Hölgyfutár, 1854. január-június (5. évfolyam, 13-133. szám)

1854-05-04 / 88. szám

Megvallom, hogy nem igen tudom hol kezdjem, annyi volt a látni, bámulni, s így leírni való is Ha visszagondolok rá, úgy tetszik mintha az egész éjszakát me­sés világban töltöttem volna, mintha az ezeregyéjszakának legragyogóbb meséje megtestesülve lebegett volna el szemeim előtt. Ennyi fényt, ennyi csillámló ra­­gyogványt még sohasem láttam együtt, pedig a birodalmi székvárosban a fény és pompa épen nem tartozik a ritkaságok közé. A termek maguk oly festőileg, oly iga­zán fejedelmileg voltak ékesítve, hogy az ember mindjárt első beléptekor elfelejtő a rideg külvilágot, az unalmas, prózai gondokat és gondolá , no ma igazán feje­delmileg töltendem az éjszakát. Az összes termek falazatai finom kék s fehérszínű szőnyegekkel valának be­húzva; a padozat szélén köröskörül fi­nom illatú virágok díszlettek ; az ablak­mélyedésekben drága keleti növények ál­lottak ; a karzatok a leggyönyörűbb am­­phitheatrumot képezték ; a fedezet, mely hetvenkét művészi faragványú, ko­­rinthi oszlop által való a padlattal össze­kötve, tökéletes égboltozattá volt átva­rázsolva, számtalan ezer szeszfény mind megannyi csillagként vete le mágikus vi­lágát , a bolthajtás kellő közepéből egy ötszáz ágú szeszcsillár csüggött alá, mely méltó napot képzett a ragyogó csillagten­gerben; az első karzat magasából négy öl­­nyi szélességű lépcsőzet vezetett a ter­mekbe , a legtarkább virágcsoportozatok által tökéletes kertté alakítva; az ablakok tetején diadalívek nyugodtak, mikről a különféle nemzetiségek zászlói lengtek alá. Nyolc órakor gyülekezett a közönség Hijábavaló fáradság lenne a toiletteket festeni iparkodnom ; a gyöngy , gyémánt és mindenféle drágakő csak úgy kápráz­­tatá a szemet, csillogó fényük összeve­gyülve az úszó szeszfénynyel, olly külö­nös színt derített az egész teremre, mely­nek nevet nem bírok adni. Fél kilenckor jelentek meg Ő Felsé­geik a különösen számukra rendezett pompás ékesítvényü emelvényen. Ő Fel­sége a Császár tábornagyi öltözetben, a Császárné pedig finom szövetű fehér ru­hában­, hajzata vékony gyöngy- és virág­koszorúval volt átfonva; egész toilettejét ezúttal is a nemesizlésű egyszerűség jel­lemző-Midőn Ő Felségeik leszállva az emel­vényről , a terem hosszában kezdének sé­tálni , szűnni nem akaró éljenzés kisérő őket lépésről lépésre; három zenekar szólalt meg egyszerre, hangos örömrival­­lások vegyültek a táncraindító nótákba; de táncról szó sem lehete a nagy tömeg miatt, csak maga a bizottmány nyolc­ezer jegyet osztott ki. Tíz óra tájt Ő Felségeik odahagyák a termeket, kísérve a közönség örömüd­­vözleteitől, de a közönség száma még folyvást szaporodott, 11 órakor az óriási nagyságú termek annyira valának meg­­tömve, hogy alig lehetett már mozogni. Éjfél után kissé gyérülni kezdett a kö­zönség , és ekkor megeredt a tánc. Azon­ban ekkor sem tartott sokáig, alig jártak egy-két keringőt és ugyanannyi francia négyest, mert sokkal érdekesebb volt a társalgás. Képzelhetni! midőn az egész birodalom különféle nemzetiségei itt kép­viselve voltak , azonfölül a külhatalmak consulai, és a sok gazdag külföldi, kit kíváncsiságuk ide hajtott. Népismeretben az ember ez éjszakán igen sokat nyerhetett. Ott láttuk a franciát, ki mindenütt elől akart lenni s tónust adni az evés­nél , ivásnál és táncnál. Láttunk angolt, ki midőn a mellékte­rembe akart menni, cseppet sem tolako­dók , hanem szép nyugodtan elvárta, mig a 12.000 ember előtte csendesen el­d­efi­­lirozott, azután ment. Ott volt a t­u­r­o­­­i, ki mindig a terem fedezetére bámészkodott, mintha alpeseit kereste volna ott. Ott volt a magyar, pompás őseredetű öltözetében; nemes tartása, büszke tekin­tete csakúgy gyönyörködtető a szemet. S a német törzsnek legkülönfélébb fa­jai voltak itt képviselve, ugyszinte a szláv fajok is. De hagyjuk ez osztályo­zást , hisz itt az osztrák birodalom összes népfajai mind egygyé olvadva voltak jelen. Nem hagyhatom még említetlenül a kredencet. Négy cukrász volt jelen, kik roppant mennyiségű frisstőt szállí­tottak ide, mihez a közönség ugyancsak derekasan hozzá látott, s azt szerencsé­sen el is fogyasztotta. Három óra tájt széledni kezdett a kö­zönség , de azért mégis folyt a mulatság egészen ötig. Ekkor mindnyájan hazamen­tünk, lefeküdtünk és álmodtunk szép ra­gyogó lánykákról és asszonyokról, virá­gokról és mi mindenféléről; mire föléb­redtünk, itt volt május elseje s reánk egy szép tavaszi nap élvei — emelve a práteri díszkocsizás pompája által — várakoztak. Helly. 363 81 i r h ;i r a n g. — A „Csokonai Vitéz Mihály“­­hoz címzett uj vendéglő az ország­úton múzeumunkkal szemközt tegnapelőtt nyit­tatott meg számos vendég jelenlétében, kiknek nagy része írók s művészekből ál­lott, magyaros ebéddel. — A magyaros ebédet kedélyes társalgás s a Patikárusok jeles zenekara fűszerezé. A derék vendég­lős Szász Lajos ur továbbra is mindent elkövet hogy a vendégek igényeinek meg­felelhessen. A lehető legpontosabb szol­gálat, Ízes étkek, jó borok a legjutányo­­sabb ár mellett s az asztalán föllelhető minden pesti hír és divatlapok — úgy hiszszük megfogják számára szerezni a kö­zönség méltánylatát. Adja isten, hogy a „Csikó körös kulacs“ költőjének címét pár év alatt fővárosunk egyik legszebb vendéglője viselje homlokzatán!!­... — Tóth Kálmán költeményeit vál­lalkozó könyvárosunk Emich Gusz­táv átvévén , e köztetszésben részesült versfüzér ezentúl könyvkereskedésében lesz kapható.... Szeretjük hinni hogy e­­zek is, valamint a „Vadrózsák“, nem soká lesznek kaphatók — legalább első kia­dásban. — Hallomás szerint az olasz é­­nekesnők legnagyobbikát Medorit a nemzeti színház igazgatósága néhány ven­dégszerepre megnyerő, s igy legközelebb a zenészet barátaira rendkívüli érv vára­kozik. — A lapjainkban többször emlí­tett pókháló kép már ki van állítva Péter úr zongora­készítő —váci utcai teremében, s 10 p. kr. bementi díj mellett látható. E maga nemében noha nem „egyetlenegy“ de mindenesetre igen jeles s nagy ritka­­ságú kép megnézésére figyelmeztetjük a fővárosi közönséget. — Pest legérdekesebb helyei­nek egyike, a Ludoviceum melletti nagy füvészkert, uj rendezésen s átalakításon ment át. Ez ízletes átalakítást Dr. Ge­­renday úrnak köszönhetni, kinek ügyes terve után történt meg a rendezés. Re­méljük hogy a sétálni szerető közönség nincs kifeledve! — A Gillet E. és Goetz L. igaz­gatósága alatti lovaikért folyvást számos közönség látogatja. A társaság nagyszá­mú személyzete, s jól betanított lovaik mellett mi könnyen változatos előadáso­kat rendezhetni. S már ez magában elég vonz­erővel bír a közönségre nézve. E társaságnak egyik kitűnő oldala a preci­­sio­s könnyűség. Mutatványaik legnehe­­zebbikénél sincs oka a néző közönségnek attól tartani, hogy vagy egy vigyázatlan elh­amarkodás, vagy ügyetlenség miatt — valamely nyaktörő salto mortale-nek lesz akaratlan tanúja! Cardignac úr oly bizto­san függ bokájánál, vagy nyakacsigájánál fogva azon a kis rúdon — mint a mely biztossággal ül akármely néző a padján. — 14-ik Májustól kezdve az uj , város erdei omnibuszok a Széchenyi-séta­­tértől is fognak már járni. Kit a sétatéren a szabad természet utáni vágy előkap, a jó krajcárért tehát könnyen segíthet magán.­­—­ A„ Localblat­t“-ban egy „be­küldő“ úr panaszt emel a lakbér feleme­lések ellen. Idéz a többek közt, 50 pftos évnegyedes bérfelemelést, tájékozza ma­gát jobbra balra, mikép lehetne e bajon segíteni — s végre kisüti, hogy nincs biz­ott más orvosság, hanem igyekezzünk ma­gunk is kik lakbért fizetünk, háziurakká lenni! Ugyan kérjük szépen, nem lenne szives megsúgni — a háziuraságra vezető legrövidebb utat? Nem hiszünk oly ma­kacs lakbér fizetőt — ki attól idegenked­nék ! Csak aztán valami irodalmi vállalat­tal ne álljon elő — mert az effélét már ismerjük, hogy oly távol van a háziuraság­­tól, mint Makó Jeruzsálemtől! # Vidék. — Cegléden május 14-di­­kén nagyszerű hangverseny fog adatni az ottani jeles dalárda által, a nemzeti szín­ház több kitűnő tagja közremunkálása mellett, melynek összes jövedelme Nagy Ignác és Garai János síremlékeik fölállítására fog fordíttatni. Mint halljuk, nemcsak a közel vidéknek minden meleg eszmét eddig is oly hőn s legelsőben fel­karoló közönsége, de távol vidékről sőt fővárosunkból is többen szándékoznak e jótékony célú hangversenyen megjelenni. A tervezett hangverseny művészi érvei mellett, kitűnő eredményt várhatunk! — Szolnokon Sárközy jeles zene­­társasága mulattatja az ottani közönsé­get , s köztetszésben és pártfogásban ré­szesül. Vegyesek. — Ki a háremkertek titkait vágyik ismerni, figyelmeztet­jük egy közelebbről megjelent ily című műre: „Medalina, vagy az igazhivők ha­zája“. Ime egy mutatványka abból: „Leg­első egy fiatal, gazdagon öltözött lányka volt, ki mint hulló hó oly gyöngéd, oly nesztelen léptekkel előjött. Szép arcait, melyek a legfinomabb körvonalzattal bír­tak , kecses gödröcskék jelzék, vonásai

Next