Hölgyfutár, 1856. július-december (7. évfolyam, 150-300. szám)

1856-07-02 / 151. szám

622 Vegyesek. ^Bayard Taylor „Keletindiai utazás“ című művéből vesszük ki a következő érdekes történetet: Akbar (India fejedelme 1555—1605) és rajah-ja Beerbul bizonyos este együtt ültek és beszélgettek. Akbar a többi közt ezen kérdést intézé a rajah-hoz. — Mit fognál tenni Beerbul, ha téged igen nagy csapás érne? — Átengedném magam az öröm és élvezetnek, jön a felelet. — Az örömnek és élvezetnek balsorsodban ? — Igen, bizonynyal. Következő este Akbar így szólott Beerbulhoz: — Íme e gyűrű, tedd el és őrizd meg, míg viszakérem. A rubintos gyűrű több milliót ért. A rajah a drága kincset leányának adta s igy szólott: — Vedd lányom e mesés kincset s vigyázz rá, mint két szemedre. A hajadon elvévé a kincset, betette fiókjába s három lakattal zárta el. Akbár ezek után hivatalnokainak megparancsolta , szemelnék ki a legügyesebb tolvajt az egész országban s küldenék hozzá. A törvényszék előtt épen akkor állott egy tolvaj, ki ügyességéről országszerte hires volt, s kit számos bűnéért, a törvényszék halálra ítélt. Ezt elküldék Akbárhoz. — Tolvaj — rivalt rá Akbár — legyen életednek kegyelem, ha kívánságom beteljesíted. — Mit tegyek ? — Lopd el Beerbultól azon rubintot, melyet neki megőrzés véget átadtam. A rabló tüstént elfogadta a megbizást. A rabló egy alacsony termetű nővel, kinek ravaszsága ritkítja párját, szövetkezett. Az alacsony, ravasznő Beerbul leányának szolgálatába állott. Nem sok idő múlva anyira sikerült megnyernie úrnője bizalmát, hogy ez neki a gyűrűt megmutatá. Az alacsony, ravasz nő csakhamar talált módot a gyűrű elsajátítására , s a rablónak adá, ki ezt ismét Akbarnak szolgáltató át. Akbar ezen fölötte megörült, s a gyűrűt Jumra folyóba dobá. Azután Beerbult magához hivá, s a neki ösizetül adott gyűrűt viszakövetelte. Beerbul sietve hazatért. De hiába! a kincs eltűnt, s üres kézzel volt kénytelen Akbar előtt megjelenni. — No, hol a gyűrű ? — Tizenöt nap múlva meg fogod kapni. — Jól van, úgy legyen; de gondold meg, hogy fejeddel játszol, ha a gyűrű itt nem lesz. Beerbul haza ment s lányához imigyen szólt : — Kedves lányom, csak két hét már a mi életünk, midőn a nap tizenötödikszer fölkel, a mi fejeinket leütik; addig hát szakítsuk le az öröm minden virágait, melyeket az élet nyújthat. És úgy tőnek miként beszélegettek, ittak, lakomákat, táncokat rendeztek, s már tizenketted napra nem maradt egy fillérjük, melyért kenyeret vásárolnának. A tizennegyedik nap reggelén egy lány a Jumra partján igy beszélt atyjához : — Atyám , a rajahnak s leányának, már két napja nincs mit enniök, engedd, hogy ezen a halat nekik vigyem. A halászlányka elvitte a halat. Beerbul leánya szives köszönettel fogadás tüstént elkészítéséhez fogott. A földdarabolásnál Beerbul valami kemény részt vett észre, gondosan utána néz . . . s a gyűrű ott van! Következő nap, tehát épen tizenötödik napra Akbar elé lép ily értelmű szavakkal: — ígéretem szerint itt a gyűrű! Akbar elbámult, s bámulat miatt nem tudott szólani. Midőn az eseményt elbeszélni hallá, Beerbulnak két millió rúpiát ajándékozott és igy szólott: Igazat mondás, hogy balsorsban jobb vigadni, mint szomorkodni. Szerelemből pör s pörből házasság. — C. moldvai bojár lányai mellett svejci nevelőnőt tartott. A nevelőnő fiatal s igen csinos, a bojár legjobb korában volt. A nevelőnő szépsége csakhamar felkelté a bojár figyelmét, mely több, igen értékes ajándék adásában nyilatkozott. De a bojár már nős volt s igy a nevelőnő nem tartá tanácsosnak körében maradni: elhagyta tehát házát, elhagyta Moldvát és Sveicba tért visza. De a távolság a bojár szenvedélyét még inkább fokozta; elhatárzá tehát, hogy szerelme tárgyát Sveicba fogja követni. Szerelmének tanúságaként egy berni bankárnak jelentékeny öszeget adott át a nevelőnőnek kifizetendőt. Minden oda mutatott, hogy a leánynyal komoly szándékai vannak; később még híre jött, miszerint a válásra lépéseket tesz. Az elválási per személyes jelenlétét szükségessé téve ugyan , de azért szakított elég időt a svejci látogatásra. A fiatal lányt a bekövetkezendő látogatás nagy zavarba hozta, különösen féltékeny lett jó hírére. Elment tehát a papokhoz tanácsot kérni. Ezek azt mondák , hogy a házasság a bojárral soha sem fog véghez mehetni több okból, de különösen a valláskülönbség egybekelések legyőzhetlen akadálya. A fiatal lány jövőjéről csakhamar határzott. Volt neki Svejcban egy fiatal imádója , őt boldogító kezével. Miután a házasság megköttetett, sietett azt sokait a bojárral tudatni. A bojár igen el volt keseredve s egyik levél a másikat érte. A sok levél után ő is megérkezett, mert nagyon szerette volna a házassági híreket csak hrnek tekinteni s személyesen megakart győződni. És ő személyesen meggyőződött, hogy a házasság csakugyan megköttetett, s a szép leány számára örökre el van veszve. A felbőszült bojár az ifjú menyecske ellen keresetet indít, melyben minden ajándékot, melyet neki adott, — szerinte azon föltétellel, ha neje nem lesz, — visza követeli. Az öszes ajándékok értéke 400,000 frankra rúgott. A leány ellenkezőleg állitá, hogy ö ezen ajándékokat feltétlenül kapta s fogadta el, s hogy ő csak akkor ment férjhez , miután meggyőződött, hogy a bojár neje nem lehet. A törvényszék a bojárt keresetétől elmozditá. Mig perét Svejcban elveszte , Moldvában a válás csakugyan kimondatott. A bojár, mert két szék között a földre bukott, nem lőtte magát főbe, nem is búsulta agyon magát, hanem egy fiatal belga nőt tett gazdaggá. Nemzeti színház. Július 1-én: „Stradella“ Flotow operája. Kis közönség volt, miután Stradella már régi mű s többé nem bir elég vonzerővel. Ellinger szépen énekelt benne, s Benza , kivált eredeti tarantellájával igen múlattatta a közönséget. A gróf Bethlen Miklós, (Bolnai) Dobsa Lajos, és Tóth Kálmán által szerkesztendő ,Szikházi naptár előfizetői. (Vége.) CDLXXXVII. Bettelheim testvéirén: Kövér Márton, Hollósy Bogdán, Kormuth Lajos, Keresztes Antal, Ring Károly, Koós István, Kún József, Kubis József, Mayer Antal, Lesekander Alajos, Tifánszky János, Nagy Péter, Graeszmann, Fényes Károly, Bettelheim testv. CDLXXXIX. Székelyhid községe Ivén: a község, Toronkó Károly, Bozsó Róza. CDXLI. Kempelen Gyula. CDXLII. Leinkauf Mór irén: a gyűjtő, Donoszlovits Jós., Fülöpp István. CDXLIII. Voith Gergely irén: Voith Gergely, Voith Biri, Misó Lajosné, Ujfalvy Samuné, Ujfalvi Ádám, Székely József, Papp Ferenc, Voith Kata, Kaizeli Sánd., Péchy Klára, Noszca Theophil, Mohai Samu. CDXLIV. Houchard József irén: a gyűjtő, Dobokeő József, Murányi Károly, Bartók, Károly, Csiszi Zsigmond. CDXLV. Vangel Károly irén: Vangel Károly, Szabó József, Perkáta községe, Faragó János, Fuschsz József, Rác Ferenc, Baranyai Mihály, Csajághy Ignác, Vaigl Károly, Turtner Lajos, Balázs József. CDXLVI. B. Bornemisza Albertné ivén: B. Bornemisza Albert, B. Bornemisza Alberné, Nagy Lajos, Ostián László, Szőts Ignác,rB. Józsika Géza, Kósa János, Kovács Áron, Dienes János, Simon János, Csató János, Mátyás Elek, Fekete György, Orbonás János, B. Bruckenthal Gyula, B. Bruckenthal Ákos, G. Bethlen Károly, Bethlen Pálné, Bethlen Sándorné, Kornis Berta. CDXLVII. Écsy László Irén : Krisztiany Pius, Cirklpach Károly, Écsy László. MA ADATIK Bátori hívei Bérlet 76. szám. \ ÉKES v. A kolosvári nemzeti színház által 40 arany pályadíjjal jutalmazott eredeti történeti dráma 4 felvonásban. Irta Gaizago Salamon. Személyek: Somlyai Bátori István, fejedelem Gyulafi László, Blandrata György, Komáthi Békési Gáspár,követelő Derednyei Pál, Sárkándi János, ),,,, ... . tt • ■ vn, , Békési hívei Harmnai Miklós, ) Telegdi Mihály, ) Derűjén,*) Pető, ) székely főnökök Alárdi, ) Zbororvszki Samu,lengyel nemes Egressy. Kendiné — — — Tóthné. Sárkándi Zsófi — — Komlossi Ida. Hírnök — — — Gózon. Szolga — — — Balázsi. Apród — — — Szilágyi Ernes. Katón — — — Vas. Főurak. Vezérek. Nők. Katonák. Lengyel küldöttség. Ide : 1475. Színhely: Erdély és Szathmár. Tóth József. Virányi. Szerdahelyi. Feleki. Zsivora. Némethi. Erdélyi. Hubenai János. Szilágyi. Udvarhelyi S. Ifj. Lendvai. Tulajdonos : Nagy Ignác özvegye-PEST, 1856, EMICH GUSZTÁV KÖNYVNYOMDÁJA, EGYETEM-UTCA, TAKARÉKPÉNZTÁR-ÉPÜLET 2. 87