Hitel, 2013. július-december (26. évfolyam, 7-12. szám)
2013 / 9. szám - Gyüszi László: Jókai a zsidókérdésről ("A nagy per...")
az erőszakos beolvasztást ellenezte. Az általános műveltség emelésében látta a megoldást. „Százezer ábécé és katekizmus kellene ennek a népnek meg egy pár száz becsületes iskolamester, nem pedig politikai vezércikkek és pártszónokok, és akkor lesz belőle derék, becsületes, életrevaló nép" - írta egyik vezércikkében. A Politikai nemzetiség című cikkében pedig így fogalmazott: „Hódítani elnyomás nélkül, alkotni és nem rombolni [...], így lehet külön nagy és együtt még nagyobb minden e hazában lakó nemzetiség." Ezek a gondolatok illúziónak bizonyultak, de az író felvidéki és erdélyi útjai, találkozásai a „hazafias" érzelmű szlováksággal és az erdélyi székelyekkel erősítették reményét e nemzet megerősödésében és a nemzetiségek elmagyarosodásában. Az 1880-as évek elején került ismét előtérbe a zsidókérdés. Kibontakozott és erőre kapott az antiszemitizmus. Egy szabadelvű kormánypárti képviselő, Istóczy Győző vezetésével antiszemita egyesületeket szerveztek, újságot adtak ki, zsidóellenes írásokat terjesztettek, országos antiszemita pártot is alapítottak. Jókai a Hon című lap vezércikkében (1882. február 19.) visszautasította Istóczy antiszemita politikai programját és ezzel együtt minden nemzetiségellenes türelmetlen megnyilatkozást. Hangsúlyozta, hogy „mi törvényeinket úgy alkotjuk, hogy azok mellett a hazának minden polgára, akár magyar, akár német, akár román, akár szláv, akár zsidó ebben az országban édes hazáját ismerje, szeresse, oltalmazza!". Kubinszky Judit tanulmányában részletesen ismertette az 1883. évi antiszemita zavargásokat. Rámutatott arra, hogy az antiszemitizmus az ország elmaradott gazdasági, társadalmi viszonyaiban, az ellentmondásos polgári átalakulásban gyökerezik. A kialakuló kapitalizmus nyertesei, a tőkések általában a hazai és bevándorolt német és zsidó polgárok soraiból kerültek ki. Érthető, hogy az elszegényedő, nyomorgó kispolgárok, szegényparasztok a tőkések hatalmában, a kapitalizmusban látták nyomorúságuk okát, s az ő antikapitalizmusuk antiszemitizmusban jutott kifejezésre. Jókai, aki a zsidók tömeges asszimilációjában reménykedett, Orosházán tartott beszédében azért ítélte el az antiszemitizmust, mert az a zsidók beolvadása ellen hatott. A kapitalizmusban elterjedt az uzsora, amely szintén a társadalom szegény rétegeit sújtotta. A birtokait elvesztő, deklasszálódó dzsentri réteg is a zsidókban látta elszegényedésének okát. A Tiszakormánynak kapóra jött az antiszemitizmus, elterelte a figyelmet a súlyos gazdasági és politikai problémákról. Az ellenzéki Függetlenségi Párt ugyan elítélte a zsidóellenes mozgalmakat, de nem tudott vagy nem akart ellene határozottan fellépni." Szalontay Mihály A nagy per és védője című tanulmányában, amely Eötvös Károly könyvének utószavaként jelent meg, azt hangsúlyozta, hogy a gazdasági fejlődést elősegítette ugyan a kapitalizmus, de a társadalom betegségét nem szüntette meg, s ennek oka az agrárkérdés és a nemzetiségi kérdés megoldatlansága. Kárhoztatta az erőszakos magyarosítást és az uralkodó osztályok nagyhatalmi nacionalizmusát. Ez akadályozta a nemzetiségi kérdés és a zsidókérdés megoldását. Könnyű volt a néptömegek indulatos antikapitalizmusát a zsidó tőkésekre összpontosítani. Kossuthot idézve Szalontay Mihály rámutatott arra, hogy az antiszemitizmus azért terjed, „mert a nép érzi a nyomort, de nem tudja az okát". Kossuth személyes véleményét az antiszemitizmusról így fogalmazta meg: „Az antiszemitikus agitációt mint a XIX. század embere szégyellem, mint magyar restellem, mint hazafi kárhoztatom [.. .]". Természetesen a zsidóság sem volt egységes. Emlékszem, hogy gyermekkoromban, a mi falunkban csak egy zsidó család élt. Ők voltak a boltosok. Nagy házuk volt a falu közepén. Ők jómódban éltek, de ismertünk szegény zsidókat is. Időnként megjelentek 96 HITEL műhely