Hölgyfutár, 1850. január-június (1. évfolyam, 1-147. szám)
1850-02-05 / 29. szám
Budapest, 1850. Kedd, febr. 5. Előfizethetni Budapesten november 15-étől jövő március végéig 4 1/2 hónapra 4 fr. 30 kr., 1850 januártól junius végéig félévre 6 for. Postán küldve november 16étól jövő junius végéig 7 1/2 hónapra 9 fr. 30 kr., 1850 januártól junius végéig fél évre 7 fr. 30 kr., helyben csupán Kozma Várai nagykereskedésében a nagyhid utcai 671 sz. Takácsy házban , hol egyszersmind gyors közlés végett mindennemű hirdetések is elfogadtatnak , miktől Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből Tulajdonos szerkesztő Hagy Ignác, egy háromszor hasábozott sorért négy ezüst krajcár fizettetik. Vidéken minden cs. k. postahivatal elfogadja az előfizetést,és a díjt bérmentesítés nélkül küldi föl, ha a levél borítékán megjegyeztetik, hogy,,hirlap előfizetési díjt“ tartalmaz. ! ! ! Egyesszámok ára egy ezüstgaras. (Megjelenik ünnep- s vasárnapokat kivévén mindennap délután. Szerkesztőségi szállás: hatvani utcai Horváth-ház, 3-ik rementeiben.) névnapi gondolatok. Itt ülök , az órák hosszú voltát mérvén , Minden társaságom egy homályos lámpa . És nincs földi lélek, a ki, erre térvén , jó estét kívánni benyisson szobámba. Nem tevek talán szert soha jó emberre ? Boldogtalan aki nem bir egy baráttal. Én az enyéimről meghiszem , ismerve , Hogy ők, mint szerencsém , nem fordultak bállal. Szűk ugyan lakásom, kényelmet sem adhat, És gazdája sorsát követi a konyha : De egy-két barátot mégis befogadhat S tűzhelyem hiányát kebelem pótolja. Hát miért nem jönek egy bizalmas szóra, Hogy velek megosszam a kérést, a mim van: Szivemet legalább, ha egyéb nem volna....? Oh, mivel nyugosznak néma süket sírban! S hol a puszta domb és egyszerű faoszlop, Melly szentté jelölje a föld egy zugolyját , Azt, hol testi részök sárelemre oszlott S a feltámadásra magukat kiforrják? Volt e kéz, midőn a vég sugár kilobbant Eltakarni üszkét hamvas szemeiknek ? És fohász , midőn a föld reájok dobbant, Nyugalmat kívánni hült tetemeiknek? Vagy talán a szélvész s rengeteg fölyói jöttek el nem lévén emberekben részvét — Temetés helyett a messzeségbe szórni Szegény boldogoknak rothadékony részét ? De hová juték? hisz örömünnep van ma. Ünnep ? Igen, az van , de öröm nincs jelen . Nevem ünnepét én — zárkózván magamba _ Ti, kedves halottak , tinektek szentelem ! Mint az elhagyott sir , lelkem olly kietlen, Örök éjjelében csak rémeket látok : Hadd gyújtsak ma benne — kiket úgy szerettem , Azok emlékéül egy egy kis világot! Kis mécsfényt neked is , korod büszkesége Lángszellem ! ki jöttél s eltünél,... de hova ? — Mint üstökös , mellyet élők nemzedéke Egyszer lát s azontúl nem lát többé soha! Oh ! ha tán sok évek után lehunyt századok Máltán visszatérendsz , öltve más alakot: Legyen boldog e nép s örömed olly tiszta, Hogy ne kívánkozzál többé mennyire vissza ! Carthago gratia!, Róma fúriái. (Történeti beszély.) I. Carthago elpusztult. Mit az idő , különben elég mostoha ápolója emberi intézkedéseknek, ezredek lefolyta alatt vihetett volna véghez, a római senatus féltékenysége, kincs- és dics-szomja, három év alatt teljesité. A várost, melly gazdagságban, hatalomban, tetterőben Róma vetélytársául olly méltán tekintetett, Scipio hadserge végre elfoglalt. A fellegvárban (Byrsa volt a neve) egyetlen épület volt még a honfiak birtokában: Aesculap nagyszerű s erősített temploma , belé Carthago egykori hadsergének csak csekély része menekült: olly férfiak, kik nem voltak elég szerencsések, a bűnért küzdött csaták vérmezején eleshetni, s olly nők, kiknek magasztos lelke kevesbbé volt hajlandó, a pusztító ellen által ajánlott kegyet elfogadni, mint inkább kimúlni azon égő üszkök felett, mellyek az elpusztított honnak szolgáltak máglyájául. Nyilvános téren a templom előtt, isteneknek szentelt emlékoszlopok düledékei s díszépületek romai közt, állt Scipio, a diadalmas hadvezér. Hadnagyok és harcban edzett csatárok környezék. Előtte hírnök szavalt, megadásra hiván fel a templomba menekülteket, s ígérvén, hogy semmi bántalmuk nem lesz, — egyedül a hadvezér diadalmenetét Róma utcáin fog.