Hód-Mező-Vásárhely, 1883. január-június (13. évfolyam, 1-25. szám)
1883-04-08 / 14. szám
IIII-ilv évfolyam 1883. 14-ik szám. Vasárnap, április 8-án. Előfizetési dij: Vidékre postán és helyben egész évre1 írt, félévre 2 írt, negyedévre 1 írt. Megjelen : minden vasárnap reggel Egyes számára 10 kr. A lap szellemét illető közlemények valamint az előfizetési pénzek, hirdetések és ezek dijai a szerkesztőhöz, III. tized 828. sz. a. küldendők. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. Hirdetési dijak: 4 hasábos petitsor, vagy annak helye egyszeri beigtatásnál 5 kr. kétszerinél 4 kr., többszörinél 3 kr. Bélyegdij minden beigtatás után 30 kr. A nyilt térben a 4 hasábos petitsor díja 15 kr. A lapot illető ügyekben naponként csak déli 12 órától délutáni 2 óráig és este 5 órától 6 és fél óráig fogadhat el látogatásokat a szerkesztő- Híre terjed... Híre terjedt, hogy Ábrás polgármester úrból tanfelügyelő lesz. Ez mielőttünk hihetetlen, mert a népnevelés ügye sokkal komolyabb dolog, semhogy a tanfelügyelői állást, kenyérkereset hivatalává aljasítsák. Ha Ábrás polgármester urat nem ismerik, a tanfelügyelői állásra micsoda lelkiismerettel nevezhetik ki? Hiszen arra biztosan kipróbált, minden megfelelő kellékekkel biró gyakorlott szakférfiú kell! Ha ismerik, akkor lehetetlen, hogy az ő alkalmatlan voltából vissza ne riadjanak. Tanár volt ő. Székét elhagyta. Belevegyült a politikai mozgalmakba. A 48-ezasokhoz csatlakozott. Ezek városi főjegyzővé tették. Azután megyei főjegyzővé Végre városunk polgármesterévé. Ezek a 48-asok most megbuktak. Nem politikai irányuknál fogva, hanem mert városunk ügyeit oly kárhozatosan kormányozták a vezérek, hogy a nép beléjök utált, annyira, hogy közülök csak Ábrás maradt a hivatalban. Ő is csak azért, mert 3 év előtt a 48-asok még erősebbek voltak, mint ahogy azt a város java megkívánta volna. Ha Ábrás polgármester, hivatalát* ,hivatásszerűen tölti be, nincs oka a bizalmatlanságtól tartott. Mert városunk közönsége a jó tisztviselőhöz mindig állhatatosan ragaszkodott." Igen, de most a közvélemény nagyon ellene van, mert minden komolyabb, minden életbevágó munkától visszahúzza magát. Ábrás polgármestert ezen mi H.-M.-Vásárhely városunk egyetlen egy fontosabb ügyénél sem lehet ott látni. A téglászat ügyénél néma, mint a tőke, még akkor is mikor Kovács József özönnel önti ki epéjét a téglászat ellen! Ezzel az ügygyel Garzót és társait terhelik meg, s mikor ezek az urak a nagyfontosságú dolgot nyélbe ütik, s azt mondják: „no most már legyen a főfelügyelő a polgármester“, akkor Ábrás polgármester — látva, hogy a közgyűlés ezt egyhangúlag elfogadja, és nincs menekülés — hozzá teszi: „és a Tanács kérem alásan.“ Csak talpra esett a macska ! így aztán az érdemeket zsebre rakja, a felelősséget a Tanácsra tolja! Továbbá Ábrás polgármester, mindenféle vízügyet a Kristó nyakába varrt. És ez sikerült neki! A vízügyek helytelen intézése miatt, városunk milliókra menő károkat szenvedett; legigazságosabb érdekeink lábbal vannak eltaposva! Soha Ábrás polgármesternek ezek oltalmazására egy árva szava nem volt! Ott van Kristó, izzadjon az! 1881-ben a szörnyű vizvész idején, elárasztotta a világot hajmeresztő táviratokkal; a minisztert idegessé tette; némely képes újság már Vásárhely fuldoklását rémképekben hozta; ezért miniszteri biztos jött le s Ábrás polgármesterről lemúlt a felelősség ! Ugyancsak 1881-ben, midőn városunknak nemcsak mélyebb fekvésű részei merültek víz alá, de már a főutcza udvaraira is berontott a víz. Ábrás polgármesternek mint ilyennek, törvény értelmében kellett volna intézkednie, de nem tette, hanem helyettesítette magát Kmetykó József főjegyzővel, aki aztán törvény értelmében el is vágatta a törvénytelen töltést, s megmentette a várost. Mellesleg legyen mondva, a főjegyző ezért a Tiszaszabályozó-társulat részéről bevádoltatott, de a helyettes polgármester főjegyző, oly jegyzőkönyvet vetetett fel, hogy abban a törvénynek minden bástyája benne volt; a tiszta igazság a napnál fényesebben ragyogott, nem is lett a főjegyzőnek semmi baja. A városról a vizek lementek, Ábrás polgármester pedig székébe visszaült. Számtaaaú, ehhez hasonló esetet tudnánk elmondani, és amikor szükség lesz rá, el is mondjuk; most még csak végezetül egyet: Ábrás polgármester kötelessége volna legalább a nagyobb közigazgatási hibákat meglátni, a hanyag, vagy lelkiismeretlen tisztviselőkre vigyázni; ezt a szükséges, de mód nélkül kellemetlen munkát ő Karancsi képviselőre bízza! s ezt a mulasztását még akkor sem hozza helyre, mikor a Karancsi mosdóvize és szappanja, legtöbbnyire ő körülötte jár. S most még kérdezzük: mely ügyeknél van hát? mit csinál hát? A jó Isten tudja! Annyi bizonyos, hogy itthon még most is a 48-asok közt van, a kormánynál pedig bizonyítgatja, hogy a kormánypáti képviselő felküldése az ő érdeme. A tűzhöz amiben a gesztenye van nem nyúl, de ha más kikaparja, kész benyelni. Ha kölcsönt kell venni, vagy convertálni, vagy lámpát, kályhát, kanapét vásárolni, ezektől ő nem marad el; a kamarás a téglára vigyázzon, majd ő vásárol. Az ujonczozásnál is ott ül, pedig az ilyen munkát bátran bízhatná helyettesre is; ezt nem teszi akkor sem, mikor a város jövő jólétéről a kormánybiztossal kellene értekeznie. Ott van Kristó, Garzó, Karancsi, csinálják azok. Tényeket írtunk le. Előttünk kétségbevonhatatlanul bizonyos az, hogy ilyen polgármmestett, egyetlen egy város sem kívánhat magának. De ha magunknak őt nem kívánhatjuk, az Istenért! tartsuk meg a Megváltó szent tanítását, másnak se kívánjuk! !Kivánít édes Hazánknak! Különösen pedig a tanfelügyelői fontos állásra! Megmondta dicsőült Eötvös József báró, hogy „Magyarország létele kultúrkérdés.“ Itt hangoztatta ez igaz szavakat városunkban is, emlékezhetünk reájuk. Igaza van De hát akkor ne válassza a kormány tanfelügyelőnek épen azt az embert, akire tanár korában, hogy a városi főjegyzői széket a 48-asok akaratából elfoglalhassa — rászavaztak sokan főiskolánk fentartói közül is csak azért, hogy tőle szabadulhassanak , most meg oda szánják neki a tanfelügyelőséget sokan, hogy mint polgármestertől szabaduljanak. Aki idáig sehol sem volt jó, tanárnak sem, az tanfelügyelőnek sem lesz jó; s ha a kormány oly szerencsétlen, hogy az ötből a hatot húzza ki, akkor a „kultúrkérdés“ nagyon csehül van. A kormányt talán az Ábrás „népszerűsége“ vezeti félre? No hát ha Vásárhely őt olyan nagyon szereti, tartsa meg! Megérdemli. Hát ha Ábrás jó polgármester, annak a nemes szivü Trefort miniszternek, legyen annyi atyai érzése és izgalma, hogy ne vegye el a jó polgármestert városunktól! Soha sem lesz városunknak nagyobb szüksége a jó polgármesterre, mint ma van! Sok bajunk van ám nekünk! Ha pedig Ábrás nem jó polgármester, a népnevelés ügyének élére már mégis csak a javából kellene talán válogatni? ne legyen az, a megúnt, vagy hasznavehetetleneknek bizonyult emberek menedéke! Véteknek, bűnnek tartjuk, hogy Ábrástól a város ilyen úton szabaduljon! S ha szavunk a miniszterig tudna felhatolni, azt mondanánk neki: „Uram! mikor tőled a nevelésügy kenyeret kér, ne adj neki követ, és mikor halat kér, ne adj neki kigyót.“ Nem bánjuk, adjanak Ábrainak uradalmakat, csak a nevelésügyet ne rontsák meg vele! Hagyják őt nálunk polgármesternek, mindaddig míg nekünk kell. Hanem talán Ábrai a nem kelléstől maga is fél? s meg akar ugrani? Ne féljen. Csak töltse be helyét. Legyen igazán jó polgármester. Soha ragaszkodóbb és megbocsátóbb népet nem talál. S ha mi ellenségei volnánk is, mi akkor nem árthatnánk, mert ha mi egy jó polgármestert mernénk bántani, nemcsak önmagunk előtt pirulnánk, de a vásárhelyiek még emlékezetünket is kitörülnék. Igazat szólottunk, bizonyíthatja ezt mindenki, mert nemcsak a tanfelügyelővé való léteinek, de Ábrainak magának is híre .. . terjedt! Az uj falu ügyében a következő talpra esett s minden izében helyes és az igazságot őszintén feltüntető levelet vettük, mely a pusztai érdekelt gazdáknak van ajánlja. A levél következőleg hangzik : Mielőtt itt a pusztán tervbe vett uj község alkotásának mozgalmát tényleg megindítottátok volna, mint jól emlékezhettek rá, engem is fölszólítottatok vennék részt a keletkező mozgalomban s tennék ez ügy érdekében legalább annyit, hogy a kérvényetekhez csatolandó körözvényeiteknévlajstromát aláírva, számotokat szaporítsam. . Ismerve szólotok, de tudva azt is, hogy ez ügy nagyobb megfontolást igényel, mint a minőben azt ti egyelem részesíthettétek, kerestek, habár azt rész néven vettétek, megtagadtam, hanem figyelő állásba helyezkedve nagy kíváncsisággal s folytonos éberséggel kísértem látásfutásos szünetlen tanácskozásból álló" munkásságtok mikénti menetét, s e még teljesen éretlen ügy fejlődését. Az új község alkotása eszméjének felszínre hozatala óta már sok idő telt el. Hogy én ez ügy mikénti keresztülvitelének érdekében tartott tanácskozások egyikében is részt nem vettem, az igaz, de mindazonáltal elmondhatom, hogy az ,itt megjelentek által oly annyira tájékozva vagyok, miszerint helyére valónak látom nem anynyira ez ügy, mint inkább azok érdekében, kikeleg merészek valami olyasminek kivitelére vállalkozni, mire képtelenek itt a nyilvánosság előtt szót emelni, s egyet-mást, úgy a mint azt tényleg tapasztaltam elmondani, s bár kéretlenül számotokra a kellő felvilágosítást még jó eleve megadni. Hogy egymást megérthessük, jó lesz a dolgot elejéről kezdeni. Egy valaki, kinek itt a pusztán talán 400 hold földje lenne minden áron eladó, azt mondja nektek: „Mivel a puszta távol esik a várostól, s bajos dolog oda bejárni adót fizetni, de mert a városi rovatai — adó — is szerfölött nagy, czélszerűi lennea pusztai birtokosságnak H.-M.-Vásárhelytől tömörülten s együttes akarattal elszakadni és itt a pusztán egy külön, önálló községet alkotni.“ S hogy az ügy a napirendről le ne vétessék, sőt nagyobb érdeket keltsen, az illető még azt is hozzáteszi, miszerint ő a község lehelyezésére illő ár mellett szívesen átengedi birtokát, még pedig úgy, hogy a már rajta fekvő szép kis kastélykát ajándékképen bocsájtja át községházául. Nemde ez a dolog kezdete? S hallva az ajánlatot, nézzük mit tesztek ti? Hát örömmel fogadjátok azt, akár mint a gyermek a czukorsípot! és mielőtt jól megfontolhatnátok a dolgot, nagy hűhót csapva, hirdetitek egymás között az ajánlatot tevő nagylelkűséget s a tervetektől várható számtalan előnyt, s lármátokkal magatokhoz ragadjátok a járatlan, az újnak örvendő, még tájékozatlan közönséget. Miután pedig sikerült fölzaklatnotok a közönség kedélyét — mit eléggé bizonyít a rövid idő alatt birtokotokba kerített aláírási névlajstrom — az előbbieknél még nagyobb, általánosabb, — általatok közgyűlés névvel tisztelt — tanácskozó gyűlést hivtok egybe ; s a mit ti magatok egynehányan akartok, azt a közönséggel ismét elfogadtatjátok s újból helyben hagyatjátok. Ellenmondást — még most — nem tapasztalva, s hallva: elhatározzátok, hogy — mert mindenki így akarja — a 400 hold föld átváltása érdekében a kellő lépéseket rögtön és azonnal meg kell tenni, mi végre a bizottságot is kinevezitek. Természetes, hogy tanácskozástok lefolyta felől az illető eladó is jó eleve részletesen értesül. A vár is nagyon benneteket, s meg lehettek győződve róla, hogy nem találjátok készületlenül. Ti — mivel e példabeszédet: „Hamar munka ritkán jó, nem méltatjátok — nem késtek, hanem hiven teljesítitek kicsikart megbízatásotokat, s magatokat az eladóval érintkezésbe teszitek. O, mint régebben, most is kijelenti előttetek, hogy a 400 hold föld illendő ár mellett eladó, s tekintve a szép és magasztos czélt, a körülbelül 100 holdra tehető utczák, közterek és középületek lehelyezésére megkívántató területet ingyen, minden ár számítás nélkül engedi át, csakis a 300 holdból hasítandó 1200 belteleknek árát kívánja lefizettetni, s ezt sem valami túlhajtott áron, mivel egy portáért — belső telep — ami 300 - öl lenne, csakis 100 forintot kér. Megbizatástokban eljárva, a nyert válaszszal vissza érkeztek a pusztára s újból gyűlést hívtak egybe, s még nagyobb szájjal hirdetitek a népnek: egy kastély és 100 hold föld ingyen, s egy 3000 öles nagyságú beltelek csak 100 írtért adva, az isteni gondviselésnek különös jótéteménye !!! Reményt felülmúló az eredmény! Ha az uj község fölépül, megérdemli, hogy K ... va legyen a neve. Most már a vak is láthatja — gondoljátok magatokban — hogy az ügy megoldása arra való kezekbe van letéve. Méltók vagytok a jutalomra. Megérdemlitek az annyira hajhászott népszerűséget, s fáradságtok fejében, hogy az uj község érdemes elöljárósága biró uramtól a végrehajtóig közületek legyen majdan kiválasztva.......... így gondolkoznak barátim azok, kik az alkotandó uj község érdekében indított uj mozgalom élén állanak, s a kik annak ügyét oly hévvel s fáradságot nem ismerő teljes odaadással sietnek benneteket fölhasználva megoldatni. Hanem mindezekre nézve ti nektek egész jó akarattal csak annyit mondok: „Többet észszel mint erővel!“ Azaz, ha számítnak mások, számítsunk egy kissé mi is, s így könnyebb lesz meggyőződnünk arról, hogy nekünk-e a népnek, avagy másnak kerestetik itt az előnye? Mint ahogy azt mi bizonyára a legjobban tudjuk, itt a pusztán egy 1200 öles hold földnek ez idő szerinti legjobb ára 250 forint. E szerint azon 400 hold földnek, mit a mi népboldogítóink a tervezett új község lefektetésére szeretnének általunk megvetetni, kereken 100000 forint lenne az ára. De mint a vezérszerepet játszók mondják, az eladó 100 holdat nevezett czélra, az ügy előmozdítása érdekéből ingyen, ajándékképen lenne hajlandó átengedni, akkor csak a fennmaradott 300 holdat kellene kifizetni, mégpedig úgy, hogy e 300 holdból hasíttatnak 1200 darab 300 Q öles belső telek, s aztán egy ilyen belső teleknek lenne az ára 100—100 frt. Miután egy holdból 300 □ öles nagyságú belső telek négy hasítható, — ha egynek-egynek ára 100 — 100 forintban van megállapítva — akkor egy hold földért az eladó nem egy hold földnek árát, a 250 forintot kapná be, hanem 400 forintot, s így az egész 300 hold földért összesen 120000 forintot. Látjátok barátim, e számítás is csalhatatlan bizonyságot tesz arról, hogy itt ajándékról még csak szó sem lehet. Azt csak a mi szóvivőink akarnák velünk elhitetni, mert míg 250 forintjával a400 hold földnek ára csak 100000 frt volna, addig a 300 hold földből 20000 frttal több, tehát 120000 frt jönne be, s így a 400 hold föld holdanként nem 250, de 300 forinton kelne el. Ilyen árért gondolom, hogy majd mindnyájan szeretnék földjeinket eladni, hanem kevesen érezhetnénk hajlandóságot a vételre. Távol van Vásárhely, bajos oda járni az adót fizetni, s a városi rovatai is szörnyű nagy: ez a jelszó a vezetők szájában a mozgalom élesztősére, s ez lenne az ok szerintük az elszakadásra. Hogy Vásárhely különösen a puszta keleti részéhez jó távol esik, s hogy a városi ravatal is meglehetős nagy, abban nekik igazat adok, de kérdem, ki tehet róla? Megmondom. Részben mi magunk is. Mint ahogy mindnyájan jól tudjuk, minden városnak, sőt a legkisebb községnek is magának kell gondoskodnia a maga háztartásáról, s azt úgy rendezheti be, ahogy jobbnak látja s amint azt a helyi viszonyok és körülmények megengedik. De azért ha valami jövedelmi kútforrást szükséges megalkotni, vagy valami kiadást kell foganatosítani s a kivitelre módozatokat fölállítani, mindnyájunk egyenkénti tanácsa és véleménye nem kéretik ki, sem mindnyájan ott a zöld asztalnál jelen nem lehetünk, hanem úgy közvetve, megbízottaink, azaz azon városi képviselőink által, kiket minden 3-ik vagy 6-ik évben választunk a végett, hogy bennünket helyettesítve képviseljenek, mi magunk is részt veszünk. Azonban ha egyszer képviselőinket megválasztottuk, azokat egyszersmind felhatalmaztuk arra is, hogy helyettünk is a saját belátásuk s legjobb lelkiismeretök szerint vezessék a város ügyeit és gazdálkodását, s igy többé min magunknak egyenként a közügyek vezetésébe beleszólásunk nincs, mivel városi és községi belkormányzatunk kivétel nélkül a törvényes képviseleti rendszeren alapszik.Vége köv) Egészségügy. Közegészségügyi javaslatok a városi közgyűléshez. Ne csodálkozzanak, szíves olvasóim, ha most némely olyan dologról lesz szó, mely „nem társaságba való.“ Régi világban történt, hogy egy római császár megadóztatta az árnyékszékeket, s mikor megjegyezték előtte, hogy az azokból befolyó jövedelem igen büdös lesz, azt felelte, hogy a pénz mindig jószagú.“ Az újabb időben, a finyásság és finomság, de egyszersmind az emberi élet és egészség nagyra becsülésének korában viszont (bár az előbbi mondás is sokaknak hitvallása) egy másik jelszó uralkodik: „ami a természetben van, az nem rút.“ És ami az egészségre nézve fontos, azzal foglalkozni kell annak, ki e téren jót akar, bármi legyen is az. Ennyit bevezetésül. A törvényhatóság közegészségügyi bizottsága több javaslatot és jelentést terjeszt az ápril hónapi közgyűlés elébe. Az első és legfontosabb ezek közt a kórház-ügynek egy lépéssel előrehaladását jelenti. A mérnöki hivatal elkészült a kórházi helyiségek átalakításáról szóló költségvetéssé, s most épen nem lesz egyéb dolga a közgyűlésnek, mint ezen költségvetést, mely általa már egyszer elfogadott elvek szerint készült felterjeszteni a minisztériumhoz. Az átalakítás, felszámítva mindent elég bőven, mintegy 13 ezer triba fog