körülmények között élnek az ország határain kívül. Ezért ami Erdélyben történik, úgy érzem, az egész magyarságot érinti. — Párbaj című kötete tekinthető-e fordulópontnak, nemcsak a költészetre, hanem a jövő, a valóság felé irányuló elhatározásnak? — Egy klasszikus értelemben vett párbaj két, viszonylag egyenlő esélyű fél küzdelmét jelenti. Erről Erdélyben nem lehet szó. — Vajon a janicsárok párbajképesek voltak-e? Gárdonyinál olvastam először, hatéves voltam, hogy Nyáry Lőrinc, a szolnoki várkapitány, mikor katonái megszöktek, egymaga állott ki egy szál karddal a százezernyi török ellen a vár kapujába. A Párbajban voltaképpen ennek a helyzetnek a leírásáról van szó. Az talán véletlen, hogy az életben később ugyanez lejátszódott. Azt viszont nem tudom, véletlennek kell tekintenünk, hogy Nyáry Lőrinc alakjához a magyar szellemi élet nem rendelt semmiféle szimbolikus értéket — még Don Quijote-szerűt sem. Még egy apró adalék: miután Nyáry Lőrinc végkimerülésig küzdött vára kapujában és élve elfogták és megszökött a fogságból — utána perbe fogták, fogóddzunk meg; hűtlenségéért... — Egyik versében találtam ezt a sort: „Légy tiszta önmagadhoz " — mit jelent ez az Ön számára? 10 HITEL • 1989. 5. szám