Hölgyfutár, 1852. január-június (3. évfolyam, 1-146. szám)

1852-03-24 / 69. szám

Budapest 3-ik év l-ső fele. Szerda, mart. 24-én, 1852. 29. Megjelenik , ünnep- s vasárnapot kivévén, min­dennap délután, divat­képek­ s egyéb m­ű - mellékletekkel. Szerkesztőségi száll­ás: hatvani utcai Horvát ház, második eme­let, hová a kéziratok utasitandók. Kiadó hivatal: országút, Kunewalder ház, földszint, hová az előfize­tési és hirdetési díjak kül­dendők. HÖLGYFUTÁR Közlöny az irodalom, társaséret, művészet és divat köréből. Tulajdonos szerkesztő NAGY IGNÁC. Előfizetési díj : Postán: egész évre 16 fr. fél évre 8 fr. 30 kr., évnegyedre 4 fr. 30 kr. Budapesten házhoz­­küldéssel: egész évre 13 fr., fél évre 7 fr., évne­ 83“ Évnegyedes előfizetést nyitunk ezennel jövő ápril, május, június hónapok­ra, a lapunk homlokán olvasható föltételek mellett. Hat divatképre külön is előfizet­hetni egy pengő tallérral. A megrendelé­seket siettetni kérjük, hogy teljes számú példányokkal szolgálhassunk. S­z­e­r­k. fenyők és bikkekkel fedett roppant hegy­ség. E hegyek közöl patak jő a faluba, mellynek völgyén ha felindulunk , hazánk legmagasabban fekvő, s legszebb várromjai egyikére találunk. Neve Bálványosvár. A völgytől jobbra esik, égbe nyúló hegyes sziklatetőn. Kerülete kétszáz öl le­het; modora német eredetre mutat. Rom-­­­jaiból egy tornya most is kiemelkedik; ab­­­­lakából fel Csikra, s le Háromszékre a leg- s meglepőbb kilátást nyújtja. A nép tündérekkel épitteti. És még­­ azon időben, mikor a kövek még meg sem­­ valának keményedve , a vár felépült, s kö­vei csak azután szilárdultak meg. A nép azt is tudni akarja, mikép benne olly óriá­si tündérek laktak, hogy a tündér leányok egy pár lépéssel Háromszék rónáin termet­tek, s az ökröket, mint apró csibéket sze­­dék fel kötényeikbe, s repültek velek vissza magas várukba. Honnan magam is valószinünek látom történetbuváraink azon gyanitását, mintha itt már a dákoknak váruk lett volna. Történeti hagyományok , s a csíki krónika szerint,­elvárát Uppour Sándor ra­­bonbán fia épiti. Ős hitüknek hive lévén, midőn Gyulát, Erdély vezérét, szt. István pogány hitéért legyőzte s fogságra hurcol­ta , ő e várat emeltető, s ide a hegyek ma­gányába vonta magát, hogy scytha istene­inek háborutlanul áldozhassanak.S ezen bál­ványozó építőjétől bírják Bálványos várnak. Itt e sziklacsúcs fellegkoszorus tete­jén, szent berkek, sziklák és források köze­­pett, áldozgata a család Hadúrnak hosszas időn át, mignem a vár bizalma három fitest­­vérre juta. A fiúk felnőttek , szerelmesek lettek , de a kereszténységhez hajolt szé­­kelységből, senki sem akart nekik nőt adni. A legnagyobb fiú egy Mike leányba szeret, egy tekintélyes család gyermekébe. A szép fiú megnyerte a szép leány hajla­mát , de a leány hajlama gyakran nem e­­légséges a célhoz, még azontúl sok aka­dályt kell leküzdeni, így volt Uppour is. Megkérte a leányt, de anyja, mint bálvá­­nyozónak, keresztény gyermekét teljesség­gel nem akarta adni. Ha két szív egygyé lángol, rendesen csak kitartás kell: a vár urai is így gondol­kodtak. Sürgetek az anyát, de hajthatat­lan maradt. Elhozzam elevenen az ojtozi rémes góliátot, idevezessem megláncolva az emberfaló ikavári kígyót, asszonyom , — szólt végre a fiú, — kívánj bár­mit, csak őshitemet ne. De az anya semmi mást, csak hite elvetését kívánta. A három fitestvér egy estre komolyan tanácskozik. Reggel már hajnalban fegyve­rek zörgenek az­­­dvaron, tombolnak a har­ci mének. A várban minden készült, de hol lesz és kivel a csata csak a fiúk tudák. Vasárnap volt. Ünnepi ruhát ölte minden, s tudtul adalék a vár drabantjai­nak, hogy az urak Torjára vásárba szándé­koznak, s minden fegyverfogható kövesse őket. Miként tudjuk, az időben országunk­ban a vásárok vasárnap tartatának, mig ki­rályaink e napról el nem tevék. Leszálltak a várból, s a pár órára eső Torjára siettek. A nép egy része vásárolt, a más épen templomzott; a templomban egy gyönyörű gyermek imádkozék, kiért a nagyobb Uppour szive bevágyott volna; de nem akarta ős isteneit megbántani. A más két fiú, két csapatra oszlott táborával, bá­tyjától messze marad. Az imának vége jön : a templombeli kijövetel megkezdődött. A nők koszorújá­ban a Mike leány is kilép. A néptömeg ár­ja között férfias kar ragadja meg: pár pil­lanat, s a hölgy az ifjú keblén s harci mé­nen van, melly ura szép zsákmányával büsz­kén száguld tova. Az anya sikoltása, s vallásos esdeklé­­se a székelység férfiait föllelkesíti; gyalog és lovon utána erednek. Táborrá vált a nép, de eb­bek is tábor állt. A kisebb fiú fogta fel rohanó árjokat a vár darabontjai egy részével : összeasattak , hull nver a két rész, a fiú elesik, a székelység áttör, s minden percen nyomában van a repülő párnak. S mikor már csaknem utolérnék, az erdőség kanyarulatán a középső Uppour tartja elébnek fegyverét: a harc ismét meg­újul. A nagyobb ii ez alatt száguld. A győ­zelem itt is a népé : a második testvér is elbukott. A merész gondolat azért véget ért: a nagyobb fiú szép terhével a árába jutott. S csak mosolyogta a fellegek szomszédságá­ból a csigaútán hasztalan dühöngő népet. A nászéjnek végtelen volt öröme, bá­nata. A szerelmesek mindent megnyertek , de egyik két testvér, másik egy jó anyát veszte. Másnap, a­mint a korány pirulni kez­­de, a vár alatt ostromlók zaja viszhangzott: az ostromlók közepett egy amazon, az anya vitte a vezérletet. A leány letekint, s a szív két leghatalmasabb szerelme feszité keblét: egyik levonta az anyához, míg a másik a vár­ban lett boldogsághoz kötő öt. A szolgák, pandúrok, testvérek mind sírban valának már, csak agg emberek jár­ták a várat; künn pedig hatalmas volt az el­len, maga állt a kifogyhatatlan rohanó ár. A leány, szerelme legszívreszólóbb hang­ján kérte mátkáját: ne szálljon szembe nemzete haragjával, ne szakassza meg köz­te és anyja közt a szent köteléket, hagyja el ős isteneit, tárjon a keresztény hitre, s anyja áldással ajakán lépend a vár udva­rára. A fiú hajthatlan volt, az ostrom mind dühösebbé vált. Uppour felölte ősei pán­célját, s várát egy maga akará megvédeni. Már döngenek a vár kapui, mire a szép gyedre 4 fr. Hirdetése­k soron­ként 3 ezüst krajcárért fogadtatnak el, és gyor­san közültetnek. Búcsúzó ifjúság. Alig alig ül már A madár az ágon . . . Azon veszem észre : Elhagy ifjúságom! Elszáll mint a madár Az idő szavára . . S lelkem legszebb részét Viszi fényes szárnya. Ifjúság, ifjúság! Mi voltál te nekem ? Madár­é az ágon, Lepke­d a kerten ? Vadvirág bokréta Voltál e keblemben? Vagy fényes tavaszi Tündér nap az égen? Ha madaram voltál, Mért kell odább szállnod? Lehetett lelkemmel Elég dalolásod. S ha pillangóm voltál : Tenger érzeményem Nem virított , mint A virág a réten ? Ha virágom voltál: Álmaidhoz, lelkem Álmaiból, még egy Újat teremtettem . . S ha napfényem voltál Délibábod lettem . . Szerelmesed voltam, Mégis elhagysz engem ! ! Fényes tavaszi nap, Tündér ifjúságom, Jaj be alant ragyogsz Már a láthatáron! Ideoda vet még Rám egy sugárt képed . . Mint a haldoklónak Arcára a lélek. Tóth Endre: Torján, a Bálványos. *) Háromszék felső felében négy falu e­­gyesült, s általános nevök Torja. Mögötte *) Mutatvány Kővári „Erdély régiségei“ cimű jeles mukájába].

Next