Hölgyfutár, 1851. július-december (2. évfolyam, 149-299. szám)
1851-10-28 / 248. szám
megjelenik , ünnep- ó va-árnapot kivévén , mindennap délután, divatképek- s egyéb műmérsékletekkel. Szerkesztőségi szállás: hatvani utcai Horváth ház,második udvar,második emelet, hová a kéziratok utasítandók. Kiadó hivatal: országút , Kunewalder ház , földszint, hová az előfizetési és hirdetési díjak küldendők. Közlöny az irodalom, társasélet, művészet, és divat köréből. Tulajdonos szerkesztő Nagy Ignác. Elő fie té si díj : Postán : Egész évre 16 fr., fél évre 8. fr. 30 fr., évnegyedre 4 fr. 30 kr. Budapesten házhozkiűldéssel: egész évre 13 fr., fél évre 7 fr., évnegyedre 4 fr., egy hónapra 1 fr. -0 fr. Egyes számára egy ezüst garas. Hirdetések soronként egy ezüst krajcárért fogadtatnak el és gyorsan közöltétnek. Budapest, 2-ik év 2-dik fele. «4» Kedd, oct. 28. 1851. Egressy Gábor Törökországi naplójából. Aztán hogy ne volna a török egészséges és hosszú életű? . .Növénnyel, tejjel, gyümölcscsel és juhhússal él; forrásvizet iszik; szüntelenül mosdik és fördik; ellenben disznóhúst nem eszik; bort, pálinkát nem iszik (csupán katonája); patriarchális életet él; a civilisatio ezerféle szenvedélyeit, részeit és kórnemeit nem ismeri. Az a Mahomed próféta mégis igen okos és practicus ember volt. A figyelmes vizsgáló úgy találandja, hogy a Mahomed által meghatározott és törvényesített azon életszokások között, mellyek az anyagi s erkölcsi, magán és közéletre vonatkoznak, talán egyetlenegy sincs ollyan, melly ezen éghajlat, helyviszonyok és ezen emberfaj természetében ne találná feltételét és elkerülhetlen szükségét. A török, testének csupán két részét őrzi gondosan : fejét és gyomrát, a többivel nem gondol. Fejét beretválja.Ezt nem csupán a tisztán tarthatás végett cselekszi, hanem azért, mivel igy a fej könnyebben tűri a turbánt, azon nyolc, tizenkét vörös tekercset, gyapjú vagy pamutszövetből — mellyet sem éjjel sem nappal le nem vesz fejéről, kivévén, ha mosdik, fördik. E turbán következő részekből áll: alul egy kis sapka fehér pamutszövetből, ezen felül a fesz, azaz varrástalan vörös sapka , gyapjúszövetből (a szegények e helyett szürke kalapposztóból készült sapkákat használnak), e felső sapkára kanyarodik a sáltekercs. E turbánok akármellyike, látszatos terjedelme dacára, nem nehezebb egy közönséges szőrkalapnál, és fejét semmi másnemű féreg nem védi meg olly gyöngéden a szél, hideg és a keleti nap szúró sugarai ellen, mint a török turbán. A legalsóbb rendűek turbántekercse tarka gyapjúszövet; az imámok és gazdagoké : fehér pamutszövet, sárga selyem virágokkal hímezve ; a Mahomed családjából származó ttoké : zöld szövet. Az államhivatalnokok és katonák nem viselnek fejtekercset, csupán tesztfejeket sem borotválják, csupán állaikat, hajókat európai módra nyiratják. Szakálat a katonaságnál egyedül a tábornoki rangú puskák viselhetnek. Gyomrát a török szinte 10—12 vörös sállal tekeri körül, vörös vagy tarka gyapjúszövetből. Erre csatolja, ha kedve tartja, azon szíjlövet, mellynek elöl három rétege van, azért, hogy e rétegek közzé tehesse handzsárját és pisztolyait. E szerint a töröknek legkényesebb testrészei a meghűlés ellen teljesen biztosítvák. Többi tagjai pedig edzve vannak a jég minden változásaihoz, mert például, mellét a török soha nem fedi, s mert napjában ötször tartozván imádkozni, s előbb mindannyiszor megmosdani: télen nyáron szüntelen mosdik és fördik. A legcsikorgóbb hidegben leguggol akármellyik csurgónál, felgyürközik, megmossa kezeit könyökig, arcát s kopasz fejét nyakig, lábait bokáig, — hármas tempóval mindeniket — aztán meg sem törülközve felteszi turbánját, felhúzza papucsát, s egyenesen megy az imaházba. Sumlán annyi a forrásvíz, hogy elég lenne hat ekkora városnak. A mosdék udvarán 50—60 csurgó, az utcákon számtalan, s minden jobb gazda udvarán legalább egy —Sumlának nincs is egyéb jó tulajdonsága, mint ez a három: hegyi levegője, forrásvize s hat török fördője. Most látjuk, hogy az általunk ismert orosz gőzfürdőnek eredeti ősapja tulajdonkép a török fürdő, s látjuk azt is, hogy amaz korcs és méltatlan unokája emennek. Ez ananál, mint gyógyeszköz is, sokkal egyszerűbb és kellemesebb, okszerűbb és hatalmasabb. Az európai civilizált ember egyelőre fel sem teszi a törökben azon mértékét az ügyességnek, miről e szakban utóbb meg kell győződnie, pedig látszik, hogy a törököt erre nem más, mint a természet tanította, hosszas gyakorlat és tapasztalás útján. Az épület áll egy elő, egy nyugvó, és egy főteremből, honnan több apró fülkék nyílnak főrendü vagy beteg fördő személyek számára. A tágas eső vagy vetkező terem közepén ugró kút, mellynek vizét roppant márványkád fogja fel, honnan a kőpadlatba helyzett apró csatornák vezetik el a víztartalom feleslegét. Köröskörül fentebb és alantabb, szélesebb deszka emelvények, szeszélyes rendetlenséggel alkotva, s karfákkal ellátva, mint ugyanannyi apró színpadok, mellyek vetkező helyekül szolgálnak; mindeniken pamut zsákok és vánkosok. A terem egyik szögletében kávéfőző kandalló, vagy colossalis mangal. Az előteremből a nyugvó szobán keresztül jut az ember a fürdőterembe. Ez egy tágas, márványpadlatú magas boltozatú s ablaknélküli terem. A világ fölülről hat bele, apró gömbölyű nyilasokon át. A terem közepén széles márvány emelvény, fekhelyül, vagy ülésül. A falak tövében itt ott üres márvány medencék; a falból mindenik fölébe két rézcsap szolgál; két felől mindenik mellett alacsony márványpadok. Az apró fülkék, mellyek e főteremből nyilnak, hasonlóan szerkezvek. A teremben tiszta jég, semmi gőz, hanem fürdőmérsékletű melegség. A belépőre mindjárt az első pillanat benyomása szinto oly kellemes, amillyen érdekes más felől a dolog rendkívüli szokatlansága és eredetisége. Az ember eleinte nem érti, hogy hol veszi magát e melegség ? Csak midőn fapapucsa véletlenül lemarad, s puszta talpával a márvány padlatot érinti, akkor veszi észre, hogy a terem alulról füttetik. Öt perc múlva elkezd az ember testén a veríték gyöngyözni. Ekkor a fürdős legények egyike a márvány fekhelyen ágyat vet, vendégét reá fekteti, s elkezdi őt, úgyszólván — gyártani. Mit e török suhanc véghez visz az emberen, az nevezetes . . . egyetlen a maga nemében. Tökéletes bonctani jártassággal veszi rendre az emberi testnek egyes részeit, biztos könnyű kézzel szedi fel s mozgatja ki fekhelyükből izmait , aztán összevissza gyúrja, és dömöcköli az embert, különös gondot fordítván a netaláni beteg részekre. E szint o oly kellemes hatású, mint eredeti műtétei alatt világosan érzi az ember erejét visszatérni, s egész életművezetét megifjedni, újjászületni. Lehetetlen, hogy ezen műtétei közben bizonyos delej nemű tényezők is ne szerepeljenek. Ez a munkának még csak első része volt. Most egyik medence mellé ülünk. A legény durva szőrzacskót húzva kezére, ismét bonctani szabatossággal dörzsöli a testet, s miután arról ekkér minden oda nem tartozót letakarított, elővesz egy cinézett réztálat, ebben bizonyos keleti bojtos növénynyel szappanhabot csinál, s ezzel az embert bekenvén magára hagyja.