HOLMI, 1990 (2. évfolyam, 1-12. szám)
5. szám - FIGYELŐ - Temesi Ferenc: Hat és fél év magány, avagy a fűszál dicséreti (Nien Cheng: Élet és halál Sanghajban)
568 FIGYELŐ HAT ÉS FÉL ÉV MAGÁNY, AVAGY A FŰSZÁL DICSÉRETI Nien Cheng: Élet és halál Sanghajban Fordította Németh Ferenc Novotrade Kiadó, 1989. 631 oldal, 149 Ft Jó volna tudni, mi lett az én kis piros könyvecskémmel, a Nagy Kormányos művével, amelyet 1968 táján szereztem kézen-közön, feltehetően pesti bölcsészektől. Aztán az is jó lenne, ha mindenkinek, aki végigbogarászta Mao mondásait, kezébe kerülne Nien Cseng Élet és halál Sanghajban című önéletrajza. Szeretném a két könyvet egymás mellé tenni, szeretném látni az arcokat az olvasás után. Mindjárt kiderülne, nem kellett arra várnunk, hogy „...ezer év múlva mindannyian, még a mai fiatal forradalmárok is, sőt Marx, Engels és Lenin is meglehetősen nevetségesnek tűnjenek", miként Mao jósolta. Húsz év se telt, s már megmosolyoghatjuk korábbi magunkat, ha nevetésre nem is húzódik a száj. A börtönnaplóknak, lágermemoároknak nagy szezonja van ma Közép-Európában, ám ez az írás nem azzal tűnik ki közülük, hogy hőse, kínzottja egy nő. Azzal sem, hogy szenvtelenül, bár kissé részletezőn és kronologikusan, ráadásul angolul íródott — ez lehet erénye, hibája is. (Hiszen egy jól megírt élet éppoly ritka, miként egy jól eltöltött. Tudhatjuk ezt egy angol életírótól.) Cseng könyvének sikerét nem magyarázhatja eléggé, hogy - miként Arthur Miller mondja - a szerző „szürreális körülmények közepette, de túlélte a magányos elzártság és a kínzatások éveit, hogy megírja ezt a beszámolót, az emberi szellem eme diadalát". És az sem, hogy „ima" lenne „ez emberi lélek ragyogása fölött", amint Howard Fast, Amerika talán legindázóbb családregényének írója jellemzi. Mi hát a titok? A történet — hogy hűek legyünk a valósághoz - pofonegyszerű. 1966 augusztusában egy csomó fanatikus vörösgárdista fiatal - „a politikai hatalom a puskacsőből nő ki", hirdették vezérük szózatát e kifordított hippik — betör egy elegáns sanghaji otthonba, ahol egy korábbi Kuomintang- (nemzeti párti) diplomata ötvenegy éves özvegye lakik lányával. Néhány hét múlva, a Kulturális Forradalom hisztériájának felkorbácsolódásakor, az asszony megtanulja, hogy Maónak azt a kitételét, miszerint „a forradalom nem díszvacsora, nem esszé, nem festmény és nem is hímzés, nem lehet csendben, fokozatosan, óvatosan, belátóan, tisztelettudóan, udvariasan, simán véghezvinni" - szó szerint kell venni. Nem is csak ezt - mindegyiket. Letartóztatják, és mint angol kémet az 1. számú gyűjtőfogházba szállítják. A vád alapjául az szolgált, hogy Cseng úr 1949-ben Sanghajban maradt, és - a kommunista kormány felkérésére - a Shell ottani kirendeltségének vezetője lett. Nos hát így érintkezett Cseng asszony a külföldiekkel. A szocialista törvényesség alapján a gyanúsított ab ovo bűnös. Nem a vádnak kell bizonyítania állításait, hanem a vádlottnak saját ártatlanságát. Csengék lánya, Mej-ping huszonnégy éves, és a Sanghaji Filmstúdió színésznője a vörösgárdisták hatására maga is megváltoztatja anyjáról alkotott véleményét. Cseng asszony, akit ettől kezdve hat és fél évig magánzárkában tartottak, olykor sötéttel, nehéz rézbilincsekkel, veréssel, állandó éheztetéssel súlyosbítva szenvedéseit, akiből minden elképzelhető lelki és sokszor fizikai kínzással próbáltak beismerő vallomást kicsikarni, különös védekezést eszelt ki. Ártatlanságát hangoztatta, tagadott, hallgatott, vagy pedig - és ez a döntő - a Mao piros könyvecskéjéből vett idézetekkel védekezett. „Rájöttem - írja -, hogy aki erőszakhoz folyamodik, annak hinnie kell az erőszak hatalmában.” A jó lelkiismerettel kiszabott fenyítés öröm forrása a moralista számára. „Ezért találták fel a poklot", írta Bertrand Russell. Cseng asszony kínzói azt tartották, amit Robespierre - bár se kötve, se fűzve nem hiszem, hogy ismerték volna pamfletjeit: „A terror nem más, mint az igazság." Nem tudták, hogy az ember, akit akarata ellenére győznek meg, az nincs meggyőzve. Legföljebb meghó