HOLMI, 1999 (11. évfolyam, 1-12. szám)
5. szám - Varró Dániel: Változatok egy gyerekdalra - Arany János-os változat - Ady Endré-s változat
648 • Varró Dániel: Változatok egy gyerekdalra Nem tér meg Ganyméd, s Bacchusi hús nedű Szomjú szánkba talán már sosem ömledez, Csak nyúlós tejeket tölt poharunkba majd Éltünk égi pohárnoka. Arany János-os változat Pettyes bikaborjú, két fajta szülötte Legel a pataknál, szél zúg körülötte, Hej, biz’ fület imhol elhullata farkat, Öntözi a mezőt piros szinü harmat. Elbődül a jószág, vérben szeme fordul, Csóválna, hiába, nem kél köd a porbul, Tudna csak beszélni rogyván szive, lába, Ilyesféle szókat forgatna magába’: „Ó! mennybeli Isten, mi végre születtem, Mit ér a pataknál legelni füleden, Bőgvén haza sorsát mit ér ma ha hallom, Had sose’ hallja, ha én sose’ hallom?” így jutna borongván mélyebbre a gondban, Arrébb cica árnya iramlik azonban: „Ez volt! hiszen ez volt: hosszú tava nyelj el!...” Bajsza feketéjén megcsillan a tejfel. Ady Endré-s változat Álltam a Pusztán, álltam állván, Kérődzve, bőgve, búsan, árván, Mikor, hahó, Rámtörtek csülkös kis zeuszok. „Hej, szájas kis töpörtyű-borjak, Mi kéne, hé, rátok tiporjak? Ahol a Tej, Oda szaladnánk lakni mi is? Rátok dől e rozoga pajta, S én ősi, szent, keleti fajta. Én féljek, én? Tudjátok, hogy én ki vagyok?