Hölgyfutár, 1854. január-június (5. évfolyam, 13-133. szám)
1854-05-05 / 89. szám
mán elvonult Eleméry grófnő és már most névtelen fia felett, rövid sétára kéré fel a grófnő örökön zárkózott fiát. Séta közben félénken, de eltökélt akarattal , mint orvos ki a vészes seb kötelékét azért oldja meg, hogy gyógyírral hintse be azt, — szólt fiához : — Dezsőm! már rég nem voltál szóra grófnő látogatására, ő oly jó vigaszangyalod lett volna, lelkeitek nem ismerlenek, anyai szemem nem csal, lelked szükségli látását, miért fukarkodol boldog napjaiddal. — Ne hidd anyám , •— tördelé az ifjú roszul szinlett nyugalommal, — valóban eszembe sem jutott látogatása. Nem akarom kétségbe vonni Szóra ritka lélektulajdonait, de ő nem látszik nekem teremtve lenni, nem érzem látásakor azon üdvözítő érzelmet, mely az életben csak egyszer mutatja magát; — ez utosó szavaknál az ifjú szemébe nagy könycsep lopódzott. — Ne ámitsd magad — hallata a grófnő mindinkább elszomorodva — értem visszavonulásod okát, a vészes események tartanak vissza, mik életkönyvünk legközelebb lapjain oly kirívó gyászsorokkal rajzolvák ; de lásd te oly igaztalan, oly önző vagy büszke érzetedben, nem engeded szórának, a kedves gyermeknek homlokodról a borút elsimítani, hisz tiszta lelke eléggé súgja neki, mennyire ártatlan vagy azon iszonyú esetben. Dezső egész testében remegett, mint mindig, midőn atyja véres árnyára emlékeztetik őt; és oha mennyire tudta és kerülte ezt a grófnő, de végre szükségesnek látta érinteni a pontot, mely említésekor fájdalmasan zavarja meg fia fagyos és egykedvű közönyösségét, de belőle tán ki is ragadhatja, gondolá, s a családélet boldogságába fogja őt vezetni, mely eddig előtte ismeretlen üdvével megsemmisitendi lélekölő visszaemlékezéseit. Dezső anyja e szavaira készülve volt, tudta azok előbb vagy utóbb bekövetkezését, ismeré anyja jóságát, tudta mennyire feltételezi boldogsága anyjáét is, kinek ismét éles belátása elég világosan mondá, hogy gyermeke boldog vagy boldogtalanságának e tárgy forduló és határozó pontja. És mégis , az indítvány e pillanatában a kínok minden fokozata cikázott át a fiú zúzott szívén. A vészes napok után utazni ment, hogy feledje a világot, melyben eddig élt, s viszont ez otvúgy is oly borzalmas visszaemlékezései voltak hozzá. Elment anélkül, hogy szórát szabad lett volna látnia, róla hallott volna ; lett volna e hír kedvező vagy sújtó, minden esetben kedvezőbb leen lett a kínos bizonytalanságnál . Elment messzire . .. távol volt soká ... visszatértével ugyanazon gondolat üldözd , ugyanazon kétségbeesés gyötre. Ez ifjú élet meg van törve, e nemes lélek porig alázva, és a szívben mégis annyi ellenkező érzelem! Szivében voltak vágyak, a halál és élet után, egyiket kebelrázó múltja, másikat anyjának irántai ragaszkodó szeretete alkotá. Volt egy tárgy , miután ha lázas képzete szép reményeket alkotott, virágzónak, sőt édesnek látva az életet, oly véletlenül vágyott. E tárgy Izóra szerelme volt, de leglázabb almáibani reményeit is lehetett e egyébnek őrülténél nevezni ? . . . És mégis a sújtott szív oly erős midőn gyengéd . . . Anyjának mondá, egy gondolattal sem keresi fel már Izórát; pedig e mondata minden betűjéért egy egy évet kért kárpótlásul szivének szaggató fájdalma. Ki érti, mennyibe került ez neki! ?... Tudta ő, hogy anyját megöli a gondolat , miszerint fia mellőzve van attól, kitől élte visszaadását remélé. És remélhetett ő Izóra családjától a történtek után egyebet ? Miként tudott e mindent vesztett kebel csupán gyengédségből élni, sőt az életet óhajtani ? Minthogy az atyai szeretet és vonzalom nyilatkozatát soha nem ismerő, anyja kebléhez kétszeresen vonzódott; azt, mert kívüle nem ismert gyengédebb gondviselőt, önzés nélküli kétszeres erővel szerette. Ily anyák nem úgy szeretnek és szerettetnek mint mások, számukra más szerelmet öntött a természet a gyermek keblekbe. A grófnő a társalgást csakhamar egyéb tárgyra vitte át, látva Dezső arcában keble fájdalmának kinyomatát, többé e tárgyat nem érinti. De ki fogja hinni, hogy az anya megszűnt ezúttal a fia boldogításához vezető utat fürkészni ?... Néhány hét lefolyta után a grófnő kinyilatkoztató, hogy gyengélkedő egészsége az orvosok tanácsával Ischl gyógyvizét igényli, s fiát kérte kísérőjéül. Az inditvány ellen fogadva és foganatosítva. Ischlben ékes vendégkoszorú gyűlt össze. Minden úgy örül, oly vidám itt, melyik itt a testi vagy lélekfájdalmak alárendeltje ? — Tegnapelőtt érkezett meg Eleméry grófnő lakrendezője. — hangzott a fürdővendégek ajkáról. Kettő volt köztök, kik közül az egyik boszúságtól pirosló, a másik öröm, és félelemtől sápadt arccal fogadó e hírt. Eleméry grófnő megérkezte első percében az idegenek jegyzékét kérte , átfutásakor rejthetlen örömsugár cikázott szelíd szelleműti vonásain, Dezső elől ellopva a lapot, a velük érkezett harmadik egyénnek , Szirányi orvosnak nyujtá. Néhány napra megérkeztek után Dezső magános esti sétára határozá magát. Vagy negyedórás távollét után arcából kikelve rohant anyja termébe. — Anyám ! anyám !.. — hebegő gyermekes el nem rejthető örömmel — ismertjeim egyikével találkoztam; félénk üdvözletem nyájas , boldogitó mosolylyal fogadta. A grófnőt e nyilatkozat fojtó zokogásra inditá. — Hát készületlen talált az szegény édes fiam ? — tördelé végre könyeit szárítva— és mennyire hibásan , mert hisz azt jogosan várhatod minden józanabb és becsületesb embertől. Dezsőt anyjának e szavai előbbi fagyos egykedvűségébe esték vissza, magához tért, pirult a fölött, mennyire elárulta magát, szerelme kétes kimenete folytán aggódott, mennyire fogja gyötreni a gyengéden szerető anyát, ha egyetlen fia szivéletét vonaglani látja; szótlanul sülyeszté fejét támlánya tömött párnáiba. Sötét, emésztő merengését mint mindig, anyja szeretetteljes hangja szakitá meg. — És még mi több — rebegő utánozhatlan szeretettel — tegnap Szóra szobaleánya volt itt hogylétedről tudakozódni, miután a sétányon még nem látott; ez bátorságot adott némileg viszonoznom e megelőzést, komornyikod küldöm oda megkérdeni, hány órakor lehetsz a grófnő kézcsókolására , miután fürdőóráik előtted tudva nincsenek; néhány perc múlva itt a válasz, s te a nap valamelyik órájában szeretted körébe . . . Dezső gyönyörittasan függesztő szép szemeit anyjára, oh mi szép volt e percben ez ifjú! a nemes arc bajló vonásait e pillanatban a szerelem és hála, e két legszebb érzés ragyogó át, mintegy újra alkotva azt. És az anya, ki szeretetében fiát minden áron boldogan akart látni, óhajtotta volna térdre bukva előtte mondani: „Most boldog gyermekem“, s én boldogsága tudatában halhatok meg. E percben az előszobából lépték zavarók a két ábrándozó szokatlan édes érzelmeit. Hirtelen szökött fel Dezső nyughelyéről , midőn a szolgát az előszobában látó , szemei elhomályosultak , ajka reszketett, fejét szédület foga el, kábultságában Csak most jutott eszébe, hogy anyja tettének bal következményei is lehetnek. A grófnő leolvasta ezt fia arcáról, kárhoztató önmagát idő előtti elhamarkodott nyilatkozatáért, mely ha balul fejlődnék ki, fia bánatát egy újabb fájdalom súlyozza, mit ő szerze neki. De az ki szeret, csak örömekre gondol , melyeket szerettének ad, s azok minden percnyi késelméért saját szivét gyötri. A grófnő előrelátása szükségesnek tartá a szolga bejöttét megelőzve, az elé sietni. Egy cím nélküli zárt levelet adott ez át szokott hajlongásai közt. — Cím nélkül! — hevenyésző , — ez nekem is szólhat, feltörhetem. A grófnő egész testében remegett; miként nem fia sorsának ítéletét tartó kezében , pillanatig habozott; e nő szivében annyi szenvedések után is oly sok érzékenység volt; félt túl boldog vagy kétségbeesett lenni, mindegyik őrülésre vezethet. Szünet után mintegy erőt véve magán, feltöré a finom pecsétet. Nagy szenvedések elrabolják a könyök balzsamát. A grófnő kénytelen, elhaló szemekkel olvasá a címnélküli levelet. ,, Nem fog önnek feltűnni, hogy soraim cím nélkül küldöm. Oka igen egyszerű : a Dezső név kevés, családneve pedig előttem ismeretlen , ön hibája, hogy látogató jegyét nem zárta kérelme mellé; úgy szinte nem én vagyok a hibás, ha egy némely meggondolatlan vakmerő elhizás azon nyilatkozatra vezet, hogy termeim névtelenek számára zárva vannak. Szükséges megjegyeznem, hogy leányom tegnapi meggondolatlan kérdezősködése tudtom és akaratom ellen történt; nem mulasztom el miatta kérdőre vonni. Bajáty grófnő:1 366