Hölgyfutár, 1852. január-június (3. évfolyam, 1-146. szám)
1852-03-24 / 69. szám
Budapest 3-ik év l-ső fele. Szerda, mart. 24-én, 1852. 29. Megjelenik , ünnep- s vasárnapot kivévén, mindennap délután, divatképek s egyéb mű - mellékletekkel. Szerkesztőségi szállás: hatvani utcai Horvát ház, második emelet, hová a kéziratok utasitandók. Kiadó hivatal: országút, Kunewalder ház, földszint, hová az előfizetési és hirdetési díjak küldendők. HÖLGYFUTÁR Közlöny az irodalom, társaséret, művészet és divat köréből. Tulajdonos szerkesztő NAGY IGNÁC. Előfizetési díj : Postán: egész évre 16 fr. fél évre 8 fr. 30 kr., évnegyedre 4 fr. 30 kr. Budapesten házhozküldéssel: egész évre 13 fr., fél évre 7 fr., évne 83“ Évnegyedes előfizetést nyitunk ezennel jövő ápril, május, június hónapokra, a lapunk homlokán olvasható föltételek mellett. Hat divatképre külön is előfizethetni egy pengő tallérral. A megrendeléseket siettetni kérjük, hogy teljes számú példányokkal szolgálhassunk. Szerk. fenyők és bikkekkel fedett roppant hegység. E hegyek közöl patak jő a faluba, mellynek völgyén ha felindulunk , hazánk legmagasabban fekvő, s legszebb várromjai egyikére találunk. Neve Bálványosvár. A völgytől jobbra esik, égbe nyúló hegyes sziklatetőn. Kerülete kétszáz öl lehet; modora német eredetre mutat. Rom-jaiból egy tornya most is kiemelkedik; ablakából fel Csikra, s le Háromszékre a leg- s meglepőbb kilátást nyújtja. A nép tündérekkel épitteti. És még azon időben, mikor a kövek még meg sem valának keményedve , a vár felépült, s kövei csak azután szilárdultak meg. A nép azt is tudni akarja, mikép benne olly óriási tündérek laktak, hogy a tündér leányok egy pár lépéssel Háromszék rónáin termettek, s az ökröket, mint apró csibéket szedék fel kötényeikbe, s repültek velek vissza magas várukba. Honnan magam is valószinünek látom történetbuváraink azon gyanitását, mintha itt már a dákoknak váruk lett volna. Történeti hagyományok , s a csíki krónika szerint,elvárát Uppour Sándor rabonbán fia épiti. Ős hitüknek hive lévén, midőn Gyulát, Erdély vezérét, szt. István pogány hitéért legyőzte s fogságra hurcolta , ő e várat emeltető, s ide a hegyek magányába vonta magát, hogy scytha isteneinek háborutlanul áldozhassanak.S ezen bálványozó építőjétől bírják Bálványos várnak. Itt e sziklacsúcs fellegkoszorus tetején, szent berkek, sziklák és források közepett, áldozgata a család Hadúrnak hosszas időn át, mignem a vár bizalma három fitestvérre juta. A fiúk felnőttek , szerelmesek lettek , de a kereszténységhez hajolt székelységből, senki sem akart nekik nőt adni. A legnagyobb fiú egy Mike leányba szeret, egy tekintélyes család gyermekébe. A szép fiú megnyerte a szép leány hajlamát , de a leány hajlama gyakran nem elégséges a célhoz, még azontúl sok akadályt kell leküzdeni, így volt Uppour is. Megkérte a leányt, de anyja, mint bálványozónak, keresztény gyermekét teljességgel nem akarta adni. Ha két szív egygyé lángol, rendesen csak kitartás kell: a vár urai is így gondolkodtak. Sürgetek az anyát, de hajthatatlan maradt. Elhozzam elevenen az ojtozi rémes góliátot, idevezessem megláncolva az emberfaló ikavári kígyót, asszonyom , — szólt végre a fiú, — kívánj bármit, csak őshitemet ne. De az anya semmi mást, csak hite elvetését kívánta. A három fitestvér egy estre komolyan tanácskozik. Reggel már hajnalban fegyverek zörgenek azdvaron, tombolnak a harci mének. A várban minden készült, de hol lesz és kivel a csata csak a fiúk tudák. Vasárnap volt. Ünnepi ruhát ölte minden, s tudtul adalék a vár drabantjainak, hogy az urak Torjára vásárba szándékoznak, s minden fegyverfogható kövesse őket. Miként tudjuk, az időben országunkban a vásárok vasárnap tartatának, mig királyaink e napról el nem tevék. Leszálltak a várból, s a pár órára eső Torjára siettek. A nép egy része vásárolt, a más épen templomzott; a templomban egy gyönyörű gyermek imádkozék, kiért a nagyobb Uppour szive bevágyott volna; de nem akarta ős isteneit megbántani. A más két fiú, két csapatra oszlott táborával, bátyjától messze marad. Az imának vége jön : a templombeli kijövetel megkezdődött. A nők koszorújában a Mike leány is kilép. A néptömeg árja között férfias kar ragadja meg: pár pillanat, s a hölgy az ifjú keblén s harci ménen van, melly ura szép zsákmányával büszkén száguld tova. Az anya sikoltása, s vallásos esdeklése a székelység férfiait föllelkesíti; gyalog és lovon utána erednek. Táborrá vált a nép, de ebbek is tábor állt. A kisebb fiú fogta fel rohanó árjokat a vár darabontjai egy részével : összeasattak , hull nver a két rész, a fiú elesik, a székelység áttör, s minden percen nyomában van a repülő párnak. S mikor már csaknem utolérnék, az erdőség kanyarulatán a középső Uppour tartja elébnek fegyverét: a harc ismét megújul. A nagyobb ii ez alatt száguld. A győzelem itt is a népé : a második testvér is elbukott. A merész gondolat azért véget ért: a nagyobb fiú szép terhével a árába jutott. S csak mosolyogta a fellegek szomszédságából a csigaútán hasztalan dühöngő népet. A nászéjnek végtelen volt öröme, bánata. A szerelmesek mindent megnyertek , de egyik két testvér, másik egy jó anyát veszte. Másnap, amint a korány pirulni kezde, a vár alatt ostromlók zaja viszhangzott: az ostromlók közepett egy amazon, az anya vitte a vezérletet. A leány letekint, s a szív két leghatalmasabb szerelme feszité keblét: egyik levonta az anyához, míg a másik a várban lett boldogsághoz kötő öt. A szolgák, pandúrok, testvérek mind sírban valának már, csak agg emberek járták a várat; künn pedig hatalmas volt az ellen, maga állt a kifogyhatatlan rohanó ár. A leány, szerelme legszívreszólóbb hangján kérte mátkáját: ne szálljon szembe nemzete haragjával, ne szakassza meg közte és anyja közt a szent köteléket, hagyja el ős isteneit, tárjon a keresztény hitre, s anyja áldással ajakán lépend a vár udvarára. A fiú hajthatlan volt, az ostrom mind dühösebbé vált. Uppour felölte ősei páncélját, s várát egy maga akará megvédeni. Már döngenek a vár kapui, mire a szép gyedre 4 fr. Hirdetések soronként 3 ezüst krajcárért fogadtatnak el, és gyorsan közültetnek. Búcsúzó ifjúság. Alig alig ül már A madár az ágon . . . Azon veszem észre : Elhagy ifjúságom! Elszáll mint a madár Az idő szavára . . S lelkem legszebb részét Viszi fényes szárnya. Ifjúság, ifjúság! Mi voltál te nekem ? Madáré az ágon, Lepked a kerten ? Vadvirág bokréta Voltál e keblemben? Vagy fényes tavaszi Tündér nap az égen? Ha madaram voltál, Mért kell odább szállnod? Lehetett lelkemmel Elég dalolásod. S ha pillangóm voltál : Tenger érzeményem Nem virított , mint A virág a réten ? Ha virágom voltál: Álmaidhoz, lelkem Álmaiból, még egy Újat teremtettem . . S ha napfényem voltál Délibábod lettem . . Szerelmesed voltam, Mégis elhagysz engem ! ! Fényes tavaszi nap, Tündér ifjúságom, Jaj be alant ragyogsz Már a láthatáron! Ideoda vet még Rám egy sugárt képed . . Mint a haldoklónak Arcára a lélek. Tóth Endre: Torján, a Bálványos. *) Háromszék felső felében négy falu egyesült, s általános nevök Torja. Mögötte *) Mutatvány Kővári „Erdély régiségei“ cimű jeles mukájába].