HOLMI, 2009 (21. évfolyam, 1-12. szám)

7. szám - Benő Attila: Hogyha - Beke József: Radnóti Miklós: Arany

Веке József: Radnóti Miklós: arany • 901 rülhet-e elő még az illető alkotónak valamilyen írásműve, levele, ami módosíthatja az eredményt; másrészt bármely szótár esetében a számadatok attól függnek, hogy a szer­kesztőjük mit tekint külön szónak - de ez már messzire vezető, korántsem egységesen szabályozott szakkérdés. Az iparban viszonylag pontos mércék vannak, a művészetben nincsenek. Nincs is szükség a mérhetetlen méricskélésére. Az írói szókincsnél maradva, ha jól belegondo­lunk, valójában egy-egy alkotó szókincsének nem is a számszerű nagysága igazán fon­tos, hanem azon belül két tényező adhatja az igazi értéket. Az egyik az, hogy az egyes szavaknak milyen sok jelentésárnyalata jelenik meg, s ezek közt van-e olyan új, meg­lepő, egyéni alkalmazás, amely bővíti a szó jelentéskörét (lásd majd az „arany pont” ki­fejezést). A másik tényező ugyancsak a nyelv gazdagodását veszi figyelembe: alkot-e a költő új szavakat, amelyek műveiben is csak egyszer, másoknál egyáltalán nem fordul­nak elő (tudományos néven hapax legomenon, lásd majd: „aranykazal”). Belátható, hogy ez a két újító jellegű, a nyelvhasználatot gazdagító, valóban művészi tevékenység fontosabb annál, hogy számszerűen mennyi is az illető szavainak száma. A Radnóti­­szótár szerkesztőjeként (Argumentum Kiadó, 2009) adatokkal igazolhatom, hogy a köl­tő (a föntebb említett két tényezőt tekintve) jelentősen gazdagította a magyar költői nyelvkincset. A magyar nyelv értelmező szótára nem sokkal, egy emberöltővel a halála után jelent meg. Radnóti 5153 szavának közel tizenöt százaléka nem szerepel benne címszóként, tehát a költő jó néhány kifejezéssel gazdagította nyelvünket. Még jelen­tősebb a pozitív eltérés, ha a jelentésváltozatokat vetjük össze: a versekben szereplő 8425 jelentésváltozatból a nagyszótár közel huszonkét százalékot nem tartalmaz! De elég a számokból, nézzük egyetlen szó, az aurum „auráját”!­ ­ Kezdjük az arany szó körüli vizsgálódásunkat azzal, hogy a múlt század második felé­ben készült, említett Értelmező szótÁR-ban e szónak kilenc értelmezését találjuk. Ha ezekkel összevetjük a költő verseiben előforduló jelentésváltozatokat, meglepő ered­ményt kapunk: Radnótinál ezek közül alig szerepel valamelyik is. Az arany őnála nem jelenti sem az e szóval jelölt ásványt, sem a nemesfémet, sem az aranypénzt, sem az arany hímzőfonalat, de még az „arany középszer”-ben szereplő értelmet sem, még csak a szokásos kedveskedő megszólításra (Aranyom!) sem használja. Őnála a szó egyik fontos jelentése: ’aranyszínű fény’, ezt láthatjuk például az Októ­bervégi hexameterek e részletében: „Még süt a nap, de oly érett már, csak a lassú okosság­­ tartja az égen, hogy le ne hulljon, félti arannyát”, ahol a megszemélyesített, már éppen le­hullófélben álló­, még utolsó sugarait őrző nap képét láthatjuk. (Az„arannyát" nem írás­­lába, hanem az időmértékes vers ritmusának kiemelését szolgálja. Ugyanígy lentebb majd a Negyedik ecloga idézetében a „hom­omat” is.) Amint látni fogjuk, Radnóti verseiben nemcsak a napsugár, hanem sok egyéb do­log is éppen ilyen aranyszínű, és persze mindenekelőtt szőke szerelmének, Fanninak a haja. Mondhatni: ahányszor csak szerepel verseiben, színére mindig ez a szó utal már kora reggel, a lakásban is: „Majd felébredek én is! kedvesem arany varkocsán sikongat a napfény" (1931. ápr. 19.)

Next