Hód-Mező-Vásárhely, 1883. január-június (13. évfolyam, 1-25. szám)

1883-04-08 / 14. szám

IIII-ilv évfolyam 1883. 14-ik szám. Vasárnap, április 8-án. Előfizetési dij: Vidékre postán és helyben egész évre­­1 írt, félévre 2 írt, negyedévre 1 írt. Megjelen : minden vasárnap reggel Egyes szám­ára 10 kr. A lap szellemét illető közlemé­nyek valamint az előfizetési pén­zek, hirdetések és ezek dijai a szerkesztőhöz, III. tized 828. sz. a. küldendők. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. Hirdetési dijak: 4 hasábos petitsor, vagy annak helye egyszeri beigtatásnál 5 kr. kétszerinél 4 kr., többszörinél 3 kr. Bélyegdij minden beigtatás után 30 kr. A nyilt térben a 4 hasábos petit­­sor díja 15 kr. A lapot illető ügyekben naponként csak déli 12 órától délutáni 2 óráig és este 5 órától 6 és fél óráig fogadhat el látogatásokat a szerkesztő- Híre terjed... Híre terjedt, hogy Ábrás polgármester úrból tanfelügyelő lesz. Ez mielőttünk hi­hetetlen, mert a népnevelés ügye sokkal komolyabb dolog, semhogy a tanfelügyelői állást, kenyérkereset hivatalává aljasítsák. Ha Ábrás polgármester urat nem ismerik, a tanfelügyelői állásra micsoda lelkiisme­rettel nevezhetik ki? Hiszen arra biztosan kipróbált, minden megfelelő kellékekkel biró gyakorlott szakférfiú kell! Ha ismerik, ak­kor lehetetlen, hogy az ő alkalmatlan vol­tából vissza ne riadjanak. Tanár volt ő. Székét elhagyta. Bele­vegyült a politikai mozgalmakba. A 48-eza­­sokhoz csatlakozott. Ezek városi főjegyző­vé tették. Azután megyei főjegyzővé Végre városunk polgármesterévé. Ezek a 48-asok most megbuktak. Nem politikai irányuknál fogva, hanem mert városunk ügyeit oly kárhozatosan kormányozták a vezérek, hogy a nép beléjök utált, annyira, hogy­ közülök csak Ábrás maradt a hivatalban. Ő is csak azért, mert 3 év előtt a 48-asok még erő­sebbek voltak, mint a­hogy azt a város java megkívánta volna. Ha Ábrás polgármester, hivatalát* ,hi­vatásszerűen tölti be,­ nincs oka a bizal­matlanságtól tartott. Mert városunk közön­sége a jó tisztviselőhöz mindig állhatatosan ragaszkodott." Igen, de most a közvélemény nagyon ellene van, mert minden komolyabb, minden életbevágó munkától visszahúzza magát. Ábrás polgármestert ezen mi H.-M.-Vá­­sárhely városunk egyetlen egy fontosabb ügyénél sem lehet ott látni. A téglászat ügyénél néma, mint a tőke, még akkor is mikor Kovács József özönnel önti ki epé­jét a téglászat ellen! Ezzel az ügygyel Garzót és társait terhelik meg, s mikor ezek az urak a nagyfontosságú dolgot nyél­be ütik, s azt mondják: „no most már le­gyen a főfelügyelő a polgármester“, akkor Ábrás polgármester — látva, hogy a köz­gyűlés ezt egyhangúlag elfogadja, és nincs menekülés — hozzá teszi: „és a Tanács kérem alásan.“ Csak talpra esett a macska ! így aztán az érdemeket zsebre rakja, a fe­lelősséget a Tanácsra tolja! Továbbá Ábrás polgármester, mindenféle vízügyet a Kristó nyakába varrt. És ez sikerült neki! A víz­ügyek helytelen intézése miatt, városunk milliókra menő károkat szenvedett; leg­igazságosabb érdekeink lábbal vannak el­taposva! Soha Ábrás polgármesternek ezek oltalmazására egy árva szava nem volt! Ott van Kristó, izzadjon az! 1881-ben a szörnyű vizvész idején, el­árasztotta a világot hajmeresztő táviratok­kal; a minisztert idegessé tette; némely képes újság már Vásárhely fuldoklását rém­képekben hozta; ezért miniszteri biztos jött le s Ábrás polgármesterről lemúlt a fele­lősség ! Ugyancsak 1881-ben, midőn városunk­nak nemcsak mélyebb fekvésű részei me­rültek víz alá, de már a főutcza udvaraira is berontott a víz. Ábrás polgármesternek mint ilyennek, törvény értelmében kellett volna intézkednie, de nem tette, hanem he­lyettesítette magát Kmetykó József főjegy­zővel, a­ki aztán törvény értelmében el is vágatta a törvénytelen töltést, s megmen­tette a várost. Mellesleg legyen mondva, a főjegyző ezért a Tiszaszabályozó-társulat részéről bevádoltatott, de a helyettes pol­gármester főjegyző, oly jegyzőkönyvet ve­tetett fel, hogy abban a törvénynek min­den bástyája benne volt; a tiszta igazság a napnál fényesebben ragyogott, nem is lett a főjegyzőnek semmi baja. A városról a vizek lementek, Ábrás polgármester pe­dig székébe visszaült. Számtaaaú, ehhez ha­sonló esetet tudnánk elmondani, és a­mikor szükség lesz rá, el is mondjuk; most még csak végezetül egyet: Ábrás polgármester kötelessége volna legalább a nagyobb közigazgatási hibákat meglátni, a hanyag, vagy lelkiismeretlen tisztviselőkre vigyázni; ezt a szükséges, de mód nélkül kellemetlen munkát ő Karancsi képviselőre bízza! s ezt a mulasztását még akkor sem hozza helyre, mikor a Karancsi mosdóvize és szappanja, legtöbbnyire ő kö­rülötte jár. S most még kérdezzük: mely ügyek­nél van hát? mit csinál hát? A jó Isten tudja! Annyi bizonyos, hogy itthon még most is a 48-asok közt van, a kormánynál pedig bizonyítgatja, hogy a kormánypáti képvi­selő felküldése az ő érdeme. A tűzhöz a­mi­ben a gesztenye van nem nyúl, de ha más kikaparja, kész benyelni. Ha kölcsönt kell venni, vagy conver­­tálni, vagy lámpát, kályhát, kanapét vásá­rolni, ezektől ő nem marad el; a kamarás a téglára vigyázzon, majd ő vásárol. Az ujonczozásnál is ott ül, pedig az ilyen munkát bátran bízhatná helyettesre is; ezt nem teszi akkor sem, mikor a vá­ros jövő jólétéről a kormánybiztossal kel­lene értekeznie. Ott van Kristó, Garzó, Ka­­rancsi, csinálják azok. Tényeket írtunk le. Előttünk kétség­­bevonhatatlanul bizonyos az, hogy ilyen pol­­­­gármmestett, egyetlen egy város sem kíván­hat magának. De ha magunknak őt nem kívánhatjuk, az Istenért! tartsuk meg a Megváltó szent tanítását, másnak se kíván­juk! !Kivánít édes Hazánknak! Különösen pe­dig a tanfelügyelői fontos állásra! Meg­mondta dicsőült Eötvös József báró, hogy „Magyarország lét­ele kultúrkérdés.“ Itt hangoztatta ez igaz szavakat városunkban is, emlékezhetünk reájuk. Igaza van De hát akkor ne válassza a kormány tanfel­ügyelőnek épen azt az embert, a­kire ta­nár korában, hogy a városi főjegyzői szé­ket a 48-asok akaratából elfoglalhassa — rászavaztak sokan főiskolánk fentartói kö­zül is csak azért, hogy tőle szabadulhassa­nak , most meg oda szánják neki a tan­felügyelőséget sokan, hogy mint polgármes­tertől szabaduljanak. A­ki idáig sehol sem volt jó, tanárnak sem, az tanfelügyelőnek sem lesz jó; s ha a kormány oly szerencsét­len, hogy az ötből a hatot húzza ki, akkor a „kultúrkérdés“ nagyon csehül van. A kormányt talán az Ábrás „népszerű­sége“ vezeti félre? No hát ha Vásárhely őt olyan nagyon szereti, tartsa meg! Megér­demli. Hát ha Ábrás jó polgármester, an­nak a nemes szivü Trefort miniszternek, legyen annyi atyai érzése és izgalma, hogy ne vegye el a jó polgármestert városunk­tól! Soha sem lesz városunknak nagyobb szüksége a jó polgármesterre, mint ma van! Sok bajunk van ám nekünk! Ha pedig Áb­rás nem jó polgármester, a népnevelés ügyé­nek élére már mégis csak a javából kellene talán válogatni? ne legyen az, a megúnt, vagy hasznavehetetleneknek bizonyult em­berek menedéke! Véteknek,­ bűnnek tartjuk, hogy Ábrástól a város ilyen úton szaba­­duljon! S ha szavunk a miniszterig tudna felhatolni, azt mondanánk neki: „Uram! mikor tőled a nevelésügy kenyeret kér, ne adj neki követ, és mikor halat kér, ne adj neki kigyót.“ Nem bánjuk, adjanak Ábrai­nak uradalmakat, csak a nevelésügyet ne rontsák meg vele! Hagyják őt nálunk pol­gármesternek, mindaddig míg nekünk kell. Hanem talán Ábrai a nem kelléstől maga is fél? s meg akar ugrani? Ne féljen. Csak töltse be helyét. Le­gyen igazán jó polgármester. Soha ragasz­kodóbb és megbocsátóbb népet nem talál. S ha mi ellenségei volnánk is, mi akkor nem árthatnánk, mert ha mi egy jó pol­gármestert mernénk bántani, nemcsak ön­magunk előtt pirulnánk, de a vásárhelyiek még emlékezetünket is kitörülnék. Igazat szólottunk, bizonyíthatja ezt mindenki, mert nemcsak a tanfelügyelővé való léteinek, de Ábrainak magának is híre .. . terjedt! Az uj falu ügyében a következő talpra esett s minden izében helyes és az igazságot őszintén feltüntető levelet vettük, mely a pusztai érdekelt gazdáknak van ajánlja. A levél következőleg hangzik : Mielőtt itt a pusztán tervbe vett uj község alkotásának mozgalmát tényleg megindítottátok volna, mint jól emlékezhettek rá, engem is föl­szólítottatok vennék részt a keletkező mozgalom­ban s tennék ez ügy érdekében legalább annyit, hogy a kérvényetekhez csatolandó körözvényeitek­­névlajstromát aláírva, számotokat szaporítsam. . Ismerve szólotok, de tudva azt is, hogy ez ügy nagyobb megfontolást igényel, mint a minő­ben azt ti egyelem­ részesíthettétek, kerestek, habár azt rész néven vettétek, megtagadtam, ha­nem figyelő állásba helyezkedve nagy kíváncsi­sággal s folytonos éberséggel kísértem látásfutás­­os szünetlen tanácskozásból álló" munkásságtok mikénti menetét, s e még teljesen éretlen ügy fejlődését. Az új község alkotása eszméjének felszínre hozatala óta már sok idő telt el. Hogy én ez ügy mikénti keresztülvitelének érdekében tartott tanácskozások egyikében is részt nem vettem, az igaz, de mindazonáltal elmondhatom, hogy az ,itt megjelentek által oly annyira tájékozva va­gyok, miszerint helyére valónak látom nem any­­nyira ez ügy, mint inkább azok érdekében, kik­­eleg merészek valami olyasminek kivitelére vállal­kozni, mire képtelenek­ itt a nyilvánosság előtt szót emelni, s egyet-mást, úgy a mint azt tény­leg tapasztaltam elmondani, s bár kéretlenül szá­motokra a kellő felvilágosítást m­­ég jó eleve megadni. Hogy egymást megérthessük, jó lesz a dol­got elejéről kezdeni. Egy valaki, kinek itt a pusztán talán 400 hold földje lenne minden áron eladó, azt mondja nektek: „Mivel a puszta távol esik a várostól, s bajos dolog oda bejárni adót fizetni, de mert a városi rovatai — adó — is szerfölött nagy, czél­­szerűi lenne­­a­ pusztai birtokosságnak H.-M.-Vá­­sárhelytől tömörülten s együttes akarattal elsza­kadni és itt a pusztán egy külön, önálló közsé­get alkotni.“ S hogy az ügy a napirendről le ne vétessék, sőt nagyobb érdeket keltsen, az illető még azt is hozzá­teszi, miszerint ő a község le­­helyezésére illő ár mellett szívesen átengedi bir­tokát, még pedig úgy, hogy a már rajta fekvő szép kis kastélykát ajándékképen bocsájtja át községházául. Nemde ez a dolog kezdete? S hallva az ajánlatot, nézzük mit tesztek ti? Hát örömmel fogadjátok azt, akár mint a gyermek a czukorsípot! és mielőtt jól megfontol­hatnátok a dolgot, nagy hűhót csapva, hirdetitek egymás között az ajánlatot tevő nagylelkűséget s a tervetektől várható számtalan előnyt, s lármá­tokkal magatokhoz ragadjátok a járatlan, az újnak örvendő, még tájékozatlan közönséget. Miután pedig sikerült fölzaklatnotok a kö­zönség kedélyét — mit eléggé bizonyít a rövid idő alatt birtokotokba kerített aláírási névlajstrom — az előbbieknél még nagyobb, általánosabb, — általatok közgyűlés névvel tisztelt — tanácskozó gyűlést hivtok egybe ; s a mit ti magatok egy­­nehányan akartok, azt a közönséggel ismét elfo­gadtatjátok s újból helyben hagyatjátok. Ellenmondást — még most — nem tapasz­talva, s hallva: elhatározzátok, hogy — mert mindenki így akarja — a 400 hold föld átvál­tása érdekében a kellő lépéseket rögtön és azon­nal meg kell tenni, mi végre a bizottságot is kinevezitek. Természetes, hogy tanácskozástok lefolyta felől az illető eladó is jó eleve részletesen érte­sül. A vár is nagyon benneteket, s meg lehettek győződve róla, hogy nem találjátok készületlenül. Ti — mivel e példabeszédet: „Hamar munka ritkán jó, nem méltatjátok — nem késtek, ha­nem hiven teljesítitek kicsikart megbízatásotokat, s magatokat az eladóval érintkezésbe teszitek. O, mint régebben, most is kijelenti előttetek, hogy a 400 hold föld illendő ár mellett eladó, s te­kintve a szép és magasztos czélt, a körülbelül 100 holdra tehető utczák, közterek és középüle­tek lehelyezésére megkívántató területet ingyen, minden ár s­zámítás nélkül engedi át, csakis a 300 holdból hasítandó 1200 belteleknek árát kí­vánja lefizettetni, s ezt sem valami túlhajtott áron, mivel egy portáért — belső telep — a­mi 300 - öl lenne, csakis 100 forintot kér. Megbizatástokban eljárva, a nyert válasz­­szal vissza érkeztek a pusztára s újból gyűlést hívtak egybe, s még nagyobb szájjal hirdetitek a népnek: egy kastély és 100 hold föld ingyen, s egy 300­0 öles nagyságú beltelek csak 100 írt­ért adva, az isteni gondviselésnek különös jóté­teménye !!! Reményt felülmúló az eredmény! Ha az uj község fölépül, megérdemli, hogy K ... va legyen a neve. Most már a vak is láthatja — gondoljátok magatokban — hogy az ügy meg­oldása arra való kezekbe van letéve. Méltók vagytok a jutalomra. Megérdemlitek az annyira hajhászott népszerűséget, s fáradságtok fejében, hogy az uj község érdemes elöljárósága biró uramtól a végrehajtóig közületek legyen majdan kiválasztva.......... így gondolkoznak barátim azok, kik az al­kotandó uj község érdekében indított uj mozga­lom élén állanak, s a kik annak ügyét oly hév­vel s fáradságot nem ismerő teljes odaadással sietnek benneteket fölhasználva megoldatni. Hanem mindezekre nézve ti nektek egész jó akarattal csak annyit mondok: „Többet ész­­szel mint erővel!“ Azaz, ha számítnak mások, számítsunk egy kissé mi is, s így könnyebb lesz meggyőződnünk arról, hogy nekünk-e a népnek, avagy másnak kerestetik itt az előnye? Mint a­hogy azt mi bizonyára a legjobban tudjuk, itt a pusztán egy 1200­­ öles hold földnek ez idő szerinti legjobb ára 250 forint. E szerint azon 400 hold földnek, mit a mi nép­­boldogítóink a tervezett új község lefektetésére szeretnének általunk megvetetni, kereken 100000 forint lenne az ára. De mint a vezérszerepet ját­szók mondják, az eladó 100 holdat nevezett czélra, az ügy előmozdítása érdekéből ingyen, ajándékképen lenne hajlandó átengedni, akkor csak a fenn­maradott 300 holdat kellene kifizetni, még­pedig úgy, hogy e 300 holdból hasíttatnak 1200 darab 300 Q öles belső telek, s aztán egy ilyen belső teleknek lenne az ára 100—100 frt. Miután egy holdból 300 □ öles nagyságú belső telek négy hasítható, — ha egynek-egy­­nek ára 100 — 100 forintban van megállapítva — akkor egy hold földért az eladó nem egy hold földnek árát, a 250 forintot kapná be, hanem 400 forintot, s így az egész 300 hold földért összesen 120000 forintot. Látjátok barátim, e számítás is csalhatat­lan bizonyságot tesz arról,­­­ h­ogy itt ajándékról még csak szó sem lehet. Azt csak a mi szóvi­vőink­ akarnák velünk elhitetni, mert míg 250 forintjával a­­400 hold földnek ára csak 100000 frt volna, addig a 300 hold földből 20000 frttal több, tehát 120000 frt jönne be, s így a 400 hold föld holdanként nem 250, de 300 forinton kelne el. Ilyen árért gondolom, hogy majd mindnyájan szeretnék földjeinket eladni, hanem kevesen érezhetnénk hajlandóságot a vételre. Távol van Vásárhely, bajos oda járni az adót fizetni, s a városi rovatai is szörnyű nagy: ez a jelszó a vezetők szájában a mozgalom élesz­tős­ére, s ez lenne az ok szerintük az elszaka­dásra. Hogy Vásárhely különösen a puszta keleti részéhez jó távol esik, s hogy a városi ravatal is meglehetős nagy, abban nekik igazat adok, de kérdem, ki tehet róla? Megmondom. Részben mi magunk is. Mint a­hogy mindnyájan jól tudjuk, min­den városnak, sőt a legkisebb községnek is ma­gának kell gondoskodnia a maga háztartásáról, s azt úgy rendezheti be, ahogy jobbnak látja s amint azt a helyi viszonyok és körülmények megengedik. De azért ha valami jövedelmi kút­­forrást szükséges megalkotni, vagy valami kiadást kell foganatosítani s a kivitelre módozatokat föl­állítani, mindnyájunk egyenkénti tanácsa és véle­ménye nem kéretik ki, sem mindnyájan ott a zöld asztalnál jelen nem lehetünk, hanem úgy közvetve, megbízottaink, azaz azon városi képvi­selőink által, kiket minden 3-ik vagy 6-ik évben választunk a végett, hogy bennünket helyettesítve képviseljenek, mi magunk is részt veszünk. Azonban ha egyszer képviselőinket megvá­lasztottuk, azokat egyszersmind felhatalmaztuk arra is, hogy helyettünk is a saját belátásuk s legjobb lelkiismeretök szerint vezessék a város ügyeit és gazdálkodását, s igy többé min magunk­­nak egyenként a közügyek vezetésébe beleszólá­sunk nincs, mivel városi és községi belkormány­­zatunk kivétel nélkül a törvényes képviseleti rend­szeren alapszik.­­Vége köv) Egészségügy. Közegészségügyi javaslatok­ a városi közgyűléshez. Ne csodálkozzanak, szíves olvasóim, ha most némely olyan dologról lesz szó, mely „nem tár­saságba való.“ Régi világban történt, hogy egy római császár megadóztatta az árnyékszékeket, s mikor megjegyezték előtte, hogy az azokból be­folyó jövedelem igen­­ büdös lesz, azt felelte, hogy a pénz mindig jószagú.“ Az újabb időben, a finyásság és finomság, de egyszersmind az em­beri élet és egészség nagyra becsülésének korá­ban viszont (bár az előbbi mondás is sokaknak hitvallása) egy másik jelszó uralkodik: „a­mi a természetben van, az nem rút.“ És a­mi az egészségre nézve fontos, azzal foglalkozni kell an­nak, ki e téren jót akar, bármi legyen is az. Ennyit bevezetésül. A törvényhatóság közegészségügyi­ bizottsága több javaslatot és jelentést terjeszt az ápril hó­napi közgyűlés elébe. Az első és legfontosabb ezek közt a kórház-ügynek egy lépéssel előre­ha­ladását jelenti. A mérnöki hivatal elkészült a kór­házi helyiségek átalakításáról szóló költségvetéssé, s most épen nem lesz egyéb dolga a közgyűlés­nek, mint ezen költségvetést, mely általa már egyszer elfogadott elvek szerint készült felterjesz­teni a minisztériumhoz. Az átalakítás, felszámítva­­ mindent elég bőven, mintegy 13 ezer triba fog

Next